Európai transzneműek ezrei szembesültek sterilizációs követelményekkel, Romániában a törvény ezt ma sem zárja ki világosan

„Elsősorban megerősítené, hogy igen, én valóban én vagyok, van egy dokumentumom, amely ezt igazolja, és nem lesz több kérdés vagy kíváncsiskodás” – mondta neve elhallgatását kérő temesvári interjúalanyom, aki több mint tíz éve vár arra, hogy új személyi igazolványt kaphasson. A jelenlegiben szereplő M betű miatt ugyanis folyamatosan magyarázkodni kényszerül.

Évek óta tudatosan kerüli azokat a helyzeteket, amikor be kell mutatnia az iratait, hogy ne nézzenek rá úgy, mintha földönkívüli lenne, vagy ne szegezzenek neki számtalan kérdést. Most épp új munkahelyet keres és már előre tart attól a pillanattól, amikor szerződéskötésre kerül sor.

Kiskora óta érezte, hogy valami nincs rendben vele, de elég hosszú ideig tartott, amíg meg tudta határozni, hogy mi az, főleg, hogy ehhez semmilyen segítséget nem kapott a környezetétől. Csak a 2000-es években, fiatal felnőttként, az interneten és ismerősöktől gyűjtött információkból jött rá, hogy mi lehetne a megoldás. A 2010-es évek elejétől nőként él. A szükséges orvosi ellátáshoz sem volt könnyű hozzájutni, mert hozzáértő szakembert legközelebb 550 kilométerre, a fővárosban talált. A jogi tranzíció viszont még nehezebbnek bizonyult: bár az első kérését 2016-ban iktatták a temesvári bíróságon, azóta sem oldódott meg. „Azt sem tudták, mibe kössenek bele, csakhogy megszabaduljanak az ügytől” – idézte fel.

A kérését 2019-ben, másodfokon azért utasította el a temesvári törvényszék, mert nem esett át nemváltó műtéten. Most az ítélet felülvizsgálatára vár, miután az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2023-ban elítélte Romániát az ügyében.

A per története jól mutatja a zavart, ami a romániai joggyakorlatot jellemezte – legalábbis a közelmúltig – ebben a kérdésben. Miután a bíróság kérésére a Törvényszéki Orvostani Intézetnél megismételt pszichiátriai vizsgálat is megállapította a nemi identitászavart, alapfokon jóváhagyták a férfi nem módosítását nőre, a név és a személyi szám módosítására azonban külön adminisztratív eljárást kellett volna kezdeményezni. Másodfokon aztán már teljes egészében elutasították a kérést arra hivatkozva, hogy a kérelmező nem vetette alá magát nemváltó műtétnek, így módosítás esetén a biológiai neme különbözne az iratokban szereplő nemétől.

Interjúalanyom azért utasította el a nemváltó műtétet, mert az túl sokba került volna és túl kockázatos, ráadásul sem jogilag, sem orvosilag nincs rá világosan rögzített procedúra Romániában a mai napig sem. „Romániában zűrzavar van, mindenki megpróbál akadékoskodni, ahelyett, hogy segítene. A perben először azt mondtam, hogy igen, szeretnék műtétre jelentkezni, de hogy tehetném, ha nem hagynak?” – mondta. „Bírósági határozat nélkül nem mehettem műtétre, műtét nélkül pedig a román hatóságok szerint nem volt amiért megváltoztatni az irataimat… ez olyan mint a tyúk és a tojás problémája” – magyarázta. Mint megjegyezte, a romániai orvosoknak nincs tapasztalatuk a nemi szerveket érintő műtétek terén, a külföldi beavatkozás pedig nagyon sokba kerülne. „Ezért mondtam, hogy nincs rendben az, hogy minden jogi alap nélkül korlátozzanak, nem kényszeríthetnek arra, hogy kés alá feküdjek, hogy veszélyeztessem a testi épségemet” – tette hozzá.

Volt olyan romániai transznemű ember, aki hat évvel az első kérelme benyújtása után eleget tett az elvárásnak, eltávolíttatta a méhét és a petefészkeit, majd a külső nemi szerveit átalakító műtéten is átesett egy romániai klinikán. Ezek után jóváhagyták számára az új személyi okmányok kiállítását. Az operáció után azonban szövődmények léptek fel, a következő időszakban további műtétek sora várt rá.

