Négy év háború: Románia eddig mintegy 1,5 milliárd euróval támogatta Ukrajnát

Az orosz invázió negyedik évfordulóján a román állami vezetés egyértelmű politikai üzenetekkel jelentkezett. Nicușor Dan államfő arról beszélt, hogy Ukrajna egész Európa biztonságát védi, és bejelentette, hogy részt vesz a NATO–Ukrajna Tanács videókonferenciáján. Ilie Bolojan miniszterelnök megerősítette, hogy a kormány továbbra is támogatja Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, a külügy pedig jelezte: Románia támogatja az Oroszország elleni 20. uniós szankciós csomagot. Este a Victoria-palotát és a parlament épületét az ukrán zászló színeivel világítják meg. A politikai nyilatkozatok után viszont érdemes megnézni, mit jelent mindez számokban és konkrét támogatásokban.

Négy évvel az orosz invázió után Románia továbbra is sajátos módon kezeli az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás kérdését: miközben a legtöbb NATO- és EU-tagállam viszonylag részletesen beszámol arról, milyen eszközöket és milyen értékben adott át Kijevnek, Bukarest hivatalosan nem közöl konkrét listákat. A döntés még Klaus Iohannis államfői időszakában született meg, amikor a Legfelsőbb Védelmi Tanács titkosította a katonai támogatás részleteit. Azóta sem történt érdemi változás, az új politikai vezetés is fenntartja azt az álláspontot, hogy a pontos darabszámok és eszköztípusok nyilvánosságra hozatala biztonsági kockázatot jelentene. A háború kitörésének 4. évfordulóján a PressOne portál közölt egy összefoglalót arról, hogy hol is tart az ország az Ukrajnának nyújtott haditámogatások terén. Ennek alapján, és amiről a transtelex is írt az évek során, megpróbálunk egy hozzávetőleges összefoglalót készíteni arról, hogy melyek is a legfontosabb intézkedések és támogatási tételek, amikkel Románia az orosz invázióval szembenéző Ukrajnát segíteni próbálta.

Egy 2025 szeptemberében megjelent, a Szabad Európa Románia által ismertetett adatsor szerint – amely a román Költségvetési Tanács válaszán alapul, Gheorghe Piperea AUR-os európai parlamenti képviselő megkeresésére – Románia 2022 februárja és 2025 júniusa között összesen mintegy 1,5 milliárd euróval támogatta Ukrajnát. Ez az összeg a 2021-es román GDP 0,6 százalékának felel meg. A kimutatás szerint ezzel Románia az európai országok középmezőnyébe tartozik, ha a katonai, pénzügyi és humanitárius támogatást a gazdaság méretéhez viszonyítva nézzük: jóval elmarad Dániától (3,3%), Észtországtól (3,2%) vagy Litvániától (2,5%), de arányosan többet vagy hasonló mértékben költött, mint Olaszország, Spanyolország vagy Csehország (mind 0,6%). A jelentés arra is rámutat, hogy Németország (1%) és Franciaország (0,8%) GDP-arányosan nagyobb hozzájárulást vállalt, miközben az Egyesült Államok szintén 0,6 százalék körüli arányt mutat – igaz, abszolút értékben ez 114,6 milliárd eurót jelent, vagyis több mint százszor annyit, mint a román támogatás.

Annak ellenére, hogy ilyen sarokszámok megjelentek a sajtóban, konkrétumokat már nem igazán lehet tudni. A román védelmi miniszter érvelése szerint azért mert, ha a nyilvánosság megtudná, hogy az ország pontosan miből és mennyit adott át Ukrajnának, abból szakértők vissza tudnák számolni, mi maradt a román hadsereg készleteiben. A hivatalos kommunikáció tehát különválasztja az összértéket – amelyet elvileg lehetne publikálni – a konkrét haditechnikai tartalomtól, amelyet továbbra sem részleteznek.

Ennek ellenére néhány nagyobb horderejű döntést nem lehetett rejtve tartani. A legfontosabb ilyen lépés az volt, amikor Románia 2024 októberében átadott Ukrajnának egy teljes Patriot PAC-3 légvédelmi rendszert. Ez a román haderő egyik legmodernebb, nagy hatótávolságú légvédelmi eszköze, amely radarokból, indítóállásokból, irányító- és támogató járművekből áll. Nyilvános források nagyjából egymilliárd dollárra becsülik az értékét. Mivel Románia korábban négy ilyen rendszert vásárolt, az átadás a hosszú hatótávolságú légvédelem kapacitásának körülbelül negyedét érintette. Ez az a pont, ahol a titoktartás logikája eleve korlátozottan működik, hiszen a rendszer átadása nemzetközi szinten is ismertté vált.

A Transtelex akkori elemzéseit újraolvasva, valószínű, hogy sokaknak eszébe jut, miszerint Klaus Iohannis akkori román elnök a légvédelmi rendszer felajánlását politikai alkualapként használta NATO-főtitkári ambícióinak előmozdítására. Iohannis a washingtoni támogatás elnyerése érdekében tett gesztusokat, ami végül nem jött össze, és a rendszer átadásáról szóló döntést éppen a NATO-jelöltségtől való visszalépésével egy napon jelentették be, ami egy lezárt politikai alku jele lehetett.

