A traktorok már Berlinben vannak, és a parasztfelkelés végleg betehet Olaf Scholznak

• Németország-szerte traktoros tüntetéseket tartottak hétfőn, ami várhatóan egész héten tart, és szerdától egy vasutassztrájk is jöhet hozzá.
• A tiltakozásokat az váltotta ki, hogy a német alkotmánybíróság nem engedte meg a kormánynak, hogy hitelből egészítse ki a költségvetést, ők így a gazdákat is érintő megszorításokba kezdtek.
• A költségvetéstől függetlenül nagy az elégedetlenség a német kormánnyal, főleg, amiért a német gazdaság tavaly recesszióba került, és várhatóan idén sem tud kimászni onnan.
• A kormány helyzetét nehezíti, hogy a koalícióban részt vevő zöldek és liberálisok pont egymással ellenkező elképzelések szerint kormányoznák az országot, és folyamatosan keresztbe tesznek egymásnak.

Elfoglalt belvárosok, lezárt autópálya-felhajtók, traktoros felvonulások – hétfőn Németország-szerte több száz kisebb vagy nagyobb kormányellenes megmozdulást tartottak és tartanak, ezek pedig várhatóan egész héten folytatódnak majd. A Brandenburgi kapu környékét több száz traktor foglalta el, a lezárások miatt pedig felmerült, hogy az iskolák átálljanak az online oktatásra. A tiltakozások a közlekedés mellett a gazdaságot is durván érintik, többek között az emdeni Volkswagen-gyárat le kellett állítani, mert a dolgozók nem értek be a munkába.

A tüntetéseket a gazdák szervezték és ők is adják azok magját, de sok helyen csatlakoztak hozzájuk a fuvarozó cégek, és szolidaritásukat fejezték ki a vendéglátásban dolgozók is. Szerdától péntekig ráadásul várhatóan a vasutasok is sztrájkolni fognak, amivel még inkább megbéníthatják az országot. Az eseménysorozatot jövő hétfőn egy nagy berlini tüntetés zárhatja majd le. (A tüntetéseket sokszor a résztvevők hívják parasztfelkelésnek, mi is innen vettük a nevet. A kifejezés az 1524-es németországi parasztfelkelésekre utal, amelyek nagyon hasonlóan zajlottak a pár évvel korábbi Dózsa-féle parasztfelkeléshez.)

Költségvetési szerencsétlenkedés

A német gazdák még decemberben kezdtek tüntetni, amikor kiderült, hogy a kormány a költségvetési hiányt az agrárszektor néhány adókedvezményének megvonásából tervezi betömni. Az akkori tervek szerint két korábbi előjogot töröltek volna el. Eddig ugyanis a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban:

• nem kellett gépjárműadót fizetni a traktorok és egyéb tehergépjárművek után;
• és vissza lehetett igényelni az elfogyasztott dízel után fizetett adó nagy részét is (ezt a kitételt agrárdízelnek hívják).

A német koalíciós kormány ezt a két kiváltságot decemberben eltörölte volna, az agrárszektor tiltakozását látva viszont januárban már visszakozott, a gépjárműadó-mentességet továbbra is engedélyezték, az agrárdízel adómentességét pedig csak több lépcsőben, 2026-ig törölnék el. A gazdáknak viszont ez sem elég.

A német koalíciós kormány szerencsétlenkedése onnan indult, hogy még tavaly december elejére sem tudtak megegyezni az idei költségvetésről. A kormány egy része ugyanis legszívesebben hitelt vett volna fel, és mínuszos költségvetést csinált volna idénre, ezt viszont a német alkotmány a Covidhoz hasonló vészhelyzeteket leszámítva tiltja. Ennek megfelelően a 2024-re kidolgozott költségvetést a német alkotmánybíróság november 15-én alkotmányellenesnek nyilvánította, így az év végéig maradt idő, hogy valahonnan szerezzenek bele 60 milliárd eurót.