Egy másik romániai esetben a kérelmező, akinek műtét nélkül nem hagyták jóvá az iratai módosítását, az Egyesült Királyságba költözött, ahol sikerült jogilag elismertetnie a nemi identitását. Az ottani iratai viszont így különböztek a romániai okmányaitól, ami sok kellemetlenséget okozott neki. És ezzel a helyzettel nem volt egyedül.

Az EJEB elmarasztalta Romániát a két utóbbi eset miatt, a 2021-es határozat szerint egyrészt a romániai jogrendből hiányzik a nem jogi elismerésére vonatkozó világos és előrelátható procedúra, ami lehetővé tenné a nem, illetve a név és a személyi szám gyors, átlátható és hozzáférhető módosítását a személyi okmányokban, másrészt azzal, hogy a nemváltó műtét hiánya miatt utasították el a kéréseket, felborították a méltányos egyensúlyt az általános érdek és a kérelmezők érdekei között. A romániai bíróságok feloldhatatlan dilemma elé állították a kérelmezőket, akiknek vagy a fizikai integritáshoz való jogukról, vagy a szexuális identitáshoz való jogukról kellett volna lemondaniuk.

Európa-szerte több ezren kényszerültek választani az emberi jogaik között

Romániában a 119/1996-os törvény szűkszavúan csak annyit mond ki, hogy jogerős bírósági határozat szükséges ahhoz, hogy a nemre vonatkozó információkat a személyi okmányokban módosítsák. Emellett a név módosítása adminisztratív úton is lehetséges, az erről szóló 41/2003-as kormányrendelet szerint ehhez viszont a nemváltást jóváhagyó bírósági határozat és a nemet igazoló törvényszéki orvosi igazolás is szükséges.

A gyakorlatban a romániai bíróságok többsége sokáig a nemi szervek átalakítását igazoló orvosi papírhoz kötötte a nem jogi elismerését. Pontos adatok nincsenek, de az ACCEPT Egyesület 2020-ban közzétett egy jelentést, amelyben 48 pert követtek nyomon a 2006 és 2017 közötti időszakból, és ezekből csak 16 esetben hagyták jóvá az okmányok módosítását a nemi szerveket érintő műtét nélkül, 8 esetben pedig a kérelmező a műtét elvégzése után fordult a bírósághoz. Az interszex kiskorúakat érintő perek többségében is közvetlen összefüggés volt a nemi szervek átalakítása és a kérés jóváhagyása között, derül ki az elemzésből.

A meddőséget sokáig a fizikai nemváltás természetes velejárójának tekintették, és ez a tranzíció Európa nagy részén gonadektómiát, vagyis az ivarmirigyek (petefészkek, herék) eltávolítását jelentette a gyakorlatban. A meddőség vagy az ehhez vezető orvosi beavatkozás több európai országban törvénybe foglalt feltétele volt a jogi tranzíciónak: Belgiumban, Csehországban, Finnországban, Hollandiában, Németországban és Svédországban is ez volt a helyzet. Svédország volt az első európai ország, ahol jogilag elismerték a nemváltást, az 1972-től 40 éven át érvényes törvény értelmében a kérelmezőknek igazolniuk kellett a nemzésképtelenségüket. Az utolsó hasonló európai előírást idén júniusban érvénytelenítették, Csehországban.

A hat említett országban legalább 11 ezer ember kérte a neme jogi elismerését ilyen körülmények között, az Investigate Europe minisztériumoktól, bíróságoktól és tanulmányokból gyűjtött adatokon alapuló becslése szerint.

Az érintettek valós száma ennél magasabb lehet. A gyakorlat más országokban is az volt, hogy a jogi tranzíció csak fizikai nemváltás után történhetett meg: a szlovákiai egészségügyi minisztérium ezt hivatalos útmutatásban rögzítette, Norvégiában és Dániában is ez volt az irányelv, más országokban pedig – Románia mellett Cipruson, Franciaországban, Görögországban és Olaszországban – a bíróságok kérték a nemi szerveket érintő sebészeti beavatkozás bizonyítékát.

