Kolozsvári egyetemfoglalók: Nagyon sok gázai gyerek már soha nem lehet egyetemista

Kolozsváron rövid ideig működött egy új kis könyvtár, melyet Hind Rajabról neveztek el. Hind Rajab egy hatéves kislány volt, akit 2024. január 29-én gyilkoltak meg, valószínűleg az Izraeli Védelmi Erők katonái. Már ez a tény is felfoghatatlan szörnyűség, a részletek ismerete pedig még ennél is kétségbeejtőbb. Hind a családjával, nagybátyjával, nagynénjével és unokatestvéreivel autóval menekült egy biztonságosabbnak hitt hely felé, amikor izraeli tankok célba vették a járművüket, és annak minden utasát kivégezték. Hindet az édesanyja azért ültette a rokonok autójába, hogy a kislánynak ne kelljen olyan sokat gyalogolnia az esőben, mint a többieknek. A nagybácsi, nagynéni és az unokatestvérek, vagyis a család majdnem minden tagja rögtön életét vesztette a támadásban, Hind azonban még órákig bujkált az autóban a holttestek között, miközben folyamatosan tartotta a kapcsolatot a Palesztin Vörös Félhold Szervezet diszpécserével, és könyörgött, hogy mentsék meg – míg végül megszakadt a hívás. A kislány élettelen testét, valamint a segítségére küldött mentő roncsát – benne a két meggyilkolt mentőssel – napokkal később találták meg.

Izrael kezdetben tagadta, hogy köze lenne az esethez, ám a The Washington Post beszámolt arról, hogy a legutóbbi nemzetközi vizsgálatok szatellit felvételek alapján igazolták izraeli tankok jelenlétét a helyszínen a merényletek idején. A történtek hatalmas felháborodást keltettek az emberi jogi aktivisták körében, de nemcsak. 2024 májusában Macklemore amerikai rap-előadó Hind Rajab emlékére kiadta a Hind's Hall című tiltakozó dalát. A szám megjelenésekor Macklemore kijelentette, hogy a streamekből származó összes bevétel az UNRWA-t fogja támogatni.

A dal nem véletlenül kapta ezt a címet. 2024 áprilisában New Yorkban, a Columbia Egyetemen zajló egyetemfoglalásban részt vevő propalesztin diáktüntetők elfoglalták a Hamilton Hallt, az egyetem Morningside Heights kampuszának egyik épületét. A diákok egy nagy transzparenssel Hind's Hallra nevezték át az épületet a gyermek emlékére. A Berkeley Egyetemen a tüntető diákok egy elhagyatott épületet foglaltak el, amit Anna Headről Hind's House-ra nevezték át. Így az is érthető, hogy a BBTE Szociológia és Szociális Munka Karának udvarán táborozó tüntető diákok miért éppen Hind Rajabról nevezték el az ott felállított kis könyvtárat.

A gyűjtemény létrehozásának több célja volt. A könyvtárban található könyvek el nem mondott történeteket meséltek el, egyrészt edukatív jelleggel, a tudatosítás szándékával, másrészt azért, hogy olyan tapasztalatokat osszanak meg, melyek másképp csak nehezen – vagy egyáltalán nem – jutnának el a közönséghez. Ha az intézmények (értsd: a Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Kolozsvári Műszaki Egyetem – a szerző megjegyzése) nem vállalnak nyilvánosan, transzparens és konkrét módon felelősséget azért, amit pénzügyi szempontból tesznek, nyilvánvaló, hogy nem fogják prioritásnak tekinteni, hogy egy olyan irodalmi válogatást kínáljanak, mely az elnyomottak történeteit tárja fel – mondta George, a kolozsvári egyetemfoglalás egyik résztvevője. Nagyon sok gyerek már soha nem lehet egyetemista, és nagyon sok egyetemista… – szerette volna hozzátenni, de a mondatot nem tudta befejezni, lesújtva, őszinte átérzéssel hallgatott el hirtelen.

A gondolatmenetet a társa, Cătălin, egy másik tüntető diák folytatta, aki szerint a könyvtár a különböző történetekhez, egyáltalán az oktatáshoz való hozzáférésünkre is felhívta a figyelmet most, amikor Gázában már nem létezik sem egyetem, sem iskola. Fontos tudatosítanunk, hogy létezik szenvedés, ami számunkra alig látható, tehát mi kiváltságos helyzetben vagyunk. „Edward W. Said könyvének, az Orientalizmusnak köszönhetően felismertem és tudatosítottam a privilégiumot. Megértettem, hogy az, hogy a népirtás valahol távol történik, nem jelenti azt, hogy nem kell reagálnom” – mondta Cătălin.

