Magyar Péter a Transtelexnek: Az RMDSZ-nek nem a magyar kormányt kell kiszolgálnia, és az erdélyi magyarságot nem szavazógépnek kell tekinteni

Sem országos, sem helyi RMDSZ-politikus nem jelent meg Magyar Péter egymillió lépéses útjának zárónapján, amelyet a Transtelex végigkísért. A politikus a nagyváradi várnál tartott sajtótájékoztatón, majd az azt követő, Transtelexnek adott interjúban is világossá tette: ő nyitott a közeledésre, de jelenleg nem a párbeszéd, hanem a politikai távolságtartás jellemzi a két formáció viszonyát.

Magyar azért indult el Budapestről, hogy személyes jelenléttel és közvetlen találkozásokon keresztül jelezze tiltakozását Orbán Viktor erdélyi magyarságot megalázó tihanyi beszéde ellen, amelyben a magyar miniszterelnök a romániai elnökválasztás két fordulója között a magyarellenes George Simion mellett állt ki. Az erdélyi magyarokkal vállalt közösséget egymillió lépéssel fejezte ki, ennek utolsó napján Nagyváradon pedig nemcsak a gyaloglás zárult le, hanem a politikai viszonyok is élesebben kirajzolódtak.

Magyar Péter már a sajtótájékoztatón az RMDSZ európai parlamenti képviselőit a Fidesz „kémeinek” nevezte az Európai Néppártban. A Transtelexnek adott interjúban viszont még világosabban, néhány kivételesen erős mondattal rajzolta fel, miért tartja súlyosan hiteltelennek az RMDSZ szerepét:

• Az RMDSZ nem látja vagy nem akarja elfogadni, hogy új időknek új szelei fújnak
• A támogatások elosztása nem lehet az Orbán-kormány helyi janicsárjainak a kiváltsága – akár RMDSZ-es politikusokról, akár fideszes strómanokról van szó.
• Előbb-utóbb mindenkit utolér az elszámolás – akár a választópolgárok ítélete, akár másé.

Az interjúban szó esik arról is, mi lenne egy igazságosabb támogatási rendszer alapja, lesz-e Tisza-kampány Erdélyben, és hogyan látja Magyar Péter az RMDSZ jövőjét – vagy épp az erdélyi magyarság önálló politikai képviseletének esélyét.

Orbán Viktor tihanyi beszédét követően indult el tiltakozásképpen erre az útra. Miközben megannyi irányból érkeztek a felháborodott reakciók, az RMDSZ nem bírálta a magyar miniszterelnököt. Ön hogyan értékeli ezt a magatartást? Miért történhet meg ilyesmi?

Úgy érzékeltem, hogy azért voltak elégedetlen hangok az RMDSZ-en belül is. Voltak, akik ezt kimondták, még hogyha alacsonyabb szintről is jött a kritika, és szerintem van egy repedés az RMDSZ-en belül is. Az is biztos, hogy az erdélyi magyarság nem tudja már támogatni ezen az úton az RMDSZ-t. Nagyon furcsa politikát folytattak az első forduló előtt is, de az erdélyi magyarok egy részének köszönhetően, akik nem az RMDSZ jelöltjére szavaztak, a második fordulóba az a jelölt is bejutott, aki végül le tudta győzni a magyarellenes Simiont. Ha az RMDSZ-en múlik, akkor nem így alakult volna.

Az RMDSZ-nek el kell szerintem gondolkodnia így közép- és hosszú távon, hogy ez a politika folytatható-e, hogyan szolgálja az erdélyi magyarok, partiumi magyarok érdekét, amit ők csinálnak, hogy vajon van-e ennek ténylegesen támogatottsága.

Én nyitott vagyok egy hivatalos vagy informális találkozóra az RMDSZ vezetőivel. Itt az ideje, hogy ők is felismerjék az idők szavát – vagy még pontosabban: az erdélyi magyarok szavát. Mert nem Budapesten kell eldönteni, hogy Kolozsváron, Vásárhelyen, Temesváron vagy a Gyimesekben mire van szükség, és hogy az erdélyi magyarságnak merre kell tartani, hanem itt, helyben. Ehhez a feladathoz azonban fel kell nőni, ide politikai felelősségvállalás és bátorság kell.