Ez a feltétel arra kényszerítette a transznemű embereket, hogy válasszanak a testi épséghez való joguk, azaz a nem kívánt orvosi beavatkozásoktól való mentesség, valamint a magánélethez való joguk, vagyis a törvény előtti elismerés között, hívta fel a figyelmet Cianán Russell, az ILGA-Europe LMBTQ+ jogvédő szervezet képviselője.

„Ha valakinek az orvosi beavatkozást kell »választania«, hogy biztonságosan és szabadon élhessen – például bankszámlát nyisson vagy megpályázzon egy munkahelyet – akkor az orvosi beavatkozás nem igazi választás” – idézte Russellt az Investigate Europe. A sterilizációs előírásról szóló európai helyzetkép itt olvasható.

Az orvosi tranzíció nem lehet egységes és kötelező

„Ez nagyon személyes, intim ügy és nincs rendben az, ha valaki azt mondja, hogy feküdj kés alá, mert szerinte így felelsz meg egy bizonyos standardnak” – foglalta össze temesvári interjúalanyom.

Sokan vannak a transzneműek között, akik szeretnének változtatni a testükön, de egészségügyi, anyagi okokból vagy az orvosi ellátás hozzáférhetetlensége miatt nem tehetik ezt meg. Az amerikai Advocates For Trans Equality 2022-es felmérése szerint a nagy többség szeretne hormonterápiát, és sokan választanák ivarmirigyeik eltávolítását, a vaginaépítést vagy – kisebb arányban – a péniszépítést, de jelentős azoknak az aránya is, akik ezt elutasítják. A herék eltávolítását 21 százalék, a méh és a petefészkek eltávolítását 13 százalék utasítja el határozottan, a péniszépítést 57 százalék. A nembináris identitásúak még kisebb arányban szeretnének sebészeti beavatkozást, mint a bináris transznemű emberek.

A transznemű kliensei többsége szeretne elkezdeni valamilyen orvosi kezelést, de erre nincs standard megoldás és senki sem kellene kötelezze, mondta Alexa Ciucu, az ACCEPT Egyesület pszichológusa. „Egy-két évvel azután, hogy elkezdik, a többségük olyan neműnek néz ki, mint amilyennel azonosul, a környezete is ilyenként érzékeli, így a kezelés örömmel, megkönnyebbüléssel jár. Tehát a többség szeretné, de ez nem törvényszerű. Dolgoztam olyan transz fiúkkal, akik csak melleltávolítást szerettek volna, lehet, hogy eleve férfiasan néztek ki vagy magas volt a tesztoszteron-szintjük. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy az ember maga döntsön” – mondta.

Az Investigate Europe riporterei különböző európai országokban több olyan transznemű emberrel beszéltek, akik csak azért vetették alá magukat a sebészeti beavatkozásnak, hogy jogilag elismertethessék az identitásukat. Többen állították, hogy nem kaptak megfelelő tájékoztatást az olyan lehetőségekről, mint az ivarsejtek megőrzése későbbi gyermekvállalás céljából, és később úgy érezték, korlátozták a lehetőségeiket. Másoknál a beavatkozásoknak súlyos egészségügyi szövődményei voltak. Voltak olyanok is, akik elfogadhatatlannak tartották, hogy az állam ilyen szinten beavatkozott az életükbe.

A meddőségi előírást az ENSZ is elítélte, és az EJEB is több országot elmarasztalt a nem jogi elismerésével kapcsolatos ügyben, első alkalommal 2017-ben Franciaországot. A strasbourgi bíróság kimondta, hogy a nagy valószínűséggel meddőséghez vezető műtét vagy kezelés előírása megszegte a transznemű emberek magánélethez való jogát. A jogvédők nyomására Svédország és Hollandia kormánya kárpótlást fizetett a sértetteknek. Máshol ez nem történt meg, legfeljebb egyéni szinten, az EJEB határozatai nyomán, ahogy Romániában is.

Ellentmondásos joggyakorlat

A meddőségi előírás szükségességét az azt a 70-es, 80-as években bevezető nyugat-európai országok a családjog fenntarthatóságával indokolták. Abból indultak ki – írta 2017-es tanulmányában Peter Dunne jogász, hogy egy gyermek apja jogilag csak férfi, az anyja pedig jogilag csak nő lehet, minden ettől eltérő eset zavart okozna, sőt, gyermekvédelmi aggályokat vetne fel, hiszen a transznemű szülők gyermekei diszkriminációnak és előítéleteknek lennének kitéve.

