Hogy jutott odáig az ország legjobb sakkozója, hogy román színekben versenyezzen?

Pénteken jelent meg a hír, hogy a legjobb magyar sakkozó, Rapport Richárd román színekben folytathatja pályafutását. A magyar sakkszövetség tiltakozott a nemzetközinél, és próbál harcolni a játékos megtartásáért, mert a 2024-es budapesti sakkolimpián kellemetlen presztízsveszteség lenne, ha a legnagyobb magyar név egy riválist erősítene.

Hogy jutottunk el idáig?

A világranglista ötödik helyén álló sakkozó május 3–15. között Bukarestben játszott, ahol az utolsó, kilencedik helyen végzett egy rangos tornán. Az eredmény valójában nem keltett nagy csalódást, mert Rapport azokat a variációkat értelemszerűen nem játszotta meg, amelyekkel a világbajnokjelöltek tornáján akar majd előjönni júniusban. Rapport tagja ugyanis annak a nyolcas szupertornának, amelynek a győztese kihívhatja a regnáló világbajnokot, a norvég Magnus Carlsent.

A játékos Bukarestben találkozott Sacha Dragic szerb származású román üzletemberrel, akinek megtetszett a vagány, bevállalós játékstílusa. Ennek a tornának a Superbet volt a névadója, ami Dragic cége, és ahogy a neve is utal rá, sportfogadással foglalkozik. A milliárdos és a sakkozó beszélgetett egymással, és felmerült a szponzoráció lehetősége. Rapport hitte is, meg nem is – nyilván nem az első ilyen megbeszélése volt –, de a következő versenye után, Varsóban már konkrét ajánlatot kapott. A Lengyelországban is jelen lévő cégnek évi pár százezer eurós támogatás meg sem kottyan, a 26 éves Rapportnak viszont ez egy vissza nem térő lehetőség, hogy állandósítani tudja helyét a legjobbak között, ahová most jutott el először. Cserében viszont román színekben kellene asztalhoz ülnie, esetenként a válogatottban is játszani. Rapport már a 2014-es tromsői olimpián az ezüstérmes magyar csapat tagja volt, ütőképes válogatott pillanatnyilag elképzelhetetlen nélküle. Az utóbbi egy év alatt rengeteget fejlődött, és van még akár tíz jó éve is a pályán – így könnyen lehet, hogy ha nem is most, de eljuthat addig, hogy világbajnoki döntőben szerepelhessen.

Rapportot korábban is megkörnyékezték már, azeri és amerikai szálról is lehetett hallani, és mivel Szerbiában él, a szerbek is rendszeresen próbálkoztak nála. Az sem titok, hogy fagyos a kapcsolata a magyar szövetséggel, a 2022-es olimpián sem ül asztalhoz Indiában. A hazai szövetség honlapján arról sem találni hírt, hogy bejutott a világbajnokjelöltek tornájára.

Márciusból találtunk egy méltató írást, abban Dőry Jenő nemzetközi mester találóan így jellemezte: „Játéka egyre érettebb, megőrizte ugyanakkor sakkjának eredetiségét. Ellenfeleit gyakran viszi ismeretlen vizekre, így kergetve őket időzavarba, sőt sok esetben egyenesen őrületbe. Ennek is köszönhető, hogy sokszor a legerősebb ellenfelek ellen is képes nyerni. A törik-szakadra való játék magával hozza a vesztés lehetőségét is, ugyanakkor a közönség kedvencévé is teszi, és persze a versenyszervezők is szívesen hívják a nagy tornákra.”

Sem támogatni nem akartak eddig, sem elengedni nem akarnak most

– úgy tudjuk, ezt szűrte le magában Rapport, amikor a hazai szövetségtől azt a választ kapta, hogy nem járulnak hozzá a zászlóváltáshoz. A sakkban ehhez nem kell állampolgárságot is váltani, vagy kettős állampolgárságot kezdeményezni, elég csak egy romániai lakcím, hogy versenyeken képviselje az ottani színeket. A játékos a pályája elején még szívesen állt a sajtó rendelkezésére, aztán évekkel ezelőtt elfordult a médiától. Egyszer azzal hárította el a megkeresésemet, hogy nem érzi időszerűnek, hogy „pályafutásáról” beszéljen. Ő maga tette idézőjelbe a pályafutás szót, mert akkor egy kisebb hullámvölgyben volt. Ebből a hullámvölgyből aztán kikászálódott, de nem a hazai szövetség segítségnyújtása miatt. Idén áprilisban úgy tűnt, hogy vállal egy sajtótájékoztatót, de lemondta.