Hosszú és kemény huzavona után végül december 13-án sikerült megegyezni egy olyan költségvetésről, amely nem számol új eladósodással, így az alkotmánynak és az alkotmánybíróságnak is megfelel. Ezzel viszont komolyan csökkenteni kellett egyes minisztériumok költségvetését, megvágták a Scholz-kormány gazdaságfejlesztési programját, és néhány megszorítást is bevezettek – így a gazdákra vonatkozó két változást is.

A költségvetéssel kapcsolatos nézeteltérés miatt tavaly év végén majdnem szétesett a német kormány. A jobboldali liberális szabad demokraták (FDP) még a tagságukat is megkérdezték, hogy kilépjenek-e a koalícióból, végül a tagok 52 százaléka a maradásra szavazott, úgyhogy minimális többséggel, de egyelőre a maradás mellett döntöttek.

Ki merre kormányozza a hajót?

A konfliktus mögött azonban egy nagyon mély gazdaságpolitikai, amögött pedig világnézeti konfliktus áll.

Ugyan első ránézésre a koalícióban lévő német liberálisok és zöldek is polgári liberális pártok, valójában homlokegyenest ellenkező elképzeléseik vannak arról, hogyan kellene kormányozni Németországot, és főleg mit kéne kezdeni a német gazdasággal.

Az FDP szavazótáborának magját kis- és középvállalkozók, szállodatulajdonosok, orvosok, gyógyszerészek, ügyvédek és egyéb szabadfoglalkozásúak adják. Ők nem szorulnak rá a segélyekre és nem foglalkoznak a minimálbérrel, viszont szeretnék, ha kevesebb adót kellene fizetniük, kevesebb adminisztratív terhük lenne. Az FDP ennek megfelelően a klasszikus neoliberális elképzelésekhez hasonló politikát támogat, amelynek középpontjában a kisvállalkozók és a jól keresők adócsökkentése áll.

A Zöldek viszont ennek pont az ellentétét szeretnék: ők megadóztatnának mindent, ami környezetszennyező, az így beszedett pénzt pedig egyrészt a szegények támogatására, másrészt a zöld átállásra költenék. Álláspontjuk szerint ez utóbbi sikeres megvalósítás esetén olyan gazdasági növekedéshez vezetne, amivel mindenki jobban járna. A koalíciót vezető szociáldemokraták álláspontja a két elképzelés között, de inkább a zöldekhez közelebb van.

A Scholz-kormány ezért már megalakulása óta olyan, mint egy hajó, amelynek kormányát Christian Lindner liberális pénzügyminiszter folyamatosan jobbra, Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter pedig folyamatosan balra rángatja. A durva nézetkülönbségek már a koalíciós tárgyalások alatt, és a koalíciós szerződésben is látszottak, ez utóbbiban végül egyszerre ígérték meg az adócsökkentéseket, és a gazdaság zöld átállásának állami finanszírozását – amit a valóságban persze nem nagyon lehetne egyszerre megvalósítani.

Az elmúlt két évben a kormányt segítette, hogy a koronavírus-járvány és az orosz-ukrán háború miatt nem kellett tartaniuk magukat az alkotmányban rögzített adósságfékhez, vagyis hitelből tudták finanszírozni a zöldek és a szociáldemokraták gazdaságpolitikai programját, miközben nem kellett érdemben adót emelniük. (A némethez hasonló zöld gazdaságfejlesztési programot valósítanak meg amúgy az Egyesült Államokban is, csak ott rengeteg hitel felvételével.)

A hajókormány kétirányú rángatása tavaly novemberben az alkotmánybíróság döntéséig valamennyire működött, mostanra viszont ott tartunk, hogy mindkét oldalnak le kellett mondani tervei egy részéről: Scholz 200 milliárd eurós gazdaságfejlesztési programját 160 milliárd euróra vágták vissza, az FDP korábbi ígéreteivel ellentétben pedig adóemelésekre volt szükség.

