Erdély hazavár élőt, holtat, szavazót – avagy PR-ral feltámasztott nemzet

Mi történik akkor, ha egy politikai PR-kampány végre valóban működik? Hazatérnek az emigránsok, feltámadnak a halottak, újraéled Erdély, és még szavazni is jut idő – lehetőleg kétszer. Hírszatíra egy olyan sikertörténetről, amelynek már a józan ész sem tudott ellenállni.

Az alábbi pamflettől, a teljes Transtelex de még a szerző is teljes mértékben elhatárolódik!

Egyetlen sajtótermék sem számolt be arról, hogy miután Antal Árpád, az RMDSZ új kabalababája bejelentette a szervezet legújabb PR-kampányát, az „Erdélybe hazavárunk” programot, pánik tört ki a dániai és hollandiai egyetemeken. Az ott tanuló magyar fiatalok tömegesen hagyták ott az intézményeket, és átíratták magukat a gyergyói, a sepsiszentgyörgyi, valamint az újonnan induló csíkszentjehovai egyetemekre.

Ezzel párhuzamosan több erdélyi városban és faluban az egekbe szöktek a lakásárak a hazaáradó magyarok miatt. Bölöni Lászlónak így már csak egy kis garzonra futotta Marosvásárhely külvárosában, miután mindent felszámolt a francia Riviérán, és hazatért. Szerencséjére kapott egy pályaedzői állást a dálnokkeresztúri vasutas focicsapatnál.

Tamás Gábor hasonló szerencsével járt: a kolozsvári Told a tálcát vendéglőben énekel minden délután négy és hat között. Így legalább ki tudja fizetni az albérletet. A százszázalékos profittal működő Nőilegnek magazinnak azt nyilatkozta, hogy negyven éve csak erre a meghívásra várt, hogy végre hazatelepülhessen.

Magyarán: Erdély újjáéledt.

Antal Árpád meghatódva, könnyekkel a szemében mesélte a sajtó munkatársainak, hogy a hírre elsőként Szász Jenő kapta fel a telefont, és sírástól fuldokló hangon kérdezte:

– Én is hazajöhetek?

– Miért ne? – válaszolta rezignáltan Antal.

– Mert Szász vagyok, és annyi rosszat tettem az RMDSZ-nek…

– Sebaj – mondta Antal. – Ma nem nagyon van RMDSZ-vezető, aki ne tett volna keresztbe a szervezetnek. Ma mindenkire szükség van. Nézd, Jenci, mi már gondoltunk rád. Indul a Cekend-tetőn a Tulipán repülőtér építése, Szekl-Air néven. Direkt járat lesz Székelyföld és Hatvanpuszta között. Ott lehetnél éjjeliőr. Idővel az éjjeliőrök főnöke.

Szász Jenő erre bezárta a Magyarságkutató Intézetet, a kulcsot a lábtörlő alá tette, és gyalog indult haza.

Demeter Szilárd haja újra kinőtt, mióta a székelyudvarhelyi gyermekkönyvtár segédraktárosaként dolgozik – végre egy olyan pozícióban, amely felkészültségéhez és teherbírásához is illeszkedik. Hétvégente Marosvásárhelyre utazik, ahol a Dragomán György főszakács vezette étteremben hallgathatja a magyar irodalom remekeit.

Az étterem kiválóan működik: az alapanyagot a közeli Nyárádpocsolyásról hozzák, ahol Zsigmond Barna Pál frissen hazatelepedve, eredeti szakmájában dolgozó csobánként szállítja a hozzávalókat. Hétvégenként a Szomszédnéni Produkciós Iroda lép fel Újra itt – Honfoglalás című műsorával.

Ezek a sikerek mind elképzelhetetlenek lettek volna a Hazavárunk Erdélyben program nélkül.

És még nem is szóltunk arról, hogy a program hírére az RMDSZ brüsszeli és bukaresti képviselői is hanyatt-homlok visszatértek a transzilván földre. Vincze Loránt abortusz-ügyi tanácsadással, Winkler Gyula pedig régi szakmájában, esküvői zeneszolgáltatóként keresi meg a mindennapit.

A hazatérő százezreknek köszönhetően Erdély magyarságának lélekszáma hárommillió fölé emelkedett. A legnagyobb siker Borbély László harmincöt év utáni hazatérése volt – még akkor is, ha az első hetekben többször eltévedt Marosvásárhely utcáin, és a református templomban románul rendelt úrvacsorát.

Az erdélyi magyar sajtó időközben profitábilissá vált. A Pro TV és az Antena 1 magyar nyelvű csatornát indított. Az Erdély TV nézettsége akkora lett, hogy minden műsort háromszor kellett egymás után levetíteni, hogy minden érdeklődőhöz eljusson. A bukaresti magyar adás heti tizenkilenc perccel bővült.

Az erdélyi rendőrök mind megtanultak magyarul, és a büntetéseket kizárólag székely rovásírással állítják ki.

Borboly Csaba személyében kirepült az űrbe az első tiltott csíki űrhajós. A Föld körül azonnal otthonosan érezte magát: ismerős volt neki az a nagy üresség – a tükörből.

A sepsiszentgyörgyi és a csíkszeredai focicsapat engedélyt kapott arra, hogy meccsenként tizenkét játékost küldjön pályára, mivel sehol nem volt akkora kispad, ahány magyar focizni akart.

A siker nem járt egyedül. A visszatért magyarok beiratkoztak az RMDSZ-be, és annyi tagsági díjat fizettek, hogy a szervezet pénzügyi alapot hozott létre, amelyből azokat az erdélyieket segítik, akik visszatelepülnek Moldovába. Az alapot a szintén hazatért Brendus Réka és Gál Kinga kezeli, szigorúan szabadidejükben: az előbbi a magyar adásnál gyártásvezető, az utóbbi titkárnő az RMDSZ-nél.

Antal Árpád már-már népszavazást akart szervezni Erdély hovatartozásáról, ám a szintén hazatért Porcsalmi Bálint tanácsára egy időre elhalasztották. Inkább újabb PR-akció mellett döntöttek.

Az új program neve: „Hazatérés a Házsongárdból.”

A program keretében az RMDSZ felkérte a Házsongárdi temetőben – valamint más hasonló intézményekben – nyugvó magyarokat, hogy szedjék össze magukat, térjenek vissza az élők sorába, és erősítsék az erdélyi magyarságot, mert minden magyar számít. A programot a magyar kormány tízmilliárd forinttal támogatja.

Az első körben a Házsongárd-program keretében visszatérők magyarországi szavazati jogot kapnak.

Figyelem: az első száz visszatérő kétszer is szavazhat – egy borítékban – 2026-ban.

u.i. A program sikerére való tekintettel az RMDSZ jelezte: a következő ütemben már nem azt vizsgálják, ki él Erdélyben, hanem azt, ki szavaz rájuk.