Közpénzből mindent – csak ne a városnak: hogyan lett az Egyfeszt Gyergyószentmiklós költségvetési mélypontja?

Itt a nyár, egymást érik a fesztiválok, és nemcsak a Sepsi Tabakó Fesztivál kapott korábban bőkezű közpénzes hátszelet – most Gyergyószentmiklóson nyitották meg pénzcsapot. Július 31. és augusztus 3. között rendezik meg az Egyfeszt ötödik kiadását, amit az a Barti Tihamér kezdeményezett, aki a Gyergyó Területi RMDSZ elnökeként a NER gyergyói változatának kiépítésébe ölte energiáit, és most éppen a korrupciós vádak alól kell tisztáznia magát.

Az RMDSZ eddig is minden évben igyekezett „erején felül” támogatni az eseményt, de idén a tanácsosok rátettek egy lapáttal: háromszor akkora összeget, 150 ezer eurót szavaztak meg a fesztiválnak, mint a korábbi években. Ez akkor is kiugró összeg lenne, ha Gyergyószentmiklós pénzügyileg stabil volna – de nem az. A város eladósodott, a költségvetés újabb hitelekkel próbálja elkerülni az anyagi csődöt.

És nem ez az egyetlen rendezvény, amit bőkezűen dotálnak: a Feltöltő Fesztivál 30 ezer, míg az idén debütáló Erdő Kincsei nevű esemény 20 ezer euró közpénzt kap. Utóbbiról még a helyiek sem tudnak semmit – ez egy újonnan kitalált rendezvény, amit információink szerint Nagy Zoltán polgármester álmodott meg a régi sörfesztiválok és áfonyaünnepek nosztalgiájára építve.

Az ellenzéknek megvan a véleménye – eszköze annál kevesebb

A gyergyószentmiklósi Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) tanácsosainak munkájáról ritkán esik szó, pedig a testületben ülő négy képviselőjük – Bajkó László, Antal Szabolcs, Málnási Huba és Sorbán Attila Örs – szinte az egyetlenek, akik rendszeresen kritikával illetik az RMDSZ-es többség döntéseit. A legutóbbi közleményükben élesen bírálták a városvezetés döntését, amely több mint egymillió lejt különített el három fesztivál – az Egyfeszt, a Feltöltő és az Erdő Kincsei – támogatására. Ennek döntő részét az Ice Flora Alapítvány kapta meg, ami az Egyfeszt nevű magánrendezvény mögött áll. Az alapítvány mögött pedig természetesen az RMDSZ. A szervezet maga is a Gyergyó Területi RMDSZ Szervezet székházába van bejegyezve – a szövetség tehát gyakorlatilag a városháza pénzét áttette egyik zsebéből a másikba, közben mindössze annyi történt, hogy elvesztette közpénz jellegét – legalábbis az elszámoltathatóság szempontjából.

Az EMSZ szerint a 200 ezer eurós fesztiválköltség a jelenlegi gazdasági helyzetben elfogadhatatlan, amikor Gyergyószentmiklós infrastruktúrája romokban hever, az önkormányzatot több mint 20 millió lejes hitel terheli, és több fejlesztési projekt is veszélybe került. Kifogásolták azt is, hogy az 50 eurós belépődíjak számos helyi családot kizárnak a város központjában zajló eseményből, amelyet épp a város közpénzeiből finanszíroznak. A tiltakozásban hangsúlyozták: nem a kultúra és rendezvények támogatásával van problémájuk, hanem az aránytalan, átgondolatlan és fenntarthatatlan költekezéssel.

Egyre drágább, egyre kevésbé a gyergyóiaké

Az egyik legsúlyosabb kifogás arra vonatkozik, hogy a magas jegyárak miatt egyre kevesebb helyi tudja megengedni magának, hogy részt vegyen azon a rendezvényen, amit az ő adólejeiből is működtetnek. Érdekesség, hogy az Egyfeszt első kiadásán, 2021-ben a teljes bérlet még csak 50 lejbe került – a gyergyói lakosoknak ennek is csupán a felébe, 25 lejbe. Igaz, akkoriban a nagyszínpadi koncertekre külön jegyet kellett váltani, napi 30 lejért. A következő években viszont drasztikus áremelkedés következett: 2022-ben a teljes bérlet már 270 lejbe került, gyergyói kedvezménnyel 135 lejbe.

