Akiket összeköt a vágy
október 14. – 18:00
–
Demény Péter
A hitnek mindig egyházra, közösségre van szüksége, s a közösség a zarándoklatokban mutathatja meg magát a leginkább. A románok egyik Csíksomlyója Iași: 20 órás sor alakult ki a szent maradványaira...
Mikor megyünk Arad felé?
október 6. – 08:59
–
Demény Péter
Azt talán el lehet várni, amíg még szabadok vagyunk, hogy inkább a becsület és a tisztesség szerint éljünk, mint a gazemberség és a megalkuvás szerint.
A regény bora
szeptember 27. – 09:39
–
Demény Péter
Két nagy író öleli egymást ezen a fényképen. Az egyik izlandi, a másik erdélyi magyar. Mindketten olyan írók, akik nagynak maradtak azután is, hogy először olvastam őket.
Megesz, nemcsak megkóstol
szeptember 25. – 18:05
–
Demény Péter
Az áldozatisághoz hozzátartozik, hogy „mindenki” hibás, kivéve minket, és a Wass-regények nagy része éppen erről szól.
Tükörcserépbe nézve
szeptember 16. – 16:47
–
Demény Péter
Folyton mindenütt emberek halnak meg, akkor már meg sem szabad szólalni, nem is szabad kijelenteni semmit, nehogy valaki zokon vegye
Don Quijote fásul
szeptember 11. – 17:07
–
Demény Péter
Leomlottak az ikertornyok. Éppen a Népszabadságnál voltam Méray-ösztöndíjjal: emlékszem, úgy éreztem, véget ért a világ, ahogy én ismertem. Pedig még mi jött, s még mindig nincs vége.
Kárpátok karjába’
szeptember 6. – 12:39
–
Demény Péter
Thököly Vajk. Ez a név mindannak a szimbóluma, amerre az erdélyi magyarságnak nem kellene tartania.
Dobog az elszorult szív – TGM könyvéről
augusztus 26. – 17:44
–
Demény Péter
Ebben a városban minden fontos és minden megbocsátható, még a megbocsáthatatlan dolgok is, amelyekről Gazsi tudja a legjobban, hogy megbocsáthatatlanok.
Repül a sok virágmadár – Vári Attila halálára
augusztus 12. – 08:41
–
Demény Péter
Vári Attila Sáromberkén született, és ízig-vérig marosvásárhelyivé vált. Ezt a várost viszont megemelte, a fantázia repülő szőnyegén repítette minden irányba.
A keze, az a szép – Szilágyi Júlia születésnapjára
augusztus 1. – 17:37
–
Demény Péter
Előttem van a mozdulat, ahogy letelepedik a könyvei és a plédjei közé. Valósággal elvész a sok minden között, ami a szobájában összehalmozódott, és ő, mint valami kedves varázslónő, ül és beszélget.
