Elmarad Drábik János fellépése Kolozsváron, a Transtelextől értesült, hogy Tompa Gábor halasztja a beszélgetést

Elmarad az Orwellia és a magyarság című beszélgetés a kolozsvári magyar színházban, amelynek meghívottjai Drábik János és Patrubány Miklós lettek volna, közölte Facebook-oldalán az intézmény: „Elmarad az április 29-ére tervezett »Orwellia és a magyarság« című beszélgetés. A jegyek visszaválthatóak. A beszélgetésre majd egy későbbi időpontban kerül sor” – írták.

A Transtelex egy hónappal ezelőtt figyelt fel arra, hogy a színház meghirdette az Orwellia és a magyarság című beszélgetést „Dr. Drábik János jogásszal, közíróval, a Szabad Európa Rádió nyugalmazott vezető programszerkesztőjével és Patrubány Miklóssal, a Magyarok Világszövetsége elnökével”. Kérdésünkre, hogy a színház által szervezett eseményről van-e szó, vagy egyszerűen csak a helyszínt használják külső rendezvényszervezők, Pászka Gáspár sajtóreferens röviden válaszolt: Drábik János a Kolozsvári Állami Magyar Színház meghívására érkezik, a színház beszélgetéssorozatainak az egyik vendége. A meghívás több okból kifolyólag problémás, vetettük fel az egy hónappal ezelőtti cikkben: egyrészt azért, mert a Drábik János által terjesztett nézetek az összeesküvés-elméletek kategóriájába tartoznak, másrészt az előadó a magyarországi szélsőjobboldali párt, a Mi Hazánk Mozgalom tagja. Ezen túlmenően az antiszemita megnyilvánulásait sem lehet kompatibilisnek minősíteni a kolozsvári kulturális közeggel.

Tompa Gábor szerkesztőségünknek is megküldött nyílt levélben válaszolt a Transtelex cikkére, és a szólás- és véleményszabadságot emlegetve azt írta, senkinek nem lehet beleszólása abba, kit hív meg az intézmény:

„a színház igazgatójaként fenntartom magunknak, a színház közösségének azt a jogot, hogy magunk válasszuk ki a meghívottakat (…)”.

Kíváncsiak lettünk, kit is ért az igazgató színházi közösség alatt, és nem kellett sokat kutakodnunk, hogy megtudjuk: saját magát egy személyben, ugyanis ő döntött erről a meghívásról és senkivel sem konzultált róla, sem az intézmény művészeti tanácsának tagjaival, sem másokkal. Miután világossá vált, hogy Drábik kizárólag Tompa meghívására jött volna Kolozsvárra megkerestük Demeter András államtitkárt is, aki szerint Tompa szabályosan járt el, azonban nemcsak a jog, a felelősség is az övé.

A beszélgetést lemondó bejegyzés nem tért ki a műsorváltozás okára

A bejelentés mindenféle részletet mellőzött, ezért, hogy pontosan kiderítsük, milyen indoklással fújják le Drábik szereplését Kolozsváron, írásban fordultunk a színház vezetőségéhez, remélve, választ kapunk többek között arra, hogy a Transtelex által felvetett szempontok mennyire járultak hozzá a döntés meghozatalához. Csép Zoltán programigazgató szűkszavú válasza gyorsan befutott: „Tisztelt Vig Emese! Megkeresésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy az Orwellia és a magyarság című beszélgetés elhalasztásában nem játszott szerepet a Transtelex által felvetett kérdéskör.” Arról már végképp nem közöltek semmit, hogy a lemondást ugyanúgy egyetlen ember döntötte-e el, mint a meghívást két hónappal korábban.

A helyzet tisztázása érdekében felhívtuk Drábik Jánost, aki meglepetéssel értesült, nem lesz megtartva a kolozsvári beszélgetés. Bevallása szerint beszélgetésünk pillanatáig sem Tompa Gábor, sem más színházi alkalmazott nem kereste meg a hírrel, hogy a kolozsvári színház elhalasztja egy meg nem nevezett időpontra az esemény megrendezését.

