Elon Musk képzeletbeli partijától Borboly Csaba fürdéséig – minden, ami könnyebbé tette 2022-t

Az év eseménye: véget ért a 20. század

Már a koronavírus-járvány miatt is az lehetett az érzésünk, hogy semmi nem lesz már olyan, mint korábban volt, az orosz-ukrán háború pedig csak tovább erősítette az érzést, hogy új történelmi korszakba élünk. Aztán rövid idő alatt meghalt a 20. század három ikonikus alakja is.

Bő fél évvel azután, hogy Oroszország elindította Ukrajna elleni háborúját, augusztus 30-án, 91 évesen elhunyt a Nobel-békedíjas Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet vezető, akinek köszönhetően 1990-ben békésen véget ért a hidegháború és felbomlott a Szovjetunió. Életét a híres, Erich Hoeneckerrel váltott elvtársi csókot is beleértve, nagyképben foglalta össze a Telex.

Nem sokkal később, szeptember 8-án, 96 évesen meghalt II. Erzsébet, a leghosszabb ideig trónon lévő brit uralkodó, aki „látta a Brit Birodalmat összeomlani, látta az országát az EU-ba belépni, az EU-t formálni, majd az EU-ból kilépni és látta a hidegháború elejét, végét, sőt, talán egy új kezdetét is” – ahogy Bede Ábel történész fogalmazott a véleménycikkében.

A 20. század egyik kulturális „influenszere”, Jean-Luc Godard szintén 2022-ben, szeptember 13-án hunyt el, 91 éves korában. A svájci-francia filmkritikus, filmrendező a francia újhullám egyik elindítója filmjei – mint amilyen a Kifulladásig, az Éli az életét, az Alphaville vagy a Bolond Pierrot – meghatározók voltak nem csak a filmnyelv alakulására, halála kapcsán sokan gondolták úgy, hogy ezzel kicsit meghalt a film is.

Az év könyvét Visky András írta: Kitelepítés

Bibliai szövegek, humor, szeretet és szenvedés, valóság és szürreál keveredik Visky új könyvében. „A hetedik te magad légy!” – a József Attila sor azért illik ide, mert Visky András tényleg hetedik gyermekként született. A családját, miután a lelkész apát államellenes tevékenységért huszonkét évre ítélik, kényszermunkatáborba telepítik. Ennek a szenvedéstörténetnek lesz a hetedik, legkisebb gyermek a krónikása. A Kitelepítés helyszínén, a román gulágon az érkezőket néhány barakk fogadja, azokon kívül gödörbe vájt lakásokban húzzák meg magukat a büntetésüket töltők. Visky színes panorámáját nyújtja az elítéltek közösségének, amelyben egykori román fasiszták, köztük Antonescu marsall felesége, zsidó rabbi, Marino tudós, Paul Goma író, diákok, kurvák és köztörvényes bűnözők alkotnak közösséget, ahol bármi megtörténhet, az is hogy valaki meghal, majd feltámad, és az is, hogy Isten ott jár közöttük.

A könyvről megjelenése pillanatától kezdve szuperlatívuszokban beszél a szakma, sorra jelentek meg a kritikák, recenziók, interjúk a szerzővel, és mégis lehetett róla állandóan újat mondani. Visky számára egy valóságos tour de force volt a regény megírása után, miközben már a folytatáson dolgozik, hogy eleget tegyen minden felkérésnek. A Transtelexnek adott interjújában is van jó pár elképesztően erős gondolata. Minden év végi válogatás első 10 kötetében ott volt a Kitelepítés is, többnyire a dobogó legfelsőbb fokán.

Az év (dokumentum)filmje: Túl közel

A traumák kibeszélése különösen nehéz egy olyan társadalomban, amely hajlamos az áldozathibáztatásra, az elkövetők felmentésére. A Túl közel elszántan szembemegy az Erdélyre is jellemző „szerencsére a mi falunkban sosem fordult elő ilyesmi” – hozzáállással, és megmutatja, hogyan harcol egy egyedülálló anya azért, hogy segítsen serdülő lányának túllépni a szexuális bántalmazás traumáján, miközben a közösség elítéli, hogy egyáltalán szóvá tették a történteket.

Püsök Botondnak egy közeli ismerőse mesélte el saját történetét, és közösen döntöttek úgy, hogy feldolgozzák és a nyilvánosság elé tárják. A rendező-operatőrt elmondása szerint a traumából való gyógyulás nehéz, de mások számára is megerősítő folyamata érdekelte, aminek az öt év munka után bemutatott film egyfajta beteljesülése. A román-magyar koprodukciót a Szarajevói Filmfesztiválon mutatták be, a nagyszebeni Astra Filmfesztiválon pedig elnyerte a legjobb nemzetközi dokumentumfilmnek járó díjat. Magyarországon januártól, Romániában márciustól vetítik.