2025-ben a gyergyói kedvezményes bérlet 269 lej (kb. 54 euró), a teljes árú bérlet 340 lej (kb. 68 euró), a pénteki, szombati vagy vasárnapi napijegy pedig 179 lej (kb. 36 euró). A VIP-napijegy ára 599 lej (kb. 120 euró). Egy négyfős család számára így akár több száz eurós kiadást is jelenthet mindössze a belépődíj, és még nem ittak vagy ettek semmit – egy olyan fesztivál esetében, amelybe a város forrásának jelentős részét beleöli.

„Stratégiai projekt” – kinek a stratégiája?

A fesztivált útjára indító Barti Tihamér ellen a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) hivatali visszaélés és közbeszerzési visszaélés gyanújával indított eljárást, jelenleg is hatósági felügyelet alatt áll. Formálisan el van tiltva a közügyektől, de informálisan továbbra is ő irányítja a gyergyói RMDSZ működését, és közeli kapcsolatban maradt a fesztivál szervezésével is.

Az Egyfeszt eredetileg a Gyergyói-medence több településének közös szervezésében indult útjára, összművészeti fesztiválként: irodalom, színház, zene és képzőművészet egyesítésével kívánt színvonalas kulturális élményt kínálni helyieknek, erdélyieknek és külföldi látogatóknak egyaránt.

A kezdetek óta azonban Barti Tihamér – a Gyergyó Területi RMDSZ elnöke – nemcsak ötletgazdaként, hanem a fesztivál politikai és stratégiai irányítójaként is jelen van. Egy 2024-es beharangozón egyenesen úgy fogalmazott: az Egyfeszt „stratégiai projekt” a térség gazdasági újrapozicionálásában. Szavaiból az is kiderül: nem csupán támogatja az eseményt, de a döntések mögött is ott áll. A fesztivált következetesen „mi” formában említi – annak ellenére, hogy hivatalos szervezőként nem szerepel.

A hivatalos főszervező Kassay Lajos Péter – Barti korábbi kabinettagja –, aki az elmúlt években inkább végrehajtói szerepben tűnt fel mellette. Kettejük kommunikációja azonos irányt követ: azt hangsúlyozzák, hogy a fesztivál fellendíti a turizmust, élettel tölti meg a várost, megtérül a befektetés.

Ez részben igaz is – de nem úgy, ahogy azt állítják. A szálláshelyek valóban betelnek, csakhogy ezek jelentős részét maga a szervezőcsapat foglalja le, a külső látogatóknak már alig marad hely. Többen ezért is vetik fel: nem lenne-e célszerűbb az Egyfesztet egyetlen, koncentrált esemény helyett egy tematikus, egész nyáron átívelő rendezvénysorozattá formálni? Egy valódi „egyfeszt”, amely széthúzza a terhelést, és valóban segíti a helyi vendéglátókat és vállalkozásokat.

Ez különösen aktuális most, amikor a parajdi sóbánya bezárása után több száz vállalkozás került nehéz helyzetbe a térségben. Ha az Egyfeszt valóban a közösség érdekét szolgálná, akkor ebben is stratégiai szerepe lehetne – nemcsak egy politikai-gazdasági kör szűk érdekeit képviselné.

Nem nagy nevek, de legalább jó sokba kerülnek

Egy gyergyószentmiklósi garzon ára. Egy városi iskola éves fűtésszámlája. Három évnyi városi ösztöndíjkeret. Körülbelül ennyibe kerül Rúzsa Magdi idei fellépése az Egyfeszt színpadán: több mint 45 000 euróba (221 000 lej). És ez még csak az egyik előadó.

