Őstehetség a román úszás új csillaga, de nem csak ezért lett világbajnok

„Szerelem volt első látásra a vízzel. Pont. Az első úszóleckém minden egyes pillanatát fel tudom idézni. Emlékszem, azonnal éreztem, hogy a megfelelő helyen vagyok – mint egy hal. Triviális, oké, de igaz. Vékony vagyok, hosszúak a karjaim és nagyok a kezeim. A vízben a nyurga testem megtalálta azt a magabiztosságot, amit a hozzám hasonlók számára nehéz megtalálni abban a korban. Attól a naptól kezdve a víz nemcsak az a hely, ahol jól érzem magam, hanem az az üzem vagy műhely, ahol az álmaimat építhetem, a szenvedélyemet táplálhatom” – írta szenvedélyes hangvételű „nyílt levelében” a SwimSwam Magazin tavaszi számában David Popovici, a román sport legújabb szenzációja. Megnéztük, hogyan lett belőle a román úszósport első férfi világbajnoka, hogyan váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az úszó szaklapban megjelent írásában egész részletesen beszél az úszáshoz fűződő viszonyáról, illetve a kezdetekről. Állítása szerint aktív gyerek volt, és soha nem akart autókkal vagy videójátékokkal játszani, inkább a botok és kövek érdekelték a parkban, és imádta figyelni a bogarakat.

„Míg a többi gyerek órákat töltött alvással, én riadalmat éreztem magamban tőle, mintha a napok túl szépek lennének ahhoz, hogy így elpazaroljam őket. Túl sok felfedezésre váró dolog várt még rám”

– idézi fel a gyerekkorát, és állítása szerint ez a nyughatatlan természete a mai napig nem változott, a tanulás és a fárasztó edzések ellenére sem tudja a délutánt alvással tölteni, inkább kifejlesztett magában egyfajta meditációt, amikor a szemét becsukva kizárja a külvilágot és magára koncentrál. Ez a nyughatatlan természete volt az egyik oka, amiért a szülei úgy döntöttek, leviszik az uszodába.

„Égessek el egy kis energiát – vagy legalábbis becsatornázzam – és kezeljem a skoliózisomat (gerincferdülés – szerk.)” – írta az indulás motivációjaként. Popovici a bukaresti Lia Manoliu Nemzeti Sportkomplexum medencéjében 4 évesen kezdett el úszni egy ortopéd orvos javaslatára. Élvezte, hogy a Bukaresti Sportklubban, ahol az első leckéit vette, játékként kezelték az úszást. Innentől kezdve már nem volt kétséges, hogy ezt a sportot szeretné űzni, de az edzésekkel már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet.

„Amikor nem úsztam, azzal töltöttem az időt, hogy az úszólegendákat néztem. Minden reggel, amikor nem kellett iskolába menni, amint felébredtem, berohantam a nappaliba, és a tévében lejátszottam a 2008-as pekingi versenyek felvételeit” – idézi fel a sportoló. Állítása szerint legalább öt éven keresztül, 7-12 éves kora között folyamatosan ezeket a videókat nézte.

„Ha nem YouTube-videók, hanem DVD-k lennének, akkor azt mondanám, hogy szó szerint elfogyasztottam őket”

– írta.

A Decât o Revistă róla szóló portréja szerint akkor, amikor végleg eldőlt, hogy továbbra is komolyan szeretne foglalkozni a versenyszerű úszással, előbb egy bukaresti sportiskolában próbálkoztak, de a szülei elégedetlenek voltak a közte és az edzője közötti kapcsolat alakulásával, ezért inkább máshova íratták be. 9 évesen került az Aqua Team București csapatába, ami akkor az ország legjobb gyermekúszó egyesületének számított. 2013-ban ott találkozott Adrian Rădulescu edzővel, aki a mai napig is irányítja a felkészülését.

„Nyugtalan és pajkos gyerek volt, aki könnyen unatkozott, különösen, ha hosszú távokat kellett úsznia. Megállt és játszott a szemüvegével, vagy azt kérte, hogy kimehessen a mosdóba, mert fáj a feje, a válla vagy a hasa. Mégis, amikor akart, hihetetlenül gyorsan úszott ahhoz képest, hogy mennyit edzett” – idézi az oldal Rădulescut, aki szerint az volt számára a legnagyobb kihívás, hogy elérje, az edzéseken is használja a versenyszellemét. Megértette, hogy Popovici az a fajta gyerek, akinek meg kell magyarázni a dolgokat, nem lehet rávenni, hogy ússzon 10 hosszt csak azért, mert az edzője azt mondja. Ennek megfelelően alakította az edzéstervet. Hagyta őt játszani, zenét hallgatni, mindig azt mondta neki, tekintsen az úszásra szórakozásként.

