Zajlik a választás Romániában, és az ige most egyáltalán nem csak nyelvtani értékű. Mintha valóban megzajdult volna minden, az emberek döbbenten vagy acsarkodva figyelnek, a kollégáim közül nem egy sápadtan téblábol egész nap: nem hiszi el, hogy mindez megtörténhetik.
Mert ha nem is történik, akkor is megtörtént már. A szélsőségesek elkeserítő számban jelentek meg a térképeken, mindegyiknek rémisztően nagy része narancssárga: az AUR és a többi hasonló párt szuveranistáknak nevezi magát, de fasiszta.
Radu Vancu nagyszebeni egyetemi tanár, költő és író tegnap hosszú és felvilágosító bejegyzést jelentetett meg a közösségi hálón, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy a Vasgárdát ünnepelni a rendőrség semleges asszisztálása mellett egyszerűen a fasizmus borzalmainak előkészítése, a határok próbálgatása, és arra, hogy ugyanez történt akkor is, amikor a legionárusok „beindultak”. Vancu felelősségre vonja Marcel Ciolacu miniszterelnököt, és arra biztatja, hogy nyilatkozzék világosan: együtt akar-e működni a PSD akár Călin Georgescuval, akár a szélsőségesekkel, vagy sem?
Kelemen Hunor arra buzdítja szavazóit, Elena Lasconira tegyék a pecsétjüket. Ez szép gesztus, az RMDSZ retorikája és gesztusai azonban mindig afelé mutattak, amit hirdet – nem csoda, hogy bizonyos felmérések szerint a magyarok 50 százaléka erre az úrra szavazna.
A folyamatos brüsszelezés és sorosozás, az LMBTQ-val való riogatás, a béke örökös ismételgetése szemben a „háborúpártisággal”, az identitás megőrzésének mindenekfölötti programja vezetett ide, nem más. A „magyar emberek” megjegyezték a címkéket, és nem törődnek az árnyalatokkal – most már képtelenség meggyőzni őket éppen úgy, mint román társaikat.
2010-ben még a magyar történetírás és közélet mítosztalanabb volt, mint ma. Azóta ezt is „behúztuk”: már Drábik János és más piszkos légvárak építői a közbeszéd tematizálói.
Végre ugyanott vagyunk, ahol az ortodoxia misztikus ködökben kardozó hívei. Miért is lepődnénk meg azon, hogy az ember soha nem jutott a holdra, ha az orvosoknál is jobban tudjuk, mi a vírus?!
Baloldali elemzők azt mondják, ez a neoliberalizmus bűne. Talán belátnám ezt, ha nem igyekeznék már régóta kétségbeesetten érveket sorolni mindazokkal szemben, amiket említettem. Talán az oktatás eredménytelenségét is belátnám, ha nem a legintelligensebb emberekkel vitatkoztam volna egész utóbbi életemben, és nem látnám az egész világon a szélsőjobb előretörését. De hát nagyrészt velük vitatkoztam, akik nemhogy bárdolatlanok voltak, hanem nagyon is „bárdoltaknak” hittem őket. Akiktől a műveltség, az okosság, a tisztesség, a hála, a szabadság parancsolatait hallottam, s akik mindezeket megtagadták.
Magyarságféltésük elborította az agyukat, az okosságukat, a kritikai gondolkodásukat, az árnyalásra való képességüket. Már csak a címszavakat hallották.
Így szépen csendben szélsőséges lett majdnem az egész közösség, amelynek az a legfőbb baja, hogy melegek vannak a földön, és amely elmagyarázza, hogy miért kellett a háborút kirobbantania annak, aki – kirobbantotta a háborút. Olyan ez, mintha a gyilkost a védelmembe venném, hiszen jó oka volt, hogy a fejszével az öregasszony fejének menjen.
És mivel „beállt” a szélsőségesség, már meggyőzhetetlen is: az embernek megfájdul a feje, ha belenéz a kommentekbe.
Éppen ezért nem értem azokat, akik azt mondják, nem most van annak ideje, hogy az RMDSZ szemére vessünk dolgokat. Szerintem éppen most van itt az ideje, mert bár ebben a pillanatban helyesen döntött, de ő maga tett sokat azért, hogy ilyen nehéz helyzetben kelljen helyesen döntenie, és hogy már talán ne is számítson, hogy hogyan döntött végül. Az, hogy bejut a parlamentbe, a szememben nem mentesíti semmi alól, hiszen éppen ezek a pártok is bejutottak. A siker nem minden, sőt.
Meglátjuk és megéljük a következményeket, de már itt vannak körülöttünk. És ami nagyobb baj, bennünk.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!