Én drukkolok nekik, hogy még ha a 24. órában is, de felismerjék, hogy nekik nem a magyar kormányt kell kiszolgálniuk, és az erdélyi magyarságot nem szavazógépnek kell tekinteniük. Én kinyújtom feléjük a kezem – elsősorban az erdélyi magyar emberek felé –, és remélem, hogy ezt a kinyújtott kezet nem lökik el, hanem tényleg felismerik az idők szavát.

Az RMDSZ nemcsak a Fidesz erdélyi szavazatgyűjtője, hanem az egyik fontos pénzosztója is. Ön többször kijelentette, hogy a határon túli támogatások újraelosztásáról ne Budapesten, hanem helyben döntsenek azok, akik valóban értenek az adott területhez. Ezzel közvetve a mostani elosztási rendszert – és az RMDSZ szerepét is – bírálta. Mi lenne egy igazságosabb és átláthatóbb rendszer alapja?

Igen, erről már a sajtótájékoztatón is beszéltem, de korábban is jeleztem: ami most zajlik, az nem jó gyakorlat. A támogatások elosztása nem lehet az Orbán-kormány helyi janicsárjainak a kiváltsága – akár RMDSZ-es politikusokról, akár fideszes strómanokról van szó. Ezeket a pénzeket nem kijáró embereknek kellene osztaniuk, hanem szakmai szempontok alapján, a helyi igények és szakemberek javaslatai szerint, a közösség érdekeit szem előtt tartva. Látok esélyt a változásra. Semmi sem tart örökké.

150 év alatt sem lettünk törökké, ezt mondom pedig viccesen félig komolyan, és biztos vagyok benne, hogy ki lassabban ismeri fel az idők szavát, ki gyorsabban, de mi nem haragszunk azokra sem, akik lassabban ismerik föl, és még egyszer mondom, bármi is történik, és bármi az RMDSZ-nek az álláspontja, hivatalos vagy nem hivatalos, attól még ugyanúgy képviselni fogjuk az erdélyi magyarságot, mint a mindenkori magyar kormányoknak ez a feladata. Nem az RMDSZ elnöke miatt, hanem a partiumi és az erdélyi magyarok miatt.

Úgyhogy engem ez nem zavar, és szerintem tudunk ebben előrelépni. Nyilván ők óvatosak, és nem látják a magyarországi folyamatokat, vagy nem akarják elfogadni, hogy új idők új szelei fújnak, és Magyarországon napról napra növekszik azoknak a tábora, akik egy emberséges országban szeretnének élni. Én személyesen is feladatomnak tartom, hogy az anyaországiak és a külhoniak közé Orbánék által ásott árkokat betemessük. Mert ugyan Gyurcsány Ferenc volt az első áruló, de hát most is történt egy nagyon súlyos árulás, és ez a két áruló eddig mindig kéz a kézben járt, Gyurcsány Ferenc már eltűnt a közéletből, valószínűleg a másik kéznek a tulajdonosa is rövidesen el fog tűnni.

Sokan találgatták eddig, milyen viszony van a Tisza Párt és az RMDSZ között, de talán ennél világosabban, mint ma, még nem fogalmazta meg ezt ön sem. Ön szerint mi az oka annak, hogy egyetlen RMDSZ-es politikus sem jött el Nagyváradra, hogy találkozzon önnel?

Őszintén reméltem, hogy legalább valamilyen formában jelen lesznek. Két nappal ezelőtt nyilvánosan is jeleztem: várom őket, akár hivatalos, akár informális módon vegyenek részt a mai napon. Látható módon nem tartották ezt fontosnak, én sajnálom.

Ez a magatartás sokakban csalódást keltett, főként most, amikor a magyar miniszterelnök nyíltan kiállt egy magyarellenes román politikus mellett. Sajnálatos, hogy az RMDSZ erre semmilyen formában nem reagált, nem határolódott el, nem kérte számon Orbán Viktortól, hogy a kampányban az ő nevükkel, a székelyek nevében kampányoljon Simion mellett.

