Elegük van az európai gazdáknak, és Orbán felülne a traktoraikra, hogy elfoglalja Brüsszelt

Lezárt autópályák, belvárosok, kifosztott kamionok, felgyújtott autógumik, utcára öntött trágya, középületekre locsolt trágyalé, rendőrségi előállítások – január utolsó napjaira tele lett az internet a traktorokról és mérges gazdákról szóló videókkal és képekkel. A gazdák tüntetéssorozata decemberben Németországból indult, de mostanra a megmozdulások az EU legtöbb országára kiterjedtek, és ez lett a legfontosabb politikai téma Franciaországban és Belgiumban is – ami az egész EU-s döntéshozatalra hatással lehet.

A kép első ránézésre nagyon egyszerű: a mezőgazdaságból élők mindenhol elégedetlenek, a megélhetésüket féltik, és arra panaszkodnak, hogy a kormányok és az EU a túlélésüket fenyegető intézkedéseket vezetnek be. Ezt az egyszerű képet pedig bizonyos politikusok saját érdekükben használnák fel.

Köztük van Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki január 31-én Brüsszelben a helyi gazdatüntetők traktorai előtt mondta el: az EU-ban teljes vezetőváltásra van szükség, és az új vezetőknek a gazdák és az utca emberének az érdekeit kell képviselniük. De láthatóan az egész Fidesz és holdudvara rámozdult erre: az MCC brüsszeli központja egyenesen szervezője volt egy brüsszeli gazdatüntetésnek, Varga Judit pedig azzal röffentette be az EP-kampányát, hogy arról beszélt, éppen tanul traktort vezetni.

A valóság azonban ennél bonyolultabb. A különböző országokban tüntető gazdák részben különböző problémákkal küzdenek, ezért különböző célokat is szeretnének elérni. Ennek ellenére, mivel szinte minden országban és az EU egészében is hatalmas a lobbierejük, a tüntetéseik az EU vezetésére és a júniusi európai parlamenti választásokra is hatással lehetnek.

Megindultak a traktorok

Gazdatüntetések tavaly több kelet-közép-európai országban voltak, a jelenleg is tartó tiltakozási hullám viszont decemberben indult Németországból. Akkor a koalíciós német kormány az alkotmánybíróság egy döntésére hivatkozva egyik napról a másikra jelentette be, hogy januártól megszüntetik a gazdák két adókedvezményét. A tiltakozások hatására az egyik döntést január elején visszavonták, a másik végrehajtását három évre tolták ki – a tüntetések ennek ellenére január közepén országos méretűre dagadtak, és még mindig tartanak.

A német tüntetések mintájára január közepén tiltakozni kezdtek a gazdák Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban, Lengyelországban, Görögországban és Romániában is. A demonstrációk Franciaországban voltak a leghevesebbek, ahol a gazdák megpróbálták blokád alá venni a Párizs környéki autópályákat, és betörtek Európa legnagyobb nagybani piacára, a Rungisra. A repülőterek és a Rungis elzárását a rendőrség megtiltotta a gazdáknak, ami miatt több helyen összetűzések voltak, ezek során 79 tiltakozót állítottak elő. Előfordult olyan is, hogy a gazdák trágyát öntöttek az útra, vagy trágyalével locsoltak le középületeket.

Ezzel párhuzamosan Belgiumban is tüntetések kezdődtek, itt a helyi média szerint előfordult olyan, hogy a gazdák megállítottak spanyol zöldségeket szállító kamionokat, és azok áruját kidobták. A csütörtöki EU-csúcs előtt több száz traktor gyűlt össze a brüsszeli Luxembourg téren, hogy nyomást gyakoroljanak az uniós döntéshozókra.

Mi a gazdák problémája?

A gazdák a különböző országokban részben azonos, részben eltérő követeléseket fogalmaznak meg, amelyek vonatkoznak már életbe lépett változásokra és jövőbeli fenyegetésekre is. A problémájuk azonban összességében végtelenül egyszerű: rosszabbul keresnek, mint korábban.

