Szakítópróba

Olykor eljátszom az ötlettel, hogy ha középiskolai tanár lennék, rávenném a gyerekeket egy játékra. Varrjanak karszámot magukra, a hajukat vágják le úgy, hogy ne borítsa a fülüket, öltözzenek egyformán, a lányok ne vegyenek olyan szoknyát, amely térden fölül ér. Az órán csak akkor szólalhatnak meg, ha jelentkeznek, vizet inni, szendvicset enni csak szünetben lehet. Nincs más, mint víz, vaj, kenyér, párizsi.

Ha lehet, ne jöjjenek értük a szülők – ezt nem tudom, hogy érhetném el, talán valamilyen katapultáló rendszerrel, amely a diákokat egyenesen hazaröpíti –, és egyetlen szülő se gondolja, hogy többet tud, mint a tanár.

Időnként elmehetnénk almát szedni vagy kukoricát kapálni. A kapunál ellenőriznénk őket, nehogy egy almát is hazavigyenek, s ha találnánk a batyujukban, a földre borítanánk.

Nem sorolom, nyilván nem lehetne visszahozni mindent. De ha megélnék, legalább játékból – sokan ismerhetik a pszichodráma meglepő erejét –, akkor megértenék, hogy a kommunizmus nem múzeumi tárgy, hanem az életünk volt.

Eljátszanék egy szülőt, aki azt mondja, az ő gyermeke „normális”, hogy lássák, hol gyökerezik ez a mentalitás, és kommunistázzanak kicsit halkabban minden irányba. Hiszen ami rokon, az nem jobb és nem rosszabb: nagyon is hasonló. Múlt héten Marosvásárhely főterén hallottam két lányt arról beszélni, hogy még mindig vannak ilyen szülők.

És a drága jó patriarchátus! A tanár lekever egyet, aztán apád is egyet. Ha megvernek, apád is kigúnyol: hogy hagyhattad magad ilyen könnyen! Az erősebb fiúk lökdösnek, a füledet firkálják. Te benyúlsz a lányok szoknyája alá, és ezt senki nem veszi még csak neveletlenségnek sem.

Minden óra elején elénekled a himnuszt. Teljesen mindegy, hogy melyiket: a lényeg a kötelező módon. Ez a „kötelező módon” szabja meg az életedet, mint a Sorstalanság főszereplőjéét. Ha a felnőttek mondják, „természetesen” szót fogadsz.

Az egész életed egy szimulákrum, és az a szörnyű, hogy mégis vannak szép emlékeid: gyermek vagy, nem filozófus. De látszik, hogy sokan örökre gyermekek maradnak.

A kommunizmus gyönyörű tantárgy: arra sarkall, hogy megértsd a szüleid. És aztán szakadhass el tőlük.