Mi mindenesetre nyitottak vagyunk a párbeszédre. Akkor is, ha az RMDSZ most még nem ismeri fel az idők szavát. Akkor is, ha továbbra is a Fidesz érdekei mentén cselekszik. Mi nem haragszunk, nincs bennünk tüske. Készen állunk együttműködni velük is – nem miattuk, hanem az erdélyi, székelyföldi, partiumi magyar közösség érdekében.

Mennyire tartja hitelesnek az együttműködést egy olyan párttal, amely hosszú éveken át kiszolgálta a Fidesz politikáját? Nem áll fenn a veszélye annak, hogy csupán annyi történne, hogy az RMDSZ leveszi a Fidesz-táblát, és egyszerűen a Tisza Párt logóját teszi ki a helyére?

Nem is várom el, hogy bárki egyik napról a másikra lecserélje a Fidesz-táblát a Tisza Pártéra. Nekünk nem feladatunk beleszólni az RMDSZ belügyeibe, és nem célunk alakítani az erdélyi politikai életet. A mi feladatunk világos: képviselni az erdélyi és partiumi magyarságot, és ezt minden körülmények között vállaljuk is.

Hogy ez milyen folyamatokat indít el – vagy inkább: mit gyorsít fel abból, ami már elindult az RMDSZ politikájának következtében, illetve Orbán Viktor Simion melletti kiállása nyomán –, az az erdélyi közösségre tartozik. Mi a saját dolgunkra koncentrálunk. A választók bölcsek, és meggyőződésem, hogy az erdélyi magyarság, ha szükségét érzi, ki fogja termelni a saját politikai képviseletét – olyat, amely valóban az ő érdekeit képviseli.

Az elmúlt években túl sok politikai szövetség köttetett pusztán érdekek mentén – gazdasági alku, hatalmi pozíció, lojalitás alapján. Szerintem ennek véget kell vetni. Értékalapú politizálásra van szükség: olyan szövetségekre, amelyek nem hatalmi központok elvárásait, hanem az emberek valóságos igényeit tükrözik.

Hiszek abban, hogy Erdély ma is képes a megújulásra. Történelme során mindig a változások élére állt – ezt a szerepét ma is betöltheti. Itt mindig kényes egyensúly alakította a közéletet, és ez most sincs másként. De éppen ez adja az erősségét. Én biztos vagyok benne, hogy az erdélyi magyar közösség tudja, hogyan képviselje saját magát – és ha szükséges, ki is fogja termelni magából azokat, akik ezt hitelesen meg tudják tenni. Hogy az RMDSZ tíz év múlva ebben a formában létezik-e, azt nem tudom. De azt igen, hogy az erdélyi magyarság itt lesz, élni fog, és virágozni – ebben egészen biztos vagyok.

Ön azt mondja, nem jön szavazatokért Erdélybe. A Fidesz viszont az elmúlt választásokon intenzív kampányt folytatott itt, az RMDSZ aktív közreműködésével. Hogyan viszonyul ehhez a Tisza Párt? Terveznek-e bármilyen politikai jelenlétet Erdélyben a következő választások előtt?

Mi soha nem fogunk idejönni szavazatokért. Mi soha nem fogunk direkt pártpolitikai kampányt folytatni Erdélyben. Szerintem ez nem fér bele. Egyébként nagyon sok olyan fiatal jött oda hozzám, aki azt mondta, hogy ő még soha nem szavazott a magyarországi választáson, de most fog. És nem azért, mert mi kérjük a szavazatukat, hanem mert átlátnak a szitán. Én felnőtt emberként kezelem a választópolgárokat, éljenek akár Kolozsváron, akár Csíkszeredában vagy Budapesten, és szerintem ez a helyes út. Hogy ez mire lesz elég, az eldől.

Rengeteg feladatunk van, de akár Erdélyben, akár Magyarországon az az elsődleges, hogy eljuttassuk az emberséges Magyarország üzenetét. Hogy az nem normális, ami most van. Hogy az nem normális, hogy soha annyi pénz nem jött a külhoni magyarokhoz, de ebből nagyon kevés jut el a tényleges címzettekhez, és inkább magánrepülőtér lesz belőlük, mondjuk a Gyimesekben, és tudjuk, hogy kik azok a strómanok, kik azok a gazdasági oligarchák, akik a Fidesz szekerét tolják meg a saját szekerüket, vagy inkább páncélozott kocsijukat. És az emberek ezt egyre inkább látják.

