Erdélyben a konyha nemcsak főzés helye volt, hanem az év ritmusát kijelölő szentély. Az asszonyok egyszerre mozdultak: amikor érett lett a barack, lekvár főtt; amikor megcsípte a dér a csipkebogyót,...

Nem hagyományos zakuszka volt, hanem valami egészen más: friss, ropogós meglepetés egy szelet kenyéren, tele napérlelte ízekkel. A receptet minden vendég el akarta kérni, és nagymama büszke...

Kenyér, zsír, gogos, piros arany, lehelletnyi vaj, mikor mi volt éppen. Otthon kitaláltuk, felszeleteltük, megkentük, becsomagoltuk, és irány a suli. Aki nem szerette, elcserélte. Aki szerette,...

Nagymama hajnalban járt a piacra, ott vette a legapróbb újkrumplit, legízesebb sárgabarckot. Ma már sok minden másképp van, de az ízekhez való ragaszkodás megmaradt.

A miccs nem csupán étel volt május elsején, hanem közösségi élmény, hagyomány, sőt, egyfajta szabadság-jelkép is. A füstje betöltötte a várost, illata pedig máig összeköti a jelent gyermekkorunkkal,...

Húsvét második napján már túl voltunk, a sonkán, a kalácson, és következett a nap, ami a locsolkodásról szólt: a fiúk útnak indultak, a süteményestálunk újra és újra feltöltésre került, a vendégek...

A felmelegedett késsel vékony, jéghideg vajszeleteket vágtunk, és ráhelyeztünk a krumplira, amin pár pillanat alatt elolvadt, icipicit lehűtötte, mi pedig bekaptuk, hogy ne folyjon mindenhol a drága...