Miről szól az ukrán gabonaimport betiltása és miért nem lépte meg ezt Románia?

A háború kitörése utáni periódusban többször szóltak arról a hírek, hogy az ukrán gabona nélkül óriási éhínség lesz a fejlődő országokban. Ukrajna Európa legnagyobb agrárországának számított (és az is maradt), az exportjukat lebonyolító Fekete-tengeri kikötőkön keresztül normál üzemmódban havi 4-5 millió tonna gabonafélét szállítottak Ázsia és Észak-Afrika szegényebb országaiba, de az Európai Unió egyes tagállamaiba is, különösképpen Olaszországba és Spanyolországba. A kelet-közép-európai régió országai viszonylag stabil import-export pozíciót tartottak, ami a mezőgazdasági terményeket illeti, szükségtelen volt gabonaféléket Ukrajnából beszállítani. Románia főleg a búza- és kukorica termeléssel állt jól, de exportáltunk napraforgómagot, árpát, tritikálét, illetve elégséges mennyiség maradt belföldi felhasználásra is.

Mi történt a fegyveres konfliktus kirobbanása után?

A háború kirobbanásakor stratégiai okokból leállt a kereskedelem az ukrán kikötőknél, pedig igencsak jó termés volt tavaly az országban, hamar telítődtek a készletek.

„Azt hiszem a csap példájával tudnám ábrázolni a folyamatokat: ha a vezetéket hirtelen bedugaszoljuk, akkor egyre nőni fog a nyomás a rendszerben, mígnem valahol repedés keletkezik, a víz pedig előbb-utóbb megtalálja az útját. Konkrétan ugyanez történt az ukrán gabonaimporttal is. Az eddig legfontosabb kereskedelmi folyosónak számító kikötők háborús üzemmódra álltak át, az árunak pedig alternatív utakat kellett találni. Ilyen szokatlan útvonalként jöttek be a sekélyvízi kikötők a Duna-deltában és a vasúti határátkelők” – magyarázta Vincze Tamás, az East Grain ügyvezető igazgatója.

A szakértő rámutatott: a fegyveres konfliktus hírére az égbe szálltak a mezőgazdasági árak, mert a piac azt feltételezte, hogy a termények nem fognak kijutni Ukrajnából és Oroszországból. A gabonaféléknek és minden más mezőgazdasági terménynek megduplázódtak, megtriplázódtak az árai a világpiacon. Eközben Ukrajnában a gazdák gyakorlatilag meg akartak szabadulni az árutól, hiszen a háborúban mindenkinek inkább a pénzre volt szüksége.

„Egy adott ponton rengeteg, a világpiaci árakhoz viszonyítva olcsó ukrán áru rostokolt a határokon, ez pedig egyfajta vákuumot hozott létre: óriási volt a kínálat, olcsón adták a terményt, de a különböző feldolgozó üzemek vagy a kikötők már világpiaci árak szerint működtek. A szűk keresztmetszetet a határátkelők jelentették, ahonnan különböző kereskedők szórni kezdték az olcsóbb ukrán árut a kelet-európai országokban is, ami a súlyos aszály miatt jól fogott, főleg Magyarországon, ahol az ukrán gabona nélkül valószínűleg problémák merültek volna fel a belső ellátással” – mutatott rá a szakértő.

Az augusztus 1-jén életbe lépő fekete-tengeri gabonamegállapodás (amelyet 2023. március 19-én hosszabbítottak meg) végül lehetővé tette az ukrán gabonát szállító hajók közlekedését. Ennek a célja az volt, hogy egyrészt a fejlődő országok továbbra is hozzáférjenek az ukrán gabonához, de ennél talán a még fontosabb és kevésbé hangoztatott ok volt, hogy lassítsák az élemiszer-infláció mértékét a világpiacon. Éppen ezért az EU eltörölte az ukrán gabona vámját, és úgynevezett szolidaritási folyosókat nyitottak meg. Ezzel párhuzamosan az Ukrajnával szomszédos országok javították a vasúti kapcsolódás hatékonyságát (Ukrajnában széles nyomtávú sínek vannak, az EU tagállamaiban keskeny nyomtávú sínek, ezért az óriási mennyiségű gabonát át kellett pakolni más szerelvényekre), ennek hatására a belföldi piacon is egyre többen vásároltak ukrán származású terményt, lévén jóval olcsóbban hozzá lehetett jutni a hazai termékekhez képest. Ezzel kapcsolatban érdekes előzetes adat: Románia 2,1 millió tonna gabonát importált Ukrajnából, ez a mennyiség nagyjából a 2021-es import hússzorosát teszi ki.

