Vincze Loránt szerint a nemi egyenlőség túl ideologikus, ezért a józan ész nevében ellene szavazott

Még mielőtt belemélyednénk az interjú elemzésébe, itt van röviden, pontokba szedve, mit is mond Vincze, miért szavazott nemmel.

1. Mert szerinte a dokumentum „összemossa” a nőket és az LMBTQI+ embereket.
2. Mert a szövegben „genderideológiai javaslatokat” lát.
3. Mert szerinte a dokumentum túlmutat az EU kompetenciáin, azt állítja, hogy az EP beleszól olyan területekbe, amelyek tagállami hatáskörbe tartoznak.
4. Mert elfogadhatatlannak tartja az abortusz alapjogként való megjelenítését.
5. Mert úgy gondolja, a stratégia politikailag motivált, és mögötte „baloldaliak és zöldek” állnak.
6. Mert úgy véli, elegendőek a már meglévő, kötelező erejű EU-s irányelvek.
7. Mert szerinte a nemi egyenlőségi viták szerinte bomlasztják a politikai egységet. Azt mondja, ezek a témák túl megosztók, ezért „el kell engedni” őket.

Mielőtt sorra vennénk és megcáfolnánk a képviselő kijelentéseit, foglaljuk össze, mi történt eddig az ügyben.

Hogy jutottunk ide? Előzmények

Bár elfogadta az Európai Parlament a nemi egyenlőséget több szinten is érvényesítő intézkedések bevezetéséről szóló állásfoglalást, az RMDSZ EP-képviselői, Winkler Gyula és Vincze Loránt ellene szavaztak. A közvetlen jogi következmények nélküli dokumentum többek között támogatja a nőgyilkosságok (femicídium) önálló és különálló bűncselekményként való meghatározását. Emellett sürgeti a javaslattevő-végrehajtó testületet, hogy erősítse meg a mechanizmusokat a demokratikus visszacsúszás, a nők jogai és LGBTIQ+-jogok elleni támadások kezelésére.

Megkeresésünkre, amelyben a döntés hátteréről érdeklődtünk, azonban sem Winkler, sem Vincze nem reagáltak, sőt még Kelemen Hunor is figyelmen kívül hagyta a levelünket. Az RMDSZ Nőszervezete pedig a „közeljövőben” ígért választ, azt továbbra is türelmesen várjuk.

Később az RMDSZ egy kommentben indokolta meg EP-képviselőinek döntését, eszerint: azért utasították el az állásfoglalást, mert az egyszerre tárgyalja a nők elleni erőszak ügyét „sok más vitás kérdéssel, például a transzneműekével”. Ahogy ezt akkor is kifejtettük: a „transzneműek kérdése”, amire az RMDSZ utalt, egyszer szerepel az elfogadott dokumentumban, mégpedig a minőségi és megfizethető egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításának említésekor.

Ebben az alpontban azonban csupán annyit fogalmaztak meg az előterjesztők, hogy mivel az egészség alapvető jog, ezért mindenkinek hozzá kell férnie a minőségi és megfizethető egészségügyi szolgáltatásokhoz. Igen, a transzneműeknek is.

Bár a mi megkeresésünket ignorálta, a Szabadság kérdéseire már válaszolt Vincze Loránt, aki a hivatalos kommunikációval (a Facebook-kommenttel) összhangban, azt nehezményezte, hogy a dokumentum túlmutat a nemek közti egyenlőség kérdésén.

Miért nem csak a nőkről szól a dokumentum?

A napilapnak adott interjújában Vincze úgy fogalmaz: a „genderideológiai javaslatok” miatt szavazott nemmel, ugyanis álláspontja szerint a dokumentum szándékosan „összemos két teljesen eltérő társadalmi csoportot, a nőket és az LMBTQI+ embereket”, azaz a „genderpolitikát” promoválja „az interszekcionalitás és a nemek közötti egyenlőség transzformatív megközelítése” alapján. Vincze ezt úgy tálalja, hogy a gyanútlan olvasó valami rettenetes ideológiai fenyegetésnek foghatja föl, azonban nézzük meg, hogy ez mit is jelent valójában.

