Demény Péter
Tükörcserépbe nézve
Folyton mindenütt emberek halnak meg, akkor már meg sem szabad szólalni, nem is szabad kijelenteni semmit, nehogy valaki zokon vegye
Don Quijote fásul
Leomlottak az ikertornyok. Éppen a Népszabadságnál voltam Méray-ösztöndíjjal: emlékszem, úgy éreztem, véget ért a világ, ahogy én ismertem. Pedig még mi jött, s még mindig nincs vége.
Kárpátok karjába’
Thököly Vajk. Ez a név mindannak a szimbóluma, amerre az erdélyi magyarságnak nem kellene tartania.
Dobog az elszorult szív – TGM könyvéről
Ebben a városban minden fontos és minden megbocsátható, még a megbocsáthatatlan dolgok is, amelyekről Gazsi tudja a legjobban, hogy megbocsáthatatlanok.
Repül a sok virágmadár – Vári Attila halálára
Vári Attila Sáromberkén született, és ízig-vérig marosvásárhelyivé vált. Ezt a várost viszont megemelte, a fantázia repülő szőnyegén repítette minden irányba.
A keze, az a szép – Szilágyi Júlia születésnapjára
Előttem van a mozdulat, ahogy letelepedik a könyvei és a plédjei közé. Valósággal elvész a sok minden között, ami a szobájában összehalmozódott, és ő, mint valami kedves varázslónő, ül és beszélget.
Kavarog a karnevál
Kezdettől magamon szeretnék változtatni: ne legyek prűd, ne piruljak el, ne fordítsam el a fejem, és főleg: ne ítélkezzem. Fogadjam el, hogy a világ sokszínű, s ez nem a kereszténység ellen indított...
Dózsa György mérlegelő unokája vagyok én
Érdekes, hogy az a közéleti oldal, amely végig nagyon élesen fogalmazott, legyen szó bár antiszemitákról vagy bevándorló-ellenességről, magyar kormányról vagy háborúpártiságról, most hirtelen...
A büntetés nem marad el
Bayer Zsolt mélységesen immorális lény: mindig egyetért azzal, amit a magyar kormány mond és tesz. Ukrajnát megtámadta Oroszország, erre Bayer a békéről fuvolázik.