A szolidaritási folyosók egyrészt megnyugtatták a világpiacot, másrészt egy alternatív támogatást is nyújtottak Ukrajnának, ugyanis megnőtt az ország devizabevétele, 2022-ben az ukrán export felét csaknem mezőgazdasági termékek tették ki.

Megkésett reakciók a kelet-európai gazdák részéről

Vincze Tamás úgy értékelte: részben jogos a kelet-európai országok gazdáinak felháborodása, több szempontból is:

1. Ahogy az árak hirtelen az egekbe szöktek, a helyi gazdák nem adták el a terményeiket, inkább stratégiai tartalékot gyűjtöttek, abban reménykedve, hogy a mezőgazdasági árak még tovább fognak növekedni, a gabonaféléket pedig még magasabb áron fogják értékesíteni. Ez pedig Vincze szerint épp fordítva sült el: a szolidaritási folyosóknak köszönhetően a világpiaci árak fokozatosan visszaestek és azóta is csökkenni látszanak, 2023 tavaszára a gazdák hoppon maradtak az egyre inkább elértéktelenedő készletekkel. Ráadásul tavaly a hazai feldolgozók és vásárlók egy része a magas romániai árak miatt inkább az olcsóbb ukrán áruból vásárolt, ha azok megfeleltek a minőségi paramétereknek.
2. A háború kitörése után nemcsak a mezőgazdasági terményeknek nőttek meg az árai, hanem az alapanyagoknak (úgynevezett inputoknak) is: többszörösére emelkedett például a műtrágya beszerzési ára. A gazdák egy része tavaly novemberben és decemberben még a piaci pánikban megugrott árakon spájzolt be alapanyagokból, ezért a nyáron értékesített terménnyel várhatóan jelentős veszteséggel kell számolniuk.
3. Mivel Ukrajna nem az Európai Unió tagja, ezért nem is vonatkozik rá a közös agrárpolitika alapján meghatározott szabályozás, ami a termelést határozza meg. Vincze szerint az országban több olyan növényvédő szert használnak, ami az EU-ban be van tiltva, ez pedig igazságtalan versenyelőnyt biztosít az ukrán árunak.

A szakértő szerint mindenképp nagy változást jelentett a romániai piacnak, hogy vasúton ekkora mennyiségű ukrán gabona érkezett be az országba, de meglátása szerint téves azt állítani, hogy mindez helytelen cselekedet lenne, inkább úgy fogalmazna: egy új piaci helyzet alakult ki, amely egyeseknek kedvezőtlen forgatókönyvvel járt. Hozzátette: az országba beérkező gabona jelentősebb része tranzitként volt nyilvántartásba véve, a szállítmányok nagyobb részét tovább küldték a Fekete-tengeri kikötőkön keresztül. Persze hozzátartozik az is, hogy a kereslet-kínálat alapján több ukrán gabona maradt bent, ami befolyásolta a piacot, egy plusz kínálatként jelent meg.

Itt érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a statisztikai intézet legutóbbi közlése szerint Románia tavalyi gabonaexportja minden eddigi rekordot felülmúlt, bár a termelés a szárazság miatt csaknem felére esett vissza a 2021-es teljesítményhez képest. A statisztikai hivatal nem részletezte, hogy a 2022-es gabonaexportnál mekkora arányban számították bele az ukrán származású terményeket.

„Az igaz, hogy részben az ukrán áru miatt csökkentek vissza idénre az árak, de ne felejtsük el, hogy honnan indultunk: még mindig magasabb szinten áll minden, mint a háború kitörése előtt. Én értem a gazdák aggodalmait, viszont a tüntetéssorozatot enyhén erősnek tartom” – hangsúlyozta. Vincze elárulta még: őt igencsak meglepte, hogy idén április elején tüntettek a gazdák, pedig a felfordulás inkább tavaly nyáron és ősszel érte őket. Úgy látja, hogy a gazdák megmozdulása inkább egy elkésett reakció, ami feltételezhetően azért esett idén április elejére, mert a piacon folyamatosan zuhannak a termények árai és segítségre van szükségük. Az Európai Bizottságtól érkező támogatások mértékét ugyanakkor a gabonapiac forgalmához képest jelentéktelen összegnek tartja, úgy Románia, mint a Lengyelország esetében.