Ezzel párhuzamosan a német kormánypártok népszerűsége szinte páratlan mélyponton van. Míg a 2021-es választásokon még összesen a szavazatok 52 százalékát szerezték meg, most együttesen csak a szavazatok 30-35 százalékára számíthatnának. Ennek egy sor oka van a kormányon belüli vitáktól kezdve a bevándorlás kezeléséig. A legfontosabb azonban a német gazdaság rossz állapota.

Rottyon Európa legerősebb gazdasága

A német gazdaság a 2008-as válság után a fejlett országok többségéhez képest példásan teljesített: a GDP stabilan növekedett, miközben az államadósság csökkent, és sokkal több terméket adtak el külföldre, mint amennyit bevittek az országba. A siker legfontosabb tényezője a német ipar jó teljesítménye volt: a németek egy csomó magas technológiájú terméket gyártottak, amit külföldön el tudtak adni.

A koronavírus-járvány környékén azonban valami elromlott. A járványt a németek még viszonylag jól átvészelték, de aztán 2022 végén ismét recesszióba csúsztak, azóta tavaly egy 0,5 százalékos mínuszt hoztak össze, és a fejlett országok közül egyedüliként várhatóan idén is zsugorodni fog a gazdaságuk. Részben a német gazdaság gyengélkedése miatt volt tavaly a magyar gazdaság is mínuszos, hiszen ők a legfontosabb exportpartnerünk.

Annak, hogy a német gazdaság miért áll ilyen rosszul, egy sor oka van, arról pedig még a szakértők is vitatkoznak, hogy ezek közül melyik mennyiben felelős a válságért. Ami biztos:

• Németország korábban (Magyarországhoz hasonlóan) az oroszoktól vásárolta a földgázt, és amíg a világpiaci árak alacsonyan voltak, addig a német ipar is tudott erre számítani. 2021-ben aztán kilőttek a világpiaci árak, majd az orosz-ukrán háború kitörése és az Északi Áramlat felrobbantása után a németek nem tudtak több olcsó gázt venni Oroszországtól. Ezért elkezdtek sokkal drágábban Norvégiából, Hollandiából, Kuvaitból és más helyekről földgázt vásárolni, ami miatt a gyártási költségeik durván megugrottak.
• A németek leállították az utolsó atomerőműveiket, ami miatt áramból is sokat kell külföldről importálniuk, ez szintén hozzátesz a magas energiaárakhoz.
• Az Európai Központi Bank kamatemelése visszafogta a befektetéseket, miközben az infláció miatt egész Európában csökkent a lakosság fogyasztása.
• A német ipar motorja hagyományosan az autógyártás és az elektronikai eszközök gyártása, a koronavírus-járvány után azonban nagyon durván visszaesett az új autók eladása Európában.
• Közben Kína technológiailag elkezdett felfejlődni a Nyugathoz, a kínai autók ma már felveszik a versenyt a német, japán és amerikai autókkal, ami tíz éve még nem történhetett volna meg. (Ezt mutatja, hogy a BYD szegedi gyárának építése is.)
• A német gazdaság korábban rengeteget exportált (főleg gépeket és elektronikai eszközöket) az Egyesült Államokba és Kínába, közben most Európa mindkét nagyhatalommal kereskedelmi háborúba keveredett. A kínaiaknak a technológiai fejlődésük miatt, az amerikaiak pedig Biden gazdaságfejlesztési programja miatt egyre kevesebb szükségük van a német termékekre.

Scholz és Robert Habeck gazdasági miniszter a gazdaság problémáit azzal próbálta (volna) megoldani, hogy a 200 milliárd eurót adnak a zöldnek nevezett gazdasági ágazatok fejlesztésére, amelyek aztán megint versenyképesek lettek volna a nemzetközi piacokon. Ez a próbálkozás azonban részben pont azon bukott el, hogy az FDP, majd az alkotmánybíróság megakadályozta, hogy hitelből fejlesszék a gazdaságot, ami így nem tudni, mikor tud megint növekedő pályára állni.