A gyergyószentmiklósi önkormányzat idén minden eddiginél nagyobb arányban vállal szerepet a fesztivál finanszírozásában. A város 100 000 eurót (500 000 lejt) utalt át az ADI Hargita nevű közhasznú egyesületnek, amely a fesztivál társszervezőjeként van jelen. A Transtelex birtokába került hivatalos dokumentumok szerint ebből az összegből három zenekar gázsiját fizetik ki: Rúzsa Magdi 45 000 eurót, a Carson Coma 40 000 eurót, a Margaret Island pedig 13 500 eurót kap. Ezen kívül 3 300 eurót online hirdetésekre szánnak.

Ez azonban csak a hivatalosan elérhető pénzmozgás egy része. A városháza ezen felül külön 50 000 eurót (250 000 lejt) különített el az Egyfeszt általános támogatására. Így már több mint 150 000 euró (kb. 750 000 lej) közpénzről beszélhetünk – olyan összeg, amiből akár több száz méternyi városi utcát is rendbe lehetne hozni. Márpedig Gyergyószentmiklós belvárosában jó pár járhatatlan szakasz várna sürgős javításra.

Miközben a város látványosan túlvállalja magát, a fesztivál többi bevételi forrásáról alig tudni valamit. Továbbra sem nyilvános, milyen összegekkel támogatják az eseményt a magyarországi kormányközeli alapítványok, kulturális intézmények vagy a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) holdudvarába tartozó szervezetek – noha a fesztivál kommunikációjában rendre feltűnnek a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Nemzeti Kulturális Alap, a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Hagyományok Háza, a Határtalan nyár program (MOL / Új Európa Alapítvány), a Pro Economica Alapítvány, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány logói. A Transtelex ezeknek a támogatóknak közérdekű adatigénylést küldött, hogy megtudjuk, pontosan mennyi közpénz áramlik még a fesztiválba – amint és ha ezek megérkeznek, frissítjük a cikket.

Ugyanígy homály fedi az eladott belépők számát is: egyesek húszezer, mások 10–15 ezer látogatóról beszélnek a négynapos rendezvény alatt. Ez elsőre soknak tűnhet egy tízezres városban, de a befektetett összegekhez viszonyítva kevés. Különösen árulkodó, hogy szervezői körökből időnként 5 ezres látogatószámokat is hallani.

Ez az aránytalanság azért is beszédes, mert az Egyfesztet eredetileg térségi rendezvénynek szánták. A 2021-es első kiadás idején még Gyergyószentmiklós mellett Borzont, Borszék, Alfalu, Újfalu és Csomafalva is részt vett a szervezésben. A települések azonban néhány éven belül látványosan kiszálltak. Úgy tudjuk, sokan azért, mert azt az ígéretet kapták: a fesztiválra szánt önrészt később valamilyen formában visszakapják Hargita Megye Tanácsa részéről – például pályázati pénzek, fejlesztési források, vagy az ADI Hargita csatornáin keresztül. Csakhogy ez végül nem történt meg.

Információink szerint a megyei tanács korábbi elnöke, Borboly Csaba avatkozott közbe, miután tudomást szerzett a háttéralkukról. Egy belső vizsgálatot indított, amely ugyan nem tárt fel konkrét szabálytalanságokat, de elég volt ahhoz, hogy keresztülhúzza Barti számításait. A települések kiszállása után a fesztivál nemcsak arculatában és kínálatában szűkült le Gyergyószentmiklósra, hanem anyagilag is kizárólag a várost terheli – miközben a térségi együttműködésnek már nyoma sincs.

A történet politikai szálai ugyanakkor ma is jelen vannak. Bár Barti Tihamér el van tiltva a közügyektől, közvetetten továbbra is hatással lehet arra, hogy mi történik Hargita Megye Tanácsának háza táján. A megyei tanács közvetlen irányítása alatt álló ADI Hargita pedig épp az a szervezet, amelyen keresztül az önkormányzati támogatás jelentős része áramlik a fesztiválba. Így tehát a megyei és városi struktúrák között húzódó pénzmozgások egy olyan politikai hálózatban futnak össze, amelyet formálisan eltiltott szereplők, informálisan viszont ma is aktív hatalmi központok irányítanak.

