Közéleti viták, terepmunka, rekordolvasottság: ilyen volt a Transtelex 2025-ben

Amikor most visszanézünk a Transtelex eddigi éveire, egy dolgot biztosan állíthatunk: a 2022-es indulás, majd a 2023-as és a 2024-es év sem volt sétagalopp. Inkább folyamatos erőpróba, egy hosszú tour de force, ahol egyik akadály követte a másikat. Mindegy, mit hadoválnak guruló dollárokról a kommentekben trollkodók: mi abból élünk, amiből egy független lap élni tud, abból, amit az olvasók adnak össze. Amikor van miből, támogatnak. Amikor nehezebb idők jönnek, azt a támogatásokon is megérezzük. 2025 sokak számára elsősorban a megszorítások éveként marad emlékezetes, és ebben a közegben talpon maradni, sőt, működni komoly kihívás volt. Éppen ezért különösen nagy köszönet illeti azokat a következetes támogatóinkat, akik hónapról hónapra jelezték a mikroadományaikkal: fontosak vagyunk nekik, és fontos nekik az, amit csinálunk.

Fiatalok a Transtelex csapatában, témáiban és olvasói között

Ha gyors mérleget kellene vonnunk, az egyik legfontosabb eredményünk, hogy a 2024 végén lezárult, sikeres gyakornoki programunknak köszönhetően új kollégákkal bővült a szerkesztőség. Hárman kezdték el velünk a munkát: Farkas Kriszta, Beke Lehel és Tamás Zsófia. Az év végén Beke Leheltől elbúcsúztunk, de minden együtt dolgozott napot értékelünk – és aki még nem olvasta a T. Szabó Leventével készített, Jókairól szóló interjúját, az most is pótolhatja, és nem bánja meg, mert kiderül, hogy a szinte korlátlan fantáziával, ötletességgel és az ezek megírásához való nyelvi tartalékokkal rendelkező Jókai korának magyar Netflixe volt.

Farkas Kriszta Z generációs témákat körbejáró cikkeinek jó része felkerült legolvasottabb anyagaink toplistájára, és ezzel egyértelművé vált, a huszonéveseket igenis csomó dolog foglalkoztatja. Az erdélyi gen Z-sek körében Kriszta felmérte, hogyan tudnak munkához jutni, vagy milyen az, amikor saját lakásra próbálnak gyűjteni Kolozsváron, ahol ez szinte a lehetetlennel egyenlő kihívás, vagy azt, hogy hogyan boldogulnak a munkahelyi hierarchiában. Körkérdést készített arról is, hogy a fiatalok mennyire érzik magukat fáradtnak, mert egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy a Z generáció idő előtt kezdett öregedni, és ennek az egyik oka a mentális kimerültség lehet. Aztán a gyermekvállalás is téma volt, karácsonykor pedig természetesen az ajándékozási szokásokat is megkommentelték a gen Z-sek.

Tamás Zsófia a női jogok következetes, kitartó követésével gazdagította a Transtelex repertoárját. Hónapokon át követte a nőgyilkosságok ügyét, szakemberekkel készített interjúkat, utánament annak, hogyan működik – vagy nem működik – a védelem intézményi szinten, és nem állt meg ott, ahol sokan mások igen. Megnézte azt is, hogyan szavaztak az Európai Parlamentben erről a kérdésről az RMDSZ képviselői, és elsőként írta meg, hogy Winkler Gyula és Vincze Loránt a nemi egyenlőségi állásfoglalás ellen voksoltak. Innen pedig nem egy cikk lett, hanem egy egész cikksorozat: Zsófi levelet küldött mindenkinek is az RMDSZ-ben, hogy megszólaltassa azokat a politikusokat, akiknek válaszadási kötelezettségük lenne. És az RMDSZ-es politikusok pávatánca nem maradt szó nélkül. Ti, olvasók sem hagytátok annyiban: kommentekben, hozzászólásokban, üzenetekben jeleztétek, hogy ez nagyon is húsba vágó kérdés. Végül is kénytelen volt megszólalni Vincze Loránt, aki néhány hét múlva aztán az abortuszhozzáférés ellen szavazott, és ismét kénytelen volt szembenézni olvasóink határozott kritikájával. De itt meg is állok, mert külön cikkben vizsgálja meg Zsófi, hogy ment-e előrébb a női jogok ügye 2025-ben.