A Covid után kilőttek a mezőgazdasági termékek árai, tavaly nyár óta azonban már csökkennek. Emiatt egy csomó gazda egyre kevesebb pénzért tudja eladni a termékeit, miközben nem minden költségelemük csökkent ugyanilyen mértékben. Emellett több más általános problémájuk is van, például:

• A klímaváltozás miatt egyre szélsőségesebbek az időjárási körülmények, ami egyre többször vezet terménykieséshez. 2022-ben például az egész EU-t durva szárazságok sújtották, és a déli országokban a földeket egyre többször pusztítják el erdőtüzek.
• Az EU-ban a világ nagy részéhez képest nagyon szigorú környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírások vannak. Emiatt itt sokkal drágább a mezőgazdasági termelés, mint máshol, így az EU-s élelmiszerek a világpiacon nagyon nehezen tudnak csak versenyezni a világ többi részéről származó termékekkel.
• Régi probléma, hogy gigantikus latifundiumok olcsóbban tudnak termelni, mint a kisebb gazdaságok. Az EU országai viszont nem akarják felszámolni a kis gazdaságokat (és ezzel több százezer ember megélhetését), és az ő segítésükre bonyolult támogatási rendszert működtetnek. Ez viszont nem működik tökéletesen, így a kisebb gazdaságok folyamatosan hátrányban vannak a nagyokhoz képest.

Az utóbbi két okból az uniós mezőgazdaságot folyamatosan védeni kell a világpiactól és az olcsó élelmiszerek importjától. Az orosz–ukrán háború kitörése után viszont az EU vezetése úgy döntött, hogy Ukrajna megsegítése érdekében vámmentesen beengedi a területére az ukrán mezőgazdasági termékeket.

Az olcsó import és a szigorú szabályozás ellen

A probléma csak az, hogy az ukrán termelőknek nem kell megfelelniük az uniós gazdákra vonatkozó rendkívül szigorú szabályoknak, így sokkal olcsóbbak tudnak lenni. Ebből már korábban is volt egy csomó feszültség, a probléma viszont még mindig fennáll: az EU-s gazdák úgy érzik, az ukrán import lenyomja az árakat. A tiltakozók egyik követelése tehát az olcsó import kitiltása vagy megadóztatása.

A tüntetések hatására szerdán aztán az Európai Bizottság bejelentette, hogy a legérzékenyebb termékeknél (mint amilyen a baromfi, a tojás és a cukor) lehetővé teszik a vámok kivetését, ha a behozatal meghaladja a tavalyi és tavalyelőtti évek átlagát. Cserébe viszont kiterjesztették az ukrán behozatal általános vámmentességét 2025 nyaráig – ezeket a változásokat viszont még az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk. A vámmentesség meghosszabbítását a magyar gazdák is ellenzik, akik jövő péntekre Záhonyba szerveztek emiatt traktoros tüntetést.

Ezzel szorosan összefügg, hogy az EU vezetése kereskedelmi egyezményt akar kötni a dél-amerikai országokat tömörítő Mercosur szabadkereskedelmi zónával. Ezzel könnyebb lenne oda exportálni és onnan importálni, az európai gazdák szerint viszont elöntenék a kontinenst az olcsó, de nem európai szabványok szerint előállított élelmiszerek. A francia gazdák egyik fő célja ezért az EU–Mercosur kereskedelmi egyezmény megtorpedózása, aminél már el is értek egy részsikert, mert Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter bejelentette: ebben a formában nem fogják támogatni az egyezmény aláírását.

A gazdákat az is zavarja, hogy egy EU-s szabályozás szerint az idei évtől a bevethető földjeik négy százalékát parlagon kellett volna hagyniuk. Ezzel az lenne a cél, hogy a föld pihenni, regenerálódni tudjon, és olyan növények és állatok is élettérhez jussanak, amelyeket a korlátozás nélküli mezőgazdasági termelés kiszorít.

Ez a szabály a gazdáknak komoly bevételkiesést jelent, így a francia, a belga és a lengyel tüntetések egyik fő követelése volt ennek eltörlése. Ez nem történt meg, de Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke szerdán megígérte, hogy az intézkedés hatályba lépését egy évvel eltolják, vagyis idén még nem kell földeket parlagon hagyni.