A másik meggondolás az volt, hogy a transznemű emberek hibás testbe születtek, az orvosok feladata pedig az, hogy segítsenek a test kijavításában, mutatott rá az Investigate Europe kérdésére Joz Motmans, a Genti Egyetemi Kórház osztályvezető munkatársa. Ez a „javítás” pedig elkerülhetetlenül a nemzőképesség feladását jelentette.

A romániai bírák nagy többsége a nemi szervek anatómiai jellemzőire redukálta a szexuális identitást, és abból indult ki, mind az interszex kiskorúak, mind a transznemű felnőttek esetében, hogy a nemi szerveket sebészeti beavatkozás útján korrigálni kell, hívta fel a figyelmet az ACCEPT a 2006 és 2017 közötti határozatok alapján.

Az orvosi tranzíció és a jogi tranzíció összekapcsolása általános volt az elemzett bírósági határozatokban, ugyanakkor a bírák más és más elvárásokat fogalmaztak meg a kérelmezők felé, állapítja meg az ACCEPT elemzése, hozzátéve, hogy ezek az elvárások egyrészt ellentmondanak a magánélethez való jognak, másrészt a romániai gazdasági-társadalmi és egészségügyi viszonyokhoz képest irreálisak.

Arra is találtak példát, hogy azért utasították el a személyi okmányok módosítását, mert a kérelmező nem tudott olyan jogerős bírósági határozatot felmutatni, amely alapján nemváltó műtétet kérhetett volna. Mindezt annak ellenére, hogy az illető már átesett a külső nemi szerveit érintő sebészeti beavatkozásokon.

Előfordult az is, hogy az 119/1996-os törvényben szereplő „a nem megváltoztatása” megfogalmazást egyes bírák önkényesen a sebészeti beavatkozásra értették, és úgy értelmezték, hogy a kérelmező a műtét elvégzéséhez kéri a bíróság jóváhagyását, nem pedig az okmányban szereplő nem módosításához.

Ahogy az ACCEPT rámutat, az indoklásokban különbözőképpen értelmezik az alkotmánybíróság 2008-as határozatát is, amely a bírósági procedúra szükségessége mellett érvelt, de kimondta azt is, hogy a nem megváltoztatása a személy döntése, és sehol nem említ sebészeti beavatkozást. Mégis előfordul olyan bírósági indoklás, ahol az alkotmánybírósági határozatra hivatkozva állapítják meg, hogy a civil státusz módosítása olyan ügy, amely esetében a műtét, mint feltétel nem jelent beavatkozást a magánéletbe.

Világos jogszabály hiányában előfordult, hogy a bírák a „természet törvényére” vagy akár Aranyszájú Szent János egyházatya tanításaira hivatkoztak az indoklásban.

Kísérleti perek

Ma már a romániai bíróságok többnyire figyelembe veszik az EJEB határozatait, és jóváhagyják a személyes okmányok módosítását anélkül, hogy a kérelmezőknek bizonyítania kellene, hogy műtéten estek át. Amire mindenképp szükségük van, az egy pszichiátriai diagnózis, amely a Romániában jelenleg használt ICD-10 szerint a nemi identitászavar (F64). Ezt a joggyakorlatot Bukarestben és Kolozsváron építették ki bizonyos ügyvédek, akikhez sokan fordulnak most is ilyen kéréssel.

Világos törvény hiányában előfordulhat, hogy a bíróság mégis kéri a biológiai nemet bizonyító törvényszéki orvostani vizsgálat elvégzését, figyelmeztetett Ioana Trană kolozsvári ügyvéd. „Sokaknak lakcímet kell változtatniuk, hogy egy nagyváros bíróságához legyen hozzáférésük, a kéréseket ugyanis a kérelmező lakcímének megfelelő bíróság tárgyalja. Én magam is több kliensnek ajánlottam a lakcímváltoztatást, mert tudom, hogy Kolozsváron figyelembe veszik az EJEB határozatait” – mondta.

