Hazaárulózás, ballibsizés fogadta az ATV Öt című műsorának csapatát Székelyudvarhelyen

A Fidesz és az ellenzék összefonódásáról, szelektív problémaérzékenységéről beszélgetett pénteken Székelyudvarhelyen Schiffer András ügyvéd, Konok Péter történész, Dévényi István, a Magyar Hang újságírója, Gavra Gábor, az ATV.hu főszerkesztője és Hont András, az Átlátszó újságírója. A magyarországi ATV Öt című műsorának vendégei Haáz Sándor, a Harghita Business Center és a Szőke László-féle Székely Citrom magazin meghívásának tettek eleget.

Az erdélyi magyar nyilvánosság jelenlegi helyzetét jól mutatja, hogy a meghívottak még a Székelyudvarhelyre érkezésük előtt kaptak hideget-meleget. Akárcsak az erdélyi szervezők, akik felé ezerrel ment a hazaárulózás, a ballibsizés és a sorosozás. Szőke László újságíró elmondása szerint úgy érezte, az emberek egy része vízbe fojtaná őt, a másik része pedig megégetni szeretné, mert felületet biztosított a rendezvény népszerűsítésére. Ami teljesen meglepetésszerűen ért mindenkit. Nemcsak azokat, akik nem fogadták szívesen az említett újságírókat, hanem azokat is, akik kíváncsiak voltak a beszélgetésre. A düh, a csodálkozás vagy hitetlenkedés magyarázata pedig abban áll, hogy Szőke tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyar média egy részét behajtsa az Erdélyi Médiatér Egyesület ernyője alá, mikor ő volt a sajtótröszt fejlesztési igazgatója.

A Fidesz térhódításával párhuzamosan a Drábik Jánosok, a Nógrádi Györgyök, a Castelek, a Bagdy Emőkék és az egyéb (m)agyarországi megmondó emberek az utóbbi időben egyre gyakoribb vendégei lettek az erdélyi, székelyföldi közönségnek. Ezek az előadások általában teltházasak, ami jól mutatja, hogy a Magyarországról átszivárgó propaganda tökéletesen működik már Erdélyben is.

Nem ugyanez az eset áll fent akkor, ha ellenzéki politikus érkezik, vagy olyan közéleti személyiség, aki Fidesz-kritikát fogalmaz meg.

2022-ben a magyarországi ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként induló Márki-Zay Péter székelyudvarhelyi látogatási szándékát hatalmas botrány követte, de kolozsvári látogatása is olyan indulatokat szült, amilyenek egy évtizeddel korábban elképzelhetetlenek lettek volna.

Karácsony Gergely budapesti főpolgármester esetében pedig szintén Székelyudvarhely volt az a hely, ahol a magyar kormánypárt iránti hűségüket hangoztató polgárok még a gondolatát sem bírták elfogadni annak, hogy Budapest főpolgármestere a városban van.

De nem kell politikusnak lenni, hogy kiutáljanak Erdélyből: a szórakoztató műsorok egyik közismert figurája, Sebestyén Balázs és csapata is lemondott a csíkszeredai élő bejelentkezésről, miután egy „hangos kisebbség” felháborodott azon, hogy „minek jönnek ide?” Ezt pedig azzal tetőzte a Fidesz által támogatott Csíki Sör, hogy medveszarkonzervet küldött Balázséknak, mintegy megüzenve a szélsőséges hangoknak: „Szép volt fiúk!”

Bezzeg Székelyudvarhely nem állta útját az ötöknek

A Van élet a budapesti körúton túl? című előadás meghívottjai azért is szúrhattak szemet a Facebookon hőbörgő kommentelőknek, mert közöttük ex-LMP-s politikus, Fideszből kiábrándult újságíró és marxista nézeteket valló előadó is volt, ami egyeseknek elég volt ahhoz, hogy az előadás meghívóit „hazaárulóknak”, a rendezvényt „balliberális”, ellenzéki propagandának bélyegezzék, értsd: nem fideszesnek.