Szerb feleségével egyébként Belgrádban élnek, és mostanában gyakorta látogatnak haza, de nem volt ez mindig így.

Mennyibe kerül a sakk?

Talán meglepő, de a sakk magas szinten űzve elég drága sport. Amikor Rapport 14 évesen nemzetközi nagymester lett, édesapja volt a mecénása, és már akkor kifizetett 50 eurós óradíjat egy olyan edzőnek, aki náluk lakott a Szombathely melletti Sén, és napi nyolc órán át gyakorolt vele. Az apa vállalkozása jól megy, tavaly 9 számjegyű összeget tudott áldozni a fia fejlődésére.

A sakkban megvan a titokzatosság, a nagymesterek nem szívesen árulják el, milyen segítőkkel készülnek fel egy-egy nagy tornára. Ha például a Nimzo-indiai védelemből akar felkészülni Rapport, egy specialistához kell fordulnia, ami nem olcsó. Itt már nem 50 eurós óradíjjal kell számolni, hanem alsó hangon a triplájával. Az MSSZ arról tájékoztatott, hogy 7 számjegyű összeggel támogatták a versenyzőt. Az összegek pontos ismerete nélkül, ez két nagyságrenddel kisebb, mint amit az édesapja az előmenetelre tudott fordítani. Nyilván a másik oldalon a jó szereplés pénzdíjjal jár, de ezt megtarthatják például azok az úszók is, akiknek a felkészülését közvetlenül dotálja az állam. A 2020-as elhalasztott olimpia előtt a Magyar Közlönyben név szerint jelent meg, hogy Hosszú Katinkának, Kapás Boglárkának, Milák Kristófnak hány tízmillió jut meleg égövi edzőtáborozásra.

Az MSSZ költségvetése most 100 milliónál is több, sőt, volt egy időszak, amikor 300 millió felett volt – de akkor sem igazán jutott Rapportnak belőle. A szövetséget Szabó László vezeti, akinek a sakk berkein belül szemére vetik, hogy kevés ideje van rájuk, hiszen sok minden mást csinál, hogy mást ne mondjunk, a Magyar Paralimpiai Bizottságnak is az elnöke. Ő ezt a helyzetet megörökölte, az elődei – sem Seszták Tamás, sem Seszták Miklós, sem Kunos Péter – nem adták meg azt a támogatást, törődést, amire a Rapport család vágyott.

Talán az utolsó esély a viszony rendezésére akkor lehetett volna, amikor a feleség, Jovana megkapta a magyar állampolgárságot. Ezt Rapport kérte, a Szabó vezette MSSZ pedig ténylegesen gyorsított a dolgon. Hosszú távú megállapodást viszont nem kötöttek.

Mire vágyott volna?

Minden sportoló akkor érzi jól magát, ha megkapja az esélyt arra, hogy a legjobb lehessen. Biztos másképp alakult volna ez a sztori, ha három-négy szakember összeül, kialakítanak egy szakmai koncepciót, amit Rapport elé tesznek: ezt tudjuk kínálni, ilyen edzőkkel, megvan rá a szponzori fedezet, mondjuk 100 millió forint, vagyis egy jobb NB I.-es futballista éves bére. Jegyzett tornákat fognak Magyarországra hozni, ahol a nagy riválisaival találkozhat, vagyis összességében érezheti a törődést.