Az összegyűjtött könyveket, különböző kiadványokat a helyszínen, vagyis a BBTE Szociológia és Szociális Munka Karának udvarán lehetett olvasni.

George és Cătălin fiatal egyetemisták, akik azért csatlakoztak a kolozsvári egyetemfoglaláshoz, mert kétségbeejtőnek tartották az elmúlt hónapok történéseit, és úgy érezték, nem ülhetnek tétlenül. Bár ők ketten vállalták, hogy beszélnek a kezdeményezés okairól és céljairól, hangsúlyozták, hogy a tüntetők csoportja önszerveződő és nem érvényesül benne semmiféle hierarchia.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem és a Kolozsvári Műszaki Egyetem diákjai május 24-én jelentették be, hogy az egyetemfoglalás elkezdődött. Aznap este felolvasták a követeléseiket, majd egy nyilvános beszélgetés következett a kezdeményezés okáról és céljáról, valamint a BBTE és a KME, illetve a Gázai övezetben és a megszállt Ciszjordániában működő, a gázai népirtásból profitáló szervezetek közötti kapcsolatokról. A diákok számos helyen elérhetővé tették követeléseiket, melyekről már mi is hírt adtunk. A tüntetők elsősorban azt kérik, hogy az egyetemek partneri együttműködései átláthatóak legyenek, illetve hogy az intézmények bontsanak szerződést minden olyan szervezettel, mely közvetlen kapcsolatban áll az izraeli hadsereggel. A Kolozsvári Diákok Palesztináért csoport Instagram oldalán a szóban forgó vállalatokról is többször osztott meg információkat.

A BBTE – valószínűleg felmérve a hasonló szerveződések erejét és hatását nemzetközi szinten – higgadtan, megfontoltan és bürokratikus profizmussal reagált: május 27-én az egyetem vezetőségének képviselői találkoztak a tüntetők szóvivőjével. A találkozó résztvevői a diákok követeléseiről tárgyaltak, a BBTE pedig ígéretet tett arra, hogy azokra hivatalosan, írásban is válaszol, ez két napon belül valóban meg is történt. Amikor a Szociológia és Szociális Munka Kar udvarán Georgeval és Cătălinnal találkoztam, először erről kérdeztem őket, amire kiábrándultan annyit mondtak, hogy megkapták, nyilvános, bárki elolvashatja és levonhatja a következtetéseket. Azóta a tüntetők ismételten kérték az intézmény határozottabb állásfoglalását, kérésüket ezúttal már az egyetem több oktatója is támogatta. A BBTE végül egy rövid közleményben jelezte, hogy korábbi pozícióját a helyzet újabb alapos elemzése és értékelése után is fenntartja. A hivatalos álláspontnak és a közleménynek konkrét aláírója ugyan nincsen, a diákoktól tudjuk, hogy a találkozón jelen volt dr. Daniel David, a BBTE rektora, dr. Horia Poenar rektorhelyettes, dr. Anca Simionca, a Szociológia és Szociális Munka Kar dékánja, illetve az egyetem diáktanácsának a részéről Răzvan Atanasov.

Az egyetem válasza zavarbaejtően egyszerű. Amit lehetett, azt megtette. A kezdeményezést komolyan vette, biztosítja a jogot az egyetemi közösség tagjainak véleményük szabad és nyilvános kifejezésére, a követeléseket megvizsgálta, nyitott volt a párbeszédre, reagált. Amit nem tesz, azt nem teheti, mert nem a hatásköre vagy mert nem lenne törvényes. „A BBTE folyamatosan figyelemmel kíséri és megszakítja az együttműködést azokkal a szervezetekkel, amelyeket a román állam és/vagy az Európai Bizottság szankcionál. Az illetékes hatóságok által elfogadott ilyen irányú rendelkezések hiányában a tiltakozók által kért egyes intézkedések egyoldalú teljesítése (pl. a szervezetek kizárása a közbeszerzési eljárásokból, a már aláírt szerződések felbontása stb.) az egyetemet a jogi kereteken kívül helyezné” – írják. Logikus, érthető. Annyira, hogy erre nehéz bármit is mondani. Innen nehéz folytatni.

