2024 sajtófotókban: az év erőteljes pillanatai, ahogy a fotósok látták

Összegeztük 2024-et, ahogy illik. Megnéztük, mi történt a gazdaságban, mi volt a legfontosabb a kultúrában, melyik film pörgetett fel, mit ettünk 2024-ben és kinek szurkoltunk a párizsi olimpián és persze a Transtelex saját mérföldköveit is felidéztük. De tudjuk, hogy az év nemcsak szavakban, hanem képekben is ott van – sőt, néha azok mesélnek igazán. Az Inquam Photos képügynökség, amelynek sajtófotói sokszor színesítik cikkeinket, egy 150 képes válogatással lepett meg minket: minden fontos pillanat benne van januártól decemberig. Ezek közül villantunk most fel néhány erőteljes, meghatározó eseményt, amelyet egyetlen fotó képes visszaadni. Legyen szó tüntetésekről, sporteseményekről, politikai drámákról vagy történelmi mérföldkövekről, ezek a képek élesen rögzítik az adott események esszenciáját.

Tavaly ilyenkor, január elején, az emberek a Fekete-tenger partján napoztak. Igen, napoztak: 13 fokkal, napsütéssel és langyos széllel köszöntött az akkor új év, mintha a tél csak egy rossz vicc lenne. Idén is ugyanez van. A hőmérők újra rekordokat döntögetnek, a természet ugyanúgy próbál figyelmeztetni, de mi csak legyintünk. Akárcsak a politikában, itt sem tanulunk semmiből. A klímaválság újra az arcunkba nevet, mi pedig csukott szemmel sétálunk tovább – ki tudja, meddig. A tavalyi januári csúcshőmérsékletekhez hozzá kell tenni, hogy néhány hónap múlva ugyanott rettenetes vihar söpört végig. Arról is van fotó.

Január közepére már hó is lett, meg tüntetések is, akkor tetőztek a Brüsszel-ellenes szólamokkal és a szélsőjobbos hergelésekkel meghekkelt gazdatüntetések, amik valójában a nagy mezőgazdasági aktorok érdekeit voltak hivatottak megvédeni. Százával vonultak teherautók és traktorok, blokkolva az országutakat, kerülőutakat, határátkelőket és a konstancai kikötőt – még az Ukrajnából érkező gabona útvonalait is lezárták. Ez a káosz azonban nem volt egyedi jelenség Európában. A romániai traktoroszlopok csak egy újabb fejezetét jelentették annak a tüntetéshullámnak, amely már korábban elindult a kontinensen. A gazdák a zöldebb mezőgazdaságra vonatkozó EU-s törekvések miatt tiltakoztak, amelyek szerintük túl nagy terhet rónak rájuk.

Ekkor kapcsolt zöldre az RMDSZ is, mert valamivel villantani kellett az európai parlamenti választások előtt. És mi jöhetett volna jobban, mint az úgynevezett gazda-ügy? Tökéletesen passzolt a Fidesztől átvett brüsszelezős narratívába. A fő gonosz persze nem más volt, mint Ursula von der Leyen, aki Bukarestben lett az Európai Néppárt csúcsjelöltje – egyenes adásban. Az RMDSZ-es EP-képviselők ugyan ellene szavaztak, de mit ért a protestálás? Ursula így is, úgy is befutott.

Márciusban történt az is, hogy bilincsben hozták haza Cătălin Cherecheşt, akit korábban vesztegetés többrendbeli elfogadása miatt öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélt a kolozsvári táblabíróság. A jogerős ítélet kihirdetésének napján Cherecheş egy rokonának érvényes személyi igazolványát felmutatva a petei határátkelőn keresztül elhagyta az országot. Néhány nappal később a román rendőrség és a német, magyar, osztrák és olasz hatóságok együttműködésének köszönhetően Németországban elfogták és őrizetbe vették a volt elöljárót. A müncheni bíróság Cătălin Cherecheş kiadatásáról döntött, így a volt nagybányai polgármester most már egy romániai börtönben tölti a kiszabott ötéves büntetését.

