Nyilvánosságra hoztuk a Bagossy-csűr ügyét, a zenekar menedzsmentje válaszul lefújta a projektet

A Transtelex múlt pénteken számolt be a gyergyószentmiklósi tanácsban „Bagossyék telkeként” emlegetett ügyről, amely eddig leginkább a helyi szóbeszéd szintjén forgott, holott nagyon is valós alapokon nyugodott. Az önkormányzat ugyanis már elcsatolta a Tarisznyás Márton Múzeum kertjéből egy 400 négyzetméteres területet, amit licitre bocsáthat, hogy ott magánrendezvényeknek helyszínt biztosító csűr épülhessen, derült ki számunkra az önkormányzat legutóbbi tanácsülésén.

Cikkünkben ennek nyomán részletesen utánajártunk, majd bemutattuk ennek hátterét is:

• hogyan vándorolt a projekt az elmúlt években közterületről közterületre
• miként tűnt el mögüle a sokat emlegetett százmilliós magyar kormányzati támogatás
• és milyen homályos részletek mellett készült elő a közvagyon tenderre bocsátása.

A közvagyon felhasználásáról szóló történet ismertetése után azonban váratlan fordulat következett: a Bagossy Brothers Company menedzsmentje bejelentette, hogy eláll a tervtől.

A zenekar képviselője szerint nem a bürokrácia, nem a közpénz elakadásának hiánya és nem a háttérben meghúzódó politikai játszmák és botrányok, hanem épp a nyilvánosság volt az oka annak, hogy a kulturális csűr ügye lekerült a napirendről.„Nyugodt álmokat neked és a családodnak, a lányod biztosan nagyon büszke most az édesapjára” – írta passzív-agresszív módon a cikk szerzőjének a Bagossy gitárosa, Tatár Attila.

Az üzenetek intenzitása azonban valójában nem nekem szólt, a csűr ötlete hosszú, kanyargós utat járt be. Először a Csíky-kertbe tervezték, de ott az örökségvédelem húzta keresztül a számításaikat. Ezután a városi könyvtár udvara következett, ahol a helyi ellenállás és a közterület-használat körüli viták miatt hiúsult meg a projekt. Végül a Tarisznyás Márton Múzeum kertje került előtérbe, ahol az intézmény vezetése a projekt – feltételes – támogatásáról biztosította a zenekart, miután ők akárhogy tervezték már évek óta, önerőből soha nem tudtak volna hasonló léptékű beruházást megvalósítani, két rendezvénycsűrre pedig nem lett volna szükség Gyergyóban, ha a Bagossy-csűr megépült volna.

A múzeumkertből elcsatolt 400 négyzetméter azonban arról árulkodott, hogy a város kész minden követ megmozgatni a zenekarért, miközben más kulturális intézmények ennek a hátszélnek a töredékét sem kapják meg.

Csakhogy a múzeumkert elcsatolása után új akadályok bukkantak fel. A minisztériumi engedélyek körüli bürokrácia lassította a folyamatot, és a tanácsban is elindultak a kérdések: miért kell egy sikeres zenekar számára közterületet elcsatolni? Miért nem magánterületen, saját forrásból épül meg a csűr, ha valóban életképes a projekt? Kiterjed-e a tervezés a parkolási problémákra? És miért övezi ennyi titkolózás a projektet, ha minden rendben van a finanszírozással?

A közbeszédben ugyanis sokáig egy százmillió forintot meghaladó magyar állami támogatásról is szó volt, ám ennek is nyoma veszett, a licit pedig továbbra is csúszásban van.

Tatár Attila a Transtelexnek már korábban elismerte: a tervezést és az előkészítést végül saját forrásból fizették, kormányzati támogatást nem használtak fel, szponzorra viszont igényt tartottak volna.

Ráadásul miközben a városháza előkészítette a licitet, a projektet egyre több kétely vette körül: vajon a Bagossy népszerűségére hivatkozva akarnak-e közvagyont magáncélra átjátszani? Ki garantálja, hogy a csűr valóban közösségi térként marad fenn, és nem válik belépős, félig magánkézben működő szórakozóhellyé? Ezekre a kérdésekre azonban már soha nem kaphatunk választ, miután a pénteki cikk után jött a fordulat.

Tatár Attila üzenetében egyébként a közösség szétverését és „karaktergyilkosságot” is emlegetett, és azzal is megindokolta a visszalépést, hogy a cikk a százmilliós magyar kormányzati támogatás eltűnését is szóba hozta. Szerinte egy ilyen állítás mérhetetlen károkat okozhat a zenekarnak a „kiélezett árokásós világban”.

