A legendás album

Amikor valaki bemutatja az udvarlóját vagy a barátnőjét a családnak, nemsokára előkerül a Nagy Családi Album. Mintha valahogy bizonyítani kellene, hogy évek óta élünk, vagyunk, hogy a családban van nagymama és nagytata, hogy a szülők is voltak fiatalok, vagy egyszerűen azt, hogy éltek.

Most, amikor az Azopan fotoarchívumba került a Palocsay-féle gyűjtemény, ez jutott eszembe először. A Palocsay Zsigmond fényképeiből állt össze ez az album, amely nagyon jellemző az ezerkilencszázhatvanas évekre.

De inkább az egész szocializmus korszakára. Azok az egyenszürke emberek, azok az egyenszürke buszok és terek az én gyerekkoromra is jellemzők voltak a hetvenes-nyolcvanas években. Talán a Duna-deltára is úgy emlékszem, pedig nem voltam még „nagyfiú”, amikor ott jártunk a szüleimmel. Egy-egy fotón ott tündöklik Palocsay Kata is, a növénytermesztő unokája, a költő lánya, aki átadta a gyűjteményt az Azopannak.

Vannak aztán univerzális jelenségek: amilyen komolysággal áll például Palocsay Zsigmond leendő feleségével, Fazakas Csillával az anyakönyvi hivatalban, az minden ifjú párra jellemző, akármikor is éltek. Nemrég a lányom ment férjhez: szakasztott olyanok voltak.

A Palocsay-család legendás volt az én gyermekkoromban, ahányszor elmentünk a Palocsay-kert mellett, édesanyám mindig rámutatott: ez a Palocsay-kert. Ilyen rámutató-szerepe van a fényképeknek is: íme, ilyen volt a szocializmus; ilyen volt Bardocz Barna szobrász vagy Szilágyi Domokos, Köntös-Szabó Zoltán; ilyen volt, amikor Szakolczay Lajos, a határon túli magyar irodalom egyik szakértője, Romániába látogatott.

A legmeglepőbb talán Bodor Ádám elevensége, ahogy Vermesy Péternek magyaráz valamit: szint kilóg a képből. A börtön szagá-ból lehet tudni, hogy Bodor Palocsay osztálytársa volt, együtt röpcéduláztak, úgy kerültek börtönbe, ahonnan Palocsay Rudolf segítségével szabadultak. Azt meg máshonnan lehet tudni, hogy Palocsay és Szisz barátok voltak, egész kötetet írtak együtt. Az pedig ismét csak jellemző a romániai magyarságra és a szocializmusra, hogy a művészek összejártak, barátságot kötöttek, beszélgettek.

Bajor Andor trikóban! Vagy Szilágyi István a feleségével, Szőcs Istvánnal és Köntös-Szabóval. Szőcs Géza gyerekként. Olyan fényképek ezek, amelyek megrendítik az embert, mert nagy erővel tárják fel és mondhatni igazolják a múltat. Aki megjelenik rajtuk, az tényleg élt, és tényleg felvett egy fehér trikót (majót, ahogy akkoriban mondtuk). Egy író majóban – ez nagy tanúbizonyság.

A Palocsay-gyűjtemény éppoly legendássá válhat, mint a Palocsay-kert. Ezt kívánom is neki.