A problémákért egyébként sok közgazdász szerint elsősorban nem a jelenlegi, hanem az előző vezetés tehet: Merkel ugyanis a gazdasági növekedés idején igyekezett minden konfliktussal járó reformot, és pénzbe kerülő beruházást megúszni. Ezzel akkor jó számokat lehetett elérni, hiszen a gazdaság növekedett, miközben az államadósság csökkent, a feladatokat viszont csak görgették maguk előtt. Ezek pedig mostanra ütköztek ki, amikor egyszerre kellene közülük többnek nekiállni.

A kormány ellen mennek

A német lakosság ezt azonban nem így látja, és a legtöbben a jelenlegi kormányt, azon belül is Robert Habeck zöldpárti gazdasági minisztert teszik felelőssé a nehézségekért. A zöldek hatására ugyanis több olyan intézkedést is hozott a kormány, ami rövid távon pluszköltséget jelent a családoknak, miközben a gazdaság zöld átállásának előnyeit még nem nagyon lehet látni. (Ebben persze a bulvársajtónak is szerepe van, amely szereti Merkel baklövéseit is Habeck nyakába varrni).

Ha most vasárnap lennének választások, Merkel pártja, a kereszténydemokrata CDU 31-34 százalékot kapna, vagyis egyedül annyit, amennyit a kormánykoalíció három pártja együtt. Második helyen ráadásul a szélsőjobboldali AfD végezne 23 százalék körüli eredménnyel úgy, hogy Kelet-Németországban szinte minden választókerületet megnyernének.

Ezek a pártok most igyekeznek is felkapaszkodni az utakat megbénító traktorokra, és kihasználni a kormánnyal szembeni elégedetlenséget. Mind a CDU, mind az AfD szolidaritásáról biztosította a tüntetőket és az agrárdízel adómentességének megtartása mellett szólalt fel – ami ellenzékből persze nagyon könnyű lépés.

A kormánypártok eközben arról beszélnek, hogy a gazdák minden más szektorhoz képest így is rengeteg állami és uniós támogatást, előjogot, könnyítést és kivételt élveznek. Szerintük ráadásul felmerül a veszély, hogy a tüntetéseket szélsőjobboldaliak saját céljaikra használják majd fel. Ez részben igaz, hiszen a tiltakozók között ott van a parlamenti és a parlamenten kívüli szélsőjobb is, azonban ez ez érvelés lehet, hogy csak olaj lesz a tűzre felháborodott tüntetőknél.

Azt, hogy a tüntetéssorozatnak mi lesz a vége, most még nem lehet látni. A német lakosság többsége ma nagyon kritikus a kormánnyal, és nagyvárosokban felvonuló traktorok látványa sokakban azt az érzést keltheti, hogy Scholzék elveszítették a talajt a lábuk alól. Érdemes viszont abba is belegondolni, hogy a Brandenburgi kapu előtt felvonuló 200 traktor sokkal látványosabb, mintha kétszáz ember állna csak ott, viszont nem feltétlenül jelent sokkal több embert.

Tüntetések márpedig Merkel idején is voltak, aki – a világ legtöbb kormányához hasonlóan – ciklus közepére rendre sokat veszített a népszerűségéből, hogy aztán a ciklus végére mindig visszaszerezze azt valahogy. Kérdés, hogy a jelenlegi német kormánynak lesz-e egyáltalán lehetősége ezt megpróbálni, vagy a következő napok eseményei után nem akarják majd így folytatni.

Christian Lindner és az FDP valószínűleg már ezerszer megbánta, hogy két éve koalícióra lépett a zöldekkel és a szociáldemokratákkal, ha tehát csak a szabad demokraták hangulatán múlna, lehet, hogy holnap feloszlana ez a kormány. Egyetlen dolog tarthatja őket vissza: az, hogy a legutóbbi választáson még 11 százalékot elért pártjuk elveszítette szavazói nagy részét, most 5 százalék körül mérik az FDP, így az egy előrehozott választáson ma ki is eshetne a parlamentből.

Bárhogy is alakul, Németország nehéz és izgalmas napok, hetek és hónapok előtt áll.