A Teleki László Alapítvány egy héttel ezelőtt jelentette be, hogy Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezete került elő Magyarvistán. De van annál „szenzációsabb” eredménye is a magyarvistai református templom dendrokronológiai vizsgálatának, mint az, hogy kiderült, ez a tetőszerkezet Erdély ma ismert legrégibbje.
„A magyarvistai példa azt is jelzi, hogy nagyon keveset tudunk erről az időszakról. A tetőszerkezetről az alapján, ahogyan ma kinéz, szerintem senki nem gondolta volna, hogy ilyen régi lehet”
– magyarázta Tóth Boglárka, az Anno Domini Drendrolab kutatója. Botár Istvánnal, a Csíki Székely Múzeum régészével és Walgraffe Denis régésszel sikerült dendrokronológiai vizsgálatokkal megállapítaniuk Kalotaszeg egyik legismertebb, középkori műemlékében, hogy a templomhajó egykori famennyezete és tetőszerkezete, valamint az azokat alátámasztó oszlop és mestergerenda 1330-ban készült. A Transtelex megkeresésére Tóth Boglárka beszélt a mostani kutatás jelentőségéről, illetve a dendrokronológiai vizsgálatok mai helyzetéről Erdélyben.
A dendrokronológia a fák évgyűrűinek vizsgálatán alapuló tudományág. A fák évgyűrűinek 1/100 mm pontosságú lemérésével és elemzésével a fa kivágásának ideje – optimális esetben – féléves pontossággal megállapítható. A módszer azon alapszik, hogy az egymáshoz közel élő, ugyanahhoz a fajhoz tartozó fák évről évre nagyjából hasonló méretű évgyűrűket növesztenek a rájuk ható hasonló – elsősorban – éghajlati viszonyok következtében. (Ha viszont a minta nem tartalmazza a kéreg alatti évgyűrűt, akkor kevésbé pontos a keltezés.)
Tóth elmondása szerint október elején vettek furatmintákat a magyarvistai templom tető- és födémszerkezetéből: a mestergerendából, a mestergerenda alatt lévő kisebb teherelosztó gerendából, illetve az ezeket tartó oszlopból. Ezen kívül a padlás tetőszerkezetének néhány eleméből, illetve a hajó padlásán az oromfalakba beépített, úgynevezett teherhárító gerendákból is. A kutató elmondása szerint a mai tetőszerkezet valószínűleg 1655-ben épült, mert 1654-1655 telén vágták ki hozzá a fákat, de a tetőszerkezet négy vizsgált eleme még a 14. századból származik.
A XIV. századi tetőszerkezetben a keleti és a nyugati fal melletti oszlopok fontosak, mert ezek a jelek alapján nagy valószínűséggel eredeti helyükön maradtak. A tetőszerkezet egyik oszlopát pedig pontosan lehetett keltezni, 1329/1330 telén vágták ki hozzá a fát. A kutatók szerint ez a fakivágási év vonatkoztatható a mestergerendákra is. Ez utóbbi esetében ugyanis nem lehetséges ilyen pontos kormeghatározás. Az oromfalakba beépített, úgynevezett teherhárító gerendák is egykorúak a mestergerendával. Ugyanakkor a mestergerenda alatti kisebb, teherelosztó gerenda esetében sincs meg a kéreg alatti utolsó évgyűrű, tehát esetében nem lehet pontosan keltezni a fát, viszont megmaradt a fa külső részéből a szijács. A tölgyfa esetében ebből már négy éves pontossággal megállapítható, hogy mikor vágták ki. Magyarvistai református templom esetében ez 1327-31 közé tehető.
„Ezen kívül van még egy talpgerenda és egy kötőgerenda, szintén ebből az időből. Valószínűleg még vannak a tetőszerkezetben XIV. századi elemek, de egy ilyen dendrokronológiai kormeghatározásnak elsőre nem célja az összes elemnek a vizsgálata. A jövőben viszont elemről elemre szeretnénk végigvizsgálni a tetőszerkezetet, hogy megkeressük, mely elemek származnak ebből a korábbi szerkezetből. Fontos lenne, hogy rekonstruálni tudjuk, hogyan is nézett ki az a tetőszerkezet” – magyarázta a kutató.
A korábbi híradások kapcsán felmerült a kérdés, hogy a kivágás után még mennyi ideig szárították a fát. A kutató elmondta, azt tapasztalják, hogy a régi faszerkezetek esetében a kivágástól számítva maximum két éven belül már be is építik a gerendákat.