Az év filmbemutatója: az R.M.N. ditrói vetítése

A Ditróból elüldözött Srí Lanka-i pékek történetét feldolgozó Mungiu-film ditrói vetítése bizonyította, hogy érdemes vállalni a párbeszédet, a vélemények ütköztetését, mert az felszabadító lehet. A helyiek közül volt, aki attól tartott, hogy a film rossz fényben tünteti fel a közösséget, a hatóságok feszült hangulatra számítottak, a csendőrséget is kirendelték a vetítés helyszínére, de végül nem volt rájuk szükség, igazi párbeszéd alakult ki a jelenlévők között.

A többségében pozitív kritikák és esélylatolgatások ellenére Cristian Mungiu új filmje végül nem nyerte el az Arany Pálmát Cannes-ban, a romániai nézettsége sem volt átlagon felüli (33 200 a Cinemagia.ro adatai szerint, míg a rendező Arany Pálma-díjas 4 hónap, 3 hét és 2 nap című filmjét több mint kétszer annyian, 70 953-an látták), az erdélyi nézők számára pedig kissé szerencsétlenül hozta mozgásba azokat az Erdély-sztereotípiákat, amelyet Torockó, a film fő forgatási helyszíne képvisel. Mégis fontosnak éreztük, mert több romániai településen megszervezett közönségtalálkozókon adott teret olyan erdélyi társadalmat is érintő témák megbeszélésére, mint az idegengyűlölet, a látszat-multikulturalizmus, az elszegényedés, a bérszakadékok, a populista retorika miatt egyre feszültebb társadalmak jelensége.

Az sem mellékes, hogy a filmnek köszönhetően újra erdélyi színészek vonulhattak fel a cannes-i vörös szőnyegen, többek között a dicsőszentmártoni származású Judith State, aki interjúban mesélt a forgatásról és arról, hogy saját életében hogyan tapasztalta meg a filmben felvetett kérdéseket, vagy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színésznője, Moldován Orsolya.

Az év sorozata: a spin-off sorozat

Talán a Gyűrűk Ura világába visszavezető A Hatalom Gyűrűit vártuk a leginkább, ami bár látványosra sikerült, de eléggé lélektelen, és a végére úgy éreztük, az egész évad valójában a megalapozása volt egy esetleges következőnek. Az Amazon nagy dobását az HBO pedig a Sárkányok házával próbálta tompítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel, és ehhez még a sárkányokat sem kellett igazán bevessék (pedig voltak még bőven), elég volt a Trónok harcában már megszokott, kötelező ármányos politikai játszmák, egy kis vér és persze szerelem – no meg Paddy Considine igazán emberi Viserys Targaryenje.

A Star Wars-világa az Obi-Wan Kenobi és az Andor sorozatokkal bővítette az univerzumát. Az előbbi az első és második trilógia között egyensúlyozva tűnt el szinte nyomtalan, az utóbbi pedig hiába lett a Disney streamingkorszakának eddigi talán legjobb sorozata, mert alig nézték.

Nem úgy a jórészt Romániában forgatott Wednesdayt, amely hiába olyan, mint egy mesterséges intelligencia által összerakott sulidrámás tinihorror, mert úgy nézték, mintha nem lenne holnap. Vagy talán pont azért nézték, mert a Tim Burton által jegyzett, az Addams Family világába vezető sorozat azt adta, amit nagyon sokan várnak: némi borzongással vegyített könnyed szórakozást, ahol még a különcökhöz képest is oké furának lenni. A lényeg, hogy a Netflix új nézettségi rekordokat állított fel vele, és már várhatjuk is a második évadot.

Futott még: a HBO által egyik napról a másikra eltüntetett sorozatok, olyan egészen frissek is, mint az idén bemutatott A besúgó.

Az év alkotója: az MI

Idén először Erdélyben is bemutattak olyan műalkotásokat, amelyeket mesterséges intelligencia generált. Szabó W. Péter marosvásárhelyi MI kutató, a Tengr.ai platform megalkotója Túros Eszter csíkszeredai művészettörténész közreműködésével többek között Nagy Imre festőművész munkásságát „tanította meg” az MI-nak. Az eredményt a 8. Digitális Székelyföld Konferencián mutatták be, Szabó W. Péter pedig a Transtelexnek is beszámolt a folyamatról.

2022 egyébként világszinten is fontos év volt az ún. AI Art szempontjából: több fontos technológiai fejlesztés történt, ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban, Colorado állam éves művészeti versenyén olyan munka nyerte a digitális kategória első díját, amelyet mesterséges intelligencia hozott létre. Ezen felháborodást is okozott a művészek körében. Művészetnek nevezhető-e az, amit mesterséges intelligencia generált? Ilyen esetben ki a mű szellemi szerzője? Kiszoríthatja-e a piacról a hús-vér művészeket az MI? Az ezzel kapcsolatos vita hosszú, évtizedes múltra tekint vissza, miközben a technológia egyre csak fejlődik.