Az már egy másik kérdés, hogy az Öt című műsor fogyasztói nem csak ahhoz szokhattak hozzá, hogy az ötek kritizálja a Fidesz és a NER politikáját, de az ellenzékbe is két lábbal bele szoktak állni. Ami arra is alkalmas, hogy a szavazók már ne csak a Fideszben ne higgyenek, de már a Fidesszel együttműködő ellenzéknek sem.

Gavra Gábor, az ATV.hu főszerkesztője azzal kezdte az offline (tehát nem tévéműsornak készülő) beszélgetésük második kiadását, hogy az elsőt még márciusban Budapesten tartották Vona Gábor szervezésében. Mivel azonban Vona azóta pártot alapított, ezért Gavra – az est moderátoraként – feladatának érezte, hogy az ötök „szint valljanak” a székelyudvarhelyi közönség előtt arról, hogy ki lép be a Vona-féle Második Reformkorba. Jégtörőnek beillő, humoros felvetését a résztvevők is díjazták, a meghívottak pedig a téma komolyságához mérten válaszoltak:

• Hont András azt mondta, ő mindenhova belép, ahová Puzsér nem
• Schiffer András, a Lehet Más a Politika Párt (LMP) egyik alapítója arról beszélt, fél éven belül sehová sem lépne be, és nem is alapítana pártot

Érdeklődésre azért megjegyezte, rosszul esett neki, hogy Vona hirtelen kiugrott a Bennfentesek című műsorból, amit együtt csináltak. De hát szabad ország, szabad ember, szabad a pártalapítás, jegyezte meg. És bár még nem látja át és nem is érti Vona pártját, már azon gondolkodik, hogyha nem lesz más választása, akkor lehet, hogy erre húzza be az X-et jövő júniusban, az EP-választáson.

• Konok Péter publicista elmesélte, egyszer alapított egy pártot, az volt a neve, hogy Ha már lehet, akkor miért ne legyen rögtön Kánaán Párt (az LMP ihlette). Ez egyszemélyes párt volt, mert a szolipszista kommunizmust vallotta irányelvének, és mivel a fegyelmi bizottságban is benne volt, azonnal kirúgta magát.
• Dévényi István, a Magyar Hang újságírója pedig feltette az i-re a pontot azzal, hogy felvetette, neki két alternatívája van, de igazából ugyanaz a kettő, mert vagy a Fideszbe lép vissza, amiből kétszer is kilépett, vagy belép az aromán Fideszbe, ami most elkezdte érdekelni.

Hont András ehhez kapcsolódva azt szúrta oda, ha már a románok ellopták a Fideszt, akkor örülne neki, ha nem is adnák vissza, cserébe pedig visszaszolgáltatják Szász Jenőt a székelyudvarhelyieknek.

A Fidesz félrenéz, ha érdeke úgy szolgálja, az ellenzék viszont be se néz

Gavra ezt a poént használta fel arra, hogy továbbvigye a témát a magyarországi politika „sajátosan szelektív” érzékenységére a határon túli magyarok problémáival kapcsolatban. Megfigyelte ugyanis, hogy a szerb kormány vajdasági latin betűs útjelzőtáblákat leszedő akciói iránt a magyar kormány nem mutatott különösebb érdeklődést, sőt a szerb nemzetiségi politikát mintaszerűnek látja. Az ellenzék pedig a kárpátaljai magyarok problémáit odázza el azzal, hogy háború van Ukrajnában, ezért nem a magyar nyelvű oktatás az elsődleges probléma.

Schiffer András úgy fogalmazott, a kettős mérce, a tökéletes erkölcstelenség és a rövidtávú memória a rendszerváltás óta fő szabálya a magyarországi politikának, az Orbán-kormánynál pedig az látszik 2010 óta, hogy csak a látszat számít. A szerbeknek azért nem szólnak vissza, mert az az érdekük, hogy jó diplomáciai viszonyt ápoljanak Belgráddal.