A gyergyószentmiklósi városháza és az ADI Hargita közötti dokumentumokból kiderül: az önkormányzat 500 000 lejes támogatását azzal indokolták, hogy az Egyfeszt a 2027-es Európai Gasztronómiai Régió cím előkészítésének része. A pénz azonban nem gasztronómiai programokra megy el, hanem három könnyűzenei koncertre és egy online marketingkampányra.

A támogatásból finanszírozzák többek között Rúzsa Magdi koncertjét is, amely 45 000 euróba (221 000 lej) kerül – ez messze meghaladja a térségi átlagot, különösen egy eladósodott város költségvetéséből nézve.

Az ADI Hargita az esemény „multiplikáló hatását” hangsúlyozza, de nehéz belátni, milyen gazdasági élénkülést jelent egy olyan koncertsorozat, ahol a szálláshelyek nagy részét a szervezők maguk foglalják le, a belépőjegyek pedig olyan árszinten mozognak, amit sok helyi nem engedhet meg magának.

A finanszírozás átláthatósága is kérdéses: a város nem közvetlenül fizeti az előadókat, hanem az ADI Hargitán keresztül, amely felett a megyei RMDSZ-nek jelentős befolyása van. Az eljárás jogilag szabályos, de a közvélemény számára követhetetlen. Nem nyilvános, hogyan választják ki a fellépőket, hogyan zajlanak a tárgyalások, vagy pontosan mennyi pénzt tett bele az ADI.

Információink szerint a gyergyói önkormányzat az ADI-nak küldött 500 000 lejt a visszaosztott TVA-ból (hozzáadottérték-adóból) utalta át – vagyis saját, szabadon felhasználható keretéből. A döntés hátterében informális politikai nyomás is sejthető: helyi forrásaink szerint ezt a keretet RMDSZ-es parlamenti képviselők lobbizták ki Bukarestben, célzottan az Egyfeszt javára.

A NER-nek is sok már a költekezés

Az Egyfeszt finanszírozása már nemcsak a helyi ellenzéket zavarja. Sorbán Attila Örs, az EMSZ gyergyószentmiklósi tanácsosa szerint az esemény nemcsak gazdaságilag, hanem erkölcsileg is vállalhatatlan módon van túltámogatva. Úgy véli, a fesztivál mára elszakadt a közösségi kultúra szolgálatától, és egy politikai-gazdasági kör eszközévé vált.

„A magyar kormány nem okolható azért, ha a Budapestről érkező támogatásokat helyben pazarolják el” – mondta Sorbán, hozzátéve: a túlzó költekezés már a NER köreiben is szemet szúr, mert nehezen védhető, hogy közpénzből látványos, de fenntarthatatlan programokat szerveznek.

Sorbán szerint az Egyfeszt több támogatást kap, mint a város összes többi kulturális eseménye együttvéve: a városnapok, március 15-e, október 23-a, a Gac-oldali megemlékezés és a Feltöltő összesen sem érik el azt az összeget, amit az Egyfeszt önmagában megkap. Eközben a kisebb helyi civil és sportegyesületek egyre nehezebben jutnak forráshoz. Az EMSZ javasolta is, hogy a két magánfesztiválra szánt 400 000 lejt inkább nyílt pályázatokon osszák szét civil, ifjúsági és sportprogramokra, illetve a városi rendezvényeket kiszolgáló eszközök beszerzésére. A tanácsi napirendre vételt azonban – állításuk szerint – a hivatal technikai problémára, áramszünetre hivatkozva elutasította.