Decemberben a német tüntetések egyik közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kormány megszüntette volna a mezőgazdaságban felhasznált dízel jövedékiadó-mentességét. Ugyanez a kérdés több országban is aktuális, a Politico gyűjtése szerint a román, a francia és az olasz gazdák követelései között is szerepelnek a dízel adóztatására vonatkozó tételek.

A különböző országok tüntetői ezenkívül általában a termékeiket megvásárló kereskedők túl erős tárgyalási pozícióira, a rájuk nehezedő bürokráciára és az egyre bonyolultabb és szigorúbb EU-s szabályozásokra panaszkodnak. Ez utóbbiak között vannak az öntözésre, az állatjólétre és a növényvédő szerekre vonatkozó előírások is – amelyeket a gazdák egy része magára károsnak tart.

A gazdák problémái és nehézségei mögött persze ott húzódnak az évtizedek óta meghatározó rendszerszintű problémák is:

• egyrészt hogy a kis gazdaságok jó szabályozások nélkül nem nagyon tudnak versenyezni a nagyokkal,
• másrészt hogy a környezetvédelmi, állatjóléti és egyéb előírásokkal szabályozott EU-s mezőgazdaság nem tud versenyezni a sokkal szabadabban (ezért sokkal károsabb módon) működő más mezőgazdaságokkal.

Ez a két probléma nem most kezdődött, és nagyrészt ezek palástolására szolgál, hogy ma már az Unió költségvetésének körülbelül 30 százaléka megy el a mezőgazdaság támogatására – miközben az ágazat ezen kívül is rendkívül sok kedvezményben részesül, és a gazdasághoz hozzáadott értéke ennek töredéke, kevesebb mint két százalék.

Az európai mezőgazdaság helyzetének érdemi rendezésére tehát valószínűleg a teljes jelenlegi agrárpolitika újragondolására lenne szükség. Ebbe viszont a nyilatkozatok alapján se a gazdák, se a politikusok nem akarnak belemenni, így a mostani tiltakozásokat várhatóan megint alkalmi sebtapaszokkal kezelik majd.

Az európai parlamenti választásokat is befolyásolja

A gazdatüntetéseknek ma az ad a szokásosnál nagyobb jelentőséget, hogy júniusban európai parlamenti választásokat tartanak, amelyeken egy sor országban komoly verseny lesz a kormánypártok és az ellenzéki erők között. A nagy országok közül Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Lengyelországban is liberális, baloldali vagy mérsékelt jobboldali pártok kormányoznak, amelyek mindenhol erős jobboldali vagy szélsőjobboldali ellenzékkel néznek szembe.

Ezek az ellenzéki pártok pedig igyekeznek felülni a gazdák tüntetéseire, több helyen hevesen kritizálva az uniós mezőgazdasági politikát. Erre a hullámra ült fel Orbán is, amikor azt mondta: olyan vezetésre van szükség az EU-ban, amely a gazdák és az utca emberének érdekeit képviseli.

A tüntetések hatására szerdán az Európai Bizottság ígérte meg a fent leírt két engedményt, csütörtökön pedig a francia miniszterelnök jelentett be néhány, a gazdáknak szóló könnyítést. Ez utóbbiak hatására két francia mezőgazdasági szakszervezet arra jutott, hogy feloldják az útblokádokat, de egyelőre nem látszik, hogy a tüntetők követik-e majd az iránymutatásukat, vagy a többi ország gazdáihoz hasonlóan az utcákon maradnak.

A francia kormány és az Európai Bizottság gyors reakciójából ítélve ők nagyon nem szeretnék, hogy a következő hónapok a gazdatüntetésekről szóljanak. Kérdés viszont, hogy le tudják-e szerelni a tüntetőket, vagy az ő általános elégedetlenségük hosszan elhúzódó tüntetéssorozatokhoz vezet majd. Ez utóbbi a legtöbb nyugati országban ma ellenzékben lévő jobboldali, EU-kritikus erők malmára hajthatja a vizet.