Ahhoz képest, hogy a KME válaszra sem méltatta a diákokat, azt semmiképpen nem lehet mondani, hogy a BBTE nem foglalkozott a problémával. Az egyetemfoglalás vége után pár nappal azonban nem szűnik a keserűség és az az érzés, hogy nem értjük. A tüntetők az ártatlan civil áldozatok mellett állnak ki. Nem a Hamász mellett, amely szintén visszaél a kiszolgáltatott polgári lakossággal. Ártatlan gyerekekért, fiatalokért, tanulni vágyókért, nőkért, férfiakért, idősekért, szülőkért, nagyszülőkért, betegekért szólalnak fel empátiával, törődéssel. Nem értjük, hogy ennek az empátiának és törődésnek miért nincs nyoma egy felsőoktatási intézmény hivatalos közleményében? Nem értjük, hogy az egyetemek, amelyeknek a feladata a közgondolkodás alakítása, miért nem foglalnak (határozottabban) állást? Miért nem lehet, ha máshol már lehetett?

Példának néhány részletet idézek Rik Van de Wallenek, a Genti Egyetem rektorának május 31-én frissített közleményéből is: „[...] Úgy döntöttem, hogy teljes egészében követem ezt a tanácsot. Ez azt jelenti, hogy a Genti Egyetem meg kívánja szüntetni az izraeli egyetemekkel és kutatóintézetekkel folyamatban lévő intézményi együttműködéseket. A konzorciumokon belül megteszik a szükséges lépéseket annak feltárására, hogy az érintett izraeli partnerekkel való együttműködés megszüntethető-e. Amennyiben ez nem lehetséges, a Genti Egyetemnek meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy maga vonuljon ki a projektekből. Ezt természetesen az érintett kutatók és a projektfelelősök iránti legnagyobb odafigyeléssel, a szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartása mellett fogjuk megtenni. [...] Végül a CHRPDUR (Committee on Human Rights Policy and Dual Use Research – a szerző megjegyzése) megjegyzi, hogy az országok európai kutatási programokban való részvétele azon az elképzelésen alapul, hogy a részt vevő tagállamok tiszteletben tartják és védik az emberi jogokat, amint azt többek között az Európai Unió és Izrael közötti együttműködési megállapodás is említi. Tekintettel az izraeli kormány által elkövetett emberi jogi jogsértések mértékére, időtartamára és jellegére, a CHRPDUR azt ajánlja, hogy a megfelelő csatornákon keresztül kérvényezzék Izrael európai kutatási és oktatási programokban való részvételének felfüggesztését. A CHRPDUR úgy véli, hogy a Genti Egyetem más hazai és külföldi egyetemekkel együtt vezető szerepet vállalhatna ebben. Ezzel én is egyetértek. Szeretném külön kifejezni elismerésemet és hálámat a CHRPDUR tagjai által végzett munkáért.”

A kolozsvári diákok egyébként azt mondták, nincs mitől félniük. Békések, nyitottak, felkészültek, követeléseik jóérzésű emberek számára nem radikálisak. Az egyetemfoglalás ideje alatt sokféle támogatást kaptak, és kevésbé találkoztak érdektelenséggel, sokkal inkább azzal, hogy társaik nem tudtak arról, hogy mi történik a palesztin emberekkel.

Az elmúlt hetekben világszerte sok diák fejezte ki együttérzését a civil áldozatokkal szemben, az egyetemisták csoportokba szerveződve kérték, hogy egyetemeik vessenek véget azoknak az együttműködéseknek, melyekkel valamilyen módon hozzájárulnak az éppen zajló népirtáshoz. A felsőoktatási intézmények különbözően reagáltak a kihívásokra: volt, ahol az egyetemfoglalást erőszakkal oszlatták fel, a diákokat pedig elhurcolták. Volt, ahol valóban átvilágították a kérdéses partnerségeket, esetenként fel is függesztették azokat. A romániai egyetemfoglalások ezeknek a megmozdulásoknak a sorába illeszkednek, és míg például a Bukaresti Egyetem szabotálja és fenyegeti tüntető diákjait, a kolozsvári akciót mintha elfojtotta a KME ignoranciája egyfelől, a BBTE profin csomagolt „nem lehet”-je másfelől. Eredmény talán az, hogy a BBTE elismerte, hogy a karok szintjén létező összes együttműködés valóban nem átlátható, ezért ezeket május 27-étől számított két héten belül összesíti, a listát pedig a honlapján közzéteszi. Ez – úgy tűnik – még nem történt meg, úgyhogy az elkövetkező időszakban érdemes lesz figyelni a híreket. Noha nem látványos, mégiscsak pozitívumként értékelhető az a szolidaritás, amit a tüntető diákok egymás, illetve egyes oktatóik, valamint a Palestine Solidarity Cluj-Napoca elnevezésű csoport részéről megtapasztaltak. Kétségtelenül az akció hozadéka az is, hogy most már többen tudnak arról, hogy mi történik éppen a Közel-Keleten, sokan lettek figyelmesebbek, érzékenyebbek.

Az egyetemfoglalásban részt vevő diákok esetleges további terveiről egyelőre nem tudunk.