„Réka vagyok, huszonéves, és buli helyett inkább otthon ülnék.” Mitől fáradtak a Z generációs fiatalok?

Alexa, Réka, Edgár, Krisztián, Jani és Anna a húszas éveik elején járó erdélyi fiatalok, és szinte semmiben sem különböznek magyarországi, spanyol, olasz stb. gen Z-s kortársaiktól. Mindannyian székelyföldiek, de ez most nem annyira fontos, inkább az a lényeges, hogy az egyetem miatt legtöbben Kolozsvárra költöztek. Alexa az egyetlen kivétel, hiszen őt Marosvásárhelyre fújta a szél. Befejezték az alapképzést, Réka és Jani kivételével a többiek visszairatkoztak mesterre is. Van, aki informatikusként, közösségi média marketingesként vagy projektmenedzserként dolgozik, de akad köztük barista és építőmérnök is. Ebben a – messze nem reprezentatív – mini-kutatásunkban arról kérdeztük őket, hogy mennyire érzik magukat fáradtnak. Elég banális a kérdés, de egyre több cikk és tanulmány hívja fel a figyelmet arra, hogy a Z generáció idő előtt kezdett öregedni, és ennek az egyik oka a mentális kimerültség lehet, egyre több huszonéves vallja be, hogy a korához képest fáradtabbnak és öregebbnek érzi magát.

Az erdélyi gen Z-sek körében már felmértük, hogyan tudnak munkához jutni, vagy milyen az, amikor saját lakásra próbálnak gyűjteni Kolozsváron, ahol ez szinte a lehetetlennel egyenlő kihívás, vagy azt, hogy hogyan boldogulnak a munkahelyi hierarchiában. A tiktokozási szokásaikat is megnéztük, amikor görgetve próbálják kitalálni, mit is kezdjenek az életükkel a felnőtté válás küszöbén állva. A párválasztásról sem feledkeztünk el, hisz az erdélyi Z generációsok is online keresik az igazit. Ami azonban közös ezekben a sztorikban, és a megszólaltatott interjúalanyainkban, az a mentális felnövés gyorsasága. Most arra voltunk kíváncsiak, hogy ez együtt jár-e az öregedés érzésével.

Az EY globális felmérése szerint ugyanis a 18 és 34 év közötti fiatalok 86 százaléka már felnőttként tekint magára. Habár ez az intervallum elég tág, és a harmincévesekre már jogosan hivatkozunk felnőttként, a válaszadók 40 százaléka már 18 évesen is úgy érezte, hogy felnőtt. A kutatás szerint az egyik fő oka ennek az információhoz való korlátlan hozzáférés: a Z generáció tagjai már online nőnek fel, és napi szinten szembesülnek a világ legjobb és legrosszabb arcával. Látják a háborúkat, gazdasági válságokat, klímakatasztrófát, társadalmi vitákat. Ez az állandó információáradat nemcsak tudatosabbá, hanem mentálisan megterheltebbé is teszi őket. Egyfajta korai pragmatizmus alakul ki bennük: úgy érzik, mintha már most készen kellene állniuk mindenre, amit az élet eléjük dob. Mintha a felnőtté válás ma nem egy lassú, természetes érési folyamat lenne, hanem egy hirtelen kényszerugrás az ismeretlenbe.

És itt jön a képbe a már bemutatott hat erdélyi fiatal. Sokan közülük arról beszéltek, hogy már régóta érettebbnek érzik magukat a születési évükhöz képest. Alexa például úgy látja, szinte minden helyzetben „egy lépéssel előrébb jár” a kortársaihoz képest. Rékában az „öregség” érzése akkor tör elő, amikor bulizás és szórakozás helyett inkább otthon maradna egy film és egy puha takaró társaságában. Edgár szerint az is árulkodó, hogy egyre kevesebb közös témát talál a saját generációjával, míg Jani szerint már a kocsmázás is idegenebb élmény. Anna pedig ha pár évvel fiatalabbakkal beszélget, úgy érzi, mintha egy teljesen más világban élne.