Az év sportolója: az átigazoló sportoló

Egy olimpiai évben egy olimpiai bajnok (főleg ha egyedüliként szerzett aranyat) általában számíthat arra, hogy ő lesz az év sportolója. A shorttrackes Liu Shaoang az 500 méteren olimpiai bajnoki, illetve az összetett világbajnoki címe után abszolút favoritként pályázott erre a címre egészen addig, míg novemberben be nem jelentette, hogy a testvérével Liu Shaoling Sándorral együtt inkább egy másik ország színeiben versenyezne a továbbiakban. Az okokat most nem magyarázzuk, lényeg, hogy december vége felé meg is kapták az engedélyt a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségtől a távozásra.

És amire nem nagyon volt példa korábban, az ráadásul nem volt egyedüli idén: Rapport Richárd, Magyarország legjobb sakkozója egy szerb származású román üzletember, a Superbet tulajdonosának gáláns ajánlata nyomán idéntől már román színekben versenyez.

Az év sztárja: David Popovici

Azt nem lehet állítani, hogy David Popovici az ismeretlenségből robbant be volna, de az ténykérdés, hogy az első világbajnoki címét Budapestről még nem közvetítette élőben egyetlen román tévétársaság sem, annyira nem számítottak rá. Pedig június 20-án 200 méter gyorson Popovici megérkezett, utána pedig már csak kapkodtuk a fejünket néha a rekordidők, máskor az érmek miatt. Úszott világcsúcsot Rómában 100 gyorson, halmozta az aranyérmeket a bukaresti junior Európa-bajnokságon, illetve a limai junior világbajnokságon. Nem véltelen, hogy az IKEA-tól kezdve a miniszterelnökig, illetve számos „TikTok-betyárig” mindenki izgalomba jött tőle.

Az év felfedezése: Erdély

A filmekből már megszokhattuk, hogy Erdély egy titokzatos és misztikus hely, ahol ha szerencsénk van, akkor épp nem botlunk bele lépten-nyomon egy vérfarkasba. Azt azért mégsem gondoltuk volna, hogy ennyi felfedezni-, adott esetben újra-felfedezni valót tartogat még számunkra is – meg persze medvéket, amelyekkel mostanra már szinte tényleg minden úton és útszélen találkozni.

Egy csomó mindent megtudtunk a kalotaszegi Magyarvista templomának tető- és födémszerkezetéről, ami az eddig ismert legrégebbi, újra felfedeztük, hogy több mint ezer éves dokumentumokat is tartalmaz a medgyesi Szent Margit evangélikus templom padlásán őrzött könyv- és iratgyűjtemény, amelynek létezéséről a szakma korábban is tudott, de ettől még a gyulafehérvári Batthyáneum Facebook-oldala Indiana Joneshoz méltó felfedezésnek nevezte. És idén végre újra felfedezhettük a kolozsvári Szent Mihály-templomot is, amelyet több éves felújítás után adtak át, és újdonságait Szathmári Edina művészettörténész részletesen be is mutatta nekünk.

Ugyancsak idén adták át az 1400 kilométeres Via Transilvanica turistaútvonalat is, melyet főleg arra szántak, hogy gyalogosan fedezzük fel magunknak Erdély szépségeit, de azért Tőkés Hunor kollégánk biciklire pattanva vett egy ízelítőt a székelyföldi és királyföldi részből, miközben ha aszfaltot látott, jött, hogy leszálljon a bringájáról és megcsókolja.

Az év PR-fogása: Elon Musk törcsvári bulija

Egy amerikai üzletember kibérelte a törcsvári kastélyt egy halloweeni bulira. Felmerült, hogy a világ akkori leggazdagabb embere volt az, aki épp néhány nappal korábban szerezte meg a világ egyik legfontosabb, a politikusok által leggyakrabban használt közösségi oldalát, a Twittert. Állítólag a meghívottak listáján sok milliárdos üzletember és hollywoodi híresség szerepelt, köztük például Angelina Jolie színésznő, Peter Thiel Pay Pal-alapító és élettársa, Matt Danzeisen, illetve Sergey Brin Google-alapító is. Megkérdezték a szervezőket, akik természetesen sem megerősíteni, sem cáfolni nem szerették volna az információt, és ezzel olyan cunami indult el, amit a PR-osok a legszebb álmaikban is alig tudnak elképzelni.

