„A Bagossynak nem lehet nemet mondani” – közvagyonból épülhet kulturális csűr a gyergyói múzeum udvarán

Évek óta keresi a helyét Gyergyószentmiklóson a Bagossy Brothers Company által tervezett kulturális csűr. A Csíky-kertből és a könyvtárudvarból végül a Tarisznyás Márton Múzeum udvarába költözött a terv, ahol most 400 négyzetmétert választott le az önkormányzat. A múzeum támogatja az elképzelést, de feltételt szabott: ha a csűr kulturális funkciója megszűnik, a terület kerüljön vissza hozzájuk. Közben a magyarországi kormányzati támogatás, amely sokáig a projekt háttereként forgott közbeszédben, eltűnt. A licit kiírása is várat magára, miközben a városi tanácsban és a közösségben egyre több kérdés hangzik el: közvagyonból épülő magáncsűr vagy közösségi haszon?

Gyergyószentmiklóson díszpolgárként tisztelt és legismertebb zenei előadóiként számon tartott zenekar tagjai először a Csíky-kertet szemelték ki a kulturális tér helyszíneként, de az örökségvédelem és a jogi aggályok elvitték onnan a tervet. Ezután a városi könyvtár udvara következett, ahol az ügy RMDSZ-es önkormányzati tolmácsolásban haladt volna, de itt már a kezdetekkor erős ellenállás szerveződött.

Úgy tudjuk, a dolog már a tanácsülés felvezetésénél megbillent. Nagy Zoltán független polgármester távollétében Len-Emil Balázs alpolgármester terjesztette a testület elé a témát, amely a folyosói beszélgetésekben „Bagossyék telke” néven forgott. A bemutatás homályos maradt, a részletek – eljárás, pénz, üzemeltetés – nem álltak össze, miközben a városban már ekkor keringett az a narratíva, hogy Csergő Tibor polgármestersége idején több mint százmillió forintos magyar támogatás körvonalazódott a csűrre. Helyi szereplők szerint a város amúgy is rászorulna egy működő kulturális térre, hiszen a papíron létező kultúrház gyakorlatilag használhatatlan állapotban van; ez magyarázza a sietséget, de nem mentség az átláthatatlanságra.

A könyvtárnál a feszültség csúcsra futott. „Aki ismeri a könyvtár igazgatónőjét, Vincze Csilla Máriát, az tudja, hogy ki tud állni az általa vezetett intézmény érdekei mellett. Már a Figura Stúdió Színházat is kitette az épületből, most is határozottan fellépett és sikerült elérnie, hogy a városvezetés elálljon a tervtől” – idézte fel egy önkormányzati forrásunk. Közben a város szívében, közvetlenül a könyvtár mellett valaki telket vásárolt, a házat lebontatta – sokan ebből arra következtettek, hogy a későbbi csűrnek biztosítanának plusz területet. A közbeszédben Bagossy Norbert neve forgott vevőként, ezt azonban a zenekar gitárosa, Tatár Attila írásban cáfolta: „A telket nem vásárolta meg Norbi! Én magam gondolkodtam rajta egészen két napig tavaly tavasszal. Tetszettek az udvaron levő nagy öreg diófák és mivel régebb sokat dolgoztam vendéglátásban, gondoltam szép helyszín lehetne majd idővel egy kerthelyiségnek, étteremnek. Kihívtam az ingatlanost, megmutatta, majd ajánlatot tettem a tulajdonosoknak, hogy két részletben tudnám kifizetni a kért árat. Ezt ők nem fogadták el. Soha többé nem foglalkoztam a témával és senki más sem a zenekarból.”

A városi legendáktól a konkrét tervekig

Amikor a könyvtárudvar tarthatatlanná vált, a városvezetés elővette a múzeum udvarát. Nem ismeretlen terep ez a zenekarnak: évek óta itt működik az Egyfeszt egyik udvara, a Hegyilevegő, amit a Bagossy és a múzeum visz.

A Tarisznyás Márton Múzeum azért is állt a dolog mellé, mert ők maguk is évek óta szerettek volna egy rendezvénycsűrt, csak pénzük nem volt rá soha. Így jött a kompromisszum: a város leválasztja a 400 négyzetmétert, a csűr pedig a múzeum szomszédságában épülne fel, a múzeum feltételes támogatásával.

