Ez már nem tűnik el: jegyzőkönyv rögzíti az RMDSZ-es Kántor Boglárka politikai akcióját a gyergyói Egyfeszt körül

Hónapok óta követjük nyomon az Egyfeszt közpénzes finanszírozásának történetét – különösen azt a 750 ezer lejes tételt, amelyet Kántor Boglárka RMDSZ-es parlamenti képviselő saját érdemként tálalt a gyergyószentmiklósi tanácsülésen. Mi is rákérdeztünk: hogyan dönthet ő arról, mire költsön az önkormányzat? Hogyan „hozta” ezt a pénzt, ha egyszer alanyi jogon járt a városnak? A képviselő azonban érdemi válasz helyett maszatoló levélben reagált. Az ülésről készült első hivatalos jegyzőkönyv pedig gondosan elkerülte ezeket a kényes részleteket. Mostanra azonban mindez megváltozott: az EMSZ kezdeményezésére kiegészített dokumentum végre rögzíti, mi hangzott el valójában – fenyegetések, közpénzosztás, politikai önfényezés, a nyilvánosság kizárására tett kísérlet. És ez már nem tűnik el.

Gyergyószentmiklóson forró hangulatú üléssel zárult a nyári vakáció előtti tanácsülés. A Tusványos idején, július 24-én délután kezdetben minden a szokásos mederben zajlott: a tanács tagjai elfogadták a napirendet, majd a kérdések és interpellációk pontnál a teremben az RMDSZ Vaslui megye parlamenti képviselője, Kántor Boglárka kapott szót. Kántor – akit a polgármester és a tanács elnöke is nagy tisztelettel köszöntött – előbb beszámolt első féléves parlamenti munkájáról, majd egy személyes hangvételű hozzászólásban méltatta a helyi közösségi élet szerepét.

A képviselő büszkén említette, hogy a választási lottón Vaslui megyében nyert parlamenti képviselői keretének „90 százalékát” sikerült Gyergyószentmiklósra irányítania – ami szerinte 750 ezer lejnyi plusz támogatást jelent a városnak –, és arra kérte a városi tanácsot, hogy ezt az összeget közösségépítésre használják fel: például az Egyfeszt nevű összművészeti fesztivál finanszírozására és a saját maga által szervezett Feltöltő nevű keresztény fesztiválhoz kötődő új oktatási központ létrehozására.

Úgy fogalmazott, ez a 150 ezer eurónak megfelelő közpénz a szíve csücske, amit a szülővárosának szeretne adni, és reméli, a városvezetés él is ezzel a lehetőséggel. Beszéde végén Kántor megköszönte a korábbi együttműködést, és biztosította a jelenlévőket, hogy a jövőben is számíthatnak a támogatására.

A képviselőnő felszólalását azonban nem hagyta szó nélkül a városi tanácsban RMDSZ-es többséggel szemben kisebbségben lévő ellenzék. Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) két tanácsosa, Sorbán Attila Örs és Bajkó László azonnal kifogásolták Kántor állítását, miszerint a 750 ezer lejes támogatás az ő közbenjárásának köszönhető. Szerintük ez megtévesztő, mivel a szóban forgó összeg alanyi jogon járó állami forrás, amely amúgy is a város költségvetését illette volna. Emellett hangsúlyozták: egy eladósodott város nem engedheti meg magának, hogy ekkora összegeket fesztiválokra költsön. Erre válaszul a helyi RMDSZ-frakció tagjai – élükön Erős Leventével és Keresztes Zsomborral – azt firtatták, az EMSZ vajon mennyi plusz forrást hozott eddig a városnak, mert ők nem tudnak hasonlóról. Az ellenzéki tanácsosok erre leszögezték, a szóban forgó pénzeket nem Kántor hozta „otthonról”, hiszen azok eleve a város büdzséjét gyarapították, és a román költségvetési rendszerben nem is létezik ilyen egyéni pénzosztogatási mechanizmus. A két tábor közt parázs vita alakult ki arról, honnan is jött a 750 ezer lej és mire kellene költeni.