A támogatás teljes összegéről elsősorban nem román, hanem nemzetközi forrásokból lehet képet alkotni. A kieli Világgazdasági Intézet (Kiel Institute) rendszeresen közzéteszi az Ukrajnának nyújtott nemzetközi támogatás összesített adatait. Egy korábbi kimutatás szerint Románia összesen mintegy 1,12 milliárd eurónyi segítséget nyújtott, ami a GDP 0,42 százalékának felel meg. Ebben benne vannak a katonai, pénzügyi és humanitárius elemek is. A 2026 februárjában frissített rangsorban Románia már nem szerepel az első húsz támogató ország között, sem abszolút értékben, sem GDP-arányosan, miközben a balti államok – Észtország, Lettország, Litvánia – továbbra is az élmezőnyben vannak.

Az ukrán fél időnként maga is utal a román támogatásra. 2025 augusztusában az akkori ukrán védelmi miniszter arról beszélt, hogy Románia a 23. katonai segélycsomag előkészítésén dolgozik, és folytatja az ukrán F–16-os pilóták kiképzését. Ez utóbbi a romániai F–16-os kiképzőközpont révén valósul meg, és stratégiai jelentőségű, hiszen Ukrajna számára a nyugati típusú vadászgépek rendszerbe állítása hosszú távú képességfejlesztést jelent.

2025 végén a Transtelexen is írtunk arról, hogy a román kormány egy 50 millió eurós támogatást hagyott jóvá egy NATO-keretben működő beszerzési mechanizmus részeként. Az Egyesült Államok által elindított fegyverbeszerzési mechanizmus lényege röviden az, hogy európai szövetségesek pénzéből vásárolnak amerikai fegyvereket Ukrajnának. A program neve PURL, vagyis Prioritized Ukraine Requirements List, amit magyarra nagyjából Ukrajna kiemelt igényeinek listájaként lehetne lefordítani. A megállapodást július 14-én írta alá a NATO és az Egyesült Államok, és Románia beállt azok közé az európai országok közé, amelyek már korábban is jelezték, hogy hajlandók pénzt tenni Ukrajna katonai támogatásába ezen a csatornán keresztül, Magyarország viszont kimaradt ebből.

A konkrét haditechnikai eszközökről azonban továbbra sincs hivatalos, részletes román lista. Amit tudni lehet, az főként nyílt forrású információkból, közösségi médiában megjelent felvételekből és nemzetközi jelentésekből áll össze. Már 2022 augusztusában olyan képek kerültek nyilvánosságra, amelyeken román feliratú, 122 milliméteres tüzérségi lövedékeket használnak ukrán önjáró lövegekben. Ez a kaliber a szovjet szabványhoz igazodik, amelyet az ukrán hadsereg is alkalmaz. Románia a mai napig gyárt ilyen lőszert, ugyanakkor korabeli sajtóértesülések szerint egyes tételek minőségével kapcsolatban felmerültek problémák.

Ugyancsak 2022 őszén jelentek meg felvételek román gyártású rakétákról és APRA–40-es sorozatvetőkről az ukrajnai fronton, írja a PressOne. Az APRA–40 a klasszikus, többcsövű rakéta-sorozatvetők román modernizált változata. 2024-ben orosz források arról számoltak be, hogy egy teljes ukrán zászlóalj ilyen rendszereket használ a Donyeck környéki frontszakaszon. 2025-ben ugyanakkor ukrán panaszok is megjelentek az egyik, 1980-as évekből származó indítórendszer műszaki állapotáról.

A közösségi médiában olyan felvételek is keringtek, amelyeken román gyártású Anubis fegyvertornyokkal felszerelt páncélozott járművek láthatók. Ezek a tornyok távirányítású géppuskákkal és hőkamerás célzóberendezéssel szerelhetők fel. A videók alapján legalább egy tucat ilyen jármű jelent meg az ukrán oldalon, de a pontos mennyiség nem ismert. Hasonló a helyzet a régebbi román gyártású, kétéltű páncélozott szállítójárművekkel is, amelyekből az ENSZ fegyvernyilvántartása szerint 2022-ben mintegy 700 darab állt a román hadsereg rendelkezésére. Hogy ezek közül pontosan mennyit adtak át, arról nincs hivatalos adat.

Külön figyelmet kapott az úgynevezett román–bolgár „közvetítői útvonal”. Egy ENSZ-jelentés szerint Románia 2023-ban 33 darab 120 milliméteres aknavetőt exportált az Egyesült Királyságba Bulgárián keresztül, ugyanakkor ezek az eszközök nem jelentek meg a brit importlistán. A térségben nem ritka gyakorlat, hogy fegyverek közvetítő országokon keresztül jutnak el a végfelhasználóhoz, de a konkrét végcél ilyen esetekben nem mindig egyértelmű.