Lehet propagandát építeni, csak éppen egyre kevésbé működik. Minél magasabbra tekerik a gyűlölet lángját – vagy hangját –, annál kevésbé hatékony. Az emberek ezt nem szeretik. Ők az őszinteséget értékelik, az emberséget – a családban, a településen és a nemzet közösségében is.

Mi komolyan gondoljuk az „egy a zászló, egy a nemzet” gondolatot. És azt is komolyan gondoljuk, hogy jelenleg nincs időnk és energiánk megafonos provokátorokkal vitatkozni, mert sok kérdésben már a 24. órán is túl vagyunk. Ha meg akarjuk menteni a hazánkat, és ha azt szeretnénk, hogy a fiatalok ne elmenni akarjanak, hanem hazajönni, akkor még a nap 24 órája is kevés lesz.

Azt is tudjuk, és nem is félünk tőle, hogy a Tiszának 120%-os teljesítményt kell nyújtania. Megértem, hogy egyesek azzal vádolnak minket: nem tettünk semmit az erdélyi magyarságért. De eddig nem mi kormányoztunk.

Mi világosan elmondtuk, mire lehet tőlünk számítani: nem elvenni akarunk szerzett jogokat, hanem bővíteni. Például szeretnénk, hogy a Nyugat-Európában élő magyarok is élhessenek a levélszavazás lehetőségével – vagy akár az online szavazással is, mert 2025-ben ez már nem ördöngösség. Ismerem az ellenérveket, de őszintén szólva csak nevetni tudok rajtuk. Ha Tiborcz István képes 100 milliárdot átutalni egy tízjegyű banki kóddal, akkor talán szavazni is lehetne így. Ha ő nem fél attól, hogy nem az apósa számlájára megy a pénz, hanem valaki másé lesz, akkor a választási rendszerben se kellene ettől rettegni.

Ön korábban utalt arra, hogy a Fidesz akár egyéni választókerületek létrehozását is fontolgatja Erdélyben. Továbbra is úgy ítéli meg, hogy ennek lehet realitása?

Nincs új információm erről, de a Fidesz működését ismerve biztos vagyok benne: csak akkor lépnek meg ilyesmit, ha úgy látják, politikai hasznot húzhatnak belőle. Én úgy tudom, hogy korábban hét választókerület létrehozásáról beszéltek, más források kilencről szóltak – de őszintén szólva nem hiszem, hogy ezzel jól járnának.

Abban viszont biztos vagyok, hogy a Fidesz a jövőben nem fog 90% fölötti eredményt elérni sem Erdélyben, sem más külhoni magyar régiókban. És igazából nem is törődünk ezzel. A mi dolgunk az, hogy elmondjuk az igazságot, és láthatóvá tegyük: ha ilyen lépést mégis meglépnek, az nem más, mint politikai pánikreakció – egy bukó hatalom rettegésének jele.

Mindenki pontosan tudja: ha a választások előtt az utolsó pillanatban ilyen döntést hoznak, azt kizárólag azért teszik, hogy megpróbálják megakadályozni a Tisza kétharmados győzelmét. Csakhogy ez nem fog sikerülni. És nemcsak azért, mert mi ezt vállaljuk és képviseljük, hanem mert már egy öngerjesztő, megállíthatatlan folyamat indult el. Bőven túl vagyunk azon a ponton, ahol ezt még adminisztratív trükkökkel vissza lehetne fordítani – akár itt, akár otthon.

A sajtótájékoztatón, az Átlátszó Erdély kérdésére válaszolva azt mondta, az RMDSZ gyakorlatilag a Fidesz „kéme” az Európai Néppártban, és hogy az RMDSZ-es EP-képviselőkkel legfeljebb köszönnek egymásnak. Ugyanakkor egy egyszerű Facebook-kereséssel is előkerül például Vincze Lóránt korábbi, meleg hangú, baráti születésnapi köszöntője önnek, amikor még Fidesz-közeli szereplőnek számított. Megromlott ez a kapcsolat? Elhidegült?

