Călin Georgescu hattyúdalában békepózba merevedve sorolta a szokásos konteóit

Romániát kevesebb mint egy hónap választja el az újabb elnökválasztástól – attól, amelyet tavaly éppen Călin Georgescu miatt kellett érvényteleníteni. Idén már nem lesz ilyen botrány: időben kizárták a versenyből. A pálya széléről még próbál bekiabálni, legutóbb egy Tucker Carlson-interjúban, de amit mond, azt egyre kevesebben hallgatják. Ez már nem kampánybeszéd, inkább hattyúdal. Mégis érdemes végignézni rajta: elrettentő példája annak, milyen zavaros vízió születhet a „béke embere” szerepében tetszelgő, de valójában saját mítoszában vergődő politikai fantom árnyékában.

A történet, amit ebben az interjúban előad, legalább annyira zavaros, mint a nyilvános – utólag kissé kozmetikázott – életrajza. És bár hivatalosan C1-es angoltudással büszkélkedik, a beszélgetés során nehezen talált szavakat, akadozott, szókincse pedig meglehetősen sablonosnak és szegényesnek hatott.

A múlt ködéből előbújó ellentmondások

A szakmai életrajz sem kevésbé ellentmondásos. Azt írja, hogy 1980 és 1986 között talajjavítási szakon szerzett magiszteri diplomát a bukaresti Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemen. Csakhogy a magiszteri képzés fogalma akkoriban még nem létezett Romániában – csak Andrei Marga oktatási minisztersége idején, 1997 és 2000 között vezették be. Ráadásul a magiszteri képzés időtartama 1,5–2 év, nem hat. Ha pedig ehhez a két évhez neki hat kellett, akkor vagy jelentős késéssel végzett, vagy több évet ismételt – ez utóbbi ismerős lehet egy másik elnökjelöltnél is.

Georgescu alighanem tudja, hogy a magiszteri képzést később vezették be, hiszen óraadó tanárként dolgozott – vagy még mindig dolgozik – a pitesti egyetemen. Sőt, a kilencvenes években doktori fokozatot is szerzett pedológiából, azaz talajtanból.

Külön figyelmet érdemel az életrajz azon része, amely szerint az egyetem befejezése után, miközben Fogarason dolgozott talajjavítási mérnökként, szakmai tapasztalatokat szerzett Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Ez különösen érdekes, tekintve, hogy 1989 előtt nem volt egyszerű útlevélhez jutni, és a nyugati munkavállalás nem volt általános gyakorlat – főleg nem párton kívüliek számára.

Külföldi szolgálati útra akkoriban kizárólag alaposan átvilágított személyeket engedtek ki. Olyanokat, akik a Securitate szerint megbízhatóak voltak, esetleg fedett vagy hivatásos állományú emberek. Ha Georgescu e kategóriák valamelyikébe tartozott, az önmagában is elég súlyos fekete vagy vörös pecsét az önmagát messiásként láttató, „makulátlan” képére. Különösen annak fényében, hogy milyen üstökösként robbant be a tavaly novemberi elnökválasztásba, a TikTok-generáció kényszerképzeteinek éltetett figurájaként.

Brüsszel, a bűnbak és a politikai lufi

Az elnökválasztás eredményeinek megsemmisítésével most nem foglalkozunk. Ehelyett álljunk meg annál a tényállásnál, hogy Georgescu hosszabb hallgatás után Tucker Carlsonnak adott interjút, amelyből most csemegézhetünk. A beszélgetés tele volt zavaros állításokkal, konteókkal, néha primitív felvetésekkel, máskor szókimondónak tűnő, de manipulatív kijelentésekkel. Például bűnbakokat is megnevezett: elsősorban az Európai Uniót és annak vezetését, vagyis Brüsszelt, amelyet szerinte „globalisták” irányítanak.

Ez a „globalista” kifejezés a szuverénisták szájában mára szitokszóvá vált. Olyasmi, mint régen az „eretnek”, később a „kulák”, a „burzsuj”, vagy közelebbi példaként: a „nomenklaturista”. Georgescu szerint a brüsszeli globalista kormány senki által meg nem választott személyekből áll, és olyan politikát kényszerít az államokra – Romániára is –, amely aláássa a nemzeti szuverenitást.