Arra a kérdésre, mikor érzik magukat „igazán öregnek”, elég apró és hétköznapi pillanatokat említettek. Réka bevallotta, hogy néha izgatottan figyeli a mosógép programját, és nem titkolja: őszintén lelkesedik az akciós öblítőért. Edgár szerint gyanúsan öreges jel, hogy már nem érti, miért akar bárki Tralalero Tralala plüssöt venni egy random bazárban. Jani videójátékozás közben kapja magát azon, hogy öregnek érzi magát, főleg amikor egy „egérhangú kisgyerek” különösebb erőfeszítés nélkül veri el. (Mondjuk jó pár évvel ezelőtt még Jani volt egy olyan egérhangú kisgyerek, aki gond nélkül győzte le az idősebb gamereket.) Krisztián pedig minden alkalommal megrendül, amikor valakiről kiderül, hogy akkor született, amikor ő már az ábécét tanulta.

Habár vicces és egyszerű példákat hoztak fel, ezek mögött azért komolyabb okok húzódnak meg. Szerintük a generációjukat leginkább a túlterheltség és a bizonytalanság meríti ki, és ezekből fakadóan jön a koravénség. Alexa a kilátástalanságot említette: azt, hogy sokan már tanulmányaik mellett azon stresszelnek, hogyan fognak megélni. Réka a rengeteg érzelmi és információs ingert emelte ki, ami miatt nehéz valóban pihenni. Jani szerint viszont sokszor maguk a fiatalok is tehetnek arról, hogy kimerültek: annyira hozzászoktak a folyamatos online jelenléthez, hogy elfelejtik vagy egyszerűen nem tudják kikapcsolni az agyukat. Edgár válasza arra a kérdésre, hogy mi az, ami szerinted a legjobban kimeríti a fiatalokat manapság, fájó, de igaz: ChatGPT nélkül elvégezni egy gondolkodást igénylő feladatot.

Lépést tartani: a teljesítménykényszer generációja

Ha van érzés, amit szinte minden fiatal ismer, az a folyamatos hajtás. A Z generáció tagjai nemcsak a világgal, hanem egymással is versenyeznek, miközben az összehasonlítás már szinte ösztönös reflexszé vált.

Sokan úgy érzik, mindent tudniuk kell. Mindig naprakésznek, képzetteknek és fejlődésre vágyóknak kell lenniük, mintha egy pillanatnyi lemaradás is végzetes lenne. Alexa például arról számolt be, hogy gyakran érzi magát lemaradottnak másokhoz képest, még akkor is, ha valójában ő van előrébb, például van munkahelye. Réka munkájából adódóan – közösségi média marketingesként – szinte folyamatos önfejlesztési kényszert érez, míg Edgár szerint a fejlődés természetes igény, de a tempó, amellyel a világ halad, még a legmotiváltabbakat is kimeríti. Krisztián szerint egyszerűen túl nagy a nyomás, Jani pedig azt mondta, a szakmájában is sokszor nehéznek találja tartani a tempót, ami érthető, hiszen informatikusként dolgozik. De azt is hozzátette, ha lemarad egy új trendről, egy mémről vagy egy fontosabb témáról, amiről erős társadalmi diskurzus alakul ki, már elég ahhoz, hogy úgy érezze: kiesett a ritmusból és elszakadt a többiektől.

Ez az állandó bizonyítási vágy mélyebben gyökerezik, mint hinnénk. Egy, a Z generáció mentális állapotát vizsgáló nemzetközi kutatás szerint a fiatalok 41 százaléka rendszeresen érez belső vagy külső nyomást a teljesítésre. A belső nyomás alatt azt értik, amikor valaki folyamatosan tökéletességre törekszik, és attól fél, hogy sosem elég jó. A külső nyomás pedig leggyakrabban a szülők, tanárok vagy idősebb generációk elvárásaiból fakad. A felmérés szerint nagyjából egyharmaduk belső, egynegyedük pedig külső nyomás alatt él, sokaknál pedig a kettő egyszerre van jelen.

