A Teleki László Alapítvány egy héttel ezelőtt jelentette be, hogy Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezete került elő Magyarvistán. De van annál „szenzációsabb” eredménye is a magyarvistai református templom dendrokronológiai vizsgálatának, mint az, hogy kiderült, ez a tetőszerkezet Erdély ma ismert legrégibbje.
„A magyarvistai példa azt is jelzi, hogy nagyon keveset tudunk erről az időszakról. A tetőszerkezetről az alapján, ahogyan ma kinéz, szerintem senki nem gondolta volna, hogy ilyen régi lehet”
– magyarázta Tóth Boglárka, az Anno Domini Drendrolab kutatója. Botár Istvánnal, a Csíki Székely Múzeum régészével és Walgraffe Denis régésszel sikerült dendrokronológiai vizsgálatokkal megállapítaniuk Kalotaszeg egyik legismertebb, középkori műemlékében, hogy a templomhajó egykori famennyezete és tetőszerkezete, valamint az azokat alátámasztó oszlop és mestergerenda 1330-ban készült. A Transtelex megkeresésére Tóth Boglárka beszélt a mostani kutatás jelentőségéről, illetve a dendrokronológiai vizsgálatok mai helyzetéről Erdélyben.
A dendrokronológia a fák évgyűrűinek vizsgálatán alapuló tudományág. A fák évgyűrűinek 1/100 mm pontosságú lemérésével és elemzésével a fa kivágásának ideje – optimális esetben – féléves pontossággal megállapítható. A módszer azon alapszik, hogy az egymáshoz közel élő, ugyanahhoz a fajhoz tartozó fák évről évre nagyjából hasonló méretű évgyűrűket növesztenek a rájuk ható hasonló – elsősorban – éghajlati viszonyok következtében. (Ha viszont a minta nem tartalmazza a kéreg alatti évgyűrűt, akkor kevésbé pontos a keltezés.)
Tóth elmondása szerint október elején vettek furatmintákat a magyarvistai templom tető- és födémszerkezetéből: a mestergerendából, a mestergerenda alatt lévő kisebb teherelosztó gerendából, illetve az ezeket tartó oszlopból. Ezen kívül a padlás tetőszerkezetének néhány eleméből, illetve a hajó padlásán az oromfalakba beépített, úgynevezett teherhárító gerendákból is. A kutató elmondása szerint a mai tetőszerkezet valószínűleg 1655-ben épült, mert 1654-1655 telén vágták ki hozzá a fákat, de a tetőszerkezet négy vizsgált eleme még a 14. századból származik.
A XIV. századi tetőszerkezetben a keleti és a nyugati fal melletti oszlopok fontosak, mert ezek a jelek alapján nagy valószínűséggel eredeti helyükön maradtak. A tetőszerkezet egyik oszlopát pedig pontosan lehetett keltezni, 1329/1330 telén vágták ki hozzá a fát. A kutatók szerint ez a fakivágási év vonatkoztatható a mestergerendákra is. Ez utóbbi esetében ugyanis nem lehetséges ilyen pontos kormeghatározás. Az oromfalakba beépített, úgynevezett teherhárító gerendák is egykorúak a mestergerendával. Ugyanakkor a mestergerenda alatti kisebb, teherelosztó gerenda esetében sincs meg a kéreg alatti utolsó évgyűrű, tehát esetében nem lehet pontosan keltezni a fát, viszont megmaradt a fa külső részéből a szijács. A tölgyfa esetében ebből már négy éves pontossággal megállapítható, hogy mikor vágták ki. Magyarvistai református templom esetében ez 1327-31 közé tehető.
„Ezen kívül van még egy talpgerenda és egy kötőgerenda, szintén ebből az időből. Valószínűleg még vannak a tetőszerkezetben XIV. századi elemek, de egy ilyen dendrokronológiai kormeghatározásnak elsőre nem célja az összes elemnek a vizsgálata. A jövőben viszont elemről elemre szeretnénk végigvizsgálni a tetőszerkezetet, hogy megkeressük, mely elemek származnak ebből a korábbi szerkezetből. Fontos lenne, hogy rekonstruálni tudjuk, hogyan is nézett ki az a tetőszerkezet” – magyarázta a kutató.
A korábbi híradások kapcsán felmerült a kérdés, hogy a kivágás után még mennyi ideig szárították a fát. A kutató elmondta, azt tapasztalják, hogy a régi faszerkezetek esetében a kivágástól számítva maximum két éven belül már be is építik a gerendákat.