Ez az állítás finoman szólva is csúsztatás. Az EU vezetőit valóban nem közvetlenül a polgárok választják, de a tagállamok demokratikusan megválasztott képviselői delegálják őket. Az Európai Parlament tagjait például közvetlenül választják meg, és a többi vezető is tagállami konszenzussal kerül pozícióba. Ugyanez igaz például az USA-ra is: ott sem közvetlenül választják az elnököt, hanem elektorokon keresztül. Mégsem vitatja senki ezeknek a rendszereknek a demokratikus legitimitását. Vagyis Georgescu érvelése inkább egy politikai lufira hasonlít – de mivel Ő mondta, egyeseknek hitelesnek tűnhet.

Békefecsegés, háborús retorika és globális üldözési mánia

Georgescu szerint Romániának meg kell szabadulnia a „globalista gyámságtól”. Ha ez sikerül, akkor szerinte dominóhatás indul be, és más országok is követni fogják. Újra és újra előkerül a szövegben, hogy a globalizmus ellen „széleskörűen kell harcolni”. Ahogy fogalmaz: „Nem fogadhatjuk el, hogy a szuverenitásnak csupán szigetei legyenek egy globalista óceánban.”

Ezekben a kijelentésekben nemcsak üldözési mánia és összeesküvésgyanús gondolkodás tükröződik, hanem komoly ellentmondás is. A globalizmus ellen szerveződő országok szövetségéről beszél – vagyis szuverén államok közös fellépéséről. Csakhogy ha egy állam belép egy szövetségbe, az óhatatlanul is hatással van a szuverenitására. Behatarolja, bizonyos területeken korlátozza is azt.

E retorikában egyszerre van jelen a demagógia, a hamis patriotizmus és a miszticizmus. Georgescu például kijelenti: „A földet nem Brüsszeltől kaptuk, hanem az Úristentől.” Ez az érvelés a föld és haza misztikus birtoklásán alapszik – és ezzel egy olyan képbe illeszkedik, amely a populista-szuverénista politikai diskurzus szinte minden eszközét felhasználja.

A „globalista maffia”, ahogyan ő nevezi, beavatkozott a romániai választásokba is. A politikai rendszert szerinte külső erők ellenőrzik: korábban Antony Blinken amerikai külügyminiszter – aki Georgescu szavaival élve a „főmaffiózó” –, most pedig Emmanuel Macron francia elnök és Maia Sandu moldovai elnök, akik talán még duettet is alkotnak ebben a játszmában.

Georgescu szerint „ugyanez a kémcsoport” próbálta tönkretenni Trump kampányát, és most őt is ugyanazzal vádolják, mint egykor Trumpot: orosz befolyással. Többször is párhuzamot von saját maga és Trump között – mintha ezáltal növelhetné politikai jelentőségét és legitimitását.

Miközben másokat vádol, pontosan azokat a vádakat fordítja ki, amelyek őt magát érték. Támad, mielőtt még védekeznie kellene. Ez az agresszív, előretolt retorika ismerős lehet a szélsőjobboldali stratégiák világából. És hogy a moldovai elnökasszonyt is célkeresztbe veszi, az sem véletlen. Maia Sandu törékeny termete ellenére komoly szálka az orosz érdekek és így a hazai szuverénisták szemében is.

A Georgescu-féle logikában a romániai rendszer teljes egészében külső befolyás alatt áll – kizárólag EU-s és nyugati, brüsszeli befolyásról esik szó, miközben az orosz érdekek, kapcsolatok említése fel sem merül.

A világ közepe – háború vagy megváltás?

A vízió, amelyet felvázol, apokaliptikus: Románia lehet a világ közepe – vagy legalábbis annak kapuja. És éppen ezért fenekednek rá a gonosz erők. Szerinte „nincs szükségük egy szabad Romániára, hiszen a legnagyobb NATO-támaszpont itt van. A harmadik világháborút innen akarják elindítani. Románia a kapu, amely a háborúhoz vezet – vagy amely megmentheti a világot attól.”

Az interjúban elhangzó gondolatok egyszerre tűnnek rögeszmés, bemagolt frázisoknak és propagandaszövegnek. Mintha valaki súgna a háttérből – Moszkvából? –, és Georgescu csak továbbadná a leckét. Ezt pedig megtoldja egy jó adag őshonos mítosszal: Románia a kelet kapuja, a nyugat védelmező pajzsa, ahol a múltban is hősök ontották vérüket Európáért, miközben nyugat dőzsölt.

A jelen narratívája is ebbe a képbe illeszkedik: a főgonosz az EU, a legfőbb gonosz Macron. Ők akarják kirobbantani a háborút, lángba borítani Európát. A Kreml, Putyin és az orosz invázió említése teljesen hiányzik. Holott immár több mint három éve tart az ukrajnai háború, és ezzel párhuzamosan Oroszország hibrid hadviselést folytat egész Európa ellen.