„Van néhány hipotézisem arra vonatkozóan, hogy miért fújták le az előadást, azonban nem mondom el magának, mert ellenségesen írt rólam, és olyan rettenetes dolgokat állított, amelyeknek nincs közük a valósághoz” – jelentette ki Drábik János, és többszöri kérésre sem volt hajlandó megosztani véleményét arra vonatkozóan, miért marad el kolozsvári fellépése, illetve arról sem nyilatkozott, hogyan értékeli azt, hogy nem tájékoztatták a fejleményekről.

Az Emesék, a balliberálisok és a Mi Hazánk

Beszélgetésünk mégsem volt eredménytelen, mert Drábik felhívta a figyelmet egy olyan szövegre, amely a Transtelexen megjelent anyagokra szánt válasz, és amelyet április 11-én publikált Facebook-oldalán. Ezt „egy közgazdász kommentelő írta, azok után, hogy az ezzel a témával foglalkozó kolozsvári írásokat mind összegyűjtötte és nemcsak elolvasta, hanem ki is nyomtatta. Véleményét ezek után hozta meg” – közölte Drábik. Bevallása szerint az írást legalább harminchétezren elolvashatták (mindössze 45 like érkezett rá válaszként, ezért nehezen hihető a beharangozott szám).

A balliberálisok Drábik János kolozsvári meghívása miatt izgulnak című bejegyzést Ébl György jegyzi, akit telefonbeszélgetésünk során Drábik a titkárának nevezett, majd amikor e-mailben elküldte a megígért szövegeket, akkor „egy közgazdászt” említett. A szöveget egyértelműen a Transtelex cikkére írt válasznak szánták, ez rögtön az első mondatból nyilvánvalóvá válik: „válasz Vig Emesének, Drábik János, Kolozsvári Állami Magyar Színházban tartandó előadásával kapcsolatos március 20-i cikkére”, amelyet a szerző úgy értékel, hogy

az egyetlen cél Drábik Jánosnak, a Mi Hazánk Mozgalomban betöltött szerepének kritizálása volt.

„A ballibek, szakmaiságot nélkülöző, érvek nélküli zűrzavarainak megjelenésekor, a tisztánlátás érdekében, mindig, a következő egyszerű kérdést kell feltennünk: Az adott médiamunkást ki finanszírozza?” - teszi fel a kérdést a szerző, majd maga válaszolja meg:

„Az Emesék média-teljesítménye láttán mindenesetre már tudhatjuk, hogy valakik, akikről nem szabad beszélni – a minőségi újságírás finanszírozása helyett – már csak gyenge médiamunkásokat alkalmaz a közlátás butítására.

Ennek pedig örülnünk kell, mert ez a jelenség két dologra hívja fel a figyelmet:

1. A társadalom ítélőképességét mélységesen alábecsülik.

2. A háttérhatalom pedig láthatóan gyengül.”

Nemcsak ez az egyetlen jó híre van az olvasó számára a szerzőnek, azt is gyorsan hozzáteszi, hogy „a magyar társadalom viszont ébredezik. Ennek egyik legkifejezőbb mutatója az ukrán konfliktus általános itthoni megítélése. Testvéreim! A nyugatról érkező, a háború-dollárt kétségbeesetten fenntartani igyekvő erőszak-monopólium napjai meg vannak számlálva. A háttérhatalom gyengülése pedig számunkra bizakodásra ad okot, mi több, lehetőséget ad nekünk, magyaroknak a határrevízióra, s már nemcsak Kárpátalja, de Erdély visszacsatolására is. Köszönjük a segítséget, kedves Emesék!”