A vitát végül maga Kántor Boglárka zárta le egy heves, személyes hangú kifakadással. Újra szót kért, és indulatosan a szemére vetette az EMSZ-nek, hogy amikor az RMDSZ-frakciót bírálják, valójában a gyergyószentmiklósi választópolgárokat sértegetik, hiszen ők juttatták a képviselőket a tanácsba. „Azt hiszem, ez nagy hiba” – mondta.

Kántor hangsúlyozta, hogy a városban évekig azt mondták, „nem történik semmi”, és szerinte épp az olyan rendezvények pezsdítik fel Gyergyót, mint az Egyfeszt, amelyekért rengeteg önkéntes, ingyen dolgozó fiatal tesz meg mindent. Úgy véli, ezeket az erőfeszítéseket kritizálni óriási tévedés, mert a közösség erejét és életkedvét rombolja. „Ha nem tetszik önöknek ez a plusz támogatás, akkor jövőre akár át is engedhetem a helyemet egy EMSZ-es képviselőnek – már ha létezne ilyen – hogy ő segítsen helyettem” – vágta oda indulatosan. Hozzátette: valóban együttműködött eddig az EMSZ-szel a közös ügyek érdekében, de látva a mostani támadásaikat, ezt már hibának tartja, mert „nincs értelme a közösség ellen dolgozni”.

Kántor szerint mindenki jobban járna, ha a képviselők nem egymással harcolnának, mint a „cicák háborújában”, hanem egy emberként a város javát szolgálnák. Szavai döbbent csendet hagytak maguk után a teremben. A polgármester, Nagy Zoltán még megpróbálta egy frissiben megjelent, szerinte valótlanságokat tartalmazó cikkre terelni a szót, de a valódi földindulás ezzel már nem volt elkerülhető.

Másnapra a helyi és országos sajtót is bejárta a hír Kántor kijelentéseiről. Az EMSZ gyergyószentmiklósi szervezete példátlan és súlyos esetként jellemezte, hogy egy parlamenti képviselő a közpénzekről úgy beszéljen, mintha a saját zsebéből osztogatná azokat. Közleményük szerint Kántor Boglárka azt a látszatot keltette, hogy kénye-kedve szerint csoportosíthat át állami forrásokat, és politikai szívességként utaltathat jelentős összegeket – ami veszélyes precedens a közéletben. Az ellenzéki párt szerint a 750 ezer lej valójában a városnak alanyi jogon járó, visszaosztott keret része volt, tehát Kántor teljesítményét illetően nem tekinthető külön lobbisikernek.

Az EMSZ rámutatott, hogy a gyergyói önkormányzat az elmúlt öt évben közel 20 millió lej adósságot halmozott fel, ennek ellenére az idén is 1 millió lej fölötti összeget költött fesztiválok támogatására – ebből 750 ezret éppen az Egyfeszt nevű rendezvényre, amely egy szűk politikai-gazdasági kör „magánfesztiválja”.

Bár törvénytelenség nem történt, az EMSZ szerint ez erkölcsileg vállalhatatlan egy olyan városban, amely súlyos anyagi gondokkal és leromlott infrastruktúrával küzd. A közlemény példákat sorolt: az eladósodottság miatt nincs pénz a művelődési ház felújítására (az épület jelenleg használhatatlan), a jégpálya leromlott állapota miatt a helyi hokicsapatnak a szomszéd faluba kell átjárnia edzeni, a szociális bérlakások befejezése csúszik, és az utak karbantartására is csak fele annyit költ idén a város, mint az Egyfeszt támogatására. Mindezek fényében az EMSZ úgy vélte, a 750 ezres fesztiváltámogatás aránytalanul nagy összeg, amit sokkal sürgetőbb feladatokra is fordíthattak volna.