És ez lett Popovici úszásának központi gondolata, ez köszön vissza a bemutatkozó szövegének első mondában is:

„Az a célom, hogy soha ne változtassak a gondolkodásmódomon, és ne felejtsem el a legfontosabb dolgot: a sport szórakoztató.”

Rădulescuval jöttek ez első eredmények is. Mindössze 10 évesen megdöntötte az első korosztályos országos rekordját. Sőt, nem akárkinek a korosztályos csúcsát döntötte meg: a később világbajnoki bronzig jutó Dragoș Coman több, mint két évtizedes rekordját, 50 méter háton, és azóta gyakorlatilag folyamatosan rekordokat dönt. Manapság is kitűnő a kapcsolata az edzőjével, akivel leírása szerint órákon keresztül képes beszélni a technikáról, anélkül, hogy megunná.

Popovici sikerei kapcsán muszáj megemlíteni a szülei, családja hozzáállását is, mert ő is megteszi, „ők formálták a gondolkodásmódomat, a világlátásomat és a sporthoz való viszonyomat”.

„Nagyon nehéz volt korán kelni, mert nem értettem, miért kell reggel 5 órakor úsznom. Az étkezési szokásaim sem könnyítették meg a helyzetem. Megszoktam, hogy úszás előtt két órával reggelizem. Az edzések 5 órai kezdése pedig azt jelentette, hogy hajnali 3 órakor már az asztalnál ülök. Nem volt olyan alkalom, hogy a szüleim ne készítettek volna nekem reggelit, végtelen szeretetet mutatva irántam, és hatalmas tiszteletet az álmaim iránt”

– írta Popovici.

Rădulescu is kiemeli a szülői hozzáállást, mint ami a leginkább segített pályán tartani a sportolót. Érvelése szerint akármekkora tehetség is, egy 12 éves gyerekről még nem lehet azt állítani, hogy ő lesz az úszósport következő sztárja. Nem lehet egy konkrét eredmény vagy országos rekord alapján megfogalmazni, hogy mekkora lehetőség rejlik benne, mert sok tehetséges úszót látott már elveszni azzal, hogy eltérítették a megfelelő útról.

Rădulescu szerint a szülők soha nem mondták, ha nem teljesít jól a versenyen, akkor szobafogságba kerül. Nem gyűjtötték az érmeit, nem jutalmazták a fiukat telefonnal vagy pénzzel, ahogyan más szülők tették, ha sikeres volt. Csak annyi szokásuk volt, hogy az úszóversenyek után megálltak enni az IKEA-ban, függetlenül attól, hogy nyert vagy vesztett, mert David szerette az ottani süteményeket. Az érdekelte őket, hogy jól érezte magát a gyerekük az edzésen, és nem a megtett hosszok száma után érdeklődtek, vagy éppenséggel az elért időeredményeket szerették volna tudni. Ugyanakkor mindig hittek abban, hogy nagy sportoló lehet a fiuk. Állítólag az édesapja már akkor tudta, hogy nagy bajnok lesz a fiából, amikor az 11 éves volt, mert lenyűgözte a hozzáállása: Davidot soha nem keserítette el a verség, és mindig győzni akart.

Mindent megtettek azért, hogy elérje az álmát, ha támogatókra volt szükség, mert egyre nőttek a felkészülések költségei, akkor az édesapja, Mihai Popovici e-mailek százait írta, hogy néhány szponzort találjon, és nem gondolta, hogy ez lehetetlen. Pszichológus édesanyja, Georgeta Popovici pedig doppingellenes tanfolyamon vett részt, hogy folyamatosan felügyelni tudja, milyen tablettákat és étrendkiegészítőket szed a fia.

Rădulescut a DoR-nak azt mondta, Popovici szülei számtalan olyan áldozatot hoztak, amit más szülők nem tettek meg azért, hogy a gyerekük versenyszerűen folytathassa az úszást.

Először 14 évesen, a 2019-es bakui nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon szerepelt nemzetközi mezőnyben. Három számban indult, és három érmet nyert: 100 gyorson aranyat, 50 és 200 gyorson pedig ezüstöt. Azóta is ezek a fő számai. Bár a szakértők már korábban is nagy reménységként emlegették a nevét, a 2020-as országos bajnokságon elért ideje már a szaksajtó figyelmét is felkeltette, mert annál még Caeleb Dressel sem tudott jobbat az ő korábban, de a közvélemény ekkor még ritkán találkozhatott a nevével, túlságosan fiatal volt ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak vele. Az edzője által is említett 2021-ig kellett várni ahhoz, hogy igazán berobbanjon a köztudatba.