Chereches hazahozatala előtt bukott le a PNL Prahova megyei nagyúgyúja: Iulian Dumitrescu tanácselnökről derült ki, hogy szépen kitömte a zsebeit: vesztegetést fogadott el, ráadásul a nyilatkozatait is kreatívan hamisítgatta. A sztoriban még a húga és a sógora is benne vannak nyakig – állítólag ők segítettek Dumitrescúnak, hogy pénz, luxuscikkek és külföldi nyaralások formájában szerezze meg a maga kis extráit. Februárban helyezték bírósági felügyelet alá.

Március végül is tele volt pozitív hírekkel, a következő fotó már arról szól, hogy március 31-én életbe lépett az Air Schengen, vagyis a Romániából és Bulgáriából érkező utasok útlevelét csak a beszállókapuknál ellenőrizték. Az év vége aztán elhozta a teljeskörű csatlakozást is, amiben nagy szerepe volt Orbán Viktornak, és aminek babérjait Ciolacu aratta volna le az elnökválasztáson, azonban nem jutott be a második fordulóba, és az elnökválasztást is érvénytelenítették.

Áprilisban már nagyon be voltak izzítva kampánymotorok, itt éppen az AUR eseményéről készült fotó látható: április 7-én Târgoviște városában mutatták be a szavazóknak a szövetség jelöltjeit. A tömegben feltűnt Vlad Țepeș is, ugyanis az AUR eldöntötte, segítségül hívja a román nacionalista történetírás által felnagyított összes történelmi figurát, hogy elérje a kitűzött célt. El is érte.

Miközben a politikusok már hatra-vakra ígérgettek a közeledő helyhatósági választások előtt minden jót, 2024 áprilisában Bukarestben megnyílt az első teljes egészében magánadományokból épült gyermekkórház, amely a Marie Curie Gyermekkórház régi, lerobbant épületének onkológiai, idegsebészeti, sebészeti és intenzív osztályait váltotta ki. A Dăruiește Viață egyesület által vezetett projekt több mint 350 000 magánszemély és 8000 cég támogatásából valósult meg, miközben a román kormány az európai helyreállítási alap milliárdjaiból alig halad kórházépítési terveivel. Az ultramodern kórház négy hónapig várt a minisztériumi engedélyekre, míg végre megnyithatott. Az egyesület nem áll meg: újabb épületet terveznek, hogy a teljes Marie Curie kórház új otthonra leljen.

Slănic városában a szó szoros értelmében beomlott a föld: egy úttest szakadt szét és 2 méteres krátert hagyott maga után. A helyszínről több mint 40 lakost kellett evakuálni, majd továbbiakat is, mert a talaj süllyedt tovább. Az érintettek a rokonaiknál találtak menedéket, míg a hatóságok a hibás gázvezeték-csere projektet kezdték okolni. Ha 2023 tragikus év volt, iskolaomlással és gáztöltőállomás-robbanással, akkor 2024-et inkább a figyelmeztetések éveként lehetne leírni. A Slănic-féle útszakadás tanulsága, hogy az emberi hanyagságnak általában súlyos ára van. Végül a krátert betömték, a talajmozgást sikerült valamennyire stabilizálni, de ki lakna a repedésnek indult tömbházakban?

A mindennapi cirkuszokból sem volt hiány, és erről a szélsőjobb a parlamentben és azon kívül is gondoskodott. Diana Șoșoacă, a S.O.S. Románia szenátora, idén is szorgalmasan építette imidzsét a politikai kabaré reflektorfényében. Először is minden választásra benevezett: indult az EP-választásokon, de a bukaresti főpolgármesteri székre is kacsingatott, aztán az elnöki versenyből kigolyózták. Előtte azonban még szájkosárban is parádézott az Európai Parlamentben, ahova azok a lelkes szavazók juttatták be, akiknek valószínűleg tetszett például a májusi kirohanása, amikor antiszemitizmusa szintet lépett. A parlament ünnepi ülésén, amelyet Izrael és Románia közötti barátság napjának szenteltek, Șoșoacă nem hagyta ki a lehetőséget. „Mi vagyunk Izrael szolgái a saját országunkban?” – harsogta. Az már csak hab a tortán, hogy decemberben kiderült, nagy rajongója a Vasgárda szellemi atyjának, Corneliu Zelea-Codreanunak, akinek a sírját rendszeresen látogatja.