Innen indul a jegyzőkönyvről szóló szájkaraté, amit a Transtelex lekövetett

A politikai adok-kapok azonban ezzel nem ért véget, sőt a legérdekesebb csörte csak ezután következett, a színfalak mögött. A botrány kirobbanása után néhány nappal megkapta a tanács mindazt, ami minden ülés után rutinszerűen érkezik: a hivatalos jegyzőkönyvet, vagyis a szóban forgó tanácsülés leiratát. Ebből kellett volna kiderülnie, pontosan mi hangzott el a nyilvánosság előtt. Csakhogy az első változat nyomokban sem tartalmazta Kántor Boglárka indulatos replikáját. A jegyzőkönyvet készítő apparátus – valószínűleg a szokásos protokollnak megfelelően és nem az RMDSZ nyomására – erősen összevont, formális stílusban foglalta össze a történteket. Ebben a verzióban Kántor felszólalása mindössze annyiból állt, hogy beszámolt a sikereiről, majd megjegyezte: a pluszforrásokat a saját közbenjárására kapta a város, és szeretné, ha ezeket rendezvényekre és a közösségi élet fellendítésére fordítanák. Ezt követte két mondatban az EMSZ képviselők és az RMDSZ-frakció reagálása, nagyvonalúan kihagyva a lényeget.

Az eredeti jegyzőkönyv-vázlat szerint csak annyi történt, hogy az EMSZ képviselői „fenntartásokat fogalmaztak meg”, majd a felek között vita bontakozott ki a pluszpénz eredetéről és sorsáról. Sehol egy szó Kántor későbbi indulatos kiszólásairól, fenyegető élű megjegyzéseiről vagy arról, hogy konkrétan mivel vádolták meg egymást a felek. Az ülés jegyzőkönyve így – az EMSZ értékelése szerint – összefoglaló kampányanyaggá silányult, amely egy politikus vagy párt érdekei mentén retusálva adta vissza a történteket, akárcsak a „baráti sajtó” elfogult tudósításai szoktak.

Csakhogy ezúttal az ellenzék résen volt

Sorbán Attila Örs EMSZ-es tanácsos már a következő tanácsülés elején – az ilyenkor kötelező napirendi pont, a jegyzőkönyv hitelesítése előtt – írásos indítványban kérte a július 24-i ülés jegyzőkönyvének kiegészítését és kijavítását. Három pontba szedve, pontról pontra sorolta fel, milyen részek hiányosak vagy félrevezetők a dokumentumban. Először azt kérte, hogy Kántor beszámolójában ne maradjanak ki a képviselő „dicsekvései” – például az a kijelentése, hogy saját parlamenti keretének 90%-át Gyergyószentmiklósra hozta, illetve a kérése, hogy a 750 ezer lejt az Egyfeszt támogatására és a feltöltődés központjára fordítsák. Másodszor javasolta kibővíteni az EMSZ reagálásáról szóló bekezdést azokkal a konkrétumokkal, amiket Bajkó és ő valóban elmondott: hogy a pénz nem Kántor magánakciója, hanem a városnak járó tétel, és hogy a város nem engedhet meg magának ekkora fesztivál-finanszírozást. Harmadszor pedig kiegészítette az RMDSZ-esek észrevételére adott válaszukat is azzal a mondattal, miszerint az RMDSZ képviselői sem „saját zsebből” hoztak bármit, hiszen a költségvetési rendszer nem így működik. Sorbán indítványa nyomatékosan hozzáfűzte: ha bármilyen okból nem áll módjukban az említett módosításokat eszközölni, akkor legalább szó szerint vezessék be a jegyzőkönyvbe az ülésen elhangzottakat – hiszen létezik videó és hangfelvétel is, amelyek alapján a teljes vita pontosan lejegyezhető.

Az EMSZ javaslatai a testület elé kerültek, és – némi meglepetésre – a tanács egyhangúlag megszavazta a jegyzőkönyv módosítását. Úgy tűnt, „győzött az igazság”: az ellenzék elérte, hogy papíron is nyoma legyen Kántor kifakadásának és a teljes politikai szóváltásnak. A szavazás után azonban öt perc szünet következett, és a folyosón újabb fordulat játszódott le. Az ülés RMDSZ-es levezető elnöke, Erős Levente szünetet rendelt el, majd párttársai élén a városháza jegyzőjét rohanta meg.