Számos példa van rá Erdélyből is, amikor lehet tudni a tetőszerkezet építésének idejét, amit a dendrokronlógiai vizsgálat is alátámaszt. Például a brassói fekete templom esetében a tűzvész utáni tetőújjáépítésekor a szélzászlóra az 1694-es évszámot vésték fel, és annak kormeghatározása során kiderült, hogy 1693 nyara és 1694 nyara között kivágott fát használtak. A tetőszerkezetekhez mindig frissen munkálták meg a fát, mert úgy könnyebb volt.
Tóth elmondása szerint az ő laboratóriumukban az elmúlt két évtizedben 120-130 erdélyi történeti tetőszerkezetet vizsgáltak. Ezek 97-98 százalékában évre pontosan lehetett keltezni a tetőszerkezeteket, amelyek a XIV. századtól a XX. századig tartó időszakot ölelik fel. Jelen tudásunk szerint három erdélyi épületben ismernek a XIV. századból származó tetőszerkezeteket. Az egyik a nagyszebeni evangélikus plébániatemplom tetőszerkezete jegenyefenyőből. A másik az almakeréki evangélikus templom, ahol tölgyfából építették meg a szentély és a hajó feletti tetőszerkezeteket. A harmadik pedig a magyarvistai református templom tetőszerkezete. A három közül ez utóbbi a legidősebb, de amint Tóth megjegyzi, még bőven van mit kutatni.
Tóth ugyanakkor azt is hozzátette, hogy nagyon sok tetőszerkezetnek még nem vizsgáltak meg ezzel a módszerrel a korát. Bár korábban sem volt ismeretlen terület Erdélyben a történeti tetőszerkezetek vizsgálata, de sokak számára csak most kezd világossá válni, hogy ezeket konkrétan lehet keltezni, és ez alapján egy fejlődéstörténetet megállapítani.
A magyarvistai kutatásban nagyon fontos, hogy a faszerkezet keltezéséből más területen is vonhatunk le következtetéseket. Abból a megfigyelésből, hogy a mestergerenda és a freskót hordozó vakolat kapcsolatából egyértelmű, hogy először a gerendát építették be, majd utána vakolták és készítették a freskót.
Így ez egy egész freskócsaládnak a készítési idejét pontosítja. Ugyanakkor a templomhajó mai formája is keltezhető az orromfalakba beépített faelemek alapján. Ez adja az egésznek az igazi szenzációját: hogy itt nem csak néhány faelemnek az évre pontos keltezése történt meg, hanem ez magával hoz további következtetéseket is.
A Teleki László Alapítvány által szervezett sajtótájékoztatón Weisz Attila művészettörténész elmondta, falkép-restaurátok figyelték meg, hogy a freskóvakolatot rásimították a mestergerendára, amiből arra lehet következtetni, hogy a mestergerenda beillesztése után nem sokkal kerülhetett fel a vakolatréteg, amit rögtön festettek is. Mivel olyan falképről van szó, amelynek a stilisztikai összefüggései ismertek, de az erdélyi csoportjának eléggé nehézkes volt a keltezése, a dendrokronológia vizsgálat csillantotta fel a reményt, hogy hátha keltezni lehet ezeket. Weisz hangsúlyozta, hogy a templomban még számos egyéb kutatnivaló van.
Kiss Lóránd restaurátor elmondása szerint a magyarvistai templom még rengeteg meglepetést tartogat a falképek tekintetében. A teljes északi hajófal, illetve a nyugati és déli hajófal egy része is ki van festve. Ezeknek a további falképeknek a feltárásához is hozzásegíthet a mostani felfedezés. A sajtótájékoztató teljes egészében itt tekinthető meg:
A magyarvistai református templom falképei stilisztikailag egy Erdélyben jól ismert stíluskörbe igazodnak, melynek közismert példája a gelencei Szent László-legenda, de számos más helyszínen is megjelenik: Csíkszentimre, Homoródkarácsonyfalva, Felvinc, Boroskrakkó, Szék, Ördöngösfüzes stb. A látványos stíluskört egyes kutatók italo-bizantinnak nevezik, de elterjedtsége miatt helyesebb egy itáliai hagyományokat használó, közép-európai gótikus tendenciáról beszélni.
E csoport falképeinek pontos keltezése problematikus (volt), mivel sem történeti adat, sem évszámos felirat vagy más jellegű információ nem állt rendelkezésre egyik épület vonatkozásában sem, így az 1310-es évektől az 1340-es évekig terjedt a szakirodalomban az emlékek datálása. Emiatt volt különleges fontossága annak a restaurátori megfigyelésnek, hogy a falkép vakolata érintkezik a mennyezettel, és azon keresztül a tetőt is támasztó mestergerendával.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!