Előfordult, hogy az ügyvéd ismerethiánya miatt a bíróság csak a nem megváltoztatását engedélyezte, a név és a személyi szám módosítását nem. „Ez még nehezebbé teszi az eljárást. Nem mindenki engedheti meg magának vagy rendelkezik megfelelő forrásokkal ahhoz, hogy olyan ügyvédhez forduljon, aki jártas a témában” – mondta Anca Baltac, az ACCEPT jogtanácsosa.

Bár a hormonkezelés vagy a sebészeti beavatkozás nem kötelező, Ioana Trană szerint ezek továbbra is hozzájárulnak a sikerhez. „Általános szabályként minden transznemű személy, aki felkért, hogy képviseljem a bíróság előtt, fizikai megjelenésében közel állt ahhoz a nemhez, amellyel azonosult. Véleményem szerint a fizikai megjelenésnek nem kellene jogi jelentősége legyen. Tapasztalatom szerint a bírák még mindig inkább azt szeretik, ha a transzneműek minél több beavatkozáson vagy kezelésen esnek át (hormonális, esztétikai vagy akár sebészeti kezelések). Ezek az orvosi beavatkozások pozitívan befolyásolják a bírák döntését” – mondta Ioana Trană.

A kísérletezés során derült ki az is, hogy az orvosi papírok mellett a rokonok, ismerősök tanúvallomásai is segítenek a pozitív bírósági határozat megszerzésében, hívta fel a figyelmet Anca Baltac. „A bíró olyan helyzetbe kerül, hogy aszerint, hogy hogyan érti a nemek, az identitás, a nő vagy a férfi fogalmát, a nem bináris emberekről nem is beszélve, értékelnie kell, hogy az előtte álló személy hogyan illeszkedik ezekbe a fogalmakba” – mutatott rá a módszer visszásságára Anca Baltac.

Bár a nem jogi elismertetése könnyebben megy ma Romániában, mint 7-8 éve, a jogvédők szerint az eljárás nem elég hozzáférhető. A megfelelő ügyvéd és bíróság megtalálásán túl gyakran még mindig kihívás megtalálni a megfelelő orvosokat is, ugyanis nem minden pszichiáter hajlandó az eljárás elkezdéséhez szükséges nemi identitászavar diagnózis felállítására, hívta fel a figyelmet Alexa Ciucu, az ACCEPT pszichológusa. Elmondása szerint a kliensei közül többen számoltak be olyan élményről, hogy a pszichiáter nem hitt nekik vagy hosszas és költséges kivizsgálás után közölte, hogy nem állít ki papírt erről a diagnózisról. „Félnek, hogy az illető meggondolja magát és bepereli őket” – jegyezte meg. Ugyanígy, a tapasztalat hiánya, a pertől való félelem vagy egyszerű transzfóbia miatt sok endokrinológus sem ír fel hormonkezelést. „Van ez a nagy félelem a detranzíciótól, amit szintén a szélsőjobb táplál, mert valójában nagyon kevesen gondolják meg magukat” – tette hozzá. Ezt egyébként a felmérések is igazolják. A pszichológus szerint a kevés hozzáértő orvos közül sem mindenki dolgozik az állami biztosítóval, így a konzultáció újabb költséget is jelent, főleg, ha utazni is kell miatta.

Mivel a romániai törvények nem teszik lehetővé az azonos neműek házasságát, a jogi nemváltás egyben az esetleges házasság érvénytelenítését is jelenti, és a tranzíció előtt született gyermekek helyzete sem tisztázott. A bejegyzett élettársi kapcsolat sem alternatíva, amivel kapcsolatban egyébként Romániát szintén törvényalkotásra kötelezi egy másik EJEB-határozat.

Hiányzó politikai akarat

A feltételek enyhülése miatt az utóbbi években többen kezdeményezték a jogi tranzíciójukat Romániában, bár a számok alakulásáról nehéz pontosat mondani.

Az Igazságügyi Minisztérium kérdésünkre azt közölte, hogy sem jogerős határozatokról, sem a személyi okmányok módosításáról nem tudnak külön statisztikát generálni, csak az anyakönyvi állapottal kapcsolatos perekről általában, ezekről is csak 2011-től. A nemi identitászavarral kapcsolatos diagnózisokat pedig sem az Orvosi Kamara, sem az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) nem adatolja a hivatalos válaszuk szerint.

