Fontos turistaösvények mellől tűnnek el a fák Sepsiszentgyörgy környékén, a helyükre növő szederbokrok pedig vonzzák a medvéket

Toró Attila természetfotós, környezetvédő szerint jó például szolgálnak erre a jelenségre sepsiszentgyörgyiek kedvenc kirándulóhelyei, a Bíróné pusztája és a Sugásfürdő környéke, amelyeket gyalog, futva és biciklivel az utóbbi időben már nem sokan közelítenek meg a medvék miatt, amelyek jelenlétére már táblák is felhívják a figyelmet.

Toró szerint a fakitermelés miatt a Bíróné pusztája már elvesztette a városlakók által eddig ismert kinézetét, mert a beavatkozás során több helyen is lecsupaszították a dombokat, és évtizedek kellenek, amíg a természet visszahódítja a területet. Megfigyelései mellett fotókat, térképet is készített a fakitermelés által érintett területekről. A helyzet pedig, úgy véli, folyamatosan romlott, ráadásul összefüggést észlelt a lecsupaszított területek és a medvék jelenléte között.

Ezért a térképén az általa összegyűjtött, illetve egyéb, megbízható adatok alapján a medvék jelenlétét helyzetjelző ikonokkal jelölte meg.

Elmondása szerint a fakitermelés után először a medvék által kedvelt málna, szeder és más lágyszárúak jelennek meg, de a friss hajtások és levelek is a területre vonzzák a medvéket, mert ezek szintén kedvelt táplálékforrása Románia legnagyobb ragadozójának. Ugyanakkor a medvéknek kitűnő menedékhelyet biztosítanak a bebokrosodott területek és a természetes erdősülés következtében felnőtt facsemeték is.

„Kétségbeejtő, ami történik, hiszen a város szép lassan erdők nélkül marad. A Bíróné pusztája fölött az elmúlt 5-10 évben rengeteg fát kivágtak. Erdészetileg ők végvágásnak hívják. Ezek 2-3 hektáros tarra vágott területek. Meglátásom szerint egy város közeli tarvágással 5-15 évre talajt biztosítunk a »medve problémának«”

– mutatott rá Toró.

Gál László ökológus szerint tény, hogy nem csak a medve, hanem minden vad le van húzódva az erdőkből a mezőkre, aminek a medve esetében több oka is van, utalva a faj rendkívüli alkalmazkodóképességére, de az emberek által biztosított könnyű élelemszerzési lehetőségre is. Az ökológus szerint amíg ezeket az okokat nem szüntetik meg, addig nem fog csökkenni a kártétel a gazdaságokban, a mezőgazdasági területeken, a gyümölcsösökben. Úgy látja, amit egyesek nyernek a juhokon, erdei gyümölcsön és fán, azt mások fizetik meg az őket érintő különböző kártételeken keresztül.

A térkép alapján pedig az eddigi kutatásainak az eredményeit látja igazolódni: a medve a táplálkozási helyeken tömörül és sűrű, zárt, fiatal erdők nem adnak táplálékot nekik.

Az ökológus szerint a tarvágásnak pozitív hatása a kisméretű vágtereknél van, amelyek nem több, mint 1 hektár területet érintenek, mert elég hamar ki lehet termelni ahhoz, hogy a nehézgépek ne tegyék tönkre a talajt, és elég kicsi is ahhoz, hogy be lehessen ültetni. Ha pedig nem is ültetik újra, ekkora területen még megmaradhat a talaj az esőzések ellenére is. Ezeken a helyeken a növények hamar növekedésnek indulnak, és már a második évben táplálkozóhely tud lenni a vadak számára.

Egyébként a tarvágás egy elfogadott erdészeti munkálat az ültetett, gazdasági erdők területén. Ezeket a gazdasági erdőket azért ültetik, hogy amikor a fák elérték azt a vágási kort, amire szükség van, akkor kitermelik.

„Ez hasonlatos ahhoz, ami a gabonaföld esetében is történik, amit szintén teljesen learatnak, ha beérett. Viszont ezeknek az erdőknek nincsen más szerepük és ezeket nem is lehet számításba venni, mint állandó alap az ökoszisztéma működésében. Egy olyan tájban, ahol az erdő fontos része a környezetnek, a kitermelést sokkal körültekintőbben kell végezni, mert itt egy rendszer egyik részével dolgozunk” –

érvelt az ökológus. Szerinte, ahol az erdő fontos része a környezetnek, csak ritkán indokolt a tarvágás, például szél által kidöntött fák, kártevők megfékezése, tűzvédelmi intézkedés, mezőgazdasági vagy építkezési terület létrehozása esetén.

Kié az erdő és miért termeli ki?

Az erdőterület jórészt Sepsiszentgyörgy önkormányzatának tulajdonában van, és az önkormányzat 1230 hektáros lombhullató és fenyőerdejéből évente 6000 köbméter fát vágnak ki, ami a tíz éves erdőgazdálkodási tervben foglaltakhoz képest még kevesebbnek is számít – tudtuk meg Györbíró István-Csabától, aki az önkormányzat Legelő- és Erdőkezelő Részlegért felelős tanácsadója.

A vágások a Bíróné pusztája felé sétálva jól láthatóak. A több évtizedes fákat előbb kijelölték, a parcellát kivágták, majd a faanyagot eladták, ezután újakat ültettek a helyükbe. Györbíró úgy vélte, azzal, hogy „foltokat” vágnak az erdőbe, ezáltal megújítják azt.

Ezeken a helyeken általában a kivágott fafajtát ültetik újra, fafajcsere elmondása szerint csak Előpatak felé történik, ahol az erdei fenyő helyén tölgyfákat ültettek. A kivágott fák egy részét tűzifaként hasznosítják, másik részét licitre bocsátják. Ennek a gazdasági hasznát érdeklődésünkre a Legelő- és Erdőkezelő Részlegért felelős nem tudta megmondani, de azt megjegyezte, hogy az összeg nagy részét az erdő őrzésére, csemete ültetésére fordítják.

Sepsiszentgyörgy önkormányzata egyébként a Hatod Magánerdészettel áll szerződéses kapcsolatban. Györbíró pedig a térkép kapcsán hozzáfűzte, hogy legalább egy esetben olyan terület is be lett jelölve, ahol legelő van, így fakitermelés nem is volt. A pirossal jelölt részeken már elültették a csemetéket, amik növekednek, illetve nem mindegyik vágási terület tartozik hozzájuk, hisz a fakivágás az árkosi és a sepsiszentgyörgyi Szemerja–Görgő közbirtokosságokat is érinti.

Miért végeznek vágásokat a turistaösvények közvetlen közelében?

Csákány László, a Szemerja–Görgő Közbirtokosság vezetője az erdőgazdálkodási ütemterv kapcsán megjegyezte: jól indokoltnak és pontosnak kell lennie, amit az üzemszervező, a környezetvédelmi hivatal és a minisztérium is jóváhagy.

A közbirtokossági elnök pedig fontosnak tartja az erdő fiatalítását, ugyanakkor elismerte azt is, hogy ennek nem kívánt mellékhatása lehet, hogy a levágott területek táplálékforrásai miatt a medvék is felkeresik a területet, és így a fakitermelés indirekt módon az emberek életét is veszélybe sodorhatja azzal, hogy közkedvelt turistaösvények mellett történik.

A problémát ő abban látja, hogy az állami tulajdonban lévő (erdőgazdálkodó, vadgazdálkodó) gondnokságok nem egyeztetnek, ezért a turistaösvények közelében lévő fakitermelés a turistákat is veszélybe sodorhatja, különösen akkor, amikor a turisták maguknak alakítanak ki alternatív ösvényeket.

„Különböző intézmények vettek át különböző hatásköröket, és annyira nincs kommunikáció az intézmények között, hogy gyakorlatilag a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Ezeket a turistaösvényeket ki lehetne alakítani úgy, hogy az erdőgazdálkodóval, az erdőtulajdonossal egyeztetve, a legkevésbé veszélyeztetett zónák álljanak a turisták rendelkezésére” – mondta, és hozzátette: sajnos ez nem történik meg, ezt leginkább a szakmai és emberi egók akadályozzák. Emiatt az egyeztetéshiány miatt fordulhat elő az, hogy egy veszélyes helyen vagy egy etető közelében jelölik ki a turistaösvényeket. De arra is van példa, hogy egyesek saját erőlétüknek megfelelően, illegális módon turista- vagy futóösvényt, kerékpárutat hoznak létre. „Meg kellene érteni, hogy az erdőgazdálkodás az egy szakma és a szakmai szempontokat figyelembe kell venni” – mutatott rá a közbirtokossági elnök.

Szerinte a Bíróné pusztája és a Sugásfürdő felé vezető utakon is vannak olyan turistaútvonalak, amelyeket nem szakemberek jelöltek ki, és veszélyesek lehetnek.

A sepsiszentgyörgyiek pedig máig gyakran emlegetik a pórul járt fogorvos történetét, aki a Sugásfürdő felé vezető turistaösvényen (a Honvéd-kúttól pár száz méternyire) futás közben találkozott a medvével. Azok közül, akik addig nem féltek a medve és ember találkozásától, mert a problémát távolinak érezhették, június 26. után sokan felhagytak az erdei tájfutással, sétával és biciklizéssel. És röviddel ezután mind a Bíróné pusztája, mind pedig Sugásfürdő felé táblákat helyeztek ki, amik a medvék veszélyére figyelmeztetnek.

Csákány László szerint szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy tetszik vagy sem, Romániának jelentős haszna van az erdőkitermelésből, és bár az erdőknek népjóléti, társadalmi haszna van, valamiből az erdőtulajdonosok, az erdészetek is meg kell éljenek. Ők pedig ebből tartják el magukat.

Csákány szerint ugyan biológiailag nem lenne indokolt, hogy a fákat 70-100 éves korában kivágják, de az előbb említett oknál fogva nem csak az életkora számít, a fák gazdasági haszna ugyanis ekkor a legnagyobb.

A közbirtokossági elnököt saját bevallása szerint gyakran vádolják a társadalom különböző érintettjei azzal, hogy erdőt irtanak, szerinte viszont ez csak azért történik így, mert a fogyasztói társadalomnak szüksége van az energiahordozókra, ez szükségessé teszi a faanyag kitermelését, amíg tehát a társadalom fogyasztja a fát, addig az erdőket is vágni kell. Ráadásul az ember annyira belenyúlt már évtizedekkel ezelőtt az erdők vérkeringésébe, hogy az erdőgazdálkodás elengedhetetlen eleme lett. „Ez egy olyan komplex és összetett a folyamat, ahol lehet nem lehet ujjal mutogatni, itt mindenki hibás” – tette hozzá.