Kényes ügy az EU-nak: fegyverrel támogatjuk Ukrajnát, de a gabonájukat nem kérjük

A gabonaimport betiltása körüli incidensekre kitérve a szakértő kifejtette: például Lengyelországban azért lehetett nagyobb impaktja az ukrán gabonaimportnak, mert sokkal gyorsabban reagáltak és hatékonyabban oldották meg a határátkelői logisztikai problémákat, emiatt jóval nagyobb volumenben szállítottak ukrán terményeket, ami arányaiban véve jobban megzavarhatta a lengyel gabonatermelőket, mint a romániaiakat.

„Nehéz helyzetben van az EU, mert katonai támogatást nyújt Ukrajnának, de egyes tagállamok a gazdák tiltakozása miatt elkezdték betiltani az ukrán áruk importját, amiből nekik valutájuk származik. Ez egy nagyon trükkös helyzet és nem csodálkozom, hogy nem tudták megfelelőképpen kezelni” – vélte Vincze,

aki szerint az ideiglenes betiltásoknak inkább politikai üzenete van, mintsem jelentősebb piaci hatása, figyelembe véve, hogy a világpiaci árak stabilizálódása óta már közel sem annyira attraktív az ukrán gabona a helyi feldolgozók számára, mint ezelőtt egy félévvel volt.

Lengyelország reakcióját tárgyalva több elemző is azt írja, hogy az agráráruk behozatalának és tranzitjának tilalma sokként érte Brüsszelt, mind annak ellenére, hogy többször értesítették az EU-t a gabonaimport negatív következményeiről. Bár Lengyelország eddig teljes vállszélességgel az ukrán ügyet támogatta, a gabonaimport ügye az európai szolidaritás korlátait mutatta meg és további hasonló problémák felmerülése akár a lengyel–ukrán politikai viszony repedéséhez is vezethet, figyelembe véve, hogy Lengyelországban ősszel parlamenti választások lesznek, ahol rendkívül éles versenyre számítanak. A kormányzó pártok ezúttal valós kihívóval szállnak szembe, a politikai támogatásukat eddig a vidék támogatására alapozva szerezték meg, a gazdatársadalom bizalmát tehát nem veszíthetik el.

Románia az arany középutat választotta

A régióban egyedül Románia volt az, aki nem tiltotta be ideiglenesen az ukrán gabonaimportot. Helyette – valószínűleg a gazdák panaszaira reagálva – egy olyan eljárást alkalmaz, miszerint a vámokhoz érkező ukrán gabonaszállítmányokon minőségi ellenőrzést végeznek, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság (ANSVSA) ellenőrizni fogja a termékeken használt növényvédő szerek koncentrációját, majd megjelölik a szállítmányokat és úgy engedik útjára.

Az ukrán mezőgazdasági miniszter bukaresti látogatása után Petre Daea miniszter azt nyilatkozta: a régióban egyedül Románia hagyta nyitva az ukrán gabonaimport előtt az ajtót, ezért reméli, hogy az Európai Unió a gazdák megsegítésére szánt uniós segélyből nagyobb összegű támogatást ad az országnak. Hangsúlyozta továbbá, hogy az Európai Unió tagállamainak közösen kell megalkotniuk a szabályokat. Szerinte, ha minden ország versenyt csinál a különböző döntésekből, az senkinek sem használ, ellenkezőleg, további problémákat generál.

Nicolae Ciucă miniszterelnök is többször úgy nyilatkozott a témában, hogy „Románia az uniós rendeletek tiszteletben tartásával, az Európai Bizottsággal egyeztetve fog eljárni a hazai termelőket hátrányosan érintő ukrán gabona ügyében”. Ciucă többnyire az Európai Bizottság elnökének szempontjait emelte ki, miszerint a tagállamoknak egységesen kellene eljárniuk, figyelembe véve az Európai Unió rendeleteit. Példaként hozta fel, hogy az ukrán gabona behozatalát egyoldalúan betiltó Lengyelország is enyhített a korlátozásokon az Európai Bizottsággal történő konzultáció után. Hozzátette azt is, hogy Románia már csak azért sem kerülheti meg az Európai Bizottságot ebben az ügyben, mert a hazai mezőgazdaság évente több mint hárommilliárd eurós uniós támogatást kap.

A korábbi állásponthoz képest némileg érdekes fordulatról írt aminap a Reuters: Daea egy sajtókonferencián mondta, hogy az Európai Bizottság egyoldalú döntése nyomán Romániában is betilthatják az ukrán gabonaimportot, egészen június 5-ig.