A sok jó hír után következhet a kimondott pártpropaganda, világossá válik, miért megkerülhetetlen politikai erő a Mi Hazánk: „A Mi Hazánk Mozgalom a kezdettől fogva a leghűségesebben képviselte az egész magyar nemzet alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit. Ez a párt eddig is és ezentúl is a konstruktív ellenzék szerepét tölti be, mert a balliberális ellenzék destruktív, nincs programja és tevékenysége abból áll, hogy a létező államok feletti hatalom hálózatától kapott utasításokat gyakran pénzért végrehajtsa. A Mi Hazánk Mozgalom tagjának lenni tehát nem elítélendő, hanem egy szükséges és támogatandó politikai magatartás.”

Az április 11-i bejegyzés alapján egy dolog biztosan állítható: egy héttel ezelőtt sem a cikk szerzője, sem a díszvendég Drábik János nem számított arra, hogy néhány nap múlva Kolozsváron megszületik a döntés, és lemondják a műsort.

Mivel sem a Drábikkal való telefonbeszélgetés, sem a színháztól érkezett hivatalos válasz nem tartalmazott konkrétumokat arra nézve, miért döntött így Tompa Gábor, kénytelenek vagyunk elhinni, valóban csak egy halasztásról van szó, és nem a teljes lemondásáról a produkciónak. Addig is amíg erre fény derül, jöjjön egy kis hamisítatlan Drábik-szöveg, mivel ígéretet tettünk a szerzőnek, hogy felületünkön közölni fogjuk a bemutatkozását, amellyel indítani szerette volna a kolozsvári beszélgetést, amely során Tompa Gábor kérdezte volna őt és Patrubány Mikéóst a világ dolgairól.

Drábik János bemutatkozó szövege, amit Kolozsváron mondott volna el április 29-én

Tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt!

Hadd mutatkozzam be néhány mondat erejéig!

A két vesztes világháborút és a kommunizmust átélt szülővárosom – Budapest -társadalmi örvényléseinek a mélységeiből, egy kilenc gyermekes családból érkeztem meg – amerikai és nyugat-európai kitérővel – életem végén, a 21-ik század posztmodern világrendjének a magasságaiba, ORWELLIÁBA. Orwellia posztmodern magasságai bomlásnak indult liberalizmus enervált, morbid és dekadens világrendjének bizonyultak. Orwelliai tartózkodásom egybeesik ennek az egypólusú világuralmi rendszernek a már régóta esedékes lecserélésével is.

A „Kollektív Nyugat” országaiban, a tulajdonképpeni Orwelliában, napjainkban egy elhúzódó és véres civilizációváltás- civilizációcsere - zajlik. Szemtanúi lehetünk annak, amint a világhegemóniát gyakorló hatalom kénytelen elfogadni, hogy egypólusú világrendje helyébe a többpólusú világrend lép. Bele kell törődnie abba is, hogy a nemzetközi életben önkényesen hozott szabályainak a helyébe ismét a mindenkire egyformán kötelező nemzetközi jog kerül.

Mit tehet a magyar nemzet?

Igen! Mit is tehet egy ilyen bonyolult világhelyzetben a ke ős-kalitkába zárt magyar nemzet?

Reménykedhet!

Látnunk kell, hogy az állandóan mozgásban lévő világtörténelemben semmi sem örök, csak a változás. Ez reményt adhat sorsunk jobbra fordulására. Semmikor sem szabad azonban reményvesztetten nyalogatni a sebeinket. Nekünk, magyaroknak tudnunk kell, hogy pontosan a reménytelenek kedvéért adatott meg számunkra a remény. S ha csönget a történelem órája, akkor készen kell állnunk a bölcs és határozott cselekvésre.

Budapestről jött vendégként köszönöm ezt a meghívást. Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek ezen a történelmi helyen. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm örökös testvérvárosunknak, a mi Kincses Kolozsvárunknak valamennyi lakóját, különösen hűséges magyarjait.

Kérem legyenek három jószándékú magyar eszmecseréjének a résztvevői. A közös gondolkodás, korunk égető kérdéseinek a tárgyilagos megvitatása elősegítheti, hogy nemzetünk sikeresen élje túl e vészterhes és sorsfordító időket is.

(A kiemelések Drábik János szövegében a szerzőtől származnak – szerk. megj.)