Szalonrasszizmus, populista regresszió, félelem a másságtól: súlyos témákat dobott be a közbeszédbe Mungiu új filmje

A május 17. és 28. között zajló cannes-i filmfesztiválon láthatta először a közönség a neves román rendező, Cristian Mungiu legújabb alkotását, az R.M.N.-t, amelyet egy olyan közelmúltbeli erdélyi esemény ihletett, amely már annak idején is hatalmas hullámokat vert nemcsak az erdélyi magyar, de a teljes romániai társadalomban. A helybéliek által „elüldözött” Srí Lanka-i vendégmunkások esete hónapokig lázban tartotta a romániai közvéleményt. A film címe egyébként eleve többféle értelmezésnek enged teret: egyszerre jeleníti meg Románia mássalhangzóit, a román, magyar és német nemzetiségek kezdőbetűit, illetve a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) román nyelvű elnevezésének rövidítése, azé a rendkívül megbízható képalkotó diagnosztikai eljárásé, amely részletes felvételt készít az emberi test állapotáról.

A szombat esti cannes-i bemutatót már a helyszínen kitartó tapssal díjazta a közösség, és az ezt követően megjelenő kritikák – amelynek egy részét az RFI szemlézte – is jórészt elismerően írnak róla, többen Aranypálma-esélyes alkotásként értékelték. Mungiunak pedig nem ez lenne az első: 2007-ben már odaítélték neki a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. A 4 hónap, 3 hét és 2 nap című alkotása volt az első román film, amely elnyerte a rangos fesztivál fődíját, illetve ezzel egyszerre a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének elismerését, a FIPRESCI-díjat is.

„Az R.M.N. a xenofób, gyűlöletre trenírozott társadalmunk ijesztő körképe – és a társadalom alatt most épp úgy érthetjük a romániait és a magyarországit is. Mungiu az egyszeri, helyi érdekű történetet felmutatva ostorozza azt a politikai retorikát, amely ezt termeli ki magából.

A kommentszekciókból jól ismert fröcsögést, az előítéletek manifesztációját a szalonrasszizmustól a populista leegyszerűsítéseken át a tomboló verbális és fizikai erőszakig. »Nincs velük semmi bajunk, csak ne legyenek itt« – hangzik a megdönthetetlen érv az istenfélő közösség szájából karácsony napjaiban, a templomban” – írja róla kritikájában a Filmtett szerzője.

Ugyanakkor hozzáteszi, hogy film végkifejlete kicsit más, mint ahogy Mungiutól megszokhattuk: „…az eddigi filmjeire nem jellemző módon az író-rendező ezúttal a transzcendens értelmezés és a szimbolikus tartalom felé is nyit, így a kiutált Srí Lanka-iak története a kortárs közbeszéd és a szolidaritás elsiratása mellett az ember elállatiasodásáról, a fókuszvesztésről is szól.”

A brit Guardian kritikájában azt emeli ki, hogy Mungiu történetmesélési stílusa ezúttal is visszafogott, mint mindig. A film kulcsmomentuma a „falugyűlést” bemutató jelenet, amelyben mindenki szabadon kifejezésre juttathatja a rasszista paranoiáját. A letaglózó jelenet erejét a folyamatos, vágások nélküli statikus felvétel csak tovább fokozza. Az R.M.N. egy komor, lehangoló film, amely behatóan foglalkozik az elsikkadó és kibeszéletlen európai működési zavarokkal és boldogtalansággal – teszik még hozzá.

A film egy erdélyi falu lakóinak lelkét vizsgálj, a rasszizmussal és az elszegényedéssel összefüggésben – idézi a francia Le Monde-ot az RFI. Ők is megjegyzik, hogy a két évvel ezelőtti ditrói xenofób incidens a kiindulópontja, az inspirációs forrása Mungiu új filmjének. Az R.M.N.-ben a falut ugyan másképp hívják, de ugyanúgy egy többnemzetiségű falu Erdélyből, és a Srí Lankáról ide érkező munkások ugyanúgy a kenyérgyárban dolgoznak, akárcsak Ditró esetében.

„A társadalmi realizmus iránt rendkívül fogékony Mungiut gyakran a különféle tények inspirálják, azonban képes a dokumentumokat morális mesévé varázsolni. Legújabb filmje fekete, szorongató, amely a populista regressziót és az egyre fokozódó intoleranciát idézi meg. Röviden: a primitív impulzusainkat szkenneli le” – jegyezte meg még róla a Le Monde.

„Az R.M.N.-vel Cristian Mungiu a hétköznapi idegengyűlöletet mutatja be. A rendező a nacionalizmus pusztításainak könyörtelen krónikáját nyújtja. A film mestermű”

– írja már a kritika első soraiban a Télérama kulturális lap is. Meglátásuk szerint Mungiu valamennyi filmjén keresztül a régi és a mai román társadalom árnyoldalának diagnózisát adja. Ezúttal pedig az R.M.N. középpontjában a nacionalizmus és az idegengyűlölet áll – emeli ki az ismert francia kiadvány.

A Les Echos francia napilap is üdvözli „a hatásos és erős filmet”, amely nemcsak Romániáról szól, hanem az egész mai Európáról. Véleményük szerint az R.M.N. révén Mungiu azokat a problémákat elemzi, amelyek az öreg kontinest sújtják: a túlzó közösségi követelések, egy feltételezett népességcserétől való a félelem (amelynek során a helyi lakosságot más kontinensekről érkező „migránsokkal” váltanák fel), a gazdasági válság és a szociális kiszolgáltatottság, amelyek a másiktól való félelmet és a rasszizmust táplálják, írj a befolyásos francia gazdasági lap.

A svájci Le Temps újságírója még elismerőbben fogalmaz: Mungiu jegyzi az idei cannes-i fesztivál első nagy filmjét. A rendező erőssége abban rejlik, hogy képes egy könyörtelen pillantást vetni a jelenlegi társadalomra. „Az R.M.N. lenyűgöző esztétikával bír” – szögezi a lap szerzője.

A Première filmes lap először arra emlékeztet, hogy Mungiu soha nem ment még haza üres kézzel Cannes-ból. „Soha nem jön ide hiába. Természetesen a verseny ezen szakaszában még képtelenség lenne egy biztos előrejelzést adni. De az R.M.N.-nek minden erénye megvan hozzá, hogy a rendező újabb sikert könyvelhessen el.” Kiemelik még, hogy Mungiu egy utazásra invitál „az embertelenség szívébe”, méghozzá olcsó cinizmus vagy a szereplőivel szembeni lekezelő tekintet nélkül. A rendező csak feltárja a helyzet abszurditását, leleplezi az idegenekkel szembeni gyűlöletet kiváltó szóbeszédeket. A lenyűgöző alkotás végső képe egyszerre fenséges és ugyanakkor nyitott marad a sokféle értelmezés számára – összegzik.

Az amerikai független filmes szakmai fórum, az Indiewire szintén dicséri „a Mungiu által használt, a társadalmi realizmus és a borús, de megkapó jelentek hatékony keverékét”, amelynek eredménye szerintük is annyira erős, hogy nem kizárt, hogy a román rendező újabb Aranypálmával távozzon a fesztiválról. Az R.M.N. Mungiu a 4 hónap, 3 hét és 2 nap óta legjobb filmje, amely valószínűleg nagy hatást gyakorol a zsűrire is.

Voltak azonban kritikusabb hangok is, így pl. a Libération szigorú hangnemben arról írt, hogy a film „érzelgős és lehangoló”. Véleményük szerint a szereplőket egy olyan moralizáró történetben használják fel, amelynek célja: „hogy minden méltatlanul viselkedő felnőttnek belenyomja az orrát a pipibe”. Azt is kifogásolják, hogy szerintük a finálénak egy nehezen emészthető, ezoterikus felhangja van. A filmnek megvan az a képessége, hogy deprimáljon, amit viszont a zsűri elnöke lehet, hogy szeretni fog – vonják le a következtetést.

A közszolgálati televízió kulturális szerkesztősége még ennél is kimértebben fogalmazott: az R.M.N.-ben nincs egyensúlyban a román falu krónikája és az ott eluralkodó xenofóbia érzékeltetése. Szerintük pedig a finálé adja meg a kegyelemdöfést a „kiemelkedő rendező eddigi legrosszabb filmjének”.