A hat fiatal véleménye is ezt támasztja alá. A legtöbben úgy érzik, a szülői és tanári elvárások felerősítik bennük ezt a belső hajszát. Alexa és Réka egyértelműen úgy gondolják, hogy az idősebb generációk elvárásai nehezítik a dolgukat, különösen akkor, ha ezek az elvárások nincsenek összhangban azzal, amit ők szeretnének. Edgár viszont úgy látja, ez a nyomás bizonyos szintig hasznos is lehet: ösztönzi az embert arra, hogy még jobban próbáljon teljesíteni. Jani ezzel szemben szerencsésnek érzi magát, mert a szülei sosem erőltettek rá semmit, de elismeri, hogy ez ritka kivétel.

Hírzaj és pandémia

A Z generáció a túláradó információ világába született bele. Ők azok, akik soha nem éltek internet nélkül, és akiknek a hírek, a közösségi média és a világ eseményei szinte szünet nélkül áramlanak. Egyetlen nap alatt annyi inger zúdul rájuk, amennyit egy középkori ember talán egész élete alatt nem élt át.

A fiatalok többsége ma már tudatosan próbál védekezni a hírdömping ellen, de ez nem mindig sikerül. Alexa például úgy érzi, a közösségi média már nem a kikapcsolódás tere, hanem inkább fárasztó zaj, épp emiatt igyekszik minél jobban redukálni a képernyőidejét. Réka szerint ez az egyik legnagyobb átok a modern életben: bárhová nézünk, mindenhol új impulzusok, vélemények, hírek és tragédiák bombázzák az embert.

Ha egy ezer évvel ezelőtti embert ennyi inger érne naponta, valószínűleg megőrülne – legalábbis Jani így gondolja.

De azt hozzátette, hogy valamennyire megtanultuk kezelni ezeket az ingereket, például nem olvasunk el minden bejegyzést vagy egyes hírportálok cikkeinek még a címét sem olvassuk el, mert tudjuk, hogy hasztalan információt tartalmaznak.

Anna szerint ő egy aranyhal memóriájával van megáldva, ezért hosszú távon a fölösleges információk eltűnnek, de néha a fontosabbakról is megfeledkezik.

Az UNICEF 2025-ös vizsgálata szerint a 14–25 éves fiatalok 60 százaléka érzi magát túlterheltnek a világ eseményei miatt, legyen szó a klímaválságról, a háborúkról vagy a gazdasági bizonytalanságról. A szakértők szerint az állandó értesítések, érzelmileg megterhelő hírek és a közösségi média algoritmusai olyan mentális zajt teremtenek, ami hosszú távon szorongást, apátiát és kiégést is okozhat. Más nemzetközi kutatások szerint a Z generáció tagjai korábban és intenzívebben élik meg a stresszt, mint bármely korábbi nemzedék. Egyes tanulmányok arra mutatnak rá, hogy a Z generáció tagjai nem igazán rendelkeznek stabil megküzdési stratégiákkal, és alacsonyabb érzelmi rezilienciát mutatnak, mint például a X generáció tagjai.

És nem, a Z generáció nem sajnáltatni akarja magát, nem direkt manipulálják a felmérések eredményeit, hanem ez a valóságos tendencia: a fiatalok mentális egészsége ramaty állapotban van.

Ezt a fajta túlterheltséget a fiatalok lelkiállapota is tükrözi. Sokan arról számolnak be, hogy már nem tudnak úgy reagálni a világ eseményeire, mint korábban. Réka például azt mondta, annyira megszokta a háborús híreket, gazdasági válságokat és klímavészhelyzeteket, hogy már alig váltanak ki belőle valamit. Alexa viszont éppen az ellenkezőjét tapasztalja: minden újabb negatív hír nyomasztóan hat rá, aggodalmat és jövőbeli bizonytalanságot szül. Krisztiánhoz hasonlóan sok fiatal arról beszél, hogy a hírek és közösségi média gyakran nemcsak fárasztóak, hanem konkrétan szorongást is keltenek bennük. Edgárt hajtja a kíváncsiság, de csak azoknak a híreknek néz utána részletesebben, amik érintik vagy érdeklik őt. „Igazából nem nagyon érzem, hogy megviselne. Bizonyos hírek vagy történések elgondolkoztatnak és keresésre ösztönöznek, mások viszont teljesen hidegen hagynak” – fogalmazott Anna.