„Ennél sokkal átfogóbb probléma a magyar külpolitika szempontjából, amikor a magyar miniszterelnök azt mondja, hogy az értékvezérelt politika a félnótásoknak a sajátja, és itt kizárólag érdekvezérelt külpolitika van, mert ezzel gyakorlatilag a határon túli magyar közösségeket föladja. Mert hogy miről van szó? Ha a magyar miniszterelnök, akár csak szimbolikus szolidaritást sem mutat a törökországi, a szíriai kurdokkal, vagy az ujgurokkal, tibetiekkel szemben, akkor milyen alapon vár Brüsszelben szolidaritást a határon túli magyarok ügyében? Például a székelyföldi autonómia ügyében, amiben, megjegyzem, a miniszterelnök az utóbbi 13 évben egyszer sem szólalt meg. Hogyha Magyarország a Kárpát-medencén túl nem létezőnek tekint mindenféle vallási, etnikai autonómiatörekvést, akkor azzal egyszersmind föladja azt, hogy szövetségeseket találjon, akár a székelyföldi, akár a délvidéki, vagy éppen a kárpátaljai magyarok ügyének” – mutatott rá Schiffer.

Ugyanakkor Orbán is csapdában van, mert alapvetően azokra az országokra számíthat, akik szuverenisták, tehát Szlovákia, Románia, Szerbia jöhet számításba. „Ezért volt szerintem megengedhetetlen ostobaság, hogy Tusványost azzal indította, hogy hergelte a román nacionalistákat” – tette hozzá Schiffer. Szerinte Orbán nem Ciolacunak, hanem Iohannisnak és a Nemzeti Liberális Pártnak akart beszólni, azonban Ciolacu alatt vágta a fát, és „kocsmai beszólásával” a Románok Egyesüléséért Szövetségnek (AUR) kedvezett.

Dévényi István szerint a Fidesz szelektív gondolkodása már a székely autonómia ügyében is megmutatkozott, amikor szimbolikus politizáláson túl (székely zászlók kitűzése), a gyakorlatban nem szorgalmazott érdemi előrelépést.

Ugyanakkor szerinte a magyar kormány beavatkozása az erdélyi magyar sajtóba megmutatja a Fidesz valódi arcát, és azt, hogy lényegében hogyan gondolkodik a határon túliakról: felvásárol, használ, eldob. Szerinte a határon túli magyarokra még szüksége van a Fidesznek, ezért nem dobta még el őket, de minimum kétségekre ad okot az, ahogyan pragmatikus nemzeti politika működik.

Hont András úgy vélte, valóban nem újdonság, hogy a különböző business-vezérelt pártérdekek felülírják a magyar-magyar kapcsolatokat. De ez nem csak magyarországi specialitás. Példának épp Székelyudvarhely egykori polgármesterét, a máig kiskirályként számon tartott Szász Jenőt hozta fel, akivel Hont szerint megesett, hogy a Magyar Polgári Párt vezetőjeként, az RMDSZ-szel szemben, Traian Băsescu államelnököt támogatta elnöki újraválasztásában. Băsescu így újrázni tudott.

Konok Péter azonban nem is választaná szét teljesen a magyar kormányt és a magyar ellenzéket. Konok ezeket többé-kevésbé egy konglomerátumnak tekinti a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER). A kormány és ellenzék harca szerinte a szimbolikus térben zajlik, amiben mind a két fél csak felhasználja a kisebbségek vagy a béke témáját, és aszerint igazítja, hogy világnézetileg mi a számukra megfelelő. „Azoknak az embereknek az élete, akikről beszélnek, nem érdekli őket. Orbán akkor is provokál, ha ezzel veszélynek teszi ki az általa támogatott kisebbséget” – mondta Konok. A Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció pedig az erdélyi magyarok és újabban a kárpátaljai magyarok ellen is mozgósított, a párton belül ezek a kisebbségek szitokszóként jelennek meg, akiket Orbán azért telepít be Magyarországra, hogy rá szavazzanak, tette hozzá.

Dévényi szerint ez azért van, mert az ellenzék azt hiszi, hogy Erdélyben csak Fidesz-szavazók élnek, és ezért nem is érzik úgy, hogy itt dolguk lenne, ezért bottal se piszkálják a lehetséges szavazóikat. Az erdélyiek pedig azt látják, hogy a Fidesz tesz értük, mert látják a városokba érkező támogatásokat, beruházásokat, felújításokat. A kézzelfogható dolgokhoz képest szerinte az, hogy a Fidesz nem foglalkozik az autonómia kérdésével, eltörpül.