Hirtelen mindenkit elkezdett érdekelni a kastély, amelynek a falán az alkalmat kihasználva a Greenpeace is üzent, de nagyjából mindenki, aki egy kicsit is élelmes volt, gyorsan kapott az alkalmon. Annyira beindult a dili, hogy már azt is tudni vélték, melyik brassói pékségből tweetelte Musk, hogy „A frissen sült kenyér és sütemény az élet nagy örömei közé tartoznak”.

Musk természetesen Románia közelében sem járt, egy vörös szamurájjelmezben bulizott az anyujával Heidi Klum New York-i partján.

Az év csobbanása: Borboly Csaba

Borboly Csaba már korábban is otthonosan mozgott a közösségi média területén, de idén két olyan tartalom is felkerült hozzá, ami után úgy éreztük, hogy Hargita Megye Tanácsának elnöke szintet lépett: amikor már nem csak a munkájához kapcsolódóan kezdett élőzni a Facebookon, hanem egy kicsit többet mutat, mint egy nyakkendős politikus. A feltünései rendre megihlették az erdélyi magyar közösség viccesebb felét, így az év mémes alapanyagát is rendre Borboly szállította.

Az év étele: a Moldovan-miccs

Minden évben akad valamilyen kaja, amely szerkesztőségünkben igazi slágerré válik: vagy azért, mert valaki váratlanul felfedezi, aztán mindenkit „megfertőz” vele, vagy mert a szerkesztőségünk közeléből viszonylag könnyű beszerezni, ha munka közben hirtelen ránk tör az éhség. A miccsről eddig leginkább azt gondoltuk, hogy a kolozsvári Ószeren, autentikus környezetben füstölődve érdemes csak fogyasztani, de ezt a Moldovan mészárszék helyben sütött menüjének megtalálása hamar felülírta: persze, hogy mustárral és friss cipóval az igazi.

Az év fesztiválja: George Simion esküvője

Mit nekünk az idén újra berobbanó Electric Castle, Untold vagy Vibe? Az idei nyár világraszóló eseménye George Simion AUR-vezér esküvője volt, amelyre hivatalos volt minden román. Az óriási PR-eseménynek is beillő lagzit rekkenő hőségben szervezték meg egy luxusüdülőhelyen, a meggondolatlanul száguldozó és idén TikTok-csatornát is indító Teodosie adta össze az ifjú párt. Az eseményen részt vevő kollégánk szerint, aki nem szelfizett Simionnal az esküvőn, az nem is biztos, hogy ott volt. Mindenesetre olyan sokan rápörögtek a témára, hogy az esküvőt közvetítő Romania TV lett annak a hétvégének a legnézettebb csatornája.

Az év „jó székelynek lenni”-pillanata: a Sepsi OSK kupagyőzelme

A nap, amit nem fog senki elfelejteni, amikor egy nap két székely csapat is kupagyőztes lett Bukarestben. Előbb az FK Csíkszereda U-19-es csapata behúzta a korosztályos kupagyőzelmet. Ez még nem is lett volna akkora meglepetés, lévén a döntőben a Sepsi OSK korosztályos csapata volt az ellenfele, tehát mindenképp Székelyföldre került volna az a kupa. De amit utána művelt a Sepsi OSK, azzal örökre beírta magát a székelyföldi sporttörténetbe. Az FC Voluntari elleni 2-1-es győzelem nem csak azt jelentette, hogy megnyerték a Román Kupát, és ezzel megszerezték a klub első trófeáját, mert ez egyben Székelyföld első futballtrófeája is volt.

2023 előjátéka: a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor terve

A lassan két évszázada táplált Petőfi-kultusz jelképrendszerébe kevésbé illő szoborterv intenzív aktivitást váltott ki az erdélyi Facebook-felhasználókból, akik nagyrészt a jól ismert elemeket, főleg a bajszot, a daliás termetet, az atillát kérték számon az alkotótól, kisebb részt pedig éppen az újszerűséget, a kortárs szellemet.

Mikor bemutattuk a sepsiszentgyörgyi önkormányzat pályázatára érkezett többi tervet is, a legtöbb szavazatot az a terv kapta, amelyik a legközelebb állt a közismert, megszokott Petőfi-képhez. Az kevésbé lepett meg minket, hogy születésének 200. évfordulójához közeledve a nagyközönség még mindig a 19. századi forradalmár-retorikát várja, sokkal meglepőbb volt az önkormányzat lépése: közölték, hogy a lakossági reakciók nyomán új pályázatot írnak ki, a módosított feltételek között pedig szerepelnek majd a „Petőfire és a korra jellemző jegyek, részletek”. Kíváncsian várjuk, hogy hogyan lehet a szakma által komolyan vehető módon megfogalmazni a bajuszra és egyebekre vonatkozó elvárásokat, közben pedig elgondolkodtunk a kortárs köztér-tervezésről és emlékezetpolitikáról.