Mindeközben a romániai civilek és egyetemi diákok egy szegmense az izraeli-palesztin háború kapcsán egyetemfoglalással tüntetett a palesztin áldozatok, nők, gyermekek halála miatt. Május 24-én diákok foglalták el a diákok a kolozsvári Babeș—Bolyai Tudományegyetem egyik épületének az udvarát is. Azt követelték mind a BBTE, mind a műszaki egyetem vezetőségétől, hogy szüntessék be a palesztin civilek ellen elkövetett izraeli csapások támogatását, vagyis ne működjenek együtt az ezekben kulcsszerepet játszó intézményekkel. Az akció célja nemcsak a palesztin civilek szenvedéseire való figyelemfelhívás volt, hanem annak hangsúlyozása is, hogy a civil áldozatok védelme ugyanolyan fontos humanista imperatívusz, mint a holokauszt emlékezetének megőrzése. Az izraeli-palesztin konfliktus évfordulóján megjelent cikkünket, amelyben Laczó Ferenc történész elemezte a kialakult helyzetet, mindenképp megéri újraolvasni.

2024 egyik legnagyobb politikai szemfényvesztése Kolozsváron zajlott, ahol a helyhatósági választások előtti napokban Marcel Ciolacu miniszterelnök és a helyi politikai elit ünnepélyes keretek között elindította a kolozsvári metró építését. Az esemény helyszíne Szászfenes határában egy teljesen üres mezőn felállított sátor volt, ahol a politikusok szalagot vágtak, táblákat avattak, és grandiózus tervekről szónokoltak. A kormány már akkor tudta – vagy legalábbis gyanította –, hogy az Európai Unió helyreállítási alapjából igényelt 300 millió eurós támogatás megvonásra kerül a közbeszerzési szabálytalanságok és a hatalmas késedelmek miatt. Az Európai Bizottság ezt szeptemberben meg is erősítette, így a projekt az év legnagyobb pénzügyi fiaskója lett. Kolozsvár metrója nemcsak a helyi, hanem az országos sajtó kedvenc témájává vált. Az üres ígéretek, a közpénzpazarlás és a politikai haszonszerzés klasszikus példája, amely tökéletesen megmutatta, hogyan válik egy nagy ívű terv egy politikai lufi részévé.

Egyesek földet lapátoltak a kampányban, mások könyvet írtak és plakátot ragaszttattak szerte az országban. Így tett Mircea Geoana és a Nemzeti Liberális Pártnak azóta a süllyesztőben eltüntetett államfőjelöltje, Nicolae Ciucă ezredes, akinek az életrajzi ihletésű kötetéről tengernyi vicc, mém, gúnyrajz és gyilkos kritika született. 200 oldalnyi tömény unalom a könyv, írták róla azok, akik átrágták magukat rajta. A legnagyobb megdöbbenést az okozta, hogy a könyv marketingkampánya közel 4 millió euróba került, ami az eddigi legdrágább könyvreklám Romániában. A kiadványt már tavasszal beharangozták, ekkor lett teleragasztva az ország, de a megjelenés többször is csúszott, mígnem szeptember elején, mindössze néhány héttel a romániai elnökválasztási kampány kezdete előtt került a boltokba. A könyv bemutatására egy rendkívül szokatlan helyszínen került sor: egy, a Prima TV által sugárzott kulináris műsorban, ahol Ciucă maga is részt vett az ételek elkészítésében, és ahol a háttérben cigányzenekar játszott, miközben az államelnökjelölt hol a konyhakéssel, hol a fakanállal hadonászva mesélgetett szemelvényeket az önéletrajzából.