A Bagossy Brothers Company ugyanis zenei karrierjét szereti a politikától függetlenként bemutatni, és csak fű alatt kampányol az RMDSZ-nek vagy a Fidesz-kormánynak – a nemzeti kultúrharc puha díszleteként. Például a Nemzeti Tehetség Program kampányarcaként, vagy a választások előtti ingyenes koncertek egyik fellépőjeként a csíksomlyói nyeregben, amit a magyar kormány csíkszeredai főkonzulátusa szervezett. A jelenségről bővebben itt írtunk.

A sajtó a hibás, mert végezte a dolgát

„Sikerült szétverned egy vagány dolgot, amely gazdagította volna a várost minden formában. Jogtalanul másztál bele egy kicsi város dolgaiba, amelyben semmi nem történik sajnos, mert valamiért mindig elakadnak a jó dolgok” – tette hozzá a gitáros kissé önellentmondásosan, miután közölte, hogy a menedzsmentjük javaslatára elálltak a projekttől.

Csakhogy forrásaink már a cikk megjelenése előtt arról beszéltek, hogy a támogatás hónapokkal korábban kifutott a történet alól. És a magyar kormány vélhetőleg a Barti Tihamér elleni korrupciós vádak, Kántor Boglárka Vaslui megyei képviselő kijelentései és az Egyfeszt körüli botrányok miatt jegelhette a pénzt – ezek ugyanis ugyanarról a körről szóltak, ami indirekt módon az Egyfeszt egyik udvarát, éppen a múzeumkertet menedzselő Bagossy Brothers Companyt is rossz fényben tüntették fel, és ami a valódi oka lehetett annak is, hogy a menedzsment jobbnak látta, ha nem tenyerel bele a zenekar abba, amit Barti Tihamérék helyi kiskirályokként Gyergyó területén összehoztak.

A zenekar apolitikusabb tagjai ezért a forrásaink szerint már eleve nem voltak biztosak a csűr-projektben, inkább az alkalmat keresték arra, hogy a csapat kiszálljon. Most a nyilvánosság adta meg az ürügyet rá. És azt a pár ellenzéki politikust is hibáztatni lehetett, akik az átláthatóságot és átgondoltságot kérték számon a projekten tanácsüléseken.

„Elállunk a projekttől, nyertetek, te és Bajkóék, meg Sorbán Örs és társaik. Nem fog megépülni ez a kulturális tér, nem ilyen áron. Nem fogjuk kitenni a saját pályánkat ennek!” – írta Tatár az Erdélyi Magyar Szövetség politikusait említve, az EMSZ ugyanis a városvezetéssel ellentétben tisztázta az álláspontját a kérdésben.

A gyergyói-NER által működtetett Egyfesztből is távozik a Bagossy

Tatár üzeneteiből az is kiderült: nemcsak a csűrtől, hanem a múzeumkertben lévő egyfesztes fesztiváludvar menedzselésétől visszalépnek. „Kivonulunk a Hegyilevegő udvarból is, nem leszünk többé az Egyfeszten házigazdák, nem lenne jó a szájíze ennek többé azon a helyszínen. Ezután keresünk majd más helyszíneket, ahol mindenki szívesen fogad karitatív dolgokat stb.” – írta Tatár. A történet így végül nemcsak egy kulturális tér tervét söpörte le az asztalról, hanem a város fesztiválját is érintette, amit a gyergyói RMDSZ szervez és igazgat, és aminek szálai eddig a DNA által korrupciós bűncselekmény miatt bíróság elé állított Barti Tihamérnál futottak össze.

A Bagossy-menedzsment narratívája tehát egyszerű: a nyilvánosságot tájékoztatták róla, ezért bukott el a betonbiztos lábakon álló Bagossy-csűr. Valójában azonban a sajtó csak a közösség számára jogos kérdéseket tette fel: kié lesz a csűr, mi történik, ha magánkézbe kerül, hogyan maradhat közösségi térként fenn? Emellett feltárta azokat az ügyeket is, amelyek a gyergyói közvagyon kezelésének visszásságaira és a közérdek sérelmére utalnak.

Azt továbbra is úgy gondoljuk: Gyergyónak jár a kultúra, a szórakozás, a fesztivál, és akár egy közösségi csűr is. Nem az a baj, ha valaki épít, hanem az, ha közpénzből, közterületen, közösségi köntösben, de magánérdek mentén. A város megérdemli, hogy mindez átláthatóan, tisztán, nyílt feltételekkel valósuljon meg, nem a hátsó ajtón keresztül.