A közéleti kérdések vitték az évet, mi pedig nem kerülgettük a témákat

2025 első felében végig benne voltunk abban a politikai zűrzavarban, amely az elnökválasztást megelőző hónapokat jellemezte. Követtük az RMDSZ Székelyföldet járó kampányát Crin Antonescuval, elemeztük Orbán Viktor tihanyi beszédének erdélyi visszhangját, és írtunk minden olyan közéleti fordulatról, amely végül az elnökválasztáshoz vezetett. Nem kívülről néztük a történéseket, hanem beleálltunk abba a politikai térbe, ahol egyszerre volt jelen kampány, bizonytalanság és egyre élesebb társadalmi feszültség.

Elmentünk Nagyváradra akkor is, amikor Magyar Péter érkezett Erdélybe, és a helyszínen készítettünk exkluzív interjút a legnagyobb ellenzéki magyar párt elnökével. Ugyanígy ott voltunk Parajdon is, ahol külön ki kell emelnem Tőkés Hunor munkáját: lépésről lépésre követte végig a bányatragédia történéseit, az emberek reakcióit, a helyi bizonytalanságot és a hatósági válaszokat. Nem egyetlen nagy cikk született, hanem egy folyamatos, terepen végzett munka, ami napokon át segített megérteni, mi történik valójában.

Fesztiválok, rendezvények, párbeszéd

A nyár sem a kihagyásról szólt. Ott voltunk a Tusványoson, de nem maradt ki a nagyadorjáni Közösségi Párbeszéd tábora sem. Fesztiválokon is jelen voltunk: a VIBE-on forgattunk, és az Egyfesztre is benéztünk, ahol a koncertek közben rendre visszhangzott a nyár egyik legtöbbet idézett mondata, a „mocskos Fidesz”. Gyergyóról amúgy sokat írtunk 2025-ben. Exkluzív anyagokban jártuk körbe a fesztivál körüli átláthatatlan pénzmozgásokat, és mi tártuk fel annak a folyamatnak a hátterét is, amely végül a gyergyói RMDSZ-vezér, Barti Tihamér bukásához vezetett. Cikkeinkben rámutattunk, hogyan működik a helyi hatalom, amikor kevesen figyelnek, és hogyan válik láthatóvá mindez, amikor valaki végigmegy a történeten.

2025-ben európai, határokon átívelő pályázatokban is részt vettünk, utánajártunk annak, mi történik a Szamoson zajló illegális kavicsbányászattal: cikksorozatunk egyik részében részletesen bemutattuk, milyen súlyos környezeti és gazdasági károkat okoz a folyómedrek állandó kotrása, valamint az, hogy a sűrűn elhelyezkedő kavicsmosókból ülepítés nélkül engedik vissza a zavaros vizet a folyóba. A folytatásban már a helyszíni tapasztalatainkat írtuk meg, és azt is, milyen reakciók érkeztek a hatóságoktól az illegális tevékenységekre vonatkozó bejelentéseink után.

Ugyanebben az európai fókuszban foglalkoztunk a transznemű emberek jogi helyzetével is. Megírtuk, hogy Európa-szerte ezrek szembesültek sterilizációs követelményekkel, és azt is, hogy Romániában a jogszabályok ma sem zárják ki ezt egyértelműen. Utánanéztünk annak, hogyan működik jelenleg a nem jogi elismerésének folyamata, egy olyan országban, ahol a bíróságok többsége a közelmúltig invazív sebészeti beavatkozásokhoz kötötte ezt – nem véletlenül születtek elmarasztaló ítéletek Románia ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságán.

Erős Dialógokat szerveztünk 2025-ben is. Májusban például a Transtelex Dialóg vendége dr. Perintfalvi Rita teológus, közgondolkodó volt, aki az elmúlt években az egyházi visszaélések feltárásának egyik legmarkánsabb hangjává vált. A beszélgetés nemcsak a szexuális abúzusokról szólt, hanem arról a rendszerről is, amely újra és újra képes megvédeni az elkövetőket, miközben az áldozatokat elhallgattatja. Arról beszéltünk, hogyan termelődik újra a hatalom, a hallgatás és a lojalitás logikája, és miért nem lehet ezt az ügyet „egyházi belügyként” elintézni.

A közösségi párbeszédet erősítendő céllal mutattuk be az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalmat, amely olyan társadalmi kérdésekkel akar érdemben foglalkozni – a nők helyzetétől az oktatási egyenlőtlenségeken és a romajogokon át a környezetvédelemig és a politikai elszámoltathatóságig –, amelyek az intézményes érdekképviseletben eddig legfeljebb jelszavak szintjén jelentek meg. Az Egyenlőbb Erdélyért egy erdélyi értelmiségiekből álló, önszerveződő csoportosulás, amely ugyan már egy éve dolgozik, de a nagyközönség előtt csak 2025 tavaszán mutatkozott be. Ősszel pedig már bemutattak egy olyan interaktív térképet, amin követni lehet, hova jutnak Erdélyben a magyar állami milliárdok; felmérték azt is, hogy hogyan viszonyulnak a magyarországi magyarok a levélszavazáshoz és a külhoni magyarok választójogához; és azt is, hogyan torzult el mára a magyar–magyar viszony. A mozgalom akciószociológiai csoportjának a szakembereivel folyamatosan tematizáltuk ezeket a kérdéseket, vitákon vettünk részt, ahol a következtetés egyértelmű volt: szükség van a magyar–magyar viszony újragondolására, átláthatóbb, kiegyensúlyozottabb intézményi és támogatáspolitikai keretek mentén. Az erre épülő javaslatcsomagot és vitaindító kiáltványt Mit kívánnak az erdélyi magyarok? címmel december 5-én mutatták be Kolozsváron, amiben a Transtelex is részt vett, hozzászólva a szabad, független sajtó működési feltételeinek kialakításához.

Amikor a számok is visszaigazolják a munkát

2025 májusa minden szempontból kiugró volt a Transtelex életében.

Az elnökválasztás körüli politikai felfordulás és a parajdi bányatragédia idején szinte másfél millióan látogatták az oldalunkat.

A rekord nem egyetlen nagy dobásból jött össze, hanem abból, hogy napokon, heteken át, egymásra épülő anyagokkal követtük le az eseményeket – terepen, szakértőkkel, helyiekkel, politikai és társadalmi kontextusba ágyazva az eseményeket.

Ez az érdeklődés az egész évben végigkísérte a Transtelexet. Az alábbi lista legolvasottabb cikkeinket sorolja fel, és bőven tudtunk volna még hozzátenni, hisz a húszezer olvasó is óriási szám, szerintünk, de mutatóba, év végi mérleghez talán elég, ha a 25 ezer fölöttieket mutatjuk meg:

127 716 – Először jelentek meg fotók az elárasztott parajdi sóbányáról: víz alatt a járatok, omlanak a falak

125 656 – „Minél inkább Orbán felé fordulnak az erdélyi magyarok, annál távolabb kerülnek a transzilvanizmustól”

103 370 – Mélyről jövő csobbanások törik meg a csendet Parajdon: a sóbánya lassan, de biztosan adja meg magát

67 064 – Elkezdtek beomlani a parajdi sóbánya régi tárnái

67 008 – Tusványoson Böjte Csaba és Bedő Imre megmondták, milyen az igazi család: tökös férfi, engedelmes nő, sok gyerek

65 676 – „Réka vagyok, huszonéves, és buli helyett inkább otthon ülnék.” Mitől fáradtak a Z generációs fiatalok?

61 965 – „A munkások magyarul beszélnek, a mérnök és más vezetők meg románok”

52 221 – Kutató a parajdi helyzetről: a baj azért történt meg, mert a Salrom nem adott pénzt a megoldásra

50 132 – Kolozsvári kommentelőt töröltek Orbán posztja alól a Harcosok Klubja oldalán, miután kérdezni mert

49 500 – Vida Gábor: Erdélyben nincs független értelmiség, a szabadság fikció

46 988 – Székely László vagyok, de egykor csak egy szám voltam

44 359 – Ők most a leggazdagabb romániai magyarok a Capital szerint

43 015 – A romániai tankönyvekben a magyarok még mindig idegen, elnyomó hatalomként jelennek meg

40 926 – Adósságokban úszik a magyarországi közpénzekből is finanszírozott székelyföldi Egyfeszt

39 069 – Tíz nap alatt öten haltak meg: halálos csapdává váltak a legfelkapottabb túraösvények a romániai Kárpátokban

38 794 – Stefano Bottoni: Orbán ölelése halálosnak bizonyulhat – miután Simion
mögé állt, az RMDSZ sarokba szorult

35 344 – „Évek óta zoknit kapok” – ajándékok, amikről már kibontás közben tudjuk, hogy nem fogjuk használni

32 068 – „Mindenki azt kérdezi, mikor lesz gyerek. Senki nem kérdezi, miből” – akarnak-e gyereket az erdélyi fiatalok?

29 715 – Kellett ahhoz a mohácsi tragédia is, hogy ekkora kultusz alakuljon ki Mátyás körül

29 309 – Hányinger utca: vályogházas sikátorból alakult ki Kolozsvár sosem alvó bulihelyszíne

28 233 – Markó Béla: Orbánéknak olyan szereplőkre van szükségük a régióban, akik támogatják a szuverenista, EU-ellenes irányt

27 967 – Megállíthatatlanul ömlik a víz Parajdon, Székelyföld egyik gazdasági pillérét mossa el az ár

26 699 – Komplett szigeteket tüntetnek el az illegálisan sódert bányászó cégek a Szamosról

26 425 – Az RMDSZ házi alapítványa rendelt egy felmérést, propaganda lett belőle a fideszes médiában

Az év legfontosabb történése

A végére hagytam azt, ami tényleg mérföldkőnek számít történetünkben, és amúgy nem olyan régen adtunk hírt róla, hogy a Transtelex a transtelexeseké lett. Ez azt jelenti, hogy a Transtelex még inkább abból él, amit az olvasói összeraknak: ha fontos nektek, amit csinálunk, ezt továbbra is meg tudjátok mutatni alkalmi vagy rendszeres támogatással. Mi pedig dolgozunk tovább, ugyanazzal a makacssággal, kíváncsisággal és közéleti étvággyal, ahogy eddig. Mert csak mi döntünk arról, miről írunk, hogyan írunk, mire fordítjuk az erőforrásainkat. Közben nem engedjük el a Telex kezét sem: közös értékek mentén dolgozunk tovább, még szorosabb napi együttműködésben, a Transtelex tartalmai pedig kiemeltebb helyen jelennek meg a Telexen is, hogy a magyarországi olvasók se maradjanak le azokról az erdélyi történetekről, amelyek túlmutatnak a sztereotípiákon és a politikai zajon.

2026-ban sem készülünk hátrébb lépni. Tartjuk azt a szintet, amit eddig felépítettünk, ott leszünk a sűrűjében azoknak az eseményeknek, amelyekről nem elég utólag okosnak lenni, és továbbra is végigvisszük azokat a történeteket, amelyeket mások szívesebben hagynának félbe. Abban bízhattok, amit eddig is láttatok: nem kampányokban, nem hangulatokban gondolkodunk, hanem munkában. Ha valamit csinálunk, elvisszük a falig. Mi erre készülünk 2026-ban is.