A tanácsteremben az RMDSZ-es csoport a jegyző körül gyűlt össze, és agyaltak, hogyan lehetne mégis elutasítani a frissen elfogadott módosításokat? Több percnyi izgatott tanácskozás után a jegyző visszatért a terembe és bejelentette: jogértelmezése szerint a tanácsosok csak a saját maguk által elmondottak jegyzőkönyvezését kérhetik módosítani, mások szavait utólag nem változtathatják meg. Ez lényegében azt jelentette, hogy az EMSZ szerintük nem kérhette volna Kántor hozzászólásának kiegészítését – hiába volt az tele csúsztatásokkal az ő olvasatukban. Sorbán Attila Örs nem hagyta annyiban a dolgot, jelezte: nem ért egyet ezzel a jogértelmezéssel, így a jegyzővel végül abban maradtak a tanácsosok, hogy másodvéleményt kér az ügyben. Az ülés végére a tanácsi többség mégis kivette a korábban elfogadott módosításokat a frissen hitelesített jegyzőkönyvből. Az igazság pillanata így ismét elodázódott.

Ezek után hetekig ment a háttéralku és egyeztetés. Az EMSZ nem tágított álláspontjától, hogy a jegyzőkönyv nem válhat politikai propagandává, az RMDSZ viszont nem akarta jegyzőkönyvbe foglalni a számukra kínos mondatokat. A nyilvánosság eközben alig tudott arról, mi folyik a gyergyói városházán. A vitát a helyi médiában igyekeztek minimalizálni, a tanácsülések jegyzőkönyveit pedig jellemzően nehéz elérni a nagyközönségnek. Végül a hírek szerint maga Kántor Boglárka is kezdeményezte saját szavainak lejegyzését – feltehetően attól tartva, hogy ha már bele kell írni a jegyzőkönyvbe, legalább pontosan az kerüljön bele, amit mondott.

A történteket látva valóban felmerül a kérdés: ha nincs ellenzéki kontroll és oknyomozó figyelem, vajon hány hasonló ferdítés és visszaélés bújhat meg a bürokrácia útvesztőiben? Az EMSZ szerint éppen az a feladatuk, hogy rámutassanak ezekre, hiszen „csak a közakarat vethet véget a gyergyói RMDSZ közpénzpazarló ámokfutásának” – áll a helyi szervezet egyik nyilatkozatában.

Végül szeptember második felére pont került az ügy végére. Sorbán Attila Örs szeptember 23-án bejelentette, hogy minden EMSZ által kért módosítás bekerült a jegyzőkönyvbe, így hivatalos, írásos nyoma van annak, ki hogyan viszonyul a saját szerepéhez és a közpénzekhez Gyergyószentmiklóson. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a nyári vitában elhangzott minden kínos mondat – Kántor Boglárka fenyegetése és sértett kifakadása éppúgy, mint az ellenzék kritikus észrevételei – tanúbizonyságul szolgálhatnak a jövőben. A jegyzőkönyv immár tartalmazza azt is, hogy a képviselőnő a saját érdemeként tüntette fel a városnak jutó állami pénzt, és meghatározta, hogy mire költsék el, majd gyakorlatilag kioktatta a bírálóit, mondván: aki őt vagy az RMDSZ-t kritizálja, az a gyergyói embereket támadja.

Közben Gyergyószentmiklóson nem csillapodnak a kedélyek az Egyfeszt körül. A fesztivált – mely idén immár ötödik alkalommal zajlott – minden évben egyre bőkezűbben támogatta a város, az idei 750 ezres hozzájárulás pedig messze meghaladja az összes többi kulturális rendezvényre szánt keretet.

A finanszírozás ráadásul meglehetősen átláthatatlan: az önkormányzat nem közvetlenül a szervezőknek utalja a pénzt, hanem egy ADI Hargita nevű egyesületen keresztül szórja szét, aminek működésébe a nyilvánosság nem lát bele. A fesztivál fő szervezője az Ice Flora Alapítvány, amely azonban nem siette el a tájékoztatást: a Transtelex közérdekű adatigénylésére sem válaszoltak. Időközben az is kiderült, hogy az Ice Flora Alapítvány magyar állami támogatást is kapott erre az évre (lapunk 8 millió forintot tárt fel, azaz kb. 20 ezer eurót), így a rendezvény mögött komoly érdekcsoportok sejlenek fel.

