Költészet
A játék szabadsága és felelőssége
Markó Béla ma 75 éves. A kamaszkori csínyektől a korai verseken át az újabb novellákig pályájának egyik visszatérő kérdése: hogyan lesz a játékból felelősség.
A Maros megyei csapat nyerte a Romániai Írószövetség Költészeti Versengését
A hagyományos költőversenyt idén az Égei-tenger partján, az Olümposz lábánál, a görögországi Platamonaszon szervezték meg.
Markó Béla: Ó, Attila, segíts nekünk!
A magyar költészet napja közvetlenül megelőzi az országgyűlési választások nagy pillanatát. Markó Bélát arra kértük, hogy egy szöveggel reagáljon erre a sorsfordító, történelmi pillanatra – ő pedig...
A gondolkodás tanításának a vége
Meddig tanítható az írás? Léteznek zsenik? Miért van háttérbe szorulva az írás oktatása, a hagyományos versformák, hogyan él túl az irodalom a digitalizáció uralta világban? Interjú Horváth Viktor...
Nem „haza-költő”, hanem haza költő – Demény Péter Balla Zsófiával való találkozásai az ismerős...
Balla Zsófia nem csak könnyes szemmel nézte Kolozsvárt, hanem finom iróniával és feszültséggel teli érzékenységgel láttatta városát – így nyitott új szemszöget Demény Péter és mások számára is.
A vigaszban van egy szép hazugság – Szabó T. Anna Kolozsváron a költészet sötét és fényes...
„A sötét nélkül nem lehet a fényről beszélni” – fogalmazott a költő Vigasz című kötetéről szólva, és a gyász rétegeiről, a halálfélelemről, a vigasztalás ellentmondásairól beszélt. Kiderült az is,...
Kopriva Nikolett Sepsiszentgyörgyön írta meg a háborús Kárpátalját: Valósággal előbugyogtak...
Már 17 évesen elhagyta Munkácsot, de az orosz-ukrán háború kitörése után változott meg annyira a gyermekkori otthona, hogy az már versbe kívánkozott.
Minden focitól őszen – Fekete Vince 60. születésnapjára
Régi focimeccsek, nyári táborok, közös irodalmi viták, kocsmai beszélgetések során alakult ki furcsa, mély barátsága Fekete Vincével, aminek eredője egyfajta sorsközösség, írja személyes hangú...
László Noémi kapja idén a Kovács András Ferenc Költészeti Díjat
A díj minden évben a magyar költészet napja környékén talál gazdára.
Kárpátok karjába’
Thököly Vajk. Ez a név mindannak a szimbóluma, amerre az erdélyi magyarságnak nem kellene tartania.