„Láttam a tervrajzokat, látványterveket, eredetileg nagyobb területet ölelt volna fel a projekt, de valamennyit visszafaragtak belőle” – mondta Szőcs Levente, aki megmutatta az udvart bejárva, meddig tart a leválasztott telekrész aminek a látványtervét Larix Studio készítheti el.

A csűr helyét a mozdony és a skanzenházak után kezdődő üres részen jelölték ki. Itt van a múzeum hátsó kijárata, ami a Gyilkos-tó felé vezető útra néz – ahol a „turista ösvény” is halad, gyakran csak az örmény örökség megszemlélése mellett.

Amikor Szőcs Levente, a múzeum ideiglenes vezetője először hallott a könyvtárudvarra tervezett Bagossy-csűrről, saját bevallása szerint csalódott volt. „Már megint egy olyan dolog valósul meg valaki más által, amit mi is szerettünk volna, csak nem volt rá pénzünk” – fogalmazott. Elmondta, a skanzen típusú házakat mindenképpen fel kellene újítani, azokban nem gondolhatnak kereskedelmi funkciókra, szálláshelyekre, hiszen műemléki környezet részei. „De ha nekünk lett volna csűrünkre forrásunk, abból legalább némi bevételt tudtunk volna termelni a bérlők által, konferenciák, közösségi rendezvények formájában.”

Szőcs szerint saját csűrjük működtetésén sokat gondolkodtak, de mivel közterületről van szó, ezért nem csak pénzhiány, a bürokrácia is útjukat állta. „Volt kávéházunk a kertben, de azt is fel kellett számolni, mert nehezen lehetett törvényes keretek között működtetni. Mi egy ilyet se tudnánk megengedni magunknak” – tette hozzá, az örmények foodtruckjára mutatva. Szerinte Bagossyék az örmény közösségi ház mintájára tudnák működtetni a csűrt, mert a zenekar miatt a felmerülő jogi problémákat az önkormányzat elhárította azzal, hogy a terület magánkézbe kerül.

Szőcs példaként a pályázati aránytalanságokra is rámutatott. „A magyarországi Géniusz programból 25 millió forintot nyert a múzeum – ez egy egyszeri alkalom volt, és ez akkora összeg, mint az összes pályázati forrásunk az elmúlt húsz évben. Ehhez képest a Bagossy-projekt mögött elhangzó összegek nagyságrendekkel nagyobbak voltak: százmillió forint fölötti támogatásról beszéltek. Ilyen nagyságrendhez mi nem tudunk hozzáférni” – mondta.

Bár a múzeum épületét részben nemrég felújították, még mindig fél épületnyi munka hiányzik, több kiállítási tárgy restaurálásra szorul, és a legnagyobb gond továbbra is a raktárhelyiségek szűkössége és a szakemberek hiánya, pontosabban az, hogy kevesen vannak. „De egy múzeumnál a raktár a legfontosabb, mert ott őrizzük meg az anyagokat. Hiába kaptunk helyet a volt szülészetben is, ma sincs elég kapacitásunk” – fűzte hozzá.

Szőcs mindemellett nem rejtette véka alá, hogy a Bagossy-ügyhöz a város másként viszonyul, mint bármely más kezdeményezéshez. „Bagossyéknak nem lehet nemet mondani. Ők Gyergyó megkerülhetetlen szereplői. Nemcsak zenekarként, hanem mint a város és a vidék büszkeségei, akikért mindenki rajong, és akiket a szülőföldjükön minden intézmény igyekszik támogatni. Nekünk is az volt a logikus döntés, hogy ha egyszer úgyis lesz csűr, akkor inkább nálunk épüljön meg, a mi közelségünkben.” Hozzátette, negyedik éve együtt dolgoznak velük az Egyfeszten is, a zenekar jól ismeri a kertet, „mi pedig örülünk, ha közös programokat szervezhetünk”.

A zenekar beágyazottságát tehát nehéz vitatni: díszpolgárok Gyergyószentmiklóson, nevükhöz fűződik a térség legnagyobb zenei fesztiválja, az Egyfeszt egyik fő udvara a múzeumban működik, miközben karitatív akciókkal és közösségi projektekkel is rendre jelen vannak. Ez egyszerre erőforrás és kockázat: sokan attól tartanak, hogy a zenekar népszerűségét politikai célokra is felhasználják, vagy éppen az ő személyük mögé bújva könnyebben átcsúszhatnak a városon átláthatatlan döntések.

Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Budapesten is befutott előadókként a magyar kormány is előszeretettel használja fel őket saját kulturális és politikai céljaihoz. A csíksomlyói nyeregben tartott koncertjük például a magyarországi választások előtt kampányeszközként is szolgált a Magyar Hang szerint.

Ez a kettősség – a helyi közösség iránti lojalitás és a politikai térben való felhasználhatóság – az, ami a gyergyói csűr körüli vitát is áthatja.

A kérdés nem csupán az, hogy lesz-e kulturális tér, hanem az is, hogy milyen áron, milyen feltételekkel, és vajon közjóként marad-e fenn, vagy egyetlen szereplő köré szerveződik.

A „Bagossy-telkéről” több parázsvita folyik az alapvetően csűr-párti tanácsban

A csűr-helyszín már ismert, de a gyergyószentmiklósi tanácsban még mindig vita tárgya a téma, mert még mindig túl keveset tudnak a tanácsosok róla, miközben a közvagyont már elcsatolták a múzeumtól.

Nagy Zoltán polgármester a legutóbbi tanácsülésen – ahol a Transtelex is jelen volt –, így foglalta össze a helyzetet: „Az elmúlt időszakban már többször döntöttünk a Tarisznyás Márton Múzeumhoz tartozó területről… külön leltári és közvagyoni pozíciót hoztunk létre, kormányjóváhagyáson már túl vagyunk. Most a felosztott területből a nagyobbat újra adminisztrálásba adjuk a múzeumnak. A fennmaradó 400 négyzetméter tovább fog menni, csak még várjuk a Belügyminisztérium utolsó engedélyét, hogy a licitet el lehessen indítani.” A határozatot az RMDSZ-es tanácstöbbség egyhangúan elfogadta, de az ellenzék se szavazott ellene, legfeljebb tartózkodott, kérdéseik azonban voltak.

A támogatás mellett ugyanis bennük rendre megjelentek a kételyek. Bajkó László, az Erdélyi Magyar Szövetség tanácsosa úgy érvelt: hiányozni fog a múzeum egységéből ez a terület, miközben szerint a csűr helyszínének lenne más szabad terület is, amit magánszemélyek megvásárolhatnának. És szerinte a Gyilkos-tó felé olyan szintű parkolási igény fog keletkezni egy Bagossy-csűr miatt, amit a város jelenleg nem tudna kezelni.

A licit körüli optimizmust pedig már korábban árnyalta Dobrean Teodor-Constantin (a PNL–PSD tanácsosa, aki egyedüli román a prérin) tisztázó kérdése/felvetése: ha a pályázat valóban nyitott, elvben más szereplő – akár a múzeum szomszédságában lévő ortodox egyház – is ráindulhat a telekre.

Vagyis miközben az önkormányzat sokak szerint „Bagossyéknak” készíti elő a terepet, egy átlátható liciten a területet akár más is megszerezheti, és az eredeti kulturális elképzelés könnyen más irányt vehet.

Az Erdélyi Magyar Szövetség frakciója hivatalos álláspontját is közölte érdeklődésünkre: az RMDSZ-hez hasonlóan ők is támogatják, hogy Gyergyószentmiklóson új kulturális és turisztikai intézmény jöjjön létre, mert ezen a téren az elmúlt öt évben alig történt valós befektetés. Ugyanakkor, mint fogalmaztak: „aggályos, hogy örökségvédelmi zónában, a múzeum területéből kellene kiszakítani egy értékes részt, miközben a licit és a kivitelezés részletei nem ismertek.” Az EMSZ szerint egészségesebb lenne a kezdeményezést magánterületen, illetve központibb helyszínen megvalósítani, hiszen a múzeum környékén a parkolás és a közlekedés gondjai sem megoldottak.

A közleményben azt is jelezték, hogy a projektet sokáig „sietséggel és körültekintés nélkül próbálta átgyúrni” az RMDSZ-es tanácstöbbség, ami nemcsak a városnak, hanem magának a Bagossy Brothers Companynak is méltatlan helyzetet teremthet. „Nem fér kétség ahhoz, hogy a Bagossy Brothers Company városunk egyik legnagyobb értéke. Éppen ezért óvakodunk az RMDSZ részéről sajnálatos módon megszokottá vált felületes, gondatlan és erőltetett eljárásmódtól” – áll a dokumentumban a tartózkodásuk indoklása.