Georgescu ehelyett továbbra is Trumphoz hasonlítja magát. Egyik oldalon a nyugati világ elleni kereszteshadjárat, a másikon a saját, már-már mitikus szerep. Mindeközben a Putyintól származó retorikai paneleket is újra és újra visszhangozza: az ellenség mindig Brüsszel, sosem Moszkva.

A „gonoszok” – Macron, Sandu, Blinken – tervei között szerepel szerinte a NATO átalakítása, és hogy Románia ne legyen a háború elszenvedője, hanem a béke közvetítője. Ő már fel is vállalta ezt a szerepet – állítja. Ha az emlékezet nem csal, Nicolae Ceaușescu is hasonlóan képzelte magát: világok között közvetítő, nagy formátumú személyiség. Ott legalább volt egy hatalmi gépezet, amit ő irányított. Georgescu viszont egy törölt mérkőzés első félidejét nyerte meg, a másodikra már nem is került sor. Mégis, ő győztesnek tartja magát. És ami még súlyosabb: a hívei is így gondolják.

A refrénként ismétlődő motívum pedig: Románia a világ közepe. Ezt követi némi öntömjénezés és már-már apokaliptikus látomás: „Románia a világ legfontosabb állama, a béke, méltóság, szeretet és jólét új korának alfája és ómegája. A határ a jó és a rossz között, s ezt a határt be kell zárni, mert ellenkező esetben háború lesz.”

Ha ez így van, akkor elbújhat az USA, Németország, Franciaország, Oroszország és Kína egyaránt. Csakhogy egy kérdés így is marad: ha Románia valóban ennyire központi jelentőségű, akkor Georgescu miért dörgölődzik folyton Trumphoz, mint cica a gazdi lábához? És közben miért jár el következetesen a valódi gazda, a Kreml ura szellemében és érdekében?

Mert miközben hol úgy beszél a békéről, mint egy szépségkirálynő-verseny résztvevője, hol pedig a béke apostolának nevezi magát, egyre világosabbá válik: nem állít mást, mint hogy azért nem választhatták meg elnöknek, mert ő felvállalta a békeközvetítői szerepet.

Hogy hol, mikor, és kik között közvetített volna – azt persze nem árulja el. Csak kijelenti, hogy ez a feladata. És szerinte – milyen meglepő – megint a globalista maffia volt az, amely megakadályozta a jelölését. A világot pedig most ez az elátkozott globalizmus irányítja, félelemmel manipulálja a tömegeket.

És amikor erről panaszkodik, az ember óhatatlanul felteszi magának a kérdést: vajon szokott-e egyáltalán tükörbe nézni? Vagy olyan magasan ül a messianisztikus magaslaton, hogy már nem lát le az embermagasságban elhelyezett tükrök szintjére?

Hattyúdal – a reflektorfényen túl

A Trump irányába tett díszkörök szakaszosan ismétlődnek. Georgescu újra és újra kijelenti: Trump az egyetlen biztosíték a világ demokráciájára és békéjére. És persze – következik a gondolat – ha ez így van, akkor ő, Georgescu, a kelet-európai megfelelője lehet annak, amit Trump Amerikában jelent. Talán még történelmi párhuzamot is lát közöttük. Sőt, előszeretettel láttatja magát úgy, mintha a nyugati szövetségi rendszer egyetlen hiteles kritikusa lenne.

Csakhogy a valóság az, hogy Románia már nem rá figyel.

A politika könyörtelen műfaj: ha egyszer valaki kiesik a versenyből, ha már nem szerepel a szavazólapon, akkor mindegy, mit mond, kihez hasonlítja magát, vagy milyen szerepben szeretné viszontlátni önmagát. A közélet figyelme most már azokra irányul, akik közül ténylegesen választani lehet.

Hiába harsogja hát, hogy ő a béke embere, hiába próbálja újraértelmezni a saját történetét, a politika már túllépett rajta. Georgescu hattyúdala elhangzott – de nem a tartalma miatt kell emlékeznünk rá, hanem azért, amit jelez. Mert bár ő már a pálya szélén kívülről beszél, az a világkép, amelyet képviselt, tovább él más szereplők szavaiban.

Az elnökválasztás közeledtével új jelöltek hangoztatják ugyanazokat a szólamokat: Simion nacionalista szuverenizmusa, Ponta trumpista gesztusai, a nyugati világ iránti bizalmatlanság és a „békepózba” csomagolt oroszbarátság mind arra utalnak, hogy a globális politikai trendek minden eddiginél közvetlenebbül alakítják a román belpolitikát. Épp ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne figyeljünk.