A pandémia ezt a mentális túlterheltséget csak fokozta. A Covid-19 idején a fiatalok egész generációja vált felnőtté. A már említett EY-tanulmány szerint a járvány „felgyorsította a Z generáció érzelmi érését”. Sok fiatalnak a gólyatáborok, szalagavatók és a bulizás helyett felelősséget kellett vállalnia: testvéreket gondozni, idősebb rokonokat segíteni, családi feladatokat átvenni. Ez a helyzet ugyan megtanította őket az önállóságra, de elvette azt a gondtalanságot, ami korábban természetes velejárója volt az életkornak.

Ezzel párhuzamosan a szülő-gyerek kapcsolat is átalakult. A Z generáció tagjai sokkal gyakrabban kerülnek „partneri” szerepbe a családban. Részt vesznek döntésekben, tanácsot adnak, segítenek eligazodni technológiai kérdésekben, és bár ez a fajta kölcsönösség érettebb, bizalmasabb kapcsolatot teremt, egyben növeli a felelősség terhét is. Réka például azt mesélte, hogy otthon gyakran tőle várják a megoldást bizonyos helyzetekben, és ez egyrészt jó érzés, másrészt fárasztó is. Alexa szerint viszont sok családban hiányzik ez a partnerség, pedig hasznos lenne, ha a fiatalokat nem gyerekként, hanem olyan emberként kezelnék, akinek számít a véleménye. Edgár azt mondta, általában ő kér tanácsot a szüleitől. „A fontos döntésekben részem van, de ezekben szerencsére a felelősség nagy része egyelőre nem az én vállamat nyomja” – tette hozzá.

Túlterheltség és testet öltött fáradtság

A Z generáció tagjai olyan világban nőnek fel, ahol a túlterheltség alapállapot. Ahogy az előbb említett felmérések és tanulmányok rámutattak, az információs zaj, a teljesítménykényszer és az állandó digitális jelenlét közepette sok fiatal úgy érzi, mintha folyamatosan versenyt futna önmagával.

Alexa szerint ez nem is csoda: minden oldalról elvárások és ítéletek záporoznak.

A közösségi média azt sugallja, hogy tökéletesen kell élni – hibátlan testtel, jól fizető karrierrel, vagány baráti körrel és lelki békével. „Ez hülyeség, mégis elhiszi az ember” – mondta keserűen.

Jani is hasonlóan vélekedik: szerinte a közösségi média különösen romboló, mert torzított valóságot mutat: „Ha minden nap azt látod, hogy mások boldogok és sikeresek, előbb-utóbb elhiszed, hogy csak veled van baj. És ebbe bele lehet fáradni.”

Réka úgy látja, az állandó online jelenlét miatt az agyuk sosem tud kikapcsolni. „Rengeteg információt, impulzust kapunk, ami sokszor össze is zavar. Afelé haladunk, hogy mindent digitálisan intézünk el, a beszélgetések nagy része online zajlik, emiatt a való életben én is tapasztalom, hogy több mindenen szorongok, mint amennyin kellene” – folytatta válaszát Réka.

Edgár azonban megjegyezte, a Z generáció most kezd kibontakozni, és most keresi az útját, ezért „több irányt tartunk szem előtt, és ezeknek az információknak és lehetőségeknek a megemésztése sok energiát igényel”.

