Demény Péter
Akiket összeköt a vágy
A hitnek mindig egyházra, közösségre van szüksége, s a közösség a zarándoklatokban mutathatja meg magát a leginkább. A románok egyik Csíksomlyója Iași: 20 órás sor alakult ki a szent maradványaira...
Mikor megyünk Arad felé?
Azt talán el lehet várni, amíg még szabadok vagyunk, hogy inkább a becsület és a tisztesség szerint éljünk, mint a gazemberség és a megalkuvás szerint.
A regény bora
Két nagy író öleli egymást ezen a fényképen. Az egyik izlandi, a másik erdélyi magyar. Mindketten olyan írók, akik nagynak maradtak azután is, hogy először olvastam őket.
Megesz, nemcsak megkóstol
Az áldozatisághoz hozzátartozik, hogy „mindenki” hibás, kivéve minket, és a Wass-regények nagy része éppen erről szól.
Tükörcserépbe nézve
Folyton mindenütt emberek halnak meg, akkor már meg sem szabad szólalni, nem is szabad kijelenteni semmit, nehogy valaki zokon vegye
Don Quijote fásul
Leomlottak az ikertornyok. Éppen a Népszabadságnál voltam Méray-ösztöndíjjal: emlékszem, úgy éreztem, véget ért a világ, ahogy én ismertem. Pedig még mi jött, s még mindig nincs vége.
Kárpátok karjába’
Thököly Vajk. Ez a név mindannak a szimbóluma, amerre az erdélyi magyarságnak nem kellene tartania.
Dobog az elszorult szív – TGM könyvéről
Ebben a városban minden fontos és minden megbocsátható, még a megbocsáthatatlan dolgok is, amelyekről Gazsi tudja a legjobban, hogy megbocsáthatatlanok.
Repül a sok virágmadár – Vári Attila halálára
Vári Attila Sáromberkén született, és ízig-vérig marosvásárhelyivé vált. Ezt a várost viszont megemelte, a fantázia repülő szőnyegén repítette minden irányba.
A keze, az a szép – Szilágyi Júlia születésnapjára
Előttem van a mozdulat, ahogy letelepedik a könyvei és a plédjei közé. Valósággal elvész a sok minden között, ami a szobájában összehalmozódott, és ő, mint valami kedves varázslónő, ül és beszélget.
