Dicstelen körök

Minden autoritárius rendszer megteremti az ellenséget, hogy megvédhesse a hazát ellene.

A nácik a zsidókat jelölték ki erre a szerepre, a kommunisták az imperialistákat.

Orbán Viktor kimerülőben van ellenség-ügyben: Soros véget ért, nagyjából Brüsszel is. Ukrajna persze tartja magát, de ez nem elég. Ezért a miniszterelnök most olyasmihez folyamodik, mint legutóbb a dicstelen Magyar Gárda: létrehozta a Digitális Polgári Kör intézményét, mondván, „A magyarságnak olyan online védelmi rendszerre van szüksége, amely képes megvédeni kultúráját, nyelvét és identitását. Megmaradni magyarnak a digitalizált világban – ez a mi nemzeti algoritmusunk”. A „magyarság” és a „nemzeti” szavaknak mindenáron szerepelnie kell egy ilyen szövegben – emlékszem, valamilyen püspök vagy mi is kijelentette a gárdistákról, „lépjenek fel mindenki ellen, aki csak a kisujját is felemeli a magyarság ellen.”

Háborús szótár ez, amelyre nagy szükség van mostanság, amikor Orbán Magyar Pétertől, vagy legalábbis népszerűségének csökkenésétől fél, s egy valódi ellenfél megjelenésétől, aki még népszerű is képes lenni.

A miniszterelnöknek teljesen mindegy, milyen áron védi meg az ő és rabló pártjának hatalmát, csak megvédhesse.

Egy ilyen „Digitális Polgári Kör” pedig kiválónak tűnik erre, annál is inkább, mert mindig is nagy huzata volt a „veszélyben a magyarság” jellegű felkiáltásoknak.

Szomorú látni a tagok listáját. Schmidt Mária vagy Lánczi András jelenléte senkit nem lephet meg: ők fáradhatatlanul szajkózzák és művelik, amire a kormánynak szüksége van, Schmidt Mária legutóbb a sztálinista MTA-ról beszélt. Mi, akik még nem veszünk be mindent, emlékezzünk majd: Orbán uralma előtt színvonalas tudományosság volt Magyarországon, közben épült ki a d-ligás történészek és irodalomtörténészek „polgári köre”.

Miklósa Erika jelenléte azonban fájdalmas.

Egy világot járt művésznek nem kellene ilyen lépekre mennie.

Persze láttunk már mindenfélét, de a fájdalomra való képesség mégiscsak azt jelenti, hogy még emberek vagyunk, még hiszünk valamiben. Kár, hogy ezt a maradék hitet is rombolgatják.

Sohasem hittem, hogy tehetség és erkölcs vagy tehetség és okosság összefügg. Mégis fáj látni, hogy ennyire igazam volt. És mindig megdöbbenek azon is, hogy a sokat gyalázott kommunizmus alatt muszáj volt bizonyos dolgokat megtenni – most már még csak a „muszáj” se kell.