Egy ilyen előadás „művészetnek” gyenge, társadalomkritikának téves és elfogadhatatlan, talán egyetlen vonatkozásában lehet sikeres: megágyaz a lopakodó, vagy akár máris masírozó szélsőjobbnak.

Drábik elméletei gyakran átszűrődnek a mesevilágba. Az első mondat a valóság talaján áll, a probléma viszont a második mondatnál kezdődik, amikor a zsidók, az illuminátusok jelennek meg a képzeletben.

Ha nem tévedek, akkor a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak nem kötelessége, hanem kivételes lehetősége, hogy komolyan vegye az egykori igazgató, Tamás Gáspár emlékét, amellyel Drábik János...

Drábik a színházban fogja elmondani kínos elméleteit a háttérhatalomról, a világméretű zsidó összeesküvésről, a pénzvilág 300 láthatatlan uráról és a velük szövetséges gyíkemberekről. De ha jobban...