Összességében tehát az látszik, hogy Románia valóban nyújtott katonai támogatást Ukrajnának, és ebben voltak jelentős, stratégiai súlyú elemek is, mint a Patriot rendszer vagy a pilótaképzés. Ugyanakkor a támogatás mértékét és összetételét a román hatóságok nem részletezik, így a nyilvánosság főként nemzetközi adatbázisokra, ukrán közlésekre és nyílt forrású elemzésekre támaszkodhat. Az európai támogatás 2025-ben a kieli intézet szerint összességében nőtt, különösen katonai téren, de ennek a növekedésnek a súlya több ország között oszlik meg. Románia szerepe ebben a rendszerben mérhető, de a pontos arányok és eszközlisták továbbra sem ismertek teljes részletességgel.

A romániai támogatás egy másik jelentős része nem közvetlen fegyverszállításból áll, hanem humanitárius és infrastrukturális kiadás, ez nem hagyja el az országot, hanem Romániában kerül felhasználásra, de ugyancsak ukrajnát, vagy az ukrán állampolgárokat segítő célzattal. A háború kezdete óta több mint ötmillió ukrán állampolgár lépett be Romániába. Nem mindenki maradt, sokan továbbindultak Nyugat-Európa felé, de az ellátásukat – szállás, étkezés, egészségügyi szolgáltatások, ideiglenes támogatások – a román államnak kellett megszerveznie és részben finanszíroznia, uniós visszatérítésekkel kiegészítve. Többször voltak kisebb-nagyobb korrupciógyanús ügyletek is azok miatt a támogatások miatt, amiket a román állam biztosított az ukrán menekültek támogatására. Emellett közvetlen adományok is érkeztek: orvosi felszerelések, gyógyszerek, élelmiszersegélyek, amelyeket részben állami csatornákon, részben civil platformokon – például az „Ukraine – Together we help more” kezdeményezésen keresztül – juttattak el Ukrajnába.

Az egyházi szerepvállalás sem volt elhanyagolható: a Román Ortodox Egyház saját közlése szerint 8,7 millió euró értékben nyújtott humanitárius segítséget a háború első éveiben.

A támogatás egy másik, kevésbé látványos, de költséges eleme a logisztikai és infrastrukturális háttér biztosítása. A fetești-i légibázison működő F–16-os kiképzőközpont fenntartása és az ukrán pilóták képzéséhez szükséges infrastruktúra szintén román oldali ráfordítást jelent. Ugyanígy ide tartoznak azok a beruházások és működési költségek, amelyek az ukrán gabonaexport tranzitját, illetve a beérkező nemzetközi segélyszállítmányok áthaladását szolgáló vasúti és közúti folyosók fenntartásához, fejlesztéséhez kapcsolódnak. Ezek nem jelennek meg fegyverlistákon, de a háborús erőfeszítés logisztikai hátterének fontos részei.

2023-ban a konstancai kikötő történelmi rekordot döntött: 92,5 millió tonna árut kezeltek, ami több mint húszszázalékos növekedést jelentett az előző évhez képest. Ebből mintegy 14 millió tonna ukrán gabona volt, és 2025-ig összesen körülbelül 29 millió tonna ukrán termény exportját segítette elő Románia a dunai–fekete-tengeri útvonalon.

A nyertesek egyértelműen a kikötői és logisztikai cégek voltak. A konstancai terminálüzemeltetők árbevétele és profitja a háború kitörése után látványosan megugrott, több vállalat gyakorlatilag megduplázta a forgalmát. A háború utáni időszakban a kikötői operátorok összesített bevétele több mint egymilliárd lejjel, vagyis nagyjából 200 millió euróval nőtt az ukrán tranzitnak köszönhetően. A vasúti, közúti és folyami szállítással foglalkozó cégek szintén jól jártak, hiszen a megnövekedett árumennyiség folyamatos munkát és stabil bevételt jelentett.

A történet másik oldala viszont a román mezőgazdaság volt. Bár a hivatalos cél a tranzit, vagyis a továbbszállítás volt, jelentős mennyiségű ukrán gabona maradt a román piacon, ami lenyomta az árakat. A román gazdák szerint ez komoly veszteségeket okozott, különösen a 2023-as szezonban, amikor a felvásárlási árak érezhetően estek. Több tiltakozás is volt, végül a kormány engedélykötelessé tette az ukrán gabona importját. Így miközben a kikötők és a logisztikai szektor a háborús tranzit egyik gazdasági nyertesévé vált, a termelők egy része a piaci zavarok vesztese lett.

Ha tehát az elmúlt négy évet végigvesszük, akkor a román szerepvállalás három nagy sávban rajzolódik ki: katonai támogatás fegyverekkel és kiképzéssel, humanitárius segítség több millió menekült ellátásával és közvetlen adományokkal, valamint egy olyan gazdasági-logisztikai háttér biztosítása, amely nélkül az ukrán export jelentős része nem jutott volna ki a világpiacra. A mérleg nem fekete-fehér: voltak stratégiai döntések, költséges vállalások, nyertes ágazatok és vesztes szereplők is. De az biztos, hogy Románia nem maradt kívül a háború következményein sem politikailag, sem pénzügyileg, sem gazdaságilag.