Emil Constantinescu, Traian Băsescu, Klaus Iohannis- mindhármukban csalódtam. Most ismét itt a csalódás lehetősége. A választék elég szánalmas, nagyrészt plagizátorokra és ostobákra korlátozódik.

Az a színház, ahol Visky András dolgozott, a szabadságom egyik szülője volt. (...) Az az időszak volt nagyjából az ő és minden 1955 és '70 között született szép szabadságának kora, amely azóta véget...

Azokra, akik az életüket áldozták, hogy egy birodalom zsarnoksága alól felszabadítsák az országukat, azok fognak emlékezni, akik mindent megtesznek, hogy ugyanannak a birodalomnak a zsarnoksága alá...

A hitnek mindig egyházra, közösségre van szüksége, s a közösség a zarándoklatokban mutathatja meg magát a leginkább. A románok egyik Csíksomlyója Iași: 20 órás sor alakult ki a szent maradványaira...

Az áldozatisághoz hozzátartozik, hogy „mindenki” hibás, kivéve minket, és a Wass-regények nagy része éppen erről szól.

Folyton mindenütt emberek halnak meg, akkor már meg sem szabad szólalni, nem is szabad kijelenteni semmit, nehogy valaki zokon vegye

Leomlottak az ikertornyok. Éppen a Népszabadságnál voltam Méray-ösztöndíjjal: emlékszem, úgy éreztem, véget ért a világ, ahogy én ismertem. Pedig még mi jött, s még mindig nincs vége.

Thököly Vajk. Ez a név mindannak a szimbóluma, amerre az erdélyi magyarságnak nem kellene tartania.