Bár már a tavaly májusi budapesti Európa-bajnokságon is döntögette az országos rekordokat, az igazán nagy durranás pár hónappal később, a júliusi római ifjúsági Európa-bajnokságon jött el. Nem azzal, hogy nyert, mert az szinte természetes, hanem azzal, hogy olyan időt repesztett, amit már nem lehetett nem komolyan venni néhány héttel a tokiói olimpia előtt. 47,30-as idejéről azt írtam akkor a Lelátóra.

„(Ez) már akármelyik világverseny döntőjében megállná a helyét, például a budapesti Európa-bajnoki döntőben Kliment Kolesnyikov 47,37-tel győzött. A felnőtt világcsúcs, amelyet még 2009-ben cápadresszben úszott a brazil César Cielo Filho 46,91. Az öt évvel ezelőtti riói olimpián az ausztrál Kyle Chalmers 47,58-cal győzött, míg a 2012-es londoni játékokon az amerikai Nathan Adrian 47,52-vel lett első, és igazából csak a 2008-as pekingi viadalon nem kapott volna aranyat ezért az időért, akkor a francia Alain Bernard 47,21-gyel nyert.”

A tokiói olimpián aztán titkos esélyesből nem lett érmes, sőt még a 47,30-es egyéni csúcsától is elmaradt. A 100 méter döntőjében 48,08-as idővel a hetedik helyen csapott célba, míg a 200-as távon 1:44,68-os idővel a negyedik lett, mindössze 0,02-vel maradt le a dobogóról. Idén tavasszal így emlékezett vissza az olimpiára:

„Ha két évvel ezelőtt azt mondták volna nekem, hogy a délutáni alvásra képtelen gyerek ott lesz az olimpia call room-jában, olyan bajnokok mellett, mint Caeleb Dressel vagy Kyle Chalmers, valószínűleg azt válaszoltam volna, hogy őrült vagy, esetleg azt, hogy ez csak egy álom”

– írta, hozzátéve azért azt is, reméli, hogy a játékok több kiadásán is részt vehet, mert megdolgozott ezért a sikerért.

Az olimpia után ugyan még nyert a kazani rövid pályás Eb-n 200 gyorson egy aranyat, de az igazi nagy megmérettetés a tavalyi olimpiai után a mostani budapesti világbajnokság. És úgy látszik, hogy töretlen a fejlődése.

A 200 gyors előfutamában 1:44,40-es időt úszott, ami nem csak az egyéni legjobbja, hanem junior világrekord is volt akkor. És azért szükséges kiemelni, hogy akkor, mert az csak a kezdet volt: a döntőbe több, mint egy másodperccel javította a legjobbját, az 1:43,21-es ideje nemcsak újabb junior-világcsúcs, hanem minden idők negyedik legjobb úszása, textildresszben ráadásul csak Yannick Agnel tudott ennél gyorsabbat a 2012-es londoni olimpia döntőjében. A szakértők szerint pedig hamar meglehet neki Paul Biedermann cápadresszben úszott 1:42,00-s világcsúcsa is.

„Nagyon nehéz lesz túlszárnyalni Paul rekordját, de egyáltalán nem lehetetlen. Úgy gondolom, hogy ez a legkomolyabb világrekord az összes versenyszám közül, talán egyedül Phelps 400 vegyese közelíti meg. Azonban ahhoz, hogy elérjük, még időre van szükségünk, meg türelemre és szenvedélyre. Szerintem bennem és az engem körülvevő csapatban ezek közül minden megvan. Nagyon vonz, hogy ilyen célokat tűzünk ki magunk elé”

– mondta ebben az interjúban tavaly ősszel.

Egyelőre úgy néz ki, hogy továbbra is megállíthatatlan, kedd délelőtt a 100 gyors előfutamában 47,60-os időt úszott, amivel első helyen jutott be az elődöntőbe, nem sokkal megelőzve a sportág jelenlegi legnagyobb klasszisát, Caeleb Dresselt. Kedd este aztán tovább faragta az egyéni legjobbját, ami nem mellesleg junior világcsúcs is. A 47,13-es ideje már a versenyszám legnagyobbjai közé emeli. Ha abban az ütemben tud fejlődni, mint a 200-on, akkor ebben még César Cielo világcsúcsa is veszélyben lehet.

Az már kétségtelen, hogy Simona Halep mellett egyértelműen Popovici a jelenlegi román sport legnagyobb alakja, ahogyan egyes vélemények fogalmaznak, földöntúli a teljesítménye egy olyan időszakban, amikor a román sport teljesen holtpontra jutott és példaképhiányos, amikor a hozzá hasonló teljesítmény ritkaságszámba megy, mert az infrastruktúra a legtöbb sportág esetében még mindig csak illúzió.