Szalonrasszizmus, populista regresszió, félelem a másságtól: súlyos témákat dobott be a közbeszédbe Mungiu új filmje

2022. május 24. – 18:32

Szalonrasszizmus, populista regresszió, félelem a másságtól: súlyos témákat dobott be a közbeszédbe Mungiu új filmje
Fotó: a R.M.N. hivatalos Facebook oldala

Másolás

Vágólapra másolva

Jórészt dicsérő kritikákat kapott Mungiu új filmje, az R.M.N., amelyet a ditrói pékek esete ihletett. Többek szerint a közismert román rendező új alkotásával ismét elhozhatja az Aranypálmát.

A május 17. és 28. között zajló cannes-i filmfesztiválon láthatta először a közönség a neves román rendező, Cristian Mungiu legújabb alkotását, az R.M.N.-t, amelyet egy olyan közelmúltbeli erdélyi esemény ihletett, amely már annak idején is hatalmas hullámokat vert nemcsak az erdélyi magyar, de a teljes romániai társadalomban. A helybéliek által „elüldözött” Srí Lanka-i vendégmunkások esete hónapokig lázban tartotta a romániai közvéleményt. A film címe egyébként eleve többféle értelmezésnek enged teret: egyszerre jeleníti meg Románia mássalhangzóit, a román, magyar és német nemzetiségek kezdőbetűit, illetve a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) román nyelvű elnevezésének rövidítése, azé a rendkívül megbízható képalkotó diagnosztikai eljárásé, amely részletes felvételt készít az emberi test állapotáról.

A szombat esti cannes-i bemutatót már a helyszínen kitartó tapssal díjazta a közösség, és az ezt követően megjelenő kritikák – amelynek egy részét az RFI szemlézte – is jórészt elismerően írnak róla, többen Aranypálma-esélyes alkotásként értékelték. Mungiunak pedig nem ez lenne az első: 2007-ben már odaítélték neki a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. A 4 hónap, 3 hét és 2 nap című alkotása volt az első román film, amely elnyerte a rangos fesztivál fődíját, illetve ezzel egyszerre a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének elismerését, a FIPRESCI-díjat is.

„Az R.M.N. a xenofób, gyűlöletre trenírozott társadalmunk ijesztő körképe – és a társadalom alatt most épp úgy érthetjük a romániait és a magyarországit is. Mungiu az egyszeri, helyi érdekű történetet felmutatva ostorozza azt a politikai retorikát, amely ezt termeli ki magából.

A kommentszekciókból jól ismert fröcsögést, az előítéletek manifesztációját a szalonrasszizmustól a populista leegyszerűsítéseken át a tomboló verbális és fizikai erőszakig. »Nincs velük semmi bajunk, csak ne legyenek itt« – hangzik a megdönthetetlen érv az istenfélő közösség szájából karácsony napjaiban, a templomban” – írja róla kritikájában a Filmtett szerzője.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy film végkifejlete kicsit más, mint ahogy Mungiutól megszokhattuk: „…az eddigi filmjeire nem jellemző módon az író-rendező ezúttal a transzcendens értelmezés és a szimbolikus tartalom felé is nyit, így a kiutált Srí Lanka-iak története a kortárs közbeszéd és a szolidaritás elsiratása mellett az ember elállatiasodásáról, a fókuszvesztésről is szól.”

A brit Guardian kritikájában azt emeli ki, hogy Mungiu történetmesélési stílusa ezúttal is visszafogott, mint mindig. A film kulcsmomentuma a „falugyűlést” bemutató jelenet, amelyben mindenki szabadon kifejezésre juttathatja a rasszista paranoiáját. A letaglózó jelenet erejét a folyamatos, vágások nélküli statikus felvétel csak tovább fokozza. Az R.M.N. egy komor, lehangoló film, amely behatóan foglalkozik az elsikkadó és kibeszéletlen európai működési zavarokkal és boldogtalansággal – teszik még hozzá.

A film egy erdélyi falu lakóinak lelkét vizsgálj, a rasszizmussal és az elszegényedéssel összefüggésben – idézi a francia Le Monde-ot az RFI. Ők is megjegyzik, hogy a két évvel ezelőtti ditrói xenofób incidens a kiindulópontja, az inspirációs forrása Mungiu új filmjének. Az R.M.N.-ben a falut ugyan másképp hívják, de ugyanúgy egy többnemzetiségű falu Erdélyből, és a Srí Lankáról ide érkező munkások ugyanúgy a kenyérgyárban dolgoznak, akárcsak Ditró esetében.