Mindössze annyit sikerült megtudni az Országos Lakosságnyilvántartó Igazgatóságtól, hogy 2020. január 1. és 2025. április 19. között 174 ember kért új személyazonossági igazolványt a nem megváltoztatása miatt.

További adatok érhetőek el abban a közleményben, amelyet a kormány az X és Y Románia ellen ügyben született EJEB-határozat végrehajtását felügyelő Miniszteri Bizottságnak küldött 2024 júniusában, azt bizonyítandó, hogy bár törvénymódosítás nem történt, a joggyakorlat pozitívan alakul. A kormány közlése szerint 2022 és 2024 júniusa között összesen 71 esetben hagytak jóvá nemváltoztatási kérelmet, és egyik alkalommal sem volt feltétel a nemi szerveket érintő sebészeti beavatkozás. Az is kiderül, hogy a kérelmek többségét, 58-at a fővárosban és környékén, Ilfov megyében nyújtották be.

Négy év telt el, mióta az EJEB elmarasztalta Romániát ebben a kérdésben, de azóta sem született olyan törvény, amely világos lépéseket határozna meg a nem jogi elismerését illetően. Az ACCEPT Egyesület 2023-ban a Nép Ügyvédjéhez fordult egy petícióval, amelyben azt írják, hogy az EJEB határozatában jelzett problémák továbbra sem oldódtak meg, a romániai transznemű embereknek „túl költséges, nehézkes és tolakodó” eljárással kell szembenézniük a nemük jogi elismeréséhez. A jogvédő szervezet becslése szerint mintegy 120 ezer transznemű ember él Romániában és közülük 15 év alatt csak 60-an érték el bíróságon a nemük jogi elismerését.

A Nép Ügyvédje (ombudsman) hivatala a Transtelexnek küldött válaszában hangsúlyozta, hogy 2024-ben javasolta a nem jogi elismerését szabályozó jogszabály kezdeményezését, és azt, hogy az Országos Lakosságnyilvántartó Igazgatóság fogadja el a nem jogi elismerésére vonatkozó romániai vagy külföldi jogerős bírósági határozatok alkalmazásának lépéseit, hogy a helyi alkalmazottaknak ne kelljen minden alkalommal központi útbaigazítást kérniük, mert ez lassítja a folyamatot.

Az ACCEPT külföldi példák alapján és a helyi transznemű közösség bevonásával már ki is dolgozott egy javaslatot a nem jogi elismerésének egyszerűsített eljárására, amely továbbra is bírósági lenne, de sokkal világosabb kritériumok szerint, rövidebb határidőkkel, tudtuk meg az egyesület jogtanácsosától. „A munkacsoporton belül bizonyos megállapodásra jutottunk, de a politikai akarat hiánya továbbra is problémát jelent” – jegyezte meg Anca Baltac.

A tervezetet 2024. január 25-én meg is vitatták, többek között a legfőbb ügyészség, a kormány, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács képviselőinek jelenlétében, derült ki az igazságügyi minisztérium lapunknak küldött válaszából.

Az igazságügyi tárca szerint a 119/1996-os törvény módosításának kezdeményezése a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, az ezzel kapcsolatos kérdésemre azonban a belügyminisztérium sajtóosztálya azt válaszolta, hogy a tárcánál nincs olyan terv, amely az említett törvény módosítására vonatkozna.

A romániai transz közösség és a jogvédők is aggódnak amiatt, hogy az eddig elért eredményeket könnyen elveszíthetik. A romániai politikai életben mindig is viszonyítási pontnak számító Egyesült Államok elnöke, Donald Trump hivatalba lépése után közvetlenül több területen korlátozta a transzneműek jogait.

Magyarországon az Orbán-kormány kezdeményezésére még 2020-ban teljesen megszűnt a nem jogi elismerésének lehetősége, attól függetlenül, hogy a kérelmező aláveti-e magát nemváltó műtétnek vagy sem. Szlovákiában 2023 elején a leköszönő egészségügyi miniszter új irányelveket adott ki, amelyekből kivették a sterilizáció feltételét, de fél évvel később a hivatalba lépő Fico-kormány ezt visszavonta, így Magyarországhoz és Bulgáriához hasonlóan jelenleg itt sem lehetséges a jogi tranzíció a transzneműek számára.