A lebonyolítás kapcsán sorra kerülnek napvilágra kellemetlen részletek: helyi fellépők és alvállalkozók panaszkodnak késedelmes kifizetésekről és egyoldalú szerződésekről, a fesztiválon pedig a jegyárak úgy kúsznak felfelé, mintha nem is élveznének tetemes közpénzes dotációt. Egyes önkéntesek arról számoltak be az előző évi fesztiválok kapcsán, hogy a szervezés kaotikus, a helyi segítők pedig érdemtelenül háttérbe szorulnak az országos sztárfellépőkhöz képest.

Azt is megírtuk az Egyfesztről szóló cikkünkben, hogy volt olyan zenekar, amelyet a tavalyi fellépése után sem fizettek ki, miközben az idei fő attrakció, Rúzsa Magdi 45 ezer eurós gázsit kapott. Mindezek a feszültségek azt erősítik az ellenzék narratíváját, miszerint Kántor Boglárka nem mondott igazat: szó sincs arról, hogy „saját” pénzt hozott volna a városnak, ehelyett egy szűk kör érdekeit szolgáló fesztiválra közösségi forrásokat csoportosítottak át a városlakók valós igényeinek rovására.

A gyergyói fesztivál körüli huzavona augusztusban egy másik mellékszálon is különös fordulatot vett. A városvezetés nyáron 400 négyzetméternyi területet hasított ki a helyi múzeum kertjéből, hogy ott a Bagossy Brothers Company zenekar számára egy rendezvénycsűrt alakítsanak ki. A terv szerint ide szervezték volna az Egyfeszt akusztikus koncertjeit és közösségi programjait, a helyileg legnagyobb becsben tartott zenekar pedig egy saját kávézót is kapott volna a csűr mellett. A tervet sokáig homály és pletyka övezte, mégis a testület (RMDSZ-es többséggel) döntött a közterület átadásáról. Miután azonban a Transtelex cikke nyilvánosságra hozta az ügyet, a Bagossy zenekar menedzsmentje váratlanul lefújta az egész projektet – sőt, a tagok kiszálltak az Egyfeszt szervezéséből is.

A zenekar gitárosa elismerte, hogy évek óta próbálták tető alá hozni a csűrt, de önerőből esélytelen lett volna, a nyilvánosság előtt azonban hirtelen kellemetlenné vált a dolog, ezért inkább kihátráltak belőle. Ezt bizonyítja az a passzív-agresszív üzenet is, amelyben a Bagossy egyik tagja személyes támadással illette a tényfeltáró cikk szerzőjét: szerinte a projekt azért hiúsult meg, mert az újságíró nyilvánosságra hozta, így a nyilvánosság volt az oka annak, hogy az egész lekerült a napirendről. Ez az epizód is azt mutatja, mekkora hatalma van a nyilvánosságnak: amíg mindez csak zárt ajtók mögött, „haveri alapon” zajlott, a város még a közvagyont is odalökte volna egy magánprojektnek, mert a zenekarnak húzóneve van, és nem csak nemet mondani nem lehet már nekik, hanem kérdéseket sem feltenni, ha közvagyonhoz közük lenne.

Amint azonban napvilágra kerültek a részletek, a szereplők gyorsan kihátráltak.
Gyergyószentmiklóson tehát forrnak az indulatok, de a városi tanács jegyzőkönyve végül megőrizte a lényeget. Hónapok küzdelme kellett hozzá, de mostantól feketén-fehéren olvasható, ki miként vélekedik a közpénzekről és a közösség szolgálatáról. Nem kis dolog ez egy olyan közegben, ahol sokan szeretnék a kellemetlen vitákat a szőnyeg alá söpörni. A tanulság világos: ha nincs, aki kérdőre vonja a hatalmon lévőket, szép csendben átírhatják a valóságot. Gyergyóban ez majdnem sikerült is. Végül azonban akadtak, akik nem hagyták, és most már a jövő választói is elolvashatják a jegyzőkönyvben, mi zajlik a város kulisszái mögött. Ahogy a Transtelex egyik cikke fogalmazott: ha nincs, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz – de Gyergyószentmiklóson egyelőre nem a csend győzött.