Nemcsak ő volt ilyen barátságos, a propagandisták közül is többen küldtek annak idején jókívánságokat. Amíg az ember a Fidesz közelében van, mindenki mosolyog. Aztán amikor kimondja az igazságot, hirtelen mindenki elkezd vigyázni: mit lájkol, mit mond, hova áll. Vincze Lóránt is ilyen helyzetben van – mint a KDNP-sek, akik már attól is félhetnek, hogy egy rossz gombnyomás vagy egy lájk miatt kizárják őket a pártból.

Sajnálom őket. Ezek az emberek mára elveszítették az önállóságukat, a szuverenitásukat – és végül szavazógépekké, politikai végrehajtókká, fideszes janicsárokká váltak. Nem hiszem, hogy az erdélyi magyarok azért választottak meg egy európai parlamenti képviselőt, hogy a Fidesz érdekeit szolgálja Brüsszelben.

Pedig lenne miről beszélgetni. De nem, az RMDSZ képviselői úgy döntöttek, hogy leszavazzák a Tisza felvételét az Európai Néppártba. Ez önmagáért beszél. Azóta is a Fidesz kottájából játszanak, akár nyíltan, akár a háttérből, de egyértelmű, kinek az érdekeit képviselik.

Én nem akarom bántani sem Vincze Lórántot, sem a többi RMDSZ-es politikust. Lelkük rajta, szívük rajta. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy „ki mint vet, azonképpen arat”. Előbb-utóbb mindenkit utolér az elszámolás – akár a választópolgárok ítélete, akár másé. És hadd idézzek egy általuk is kedvelt erdélyi szerzőt, mert ezt mindenki ismeri: „elfut a víz, és csak a kő marad.” És ez bizony érvényes lesz az RMDSZ politikusaira is.

Több elemző szerint az RMDSZ-t már jó ideje politikailag foglyul ejtette a Fidesz, és olyan szorosan fogja, hogy ez erősen leszűkíti a mozgásterét az erdélyi magyar közéletben is. Elképzelhetőnek tartja, hogy a mostani romániai elnökválasztás után a párton belül kialakul egy olyan új politikai irány, amely tudatosan eltávolodik ettől a Fidesz-központú szövetségtől?

Én tényleg szeretném elkerülni, hogy úgy tűnjön, kívülről akarom megmondani az RMDSZ-nek, mit csináljon. Nem az én dolgom lecserélni vagy átírni egy másik politikai közösség belső működését. De azt gondolom: minden pártban lehet változás – ha valóban demokratikus szervezetről van szó.

A Fidesznél ez gyakorlatilag kizárt, hiszen ott egyetlen ember dönt, és aki megpróbálja megkérdőjelezni, az eltűnik a rendszerből. De más politikai közösségeknél láttunk már olyat, hogy egy új irány átvette a vezetést – mert erre belső igény volt, vagy mert a választók jelezték, hogy változást akarnak. Az RMDSZ-ben is előfordulhat, hogy marad a név, de más emberek, más politikai hozzáállással, más értékrenddel alakítják a jövőt.

Persze jobb szeretem azokat, akik következetesek és egyenesek, de a politika nem mindig ilyen. Vannak túlélők, akik az aktuális hatalmi széljáráshoz igazodnak. Láthattuk ezt a magyar miniszterelnöknél is: Soros-ösztöndíjas liberálisként kezdte, aztán néppárti konzervatív lett, most meg épp a szélsőjobboldali patrióta frakció felé sodródik. Ez a típusú politikai vándorlás nem példaértékű. Én nem is ajánlanám ezt az utat az RMDSZ-nek.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az RMDSZ-en belül ma is vannak mozgások, belső viták, és van, aki hangot is ad ennek. Elég csak Markó Bélára gondolni, aki hosszú évekig volt az RMDSZ elnöke és a román kormány miniszterelnök-helyettese. Ő ugyan nem konfrontálódik nyíltan a pártjával, de nagyon is világosan, erőteljesen fogalmazta meg a kritikáját – olvastam az önök portálján megjelent véleménycikkét is, és azt gondolom, hogy az egy komoly, gondolatébresztő szöveg volt.

Markó Bélát nem lehet azzal vádolni, hogy rosszat akar az RMDSZ-nek vagy az erdélyi magyaroknak. Ha ő figyelmeztet, annak súlya van. És aki bölcs, az meghallja az ilyen hangokat – aki nem, az nem bölcs.