No, de nemcsak a liberálisok, szociáldemokraták és a román szélsőjobb szántotta fel keresztbe-kasul az országot a szuperválasztási évben. Az RMDSZ sem tétlenkedett, és nagy segítségére volt ebben – akárcsak az elmúlt tizenvalahány évben nagyon sokszor – maga Orbán Viktor, aki a jól bevált receptjével érkezett meg Tusványosra, ahol a rajongók ilyen trikókban várták feltűnését:

Már épp készült mindenki nyári szabadságra vonulni, miután az utolsó közéleti eseménynek számító Tusványos is lezajlott, amikor az utóbbi évek legsokkolóbb és legvisszhangosabb botránya rázta meg a romániai felsőoktatást: Alfred Bulai, a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Egyetem (SNSPA) szociológiai intézetének vezetője ellen szexuális zaklatás és hatalmi visszaélés vádjával indult vizsgálat. A professzor áldozatait szólaltatta meg a snoop.ro tényfeltáró portál a riportjában: több mint 18 áldozat és szemtanú megrázó vallomása nyomán azonnal elindult a kivizsgálás. A vádak – vetkőzésre kényszerítés, szexuális jellegű kérdések és esetenként szexuális kapcsolatok létesítése tanítványokkal – megrengették nemcsak a SNSPA falait, hanem az egész felsőoktatási rendszert. A professzort szeptemberben letartóztatták, majd házi őrizetbe helyezték, és az egyetem etikai bizottsága is villámgyorsan reagált: Alfred Bulait azonnali hatállyal eltávolították pozíciójából, és felfüggesztették oktatói tevékenységét.

A botrány hullámai messzire csaptak. Egyre több intézmény érezte szükségét annak, hogy átgondolja, vajon elég védelmet nyújt-e a diákok számára a visszaélések ellen. A Transtelex utána járt, hogy a magyar nyelvű képzést nyújtó egyetemek miként reagáltak a példátlan eset kapcsán. Kiderült, hogy több egyetem új magatartási kódexek bevezetésén dolgozik, amelyek zéró toleranciát hirdetnek a zaklatással és hatalmi visszaéléssel szemben. Ezek egyértelmű bejelentési protokollokat, anonimitást biztosító panaszkezelési rendszereket és szakmai segítségnyújtási lehetőségeket ígérnek az érintettek számára.

Beszélhetnénk a párizsi nyári olimpia megnyitójának grandiózus vagy vitatott pillanatairól, meg arról, hogy kiknek szurkoltunk nagyon, de már megtette Gál László ebben az évösszesítőben, így ezúttal egy másik emlékezetes mozzanatot idézünk fel: Ana Maria Bărbosu őszinte örömmosolyát, amikor végre a nyakába akasztották azt a bronzérmet, amit egy igazságtalan döntés egyszer már elvett tőle.

A román tornászok számára a talajverseny eredményhirdetése előbb reménykedést, majd könnyeket hozott. Ana Maria és csapattársa, Sabrina Voinea egy hajszálnyira maradtak le a dobogóról, miután az amerikai Jordan Chiles késve benyújtott óvását elfogadták, és Sabrina egy vitatott tizedes büntetést kapott. A felháborodás hatalmas volt, a Román Tornaszövetség azonnal a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult. A CAS döntése pozitív fordulatot hozott: szerintük Chiles óvása az előírt időkereten kívül történt, így semmisnek nyilvánították. Ana Maria Bărbosu bronzérme visszakerült jogos tulajdonosához, míg Sabrina Voinea tizedes büntetését nem törölték el, így ő a 4. helyen zárta a versenyt.

Szeptemberben újra indult a szuperválasztási év kampánygépezete, hisz még három választáson kellett túlesniük a polgároknak és a politikusoknak. Bár minden felmérés szerint esélytelen lett volna megnyerni az elnökválasztást, a liberális párt nem módosított eredeti elképzelését, és Nicolae Ciucát indította el most már hivatalosan is az elnöki tisztségért folyó versenyben. A sajtófotó azt a pillanatot örökíti meg, amikor Ilie Bolojan, Bihar megye tanácselnöke kíván neki sok szerencsét. Bolojan azóta ügyvezető elnökként igazgatja a pártot, és neki köszönhetően a liberálisok megálltak a szakadék szélén az elnökválasztás első fordulója után regisztrált bukás után, és a parlamenti választásokra sikerült kicsit feltornászni a párt eredményét.