Kezdetnek gondoljunk bele, hogy a különböző csoportokat nem lehet külön dobozokba tenni, a nők és az LMBTQI+ közösség tagjai között is vannak átfedések, nem a dokumentum „mossa össze szándékosan”. Több pontban tehát egy helyen említik a két csoportot, a minél inkluzívabb érdekérvényesítés céljából, de nem is beszélhetünk „két teljesen eltérő társadalmi csoportról”.

Emellett, igen, az interszekcionalitás és a nemek közötti egyenlőség transzformatív megközelítése mentén fogalmazódtak meg a javaslatok. Ami azonban valójában csak annyit jelent, hogy figyelembe veszi, hogy az embereket nem egyetlen tényező alapján érik hátrányok, hanem több körülmény együtt alakítja a helyzetüket. Egy roma nő más akadályokkal találkozik, mint egy nem roma nő, egy fogyatékossággal élő nő még több korláttal szembesülhet, és egy meleg vagy transznő is olyan típusú diszkriminációt tapasztalhat, amit mások nem. Ez az interszekcionalitás elve.

A transzformatív megközelítés pedig azt mondja, hogy nem elég kampányokat csinálni (lásd az RMDSZ november 25-i kampányát) vagy új szabályokat írni, hanem meg kell nézni, hogyan működnek a munkahelyi előléptetések, milyen szerepekbe kényszerülnek nők és férfiak, miért nehéz bizonyos csoportoknak bejutni az oktatásba vagy a munkaerőpiacra, és milyen kulturális beidegződések tartanak fenn egyenlőtlenséget. A „transzformatív” itt nem forradalmi vagy radikális értelemben szerepel, hanem a meglévő struktúrák átalakítását jelenti. Lényegében arról szól, hogy a problémák gyökerét kell kezelni, nem csak a tüneteket.

A Vincze által idézett és genderpolitikainak minősített kifejezések tulajdonképpen úgy fordíthatók le, hogy nézzük meg, kinek milyen hátrányai halmozódnak, és próbáljuk meg úgy alakítani a társadalmi és intézményi rendszereket, hogy ezek a hátrányok ne ismétlődjenek újra és újra.

Fontos a nők elleni erőszak, de…

Vincze szerint azonban ez nem csak az EU kompetenciáin, de személyes és politikai meggyőződésén is túlmutat. De akkor nézzük meg, mi az, ami már Vincze Lorántnak is sok volt. A dokumentum valóban több alkalommal említi a szexuális kisebbségeket, többnyire a fentebb kifejtett kontextusban. Kimondja, hogy az EU-nak nyomon kell követnie és kezelnie az LMBTIQ+ személyek jogainak megsértését, mint a nemek közötti egyenlőség terén bekövetkező visszalépést. Megfogalmaz javaslatot a szexuális kisebbségek elleni erőszak visszaszorítására és az ezt érvényesítő civil szervezetek munkájának támogatására. Ugyanis, ahogy a szöveg is hangsúlyozza, fontos az inkluzív szakpolitikai reformok előmozdításához és a diszkriminatív gyakorlatok leépítéséhez.

Vincze álláspontja és személyes meggyőződése azonban magának az RMDSZ-nek a hivatalos programjával is szembemegy. Ugyanis a szövetség már a bevezetőben rendelkezik ebben a kérdésben, ráadásul a következőképpen:

„Elítélünk mindennemű más, így különösen a nem, faj, bőrszín, társadalmi származás, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést.”

A nők elleni erőszak visszaszorításának nemzetközi napján Vincze azt is egyértelműsítette: meg kellene elégedni a már meglévő „nagyon korrekt” EU-s irányelvekkel. A 2024-ben elfogadott uniós irányelv a nők elleni erőszak visszaszorításáról kötelező erejű a tagországokra nézve. Vincze kiemeli, ez sokkal jobb, mert törvényszintű intézkedéseket jelent, sőt, ezt például még ő is megszavazta.

Ez az irányelv – amelyet a tagországoknak 2027-ig kell átültetniük a saját jogrendjükbe – valóban számos téren igyekszik érvényesíteni a megelőzést és a meglévő problémák kezelését, azonban vannak hiányosságai. Ilyen például a nőgyilkosság önálló és különálló bűncselekményként való definiálása, ami segítené a jelenség jellemzőinek felismerését és ezáltali, hatékonyabb kezelését. Ezt a gyakorlatot egyébként mind az RMDSZ Nőszervezete, mind pedig az Európai Néppárt Nőszervezete sürgeti, egyik országon belül, másik pedig EU-szinten, mindkettő Biró Rozália vezetése alatt.

