Tárca
Történetek a létező szocializmusból: Vásárhely – színes félhomály kakukk hűlt rúdjával
Gyerekkori repülőutak a felhők fölé, makkokkal felszerelt zarándoklatok a vásárhelyi állatkertbe, félhomályos nagyszülői lakás egy kakukkos óra titokzatos monotóniájában. A „Történetek a létező...
Kalandmenük – őzláb szederrel, büdösmáj ínyencrák-módra
A létező szocializmus díszletei között egy gyerekkori nyár képei bontakoznak ki – Udvarhely környéki kirándulások, gombászó, szedrésző, rákászó kalandok egy szerethetően furcsa világban. A történet...
Már megint kit?
Édes Néném, remélem, tudja, kire kell szavazni. Nézze meg azért jól a bulletint, és ha ott van a nevem, köpjön rá. Ha nincs, akkor pecsételjen. Nem mondom, kire, mert ha mindegy, nincs igazam. Ha...
A Kávédarálóval strekkzártáig
Az 1960-as évek Udvarhelye szoros közösségű kisváros volt, félvidéki életformával és a modernizáció első jeleivel. A szerző gyerekkori emlékeiben elevenen él a borvízzel teli korsók világa, a kézi...
Mozdonyfüttyös mindennapok – Történetek a létező szocializmusból
Az állomás meghatározó eleme volt egyrészt földrajzi környékünknek, másrészt varázslatos kiskoromnak. Élő jelenlét, sűrű mozdonyfüttyök, nyitott ablak mellett beszűrődő kerékkattogás és a fehér...
Egykori vasárnapi ebédeink ízei a karácsony előszobájában
Téli vinetta frissen vágott hagymával, szaládéböf, zúzapástétom, nagymama húslevese, vadas, darázsfészek vaníliás-cukros tejjel locsolva, ángádzsábor leves apró, gondosan hajtogatott batyukkal,...
Igaz mese Mariskáról, a töklámpásról és a világításról
Nálunk a világítás is ünnep volt, hiszen ha az ember töklámpást is faraghatott ezen a napon, akkor csak volt benne vidámság is, hiába emlékeztünk a halottakra, akikből addigra már szép számmal...
Szulejmán bin Daúd és a Kancsendzönga istene
A csúcson ott ült Síva, minden halottak ura, a pusztítás ura, a pokol ura, talpig piros pufajkában, nyaka körül a Vaszuki kígyóval, a Gangesszel a hajában, amely hosszan omlott le a Himalája...
Élni Sarlatániában (részlet)
Nyalánki Hugó, egy szépreményű, ösztöndíjas író a titokzatos mester, Vezír Álmos monográfiájának megírására vállalkozik, szorongásokkal és kihívásokkal szembesülve a folyamat során.
Ágoston Hugó leleplezése
1987-ben ismertem meg Ágoston Hugót... Én ifjúmunkás voltam, ő pedig a hetes. Akkor még nem sejtettem (dehogynem), hogy a szabad sajtó és a felelős újságírás ügynöke.