Marcel Ciolacu esetében nem volt annyira egyértelmű, hogy indul, szívesen átadta volna a helyét másnak, azonban a szokás azt diktálja, hogy a pártelnök méresse meg magát egy ilyen versenyben. S ha könnyűnek találtatik: a falka szétmarcangolja. Ciolacu végül rajthoz állt, vesztett, de akkorát, hogy ilyen csúfosat még az eddig leggyengébbnek tartott Viorica Dăncilă sem produkált. De a büntetés elmaradt.

Adva volt a politikusoknak az első megmutatkozási lehetőség tavaly szeptemberben, amikor Vaslui és Galați megyékre olyan eső zúdult, amit a Román Vízügy az „évszázad áradásának” nevezett. Vasluiban a Cârja vízszintmérő állomásnál egy nap alatt regisztráltak 253 l/m² csapadékot – ennyi máskor egy év alatt esik le. Galați megyében legutóbb 120 évvel ezelőtt volt olyan villámárvíz, ami ekkora kárt okozott. Az áradások mintha kampánykívánságra lettek volna válasz. Marcel Ciolacu és George Simion versenyt futottak, hogy ki tud gyorsabban kamerák elé állni az árvízkárosultakkal.

Átugorjuk a kampánnyal eltelt október-novembert, amikor alig történt valami érdemleges a közéletben. Még a Transtelex dialógon is megbeszéltük, hogy rég volt ennyire unalmas, színtelen kampány, és ennyire semmitmondó jelöltek. Valószínűleg, akik nem a mainstream médiából informálódtak, másképp érezték ezt, mert – amint utólag kiderült – a TikTokon izgalmas kampány zajlott, aminek nyomán szájraesett mindenki, leginkább azok, akik a háttérből húzogatták a szálakt, mert mint kiderült. kissé elszámolták magukat. Természetesen Georgescu első körös győzelmére célzok az államelnöki választásokon, aminek nyomán országos tiltakozás indult meg. Utcára vonultak a fiatalok, az értelmiségiek, utcára vonult mindenki, aki úgy érezte, jelenlétével erősítenie kell az üzenetet, hogy Georgescu, és a mögötte nyomuló obskurus hatalom nem veheti át Románia felett az irányítást. Kolozsváron is voltak ilyen tüntetések, képes beszámolónkat itt lehet visszanézni. A legszomorúbb az, hogy visszanézve, talán épp a civileknek ezt a riadtságát és félelmét használták fel a nagy pártok ahhoz, hogy végül a választási folyamatot érvénytelenítsék.

Georgescu kihívója a meg nem tartott második fordulóban Elena Lasconi lett volna, ezt a csúfságot nem tudta lenyelni gyakorlatilag sem a a Szociáldemokrata párt, és végeredményben az RMDSz sem, hisz teljes kampányukat USR-ellenesre hangolták. Az orosz veszéllyel riogató nagy pártok végül a lefújt második forduló után azonnal Európa-párti koalíciót hirdettek meg, amibe kezdetben bevették a Mentsétek meg Romániát Szövetséget is, de aztán gyorsan lerázták a korábban is kényelmetlen partnernek bizonyuló progresszíveket, és maradt a jól összeszokott triumvirátus: PSD-PNL-RMDSZ.

Az Európa-barát koalíciót bejelentő politikusokkal zárjuk az év képes beszámolóját. A tárgyalásokat az utolsó pillanatban, december 23-án zárták le, akkor már az USR rég nem volt képben, és az RMDSZ-nek sikerült megszereznie a második Ciolacu-kormány két legfontosabb tárcáját, a pénzügyminisztériumot, amit Tánczos Barna vezet, és a fejlesztést, ahova Cseke Attila tér vissza.

Az RMDSZ szerepe amiatt is fontos, mert Kelemen Hunor volt az, aki elsőként kiejtette Crin Antonescu nevét, mint lehetséges jövendőbeli elnökjelöltét, és lássunk csodát, mire a koalíciós megegyezést aláírták, tényleg ő lett a három párt által támogatott jelölt. Tény, hogy a Ciolacu fülébe suttogó Kelemen Hunort megragadó fotó pontos képet fest a jelenlegi koalíciós viszonyokról.