A helyi közszolgáltatások állapotát pedig már nemcsak a lakók érzik meg – hanem a város is. „Gyergyószentmiklós úgy engedi meg magának azt, hogy közel egymillió lejt fesztiválokra különítsen el, hogy a kultúrház használhatatlan, és nemhogy a felújítása, de még a tervezése sincs napirenden. A hokipálya felújítására sincs pénz, azt is sikerült elherdálni, ezért a felnőtt csapat kiüríti a pályát, és Gyergyóremetére költözik edzeni. Az a csapat, amelyik a város számára az egyik legfontosabb identitáselem.”

Az ügy pikantériája, hogy a Gyergyói Hoki Klub elnöke maga Balázs Attila, a NER egyik legnagyobb volumenű magyarországi közbeszerzésein nyerő építőipari vállalkozója. A klub tiszteletbeli elnöke pedig Barti Tihamér, aki az elmúlt évtizedben politikusként többször is megígérte a gyergyószentmiklósi jégpálya felújítását. Ehhez képest mostanra a csapat – amely a város egyik legfontosabb szimbóluma – kénytelen Gyergyóremetére költözni, mert a városi pálya felújítása több mint egy évtizede húzódik.

Sorbán úgy látja, hogy Gyergyó valójában elveszítette térségi szerepét, miközben a hivatalos retorika épp az ellenkezőjét állítja. „Az RMDSZ-nek 2020-ban az volt a kampányszövege, hogy Gyergyószentmiklós a térség motorja lesz, és úgy lettünk a térség motorja, hogy a gyergyói hokisok Remetére mennek edzeni, a teremfocisták Szárhegyre, sokan úszni Domokosra járnak, színházba pedig Alfaluba kell átmenni. Ha így haladunk, egy pár éven belül kicserélhetjük a municípium feliratú táblát is, és Satul Gheorghenit kell ráírjunk.”

Bár az elmúlt években, összetételét tekintve alig változó RMDSZ-többségű városi tanács figyelmét a lakosság számára fontos tételek elkerülik, a gyergyószentmiklósi önkormányzat hozzánk eljutott dokumentumából kitűnik: a városi tanácsosok a jégpálya, uszoda, művelődési ház megmentése helyett további forrásokat szerveznek ki Barti Tihamérék közeli szférának. És a város arra készül, hogy közpénzből finanszírozza a (másik, 30 ezer eurós fesztivál nevét viselő) Feltöltő oktatási központ tervezését – ami Kántor Boglárkához köthető, akit egyesek Barti embereként tartanak számon.

De a városvezetés döntéseinek logikája nemcsak a sport, kultúra és közszolgáltatások viszonylatában mutat furcsa prioritásokat – hanem az aszfaltozásban is. Pontosabban annak a hiányában.

A város ugyanis 387 ezer lejt szán az utak karbantartására – fele annyit, mint amennyit az Egyfeszt kapott. Az összeg csak felszíni javításokra, toldozásra-foldozásra elég, miközben a város útjai országos szinten is hírhedten rosszak. A pénz elosztása látványosan torz: a közösségi infrastruktúra helyett könnyűzenei fesztiválokra mennek a forintok és lejek – olyan rendezvényekre, amelyek közvetlen politikai és gazdasági kapcsolatok mentén szerveződnek.

Elégedetlen önkéntesek, kifizetetlen cégek – mi marad a városnak egy fesztivál után?

Bár kívülről az Egyfeszt a bőség és szervezettség benyomását kelti, a színfalak mögött egyre több kellemetlen tapasztalat gyűlik. Volt önkéntesek, helyi szolgáltatók és zenészek egyaránt azt mondják: a fesztiválon évről évre halmozódtak a tartozások, a szervezés kaotikus, a hozzáállás lekezelő – különösen, ha valaki helyiként, nem pedig országos vagy külföldi fellépőként kér pénzt a munkájáért.

Az Egyfeszt első éveiben még nem igazán volt gond a fellépésekkel – meséli egy helyi zenész, aki több alkalommal is színpadra lépett az Egyfeszt különböző udvaraiban. „A hazaiakat valahogy másként kezelik. Nem volt meg az a kellő protokoll, ami az egész fellépéses menetet illeti” – fogalmazott. Szerinte ez nem feltétlenül a főszervezők hibája, hanem inkább az udvarok külön felelőseinek a hozzáállásán múlik. Előfordult, hogy ugyanabban az évben két udvarban is zenéltek, és a különbség szembetűnő volt: míg az egyik helyen semmilyen ellátásban nem részesültek, addig a másik udvar felelőse a lehetőségeihez mérten gondoskodott a zenészekről.

Forrásunk szerint többet is lehetne tenni a helyi fellépők megbecsüléséért. Nemcsak a neves, országos ismertségű előadókat kellene reflektorfénybe állítani, hanem a kisebb, helyi zenekarokat, muzsikusokat is meg kéne becsülni. Nem egyszer történt meg, hogy gyergyói zenészek ingyen vállaltak fellépést, hogy ha csak ilyen formában is, de támogassák a fesztivált. „Legalább egy ebéddel vagy valamivel meghálálhatták volna. Persze, gyergyóiként haza tudsz szaladni ebédelni, de ez azért jól mutatja, hogy a gyergyóiakkal sokszor nem úgy bánnak, ahogy az más esetben elvárható lenne” – jegyezte meg.

Az utóbbi években a pénzügyi elszámolásokkal is akadtak problémák. Bár a szerződésekben az szerepel, hogy 30 napon belül megtörténik a kifizetés, gyakran hónapokat kell várni: a tavalyi fellépésüket például még mindig nem fizették ki, holott hamarosan kezdetét veszi a fesztivál idei kiadása. A zenész forrásunk úgy fogalmazott, ő megérti és nem zavarná a kisebb késés, „de az bosszantó, amikor egyik szervező ezt mondja, a másik azt, a főszervezők pedig hebegnek-habognak. Kerek-perec meg kéne mondják, hogy ez van, kicsit várjatok, nem pedig kifogásokat találni és hárítani a témát.” Volt, hogy az egyik udvarfelelőst kérdezte a pénzről, aki kitérő választ adott, majd Kassay Lajos Pétert, a fesztivál főszervezőjét is megkereste, aki azt ígérte, hogy az idei fesztivál előtt mindenképp rendezik az összeget.

A zenész tapasztalatai szerint Kassay nem vállalt elég határozott szerepet a lebonyolításban – legalábbis nem olyan mértékben, ami egy főszervezőtől elvárható lenne. „Ez az, ami igazán bosszant: amikor nem fizetnek ki, és közben az az érzésed, hogy folyamatosan csak hitegetnek, összevissza beszélnek” – fogalmazott.

Ennek ellenére nem tagadja: alapvetően szereti az Egyfesztet. „Egyébként jó fesztiválnak tartom. Jó a hangulata, jók a programok, jók a koncertek. Ha ezekre az apró, de fontos részletekre is odafigyelnének, sokkal többet ki lehetne hozni belőle.” Hozzátette: a gyergyói zenészek általában rugalmasabbak és megértőbbek, mint az ország más pontjairól érkezők – de ennek is megvan a határa.

Több gyergyói zenekar és zenész is hasonló tapasztalatokról számolt be: míg a szervezők törekednek arra, hogy a külföldi és neves fellépőket időben kifizessék, a helyiek felé gyakran elhangzik: „gyergyóiként ingyen is felléphetnétek”.

A pénzügyi visszásságokat egy EMSZ-től független, de a közügyekre rálátó forrásunk is megerősítette. Elmondása szerint a főszervező több esetben is áthárította a tartozások rendezését az udvarfelelősökre vagy középszervezőkre: „Ha kell a pénzed, menj ahhoz, akivel megegyeztetek, hozzám hiába jössz” – idézte szavait egy nyomdai cég képviselője, aki az Egyfeszt anyagain dolgozott. Sorbán Attila Örs EMSZ-es tanácsos szerint 2023-ból is maradtak rendezetlen számlák, és csak az idei – háromszorosára nőtt városi támogatás megérkezésével kezdtek el érdemben törleszteni. Sorbán több konkrét nevet is említett, akiknek még tartoznak, vagy akiket az elmúlt időszakban fizettek ki sok idő elteltével.

Úgy tudjuk az Egyfeszt tartozása egy időben elérte az 1,5 milliót.

De nemcsak a pénz, a logisztika is hagyott kívánnivalót maga után. Egy korábbi önkéntes visszaemlékezése szerint az Egyfeszt első éveiben gyakoriak voltak a szervezési nehézségek. „Előfordult, hogy meghirdettek éjszakai buszjáratokat, de azok végül nem közlekedtek. Éjfél után, amikor az utolsó nagyszínpadi koncert is véget ért, szinte lehetetlen volt taxit találni a városban. A legtöbb bolt bezárt, sokan a benzinkútig gyalogoltak, csakhogy valamit vásárolni tudjanak.”

A fesztivál egyik évében egy férfi a kerítésen átmászva próbált belépő nélkül bejutni egy koncertre, az önkéntesek ezt nem vették észre, mivel így is túlterheltek voltak. „Abban az évben rengeteg 12–14 éves önkéntes dolgozott, így különösen nehéz volt mindent nyomon követni. Ráadásul az önkéntestársaidért is te feleltél, ami hatalmas felelősséget jelentett” – mesélte.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy amikor az egyetlen nagykorú önkéntest Kassay Lajos Péter felelősségre vonta az incidens miatt, állítólag azt mondta neki: „ezt le fogjuk vonni a fizetésedből”. Csakhogy az önkéntesek nem kapnak fizetést.

Az elmaradt fizetség, a túlterhelő munkabeosztás, valamint az a tény, hogy az önkéntesek gyakran nem tudtak részt venni azokon a programokon, amelyekre szerettek volna elmenni, sokaknak kiábrándítóvá tette a fesztivált. Többen már évekkel ezelőtt elhatározták, hogy nem vállalnak többé szerepet az Egyfeszt szervezésében és lebonyolításában.

Két szereplő válaszolt: nem támogatást adtak, hanem szolgáltatást nyújtottak vagy programot hoztak

A fesztivál kommunikációjában rendre feltűnnek különböző kulturális és gazdaságfejlesztési intézmények logói is. A Transtelex közérdekű adatigénylést küldött ki mindegyiküknek, hogy megtudjuk, pontosan mennyi közpénz és milyen formában áramlik a fesztiválba. Eddig két válasz érkezett: az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítványtól és a Pro Economica Alapítványtól.

Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány hangsúlyozta, hogy nem szponzorként, hanem társszervezőként és szakmai partnerként vesz részt az Egyfesztben. „Nem nyújtottunk közvetlen pénzbeli támogatást az Egyfeszt főszervezőinek a fesztivál általános költségeire. A mi hozzájárulásunk a saját szakmai és anyagi erőforrásainkból megvalósított Folkudvar programsorozat” – írták. A programegység költségeit az alapítvány saját éves költségvetéséből finanszírozza. Az együttműködést egy társszervezői megállapodás szabályozza, amely nem tartalmaz pénzbeli juttatást a főszervezők felé.

A Pro Economica Alapítvány válaszából az derül ki, hogy nem nyújtottak támogatást, hanem 15 000 lej értékben vásároltak szolgáltatást az Egyfeszt szervezőitől. Ennek keretében a fesztivál idején egy 75 négyzetméteres, közművekkel és hangosítással felszerelt standot biztosítanak számukra, ahol az alapítvány a támogatásai segítségével létrejött helyi termékeket mutatja be. Az együttműködés egy bilaterális szolgáltatási szerződés alapján zajlik, nem minősül támogatásnak, és nem a nyilvános támogatási keretükből származik.

A fesztivál főszervezőinek (az Ice Flora Alapítványnak és az Egyfeszt szervezőcsapatának) is elküldtük kérdéseinket, de válasz eddig tőlük nem érkezett. Ugyancsak nem válaszolt még a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Nemzeti Kulturális Alap, a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Nemzetpolitikai Államtitkárság sem.