De a több szakértő és ebben járatos civil szervezet ajánlásait összesítő dokumentumot felülírva Vincze Loránt megmondta, szerinte mit kellene tartalmaznia a határozatnak. A nők elleni erőszak minden formája elleni fellépés erősítésére, a káros sztereotípiák visszaszorítására, a munkaerőpiaci szakadék csökkentésére, az arányos képviselet biztosítására, valamint a bérezésben és nyugdíjakban a valós egyenlőség megteremtésére kellene összpontosítania a dokumentumnak. Jelenlegi formájában ugyanis „politikai indíttatású”.

Szerinte ez EP-ben jelenlevő baloldal által promovált „genderelmélet” és az eszerinti új társadalmi normák kialakításának sürgetése erőltetett és szembemegy a „józan ésszel”. Az RMDSZ pedig bevallottan a józan ész pártja, megválogatja a szövetségeseit és a harcait, esetleg a szövetségeseinek a harcait. Hiszen nem csak az AUR-os és POT-os képviselők szavaztak az RMDSZ-szel az állásfoglalás ellen, hanem a FIDESZ-KDNP képviselői is. Az utóbbi kapcsán pedig ismerős lehet a genderellenes ideológia terjesztése.

Azonban ez nem pártspecifikus retorika. A szakirodalom szerint a „gender‑ideológia” kifejezést a közéleti vitákban nem tudományos fogalomként, hanem politikai eszközként használják, amivel gyakran támadják vagy megkérdőjelezik a nemi egyenlőség normáit, inkluzíve EU-szinten. Ez a kommunikációs modell erősen instrumentalizált, és célja az „mi – ők” ellentét (us vs them) megteremtése.

Az abortusz

A másik ok, amiért az RMDSZ EP-képviselői visszautasították a jelentést, az abortusz kérdése, derül ki az interjúból. A dokumentum ugyanis javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy az abortuszhoz való jogot alkotmányos szintre emeljék. Vincze számára pedig ez elfogadhatatlan. Hozzátette: „az abortuszjogok mai törvényi keretének csorbítását nem támogatnám Romániában, de nem értek azzal egyet, hogy az alapvető emberi jogok részévé váljon”.

A dokumentum abortuszra vonatkozó ajánlása azért is fontos, mert a jogi keret stabilitása nem elméleti kérdés. Lengyelország példája megmutatta, milyen gyorsan vissza lehet vonni egy egyszer már létező jogot: ott 2021-ben gyakorlatilag betiltották az abortuszt, és mindezt egy alkotmánybírósági döntéssel érték el. Romániában sem ideális a helyzet, egyre több kórház tagadja meg az abortusz elvégzését, sok helyen nincsenek elérhető orvosok, és az országban nagyok a területi különbségek. A hozzáférés így papíron létezik, a valóságban viszont egyre szűkül, különösen a vidéki térségekben és alacsony jövedelmű nők számára.

Jelenleg Romániában a kérésre történő abortusz – anélkül, hogy az orvosnak igazolnia kellene bármilyen konkrét indokot vagy okot – a terhesség 14. hetéig nem büntetendő. Mindez a büntető törvénykönyv 201. cikkelyében van meghatározva, azonban ez azt is jelenti, hogy nincs rögzítve a legmagasabb törvényi szinten, az alkotmányban, így a jogi keret kevésbé stabil. Ezért lenne fontos a jog magasabb szintű védelme, ami megakadályozná, hogy politikai vagy intézményi nyomás alatt gyorsan vissza lehessen fordítani egy alapvető egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférést.

Az interjú végére Vincze arra a következtetésre jut, hogy el kell engedni ezeket a témákat, mert ártanak a politikai egységnek. Ezek szerint akkor a politikai egység fontosabb, mint a nemi egyenlőségi kérdésekről való társadalmi diskurzus, amely a nők és más hátrányos helyzetű csoportok jogainak és biztonságának megerősítését szolgálná?