„A társadalmi realizmus iránt rendkívül fogékony Mungiut gyakran a különféle tények inspirálják, azonban képes a dokumentumokat morális mesévé varázsolni. Legújabb filmje fekete, szorongató, amely a populista regressziót és az egyre fokozódó intoleranciát idézi meg. Röviden: a primitív impulzusainkat szkenneli le” – jegyezte meg még róla a Le Monde.

„Az R.M.N.-vel Cristian Mungiu a hétköznapi idegengyűlöletet mutatja be. A rendező a nacionalizmus pusztításainak könyörtelen krónikáját nyújtja. A film mestermű”

– írja már a kritika első soraiban a Télérama kulturális lap is. Meglátásuk szerint Mungiu valamennyi filmjén keresztül a régi és a mai román társadalom árnyoldalának diagnózisát adja. Ezúttal pedig az R.M.N. középpontjában a nacionalizmus és az idegengyűlölet áll – emeli ki az ismert francia kiadvány.

A Les Echos francia napilap is üdvözli „a hatásos és erős filmet”, amely nemcsak Romániáról szól, hanem az egész mai Európáról. Véleményük szerint az R.M.N. révén Mungiu azokat a problémákat elemzi, amelyek az öreg kontinest sújtják: a túlzó közösségi követelések, egy feltételezett népességcserétől való a félelem (amelynek során a helyi lakosságot más kontinensekről érkező „migránsokkal” váltanák fel), a gazdasági válság és a szociális kiszolgáltatottság, amelyek a másiktól való félelmet és a rasszizmust táplálják, írj a befolyásos francia gazdasági lap.

A svájci Le Temps újságírója még elismerőbben fogalmaz: Mungiu jegyzi az idei cannes-i fesztivál első nagy filmjét. A rendező erőssége abban rejlik, hogy képes egy könyörtelen pillantást vetni a jelenlegi társadalomra. „Az R.M.N. lenyűgöző esztétikával bír” – szögezi a lap szerzője.

A Première filmes lap először arra emlékeztet, hogy Mungiu soha nem ment még haza üres kézzel Cannes-ból. „Soha nem jön ide hiába. Természetesen a verseny ezen szakaszában még képtelenség lenne egy biztos előrejelzést adni. De az R.M.N.-nek minden erénye megvan hozzá, hogy a rendező újabb sikert könyvelhessen el.” Kiemelik még, hogy Mungiu egy utazásra invitál „az embertelenség szívébe”, méghozzá olcsó cinizmus vagy a szereplőivel szembeni lekezelő tekintet nélkül. A rendező csak feltárja a helyzet abszurditását, leleplezi az idegenekkel szembeni gyűlöletet kiváltó szóbeszédeket. A lenyűgöző alkotás végső képe egyszerre fenséges és ugyanakkor nyitott marad a sokféle értelmezés számára – összegzik.

Az amerikai független filmes szakmai fórum, az Indiewire szintén dicséri „a Mungiu által használt, a társadalmi realizmus és a borús, de megkapó jelentek hatékony keverékét”, amelynek eredménye szerintük is annyira erős, hogy nem kizárt, hogy a román rendező újabb Aranypálmával távozzon a fesztiválról. Az R.M.N. Mungiu a 4 hónap, 3 hét és 2 nap óta legjobb filmje, amely valószínűleg nagy hatást gyakorol a zsűrire is.

Voltak azonban kritikusabb hangok is, így pl. a Libération szigorú hangnemben arról írt, hogy a film „érzelgős és lehangoló”. Véleményük szerint a szereplőket egy olyan moralizáró történetben használják fel, amelynek célja: „hogy minden méltatlanul viselkedő felnőttnek belenyomja az orrát a pipibe”. Azt is kifogásolják, hogy szerintük a finálénak egy nehezen emészthető, ezoterikus felhangja van. A filmnek megvan az a képessége, hogy deprimáljon, amit viszont a zsűri elnöke lehet, hogy szeretni fog – vonják le a következtetést.

A közszolgálati televízió kulturális szerkesztősége még ennél is kimértebben fogalmazott: az R.M.N.-ben nincs egyensúlyban a román falu krónikája és az ott eluralkodó xenofóbia érzékeltetése. Szerintük pedig a finálé adja meg a kegyelemdöfést a „kiemelkedő rendező eddigi legrosszabb filmjének”.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!