Ha nem a NATO haladt volna kelet felé, hanem csupa Teréz anya terepszínű ruhában, Oroszország pont így reagál

„Zelenszkij elnök a maga módján egy hős, és én azt hiszem, hogy pont ezt a kiállást kéne elvárnunk a saját vezetőinktől, ha az országunk háborúba keveredik” – mondta Robert C. Castel aradi származású, de 17 éves kora óta Izraelben élő biztonságpolitikai szekértő a kolozsvári előadása vége felé, ezzel is szinte provokálva a közönségének azokat a tagjait, akik egy bohócnak vagy bukott színésznek szeretnék látni az ukrán elnököt, aki – meglátásuk szerint – szinte egymaga felelős az ukrajnai háborúért.

„Azt hiszem, a felnőtt gondolkodásnak egyik jellemzője az, hogy képesek vagyunk két egymásnak ütköző gondolatot fejben tartani. Zelenszkij bátorságot és helytállást mutatott, nemzeti hőse Ukrajnának minden korrupciójával együtt, mert kőkorrupt ember. A legkorruptabb az összes ukrán politikus közül, de a helytállását senki nem vonhatja kétségbe. Ugyanakkor Ukrajnában elnyomják a magyar és más kisebbségeket, és még van pofája, bocsánat a kifejezésért, Magyarországtól pénzt, paripát fegyvert koldulni” – folytatta az előadását, amivel azért már rá tudott erősíteni arra az üzenetre, ami az Orbán-kormány külpolitikai álláspontja is. Ez a kiragadott példa elég jól szemlélteti, hogy milyen is volt Robert C. Castel kolozsvári előadása.

Sorra jönnek Erdélybe az Orbán-kormány kedvenc megmondóemberi és szakértői. Úgy tűnik, hogy nemsokára a Laposföld-díjas Bagdy Emőke fog Marosvásárhelyre látogatni. A héten pedig állítólag közkívánatra Erdélyben turnézik Nógrádi György, aki például rendszeresen tényként adja elő, hogy az ukránok a feketepiacokon értékesítik tovább a nekik küldött nyugati fegyvereket, amelyek így terrorista-csoportok kezére kerülnek. A magyar kormánymédia is széles körben terjesztette azt álláspontot, hogy az Ukrajnának juttatott fegyverszállítmányokat szétlopják. A Lakmusz egy korábbi cikkében tisztázta, hogy a feketepiaci kereskedelem veszélye valóban fennáll, erről mindeddig azonban nem került elő konkrét bizonyíték. Castel egyébként az előadásán szintén veszélynek nevezte, hogy az ukrán maffia fegyverekkel fog kereskedni, de ő nem ment el addig, mint Nógárdi, hogy ezt tényként is kezelje.

Robert C. Castel ugyanakkor szintén állandó vendége a Nógrádