Gorbacsov, aki a Nyugat szerint leszerelt, a Kreml szerint elügyetlenkedett egy birodalmat

2022. augusztus 31. – 19:36

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Őszintén kevesen vágynak vissza a peresztrojka előtti Szovjetunióba, ettől még évtizedeken át sikk volt Oroszországban Mihail Gorbacsovot vádolni az egykori szuperhatalom széteséséért. A Szovjet Kommunista Párt utolsó pártfőtitkára – majd a Szovjetunió utolsó hónapjaiban létrehozott elnöki poszt egyetlen birtokosa – augusztus 30-án, hosszas betegség után halt meg élete 92. évében. Nagyképben tekintjük át életének meghatározó pillanatait.

Mihail Gorbacsov a hatalom csúcsán hat évet töltött, szerepe a hidegháború lezárásában, és így a közép-kelet-európai átalakulás elindításában elévülhetetlen, még akkor is, ha pályája és az ország sorsa nem úgy alakult, ahogyan tervezte. Gorbacsovot szombaton temetik, de még mindig nem dőlt el, hogy állami temetése lesz-e, ami jól mutatja, kölcsönösen milyen ellentmondásosan viszonyult egymáshoz a Kreml és az utolsó szovjet vezető. Részletes portréját itt olvashatja.

A hatalomból való távozása tulajdonképpen a demokratikus átalakulás egyik fontos bizonyítéka volt: Gorbacsov lett a Szovjetunió történetében – a desztalinizációt elindító, 1964-ben lényegében megpuccsolt Nyikita Hruscsovon kívül – az állampárt egyetlen olyan vezetője, aki élve távozott a főtitkári posztról.

Igaz, az ő lemondásakor a Szovjetunió is megszűnt, ám Gorbacsov személyes érdeme, hogy a hidegháborús szuperhatalom felszámolása, ha nem is vértelenül, de súlyos háborúk nélkül zajlott le.

A glasztnoszty (nyíltság) és a peresztrojka (átépítés) több volt szavaknál, még ha kezdetben ez kevésbé érvényesült, például a csernobili erőmű 1986-os katasztrófájának kezdeti eltitkolásakor. Ha már katasztrófa, az orosz vasút történetének legnagyobb tragédiáját már nem rejtegették a sajtó elől, Gorbacsov maga is megjelent a gázvezeték szivárgása miatt berobbant vonatok balesetének helyszínén, és beszélt a helyiekkel, ami új szint volt a nyilvánosság kezelésében.

A hidegháború békés lezárása, a Nyugathoz való közeledés mindenképp az ő személyes érdeme is – bár kétségtelen, hogy az elődök, Hruscsov és Leonyid Brezsnyev 18 éves regnálása alatt is történtek fontos lépések az Egyesült Államokkal való katonai versengés mérséklésére. Gorbacsov ezzel érdemelte ki a Nobel-békedíjat még a Szovjetunió vezetőjeként, 1990-ben.

Az 54 évesen főtitkárrá emelkedett Gorbacsovot persze nemcsak a demokrácia iránti személyes vágy, de a gazdasági kényszer – és a tíz éven át vitt afganisztáni beavatkozás katonai kudarca – is hajtotta az ország átalakítása felé. De azt a hatalomból való távozása utáni működésével is bizonyította, hogy belső meggyőződése is volt a demokratikus társadalom fontossága, például azzal, hogy társtulajdonosa volt a Kremllel kritikus Novaja Gazetának, amelynek legismertebb újságíróját, Anna Politkovszkaját 2006-ban lőtték le moszkvai otthona előtt.

Igaz, Gorbacsov vegyesen nyilatkozott a putyini Oroszországról. A Krím 2014-es orosz elfoglalását támogatta, mondván, a csatlakozás Oroszországhoz az ottani lakosság igénye volt – noha az ezt igazoló népszavazást már az orosz hadsereg jelenléte mellett tartották meg. Annak ellenére, hogy létezett nemzetközi megállapodás Ukrajna területi egységének garanciájáról – ez volt a budapesti memorandum 1994-ből – arról beszélt, hogy Ukrajna csak úgy megkapta a Krímet.

Ugyanakkor csalódással beszélt arról, hogy Oroszország 2022 februárjában megtámadta Ukrajnát.

Ezt azonban csak a vele jó viszonyt ápoló Alekszej Venegyiktov újságíró tolmácsolásában halhatta a nyilvánosság. (Venegyiktov az Eho Moszkvi rádió főszerkesztője volt, amely a háborúnak Oroszországban hivatalosan nem is nevezhető háborúval kapcsolatos állami szabályozás nyomán szűnt meg, ahogyan Gorbacsov Novaja Gazetája is, amely most Lettországból próbálja tájékoztatni az orosz nyilvánosságot.)

Vlagyimir Putyin is ellentmondásosan viszonyult Gorbacsovhoz: az orosz elnök néhány éve arról beszélt, hogy volt az országban elég peresztrojka, nem kell belőle több, majd 2017-ben Oliver Stone – kissé Putyin felé részrehajló – portréfilmjében arról beszélt, hogy milyen nagy hibát követett el Gorbacsov, amikor nem kényszerítette ki írásban a NATO-tól, hogy a nyugati katonai szövetség ne bővülhessen keleti irányban. (A narratíva általában az, hogy a Nyugat átverte Moszkvát a bővítés ügyében.) Gorbacsov visszautasította a vádat, már csak azért is, mert a bővítés jóval az ő távozása után indult meg – Magyarország is 1999-ben lett a NATO tagja, az egykor szovjet balti államok pedig már Putyin alatt, 2004-ben.

Gorbacsov halálhírét Putyin már megrendüléssel fogadta, elismeréssel szólva az utolsó szovjet vezető működéséről, némiképp ellent is mondva korábbi kritikáinak. Az orosz elnök szerint Gorbacsov:

„óriási hatással volt a világtörténelemre. Országunkat bonyolult időszakban, drámai változások idején vezette, hatalmas külpolitikai, gazdasági, társadalmi kihívások közepette. Mélyen átérezte, hogy a reformok nélkülözhetetlenek, igyekezett megoldást találni a nehézségekre.”

Igaz, ezek a szavak egészen másképp hatnak most, hogy a háborút Ukrajna ellen elindító elnök vezette Oroszország távolabb van a Nyugattól, mint Gorbacsov peresztrojkájának kezdetétől valaha is volt.

Fotó: Laski Diffusion / Getty Images
Fotó: Laski Diffusion / Getty Images

Gorbacsov édesanyja karjában a szülői háznál, a dél-oroszországi Sztavropol melletti Privolnojéban az 1930-as években. Az, hogy a szovjet vezetők az ország távoli régióiból kerültek ki, nem kivétel, hanem szinte szabály: egyetlen pártfőtitkára, sőt posztszovjet orosz elnöke, és egyetlen, rövid kivétellel miniszterelnöke sem volt az országnak, aki Moszkvában született volna.

Fotó: Laski Diffusion / Getty Images
Fotó: Laski Diffusion / Getty Images

A 16 éves Gorbacsov – jobbra fent – osztálytársaival 1947-ben. Gorbacsov innen négy évvel később már a moszkvai Lomonoszov Egyetem jogi karára járt, ahol – még Sztálin életében – belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába.

 Fotó: Daniel Janin / AFP
Fotó: Daniel Janin / AFP

Gorbacsov karrierjében az addigi szovjet vezetői szokásokkal ellentétben látványos szerepe volt a feleségének. Raisza Gorbacsova nyugati értelemben vett first ladyje volt a Szovjetuniónak, tudatosan szerepelt férje mellett, akinek modern, nyitott, új típusú vezetői imázsa elképzelhetetlen volt felesége nélkül. Ezen az 1986 júniusi magyarországi látogatáson is látványos a különbség a Váci utcán járó Gorbacsov házaspár és a vendéglátó Kádár János, az MSZMP főtitkára között.

Fotó: Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images
Fotó: Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images

Mérföldkő a Szovjetunió és az Egyesült Államok közeledésében Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan 1986-os találkozója Reykjavíkban. Ez annak ellenére így van, hogy az izlandi fővárosban végül semmilyen megállapodást nem írtak alá, de a megbeszélés végül elvezetett az egy évvel későbbi, a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló INF-szerződéshez.

Fotó: Alfred Gescheidt / Getty Images
Fotó: Alfred Gescheidt / Getty Images

Igaz, 32 évvel később a szerződés, amelyet Reagan és Gorbacsov írt alá, érvényét vesztette. Először Barack Obama elnök beszélt nyilvánosan arról, hogy Washington szerint Oroszország megsértette a szerződést – az Iszkander rakétarendszerrel, amely az amerikaiak szerint 500 kilométer feletti, így közép hatótávolságú rakéta –, majd utódja, Donald Trump beszélt arról, hogy a szerződés nem felel meg a jelenkor elvárásainak, mert Kína annak nem részese. A jelek szerint valójában Putyin sem bánta az INF 2019-es megszűnését.

Fotó: Wojtek Laski / Getty Images
Fotó: Wojtek Laski / Getty Images

A szovjet vezetés, középen Gorbacsovval a kremlinológusok kedvenc helyszínén, a Lenin-mauzóleum mellvédjén 1988-ban egy május 1-jei felvonuláson. Gorbacsov bal kezénél Nyikolaj Rizskov kormányfő áll – aki egyébként az ukrajnai Donyeck megyében született. A dél-oroszországi Gorbacsov maga is anyja révén félig ukránnak tartotta magát, megjegyezve, hogy saját néhai felesége, Raisza is ukrán volt – erős cáfolatául annak, hogy Vlagyimir Putyin szerint az ukrán népet a bolsevikok találták ki mesterségesen, megfosztva az egységétől az orosz–belarusz–ukrán népet.

Fotó: Dirck Halstead / Getty Images
Fotó: Dirck Halstead / Getty Images

Jobbról balra áll Gorbacsov, Ronald Reagan elnök és az ekkor már utódjának készülő alelnök, George Bush, háttérben a World Trade Center ikertornyaival, amelyek 12 évvel később, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban semmisültek meg.

Fotó: Vitaly Armand /AFP
Fotó: Vitaly Armand /AFP

A szovjet és posztszovjet Oroszország elmaradhatatlan szilveszteri kelléke: a vezető újévet köszöntő beszéde. Ezt a hagyományt Gorbacsov – a képen 1988-at búcsúztatja –, majd Borisz Jelcin és Vlagyimir Putyin is továbbvitte. A műfajban Jelcin alkotott maradandót, hiszen a nyilvánosság számára váratlanul, 1999. december 31-én ebben a beszédében mondott le elnöki posztjáról és adta át ideiglenes megbízatását Vlagyimir Putyinnak.

Fotó: Bill Rowntree / Mirrorpix / Getty Images
Fotó: Bill Rowntree / Mirrorpix / Getty Images

1989, Gorbacsov és felesége az Egyesült Királyságban Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel.

Fotó: DPA / AFP
Fotó: DPA / AFP

Az új imázs mellett azért maradt a régiből is: Gorbacsov Erich Hoeneckerrel vált elvtársi csókot. Az aktus már nem segített a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnökén, sőt, inkább a halál csókjának bizonyult: az 1989. október 6-i látogatás után alig két héttel Hoenecker elvesztette pozícióját, november 9-én lehullott a berlini fal, nem sokkal később pedig véget ért az NDK 40 éves története, létrejött az egyesült Németország. Gorbacsov a látogatáskor lényegében már tudomásul vette, hogy az NDK megszűnik.

Fotó: Bettmann Archive / Getty Images
Fotó: Bettmann Archive / Getty Images

Klasszikus diplomáciai idill a peresztrojka idejéből: George Bush már elnökként ül a nála vendégeskedő Gorbacsov mellett egy golfautóban.

Fotó: Hartmut Reeh / Picture Alliance / Getty Images
Fotó: Hartmut Reeh / Picture Alliance / Getty Images

1990 július, Helmut Kohl német kancellár vendégségben Gorbacsovnál, méghozzá a pártfőtitkár karrierjének kezdetét jelentő Sztavropolban. Kohlnak minden oka megvolt a bizalmas kapcsolatra, alig három hónappal később már egyesülhetett az NSZK és az NDK, márpedig Gorbacsov nélkül a német újraegyesítés sem ment volna olyan gördülékenyen, mint ahogyan végül megvalósult.

Fotó: Sergei Guneyev / Getty Images
Fotó: Sergei Guneyev / Getty Images

A gazdasági nehézségekkel a peresztrojka ígéreteibe vetett hit is szertefoszlott, Gorbacsov népszerűsége megcsappant. Igaz, ekkor még megvolt a bizalom a posztszovjet Oroszország első elnöke, Borisz Jelcin iránt, akinek regnálását ma a putyini vezetés igyekszik a '90-es évek káoszaként megőrizni az emlékezetben, amellyel szemben Putyin stabilitást hozott. Igaz, ez döntően a kőolaj és a földgáz világpiaci árának jó tíz éven át tartó emelkedése révén volt lehetséges, a nyersanyagexport végig meghatározó eleme volt a gazdaság megerősödésének. Ez ingatagnak bizonyult, különösen az Ukrajna ellen indított háború miatti nemzetközi szankciók ismeretében, még ha azok hatása nem is jelentkezik azonnal.

Fotó: Tim Graham Photo Library / Getty Images
Fotó: Tim Graham Photo Library / Getty Images

II. Erzsébet és férje, Fülöp herceg a világ akkor talán legismertebb házaspárjával, Gorbacsovval és feleségével, 1991 júliusában. Alig egy hónappal a Szovjetunió megmentését ígérő, Gorbacsov elleni puccs előtt.

Fotó: Georges Dekeerle / Sygma / Getty Images
Fotó: Georges Dekeerle / Sygma / Getty Images

A változás megállítását célzó puccs azonban nem tartott sokáig, a Rendkívüli Helyzet Állami Bizottsága (GKCSP) – élén a Szovjetunió alelnökével, Gennagyij Janajevvel és a KGB elnökével, Vlagyimir Krjucskovval és a fél szovjet kormánnyal – alig három napot létezett, és részben a moszkvai utcai ellenállás nyomán megadta magát. A GKCSP elleni megmozdulások élére Borisz Jelcin állt, aki ezzel végleg bebiztosította vezető szerepét, és már érezhető volt, hogy Gorbacsovval távozni fog, és a Szovjetunió is megszűnik.

Fotó: Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images
Fotó: Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images

Gorbacsov, nem sokkal a Szovjetunió megszűnése és saját lemondása előtt, 1991 december 25-én. A Szovjetunió így az 1922-es megalakulásától számítva szinte napra pontosan 69 éven át létezett.

Fotó: Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images
Fotó: Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images

Jelcin és Gorbacsov nem sokkal azelőtt, hogy döntés születik a Szovjetunió Kommunista Pártjának betiltásáról.

Fotó: Dmitry Astakhov / AFP
Fotó: Dmitry Astakhov / AFP

A 75 éves Gorbacsovot fogadja Putyin és Angela Merkel német kancellár. Később Putyin már kevésbé kereste Gorbacsov társaságát, inkább politikusi hibáit hangsúlyozta, a Szovjetunió megszűnését a 20. század geopolitikai katasztrófájának nevezte, amely ráadásul úgy következett be, hogy a Nyugat megvezette Gorbacsovot. Néha gúnyos megállapítást tett a peresztrojkáról, bár Gorbacsov halálakor elismeréssel szólt róla. Igaz, ez már arról is szólhat, hogy a Nyugaton nagyra becsült egykori szovjet vezető elismerésével afféle gesztust gyakorol Putyin, aki alatt Oroszország fokozatosan, de különösen az Ukrajna ellen indított invázió nyomán olyan távol került a Nyugattól, mint Gorbacsov alatt soha.

Fotó: Dave Hogan / G80 / Getty Images
Fotó: Dave Hogan / G80 / Getty Images

Gorbacsov beszédet tart 80. születésnapján a londoni Royal Albert Hallban. A Gorby 80 jól jelzi, mennyire másként viszonyulnak Gorbacsovhoz Nyugaton és hazájában.

Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images
Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images

Az utolsó nyilvános megjelenések egyike: a már legyengült Gorbacsovot a második világháborús győzelem alkalmából tartott vörös téri katonai parádéra viszik, 2019. május 9-én.

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.