Itt a piros, hol a prios, avagy 100 millió volt, nincs

Talán a legmeghökkentőbb mégis a történetben, hogy a sokat emlegetett, több mint százmillió forintos magyarországi támogatás a Csűrre közben kiszaladt a történet alól.

A gyakorlatban soha nem is érkezett meg: legalábbis a zenekar szerint nem kaptak semmit, a tervezés költségeit is saját forrásból állták.

Helyi források szerint az RMDSZ-es sietségre/kapkodásra viszont épp a pályázati határidő lejárása miatt volt szükség, és ennek elestének gondolatára, felmerült egy román közpénzes forgatókönyv is, hogy ha mégsem lesz budapesti pénz, a csűrt egy nagyobb városi pályázati csomagba csúsztatnák – parkrehabilitációval, a város központi parkján a „padon ülő medvével” együtt –, de amióta országos figyelem fordult a témára a sorozatos botrányok miatt – mint Barti Tihamér korrupciós ügye, Vaslui-i képviselőnő, Kántor Boglárka kijelentései és az Egyfesztet ért kritika –, csend lett. Azóta – a román belügyet hibáztatva – a licitet nem írták ki, és azt sem tudni, pontosan mit tartalmazna.

Tatár Attila, a zenekar gitárosa a Transtelexnek írásban azt közölte, ha kell, önerőből is belevágnak, közben szponzorokat keresnek. A múzeum–örmény templom–csűr háromszöget erős szimbiózisnak tartják; a rezsire nappali kávézóval, esti rendezvény-nyitvatartással terveznek, „hogy ne kocsmásodjon el” a hely. A telekvásárlással kapcsolatos pletykákat pedig nemcsak cáfolta, de hosszú listát sorolt fel a zenekar gyergyói közösségi hozzájárulásairól – fenyőültetéstől az Egyfeszt szervezésén át a helyi hokis gyerekek támogatásáig.

„Szeretjük a szülővárosunkat és sokszor önzetlenül is teszünk érte – bármennyire is hihetetlen ez többeknek” – fogalmazott. Hozzátette: a csűr ötlete évekkel ezelőtt bukkant fel a PajtaKult kapcsán, abból végül nem lett semmi. Most azonban úgy látják, Gyergyón hiányzik egy megfelelő méretű és hangulatú helyszín rendszeres táncházakra, akusztikus zenei programokra, kisebb előadásokra.

Tatár szerint az Egyfeszt és más rendezvények tapasztalata egyértelmű: van igény egy ilyen térre. Az Egyfeszt idején a múzeum kertjében álló régi fa színpadot minden évben használták, azt most a zenekar saját forrásból újítaná fel.

„Az első táncház után szeretném, ha már nem az lenne a téma, hogy miért ide épült a csűr, hanem arról beszélhetnénk egy kávé mellett: milyen jó a hely, és milyen jól érezték magukat az emberek tegnap este” – fogalmazott Tatár Attila. Mi pedig felajánlottuk, hogy az erre a kávéra mi fogjuk meghívni őt.

Felmerülő kérdéseinket elküldtük Nagy Zoltán polgármesternek, aki látta őket, de nem válaszolt cikkünk megjelenéséig. Ha ez változik, befrissítjük.

A polgármestertől azt kérdeztük volna: „korábban több más helyszín is felmerült, miért éppen a Tarisznyás kertje maradt végül, miért mondtak le az előző helyszínekről, miért nem volt alternatíva, hogy a BBC magánterületen építi meg a csűrt? Úgy tudjuk, a zenekar elesett a magyar kormányzati támogatástól – mit tud erről, és ha a projekt nem magyar forrásból valósul meg, elképzelhető-e, hogy a város önkormányzata vagy más román állami közpénz kerül bele? Hogyan látja a múzeum azon feltételét, hogy ha a csűr idővel nem a Bagossyhoz tartozik, a terület visszakerüljön a múzeumhoz, tarthatónak tartja ezt? A belügyminisztérium jóváhagyta már a licit kiírásához szükséges dokumentumokat? Mikor lesz kiírva, és mit lehet tudni a licitről tartalmilag – például pályázhatna-e rá akár az ortodox egyház is?”