Ha megvan ez az odafigyelés, és nem egy családi vállalkozásban kell mindennel törődnie, minden másként alakulhatott volna, és biztosan nagyobb kedvvel érkezik a válogatott eseményekre. Mivel viszont még a magyar bajnokságnak is megfakult a korábbi értéke, sőt talán egyetlen más sportágban sem devalválódott annyira, mint a sakkban, a távolodás szükségszerű volt. Nem csak Rapportnak, Lékó Péternek sem volt vonzó a magyar bajnokság, előszeretettel hagyta ki. Lékónak nincs is egyéni magyar bajnoki címe, Rapportnak 2017-ből van.

Teniszben 7 milliárd forintnyi közpénz ment el az előző néhány évben egy olyan tornára, amit meg sem rendezünk – ennek a töredéke elég lett volna a sakkban, ha van egy ambiciózus szervező, aki idehoz egy-egy nagy eseményt. Az olimpiai pályázat elnyerése persze komoly dolog – most először lesz Magyarország sakkolimpiai házigazda –, igaz, érdemi rivális nem volt, és az ehhez szükséges kormánygaranciát könnyebb megszerezni, mint évenként fajsúlyos tornákat rendezni, ahol szívesen indulnak el magyar tehetségek és nemzetközi éljátékosok is.

A hazaárulózás a legkönnyebb út

Minden sportoló individualista, a sakkra különösen igaz ez a tétel. Volt magyar tornász, aki a céljaiért Azerbajdzsánt választotta, a kézilabdás Sterbik Árpád a spanyolokkal érte el legnagyobb sikereit válogatott szinten, a pekingi téli olimpián szereplő alpesi síelő Szöllős testvérek sem magyar színekben futottak be, és értek el tiszteletre méltó helyezést. A sakkban eddig fordított volt az út, az orosz Alexander Csernyin vagy a vietnámi felmenőkkel rendelkező Hoang Thanh itt telepedett le, mindketten játszottak a magyar válogatottban. Csernyin a legfelkészültebb edzők egyike lett azóta, Rapport egyik nagy ellenfele, az olasz–amerikai Caruana is vele tett nagy lépéseket.

Nyilván teljesen más lenne a helyzet, ha Rapport mondjuk Svájcba tenné át a székhelyét, Románia történelmi okokból is ellenérzéseket kelt több generációban, de a jelenlegi huszonévesekben már homályosul az ősellenségkép. Egy szellemi sportban pláne. Mondhatna nemet a sakkozó a pénzre, de akkor az a kérdés kínozná, hogy miért nem tett meg mindent a világbajnoki céljaiért. Így majd arra a kérdésre kell válaszolnia, hogy miért nem tett meg mindent a szülőhazájáért. Ettől még sok kommentelő hajlamos hazaárulózni, holott ez a kérdés lényegesen bonyolultabb ennél. A sakkozók is megosztottak a kérdésben, az olimpiai bajnok Ribli Zoltán elfogadja a döntést, Verőci Zsuzsa nem megengedő.

Nem az a világ van már, mint a nyolcvanas években, amikor a rádióban és a tévében is bemondták, hogyan áll Kaszparov és Karpov világbajnoki meccse. A sakk rajongótábora a neten összpontosul, ott viszont jól érzékelhetően hódít a sakkozás, és kifejezetten népszerű a sportág. Ehhez nagyot hozzátett a Vezércsel című Netflix-sorozat, ami még inkább népszerűvé tette. Magyarországon a sakk sokáig központi kérdés volt a hagyományok miatt, Kádár János is szerette a játékot. És mivel megvoltak a sikerek – 1978-ban olimpiai bajnoki arany, később a Polgár lányok és Mádl Ildikó aranyérmei 1988 és 1990 – megvolt a bázis is. Ez a bázis most eltűnőben van, számottevő fejlesztések nem történnek. Még a 100 millió forintos állami dotációból is sokkal több mindent lehetne kihozni, mondják a sportágban élők.

Egyszerűen el kell dönteni, mennyire fontos ez a sportág, szabad-e veszni hagyni.

Ha a jelenlegi legjobb játékosunk, vagyis Rapport zászlót cserél, az a kirakatról sokat elmond, és ez az egész magyar sportnak is figyelmeztetés lehet, hogy nem árt sokkal jobban vigyázni az értékeinkre.