Számos példa van rá Erdélyből is, amikor lehet tudni a tetőszerkezet építésének idejét, amit a dendrokronlógiai vizsgálat is alátámaszt. Például a brassói fekete templom esetében a tűzvész utáni tetőújjáépítésekor a szélzászlóra az 1694-es évszámot vésték fel, és annak kormeghatározása során kiderült, hogy 1693 nyara és 1694 nyara között kivágott fát használtak. A tetőszerkezetekhez mindig frissen munkálták meg a fát, mert úgy könnyebb volt.
Tóth elmondása szerint az ő laboratóriumukban az elmúlt két évtizedben 120-130 erdélyi történeti tetőszerkezetet vizsgáltak. Ezek 97-98 százalékában évre pontosan lehetett keltezni a tetőszerkezeteket, amelyek a XIV. századtól a XX. századig tartó időszakot ölelik fel. Jelen tudásunk szerint három erdélyi épületben ismernek a XIV. századból származó tetőszerkezeteket. Az egyik a nagyszebeni evangélikus plébániatemplom tetőszerkezete jegenyefenyőből. A másik az almakeréki evangélikus templom, ahol tölgyfából építették meg a szentély és a hajó feletti tetőszerkezeteket. A harmadik pedig a magyarvistai református templom tetőszerkezete. A három közül ez utóbbi a legidősebb, de amint Tóth megjegyzi, még bőven van mit kutatni.
Tóth ugyanakkor azt is hozzátette, hogy nagyon sok tetőszerkezetnek még nem vizsgáltak meg ezzel a módszerrel a korát. Bár korábban sem volt ismeretlen terület Erdélyben a történeti tetőszerkezetek vizsgálata, de sokak számára csak most kezd világossá válni, hogy ezeket konkrétan lehet keltezni, és ez alapján egy fejlődéstörténetet megállapítani.
A magyarvistai kutatásban nagyon fontos, hogy a faszerkezet keltezéséből más területen is vonhatunk le következtetéseket. Abból a megfigyelésből, hogy a mestergerenda és a freskót hordozó vakolat kapcsolatából egyértelmű, hogy először a gerendát építették be, majd utána vakolták és készítették a freskót.
Így ez egy egész freskócsaládnak a készítési idejét pontosítja. Ugyanakkor a templomhajó mai formája is keltezhető az orromfalakba beépített faelemek alapján. Ez adja az egésznek az igazi szenzációját: hogy itt nem csak néhány faelemnek az évre pontos keltezése történt meg, hanem ez magával hoz további következtetéseket is.
A Teleki László Alapítvány által szervezett sajtótájékoztatón Weisz Attila művészettörténész elmondta, falkép-restaurátok figyelték meg, hogy a freskóvakolatot rásimították a mestergerendára, amiből arra lehet következtetni, hogy a mestergerenda beillesztése után nem sokkal kerülhetett fel a vakolatréteg, amit rögtön festettek is. Mivel olyan falképről van szó, amelynek a stilisztikai összefüggései ismertek, de az erdélyi csoportjának eléggé nehézkes volt a keltezése, a dendrokronológia vizsgálat csillantotta fel a reményt, hogy hátha keltezni lehet ezeket. Weisz hangsúlyozta, hogy a templomban még számos egyéb kutatnivaló van.
Kiss Lóránd restaurátor elmondása szerint a magyarvistai templom még rengeteg meglepetést tartogat a falképek tekintetében. A teljes északi hajófal, illetve a nyugati és déli hajófal egy része is ki van festve. Ezeknek a további falképeknek a feltárásához is hozzásegíthet a mostani felfedezés. A sajtótájékoztató teljes egészében itt tekinthető meg:
A magyarvistai református templom falképei stilisztikailag egy Erdélyben jól ismert stíluskörbe igazodnak, melynek közismert példája a gelencei Szent László-legenda, de számos más helyszínen is megjelenik: Csíkszentimre, Homoródkarácsonyfalva, Felvinc, Boroskrakkó, Szék, Ördöngösfüzes stb. A látványos stíluskört egyes kutatók italo-bizantinnak nevezik, de elterjedtsége miatt helyesebb egy itáliai hagyományokat használó, közép-európai gótikus tendenciáról beszélni.
E csoport falképeinek pontos keltezése problematikus (volt), mivel sem történeti adat, sem évszámos felirat vagy más jellegű információ nem állt rendelkezésre egyik épület vonatkozásában sem, így az 1310-es évektől az 1340-es évekig terjedt a szakirodalomban az emlékek datálása. Emiatt volt különleges fontossága annak a restaurátori megfigyelésnek, hogy a falkép vakolata érintkezik a mennyezettel, és azon keresztül a tetőt is támasztó mestergerendával.
Adó 3,5%: ne hagyd az államnál!
Köszönjük, ha idén adód 3,5%-ával a Transtelex Média Egyesületet támogatod! A felajánlás mindössze néhány percet vesz igénybe oldalunkon, és óriási segítséget jelent számunkra.
Irány a felajánlás!