Kastélybátorság
- Tegnapelőtt megjelent a Transtelexen a Vida Gáborral készült interjú, amely nagyon elvágólagosan általánosít, mondván: „Erdélyben nincs független értelmiség, a szabadság csak fikció”. Ebben a Füst Milán-díj újdonsült birtokosa kifejti, hogy a szerkesztők félnek, hogy megszüntetik a lapjukat, az egyetemi tanárok meg csak a karrierre gondolnak.
- Közben mond jó dolgokat is, ez például egy nagyon igaz elemzés: „az erdélyi magyar társadalom többsége valójában egy olyan magyar nacionalista diskurzusra vágyik, amely megszólalásig hasonlít ahhoz a román nacionalista diskurzushoz, amit a hetvenes-nyolcvanas években Ceaușescu képviselt, és amit leginkább a Sergiu Nicolaescu-féle lovas-kardozós, történelmi gengszterfilmek (Réz András) testesítettek meg. Az egyetlen különbség az, hogy most a főhőst másképp hívjuk – Hunyadi Jánosnak, vagy Bethlen Gábornak, mert őket jobban szeretjük –, de a szerepjáték, amiben magunkat látni akarjuk, ugyanaz maradt. Mi akarunk lenni a jók, a magyar hősök ebben a díszletben, és magyarul, nota bene.”
- Az értelmiség kritikájához hozzátartozik az is, hogy Voltaire-nek vagy Montaigne-nek volt kastélya, ezért mondhattak, amit csak akartak.
- Vida cikkeiben mindig az apodiktikus, kinyilatkoztatás jellegű mondatok áradnak: ez annak idején a Méhes-ügy kapcsán is zavaró volt, mert mintha azt mondta volna, „mindenki” kollaborált, senki nem maradt tiszta, nincsenek különbségek az eltérő attitűdök között, ezek nem is térnek el egymástól. Holott a helyzet bonyolultabb, és nemcsak szubjektív szempontból. Az evangélikus stílus azonban statikus, nem távolít, szemernyi kételye sincs önmagával szemben.
- 2023 őszén Transtelex-dialógon vettem részt. Mondhatnám, a csilláron is lógtak, és azok az emberek nyilván egészen mást képviseltek, mint a homogénnek vélt Erdélyt. Én magam is akkor jöttem rá, hogy ez az egyneműség kezd felbomlani hálistennek. Az alábbi példák csak a jéghegy csúcsát képviselik.
- Kovács András Ferenc végig és szúrósan bírálta az erdélyi magyarok egyneműségét, Markó Béla folyamatosan. Mostanában Kós Anna is teszi. Vagy Magyari Nándor László. Toró Tibor a Sapientián. Ágoston Hugó mindennapos, remek lapszemléiben. Székely Csaba. Gáspárik Attila is tette, és nyilván számolt a kockázattal. Aki nem fél, könnyen bátor.
- Gyimesi Éva, akit Vida szintén szóba hoz, nemcsak abba halt bele, hogy „nincsenek már falak”, hanem valószínűleg ebbe az alibizős diskurzusba is. Ha mindenki ugyanúgy fél, akkor félt a szekus, aki megmotozta, meg a besúgó is, akinek köszönhetően a szekus motozhatott. Így maradunk szépen egyedül, éppen azok által, akiktől elvárhatnánk, hogy ne maradjunk.
- Így aztán már nincs is értelme a bátorságnak, már nem is létezik. Maradnak a történelmi gengszterfilmek, a gengszterekkel együtt.
- Meglep a sok lelkendező megosztás. A magyarországiak részéről nem annyira, mert ők bizonyára úgy érzik, Erdélyből csak Demeter Szilárd érkezik, s az egyetlen ellenzéki hang Parászka Boróka. Az Erdélyt ismerők részéről annál inkább.
- Igazságtalanok lennénk azokkal szemben, akik nem hangszóró-, hanem élesztő-típusúak, ha nem említenénk meg őket. De ha a közösségi hálókon dangubálsz, nyilvánvaló, hogy vannak, akik egyáltalán nem azt gondolják, amit a történelmi gengszterfilmek rajongói. Ők is tanítanak vagy dolgoznak valahol, és a diákjaikat ők is arra a távolságtartó reflexióra nevelik – amely nélkül nincs értelmiségi.
- Szóval azt hiszem, a kastély nem jelent semmit: Voltaire nyugodtan ülhetett volna a kastélyos babérjain, ahelyett, hogy gondolkozzon, és ezzel zavarba hozza vagy felidegesítse az uralkodókat. Aki meg akar szólalni, az megszólal. Éppen az apodiktikus hangból következik, hogy az interjú inkább tűnik a meg-nem-szólalók felmentésének, mint a helyzet elemzésének.
A cikk a szerző véleményét tükrözi. A Transtelex hisz a pluralizmusban: a valóság összetett, és csak a különböző nézőpontok felelős ütköztetése képes megközelíteni az igazságot.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!