A mentális kimerültség nemcsak a lélekben, hanem a testben is nyomot hagy. Egyre több kutatás utal arra, hogy a Z generáció fizikailag is gyorsabban „öregszik”, mint a korábbi nemzedékek. A brit Thred Research és a University of Sussex immunológusa, dr. Jenna Macciochi szerint

az ultrafeldolgozott ételek, a mozgáshiány és a krónikus stressz olyan biológiai hatásokat indíthatnak el, amelyek már a korai felnőttkorban is az öregedés jeleit idézik elő.

„Elegendő információnk van arról, hogyan kell vigyázni az egészségünkre, de nincs meg az a képességünk, hogy ezt az információt a gyakorlatba ültessük” – mondja a kutató. „Ha az ember irodai munkát végez, nem tud változtatni a helyzetén. Ahogy azon sem tud változtatni, hogy olyan környezetben él, ahol nagyon erőteljesen reklámozzák a helytelen étkezési szokásokat” – tette hozzá.

Ha visszagondolnak gyerekkorukra, a változás nyilvánvaló: Alexa szerint bár az étkezése gyerekként teljesen más volt, a mozgás mindig jelen volt az életében, mert szükségét érezte akkor is és most is. Réka felidézte, hogy gyerekként sokkal többet mozgott, játszott a szabadban, és azt ette, amit otthon főztek. „Most legtöbbször négy fal között ülök, és rendelek valamit. Tudom, hogy rossz, de nehéz megállni.” Jani különösen érzékeli a különbséget: gyermekkorában rengeteget futott, kergetőzött, biciklizett és focizott, ma viszont irodai munkát végez, napi nyolc órát ül, és az esti órákat laptop előtt tölti. „Egyre erősebben érzem, hogy jobban oda kellene figyelnem az egészségemre” – vonta le a következtetést.

Biztonságra vágyó generáció

A Z generáció talán az egyik leginkább informált és leggyorsabban alkalmazkodó nemzedék, mégis sokan közülük úgy érzik: kiszolgáltatottabbak az előző generációknál. A „mindent tudni kell” korszakában a stabilitás vált a ritka luxussá.

Alexának a biztonság nemcsak pénzt, hanem kiszámíthatóságot is jelent:, hogy egy olyan – főleg pénzügyileg – stabil államban élhessen, ami „nem fejtörést és csalódást okoz, hanem lehetőségeket ad.” Rékával többen is egyetértettek, hiszen szerinte a nyugalom alapja a biztos megélhetés: „először legyen tető a fejünk fölött és étel az asztalon, utána jöhet bármi más.” Krisztiánnak is fontos a stabil lakhatás, de az is számottevő, hogy a digitális zaj körülötte csökkenjen. Jani arra vágyik, hogy ne kelljen minden hónapban aggódnia a megélhetés miatt. Anna szerint „ha megvan az anyagi alap, azzal együtt jön a lelki nyugalom is.” Edgár a lelki és szellemi egyensúlyt is ide sorolta: fontosnak tartja, hogy legyen tere a fejlődésre és önkifejezésre.

A beszélgetés végén arról is szó esett, mit tanulhatnának egymástól a generációk. A válaszokban ott volt az önkritika is, de leginkább az a felismerés, hogy minden korszak máshoz ért. Alexa szerint a fiatalok megtanultak gyorsan talpra állni, még ha néha ez a türelem rovására megy. Réka úgy érzi, a saját korosztálya túl sokat görcsöl azon, hogy megfeleljen, de közben büszke is arra, hogy ennyi bizonytalanság között is próbálnak boldogulni. Edgár szerint a türelem és az időbeosztás az a két dolog, amit minden generáció gyakorolhatna egy kicsit. Jani szerint az idősebbek fegyelme és következetessége példaértékű, Anna pedig hozzáteszi: az idősebbek jobbak az emberi kapcsolatokban, de a fiataloktól megtanulhatnának egy kicsit lazábbnak lenni.

Krisztián egyszerűen csak annyit mondott, hogy „ne szóljon bele senki a másik dolgába, mert mindenkinek megvan a maga baja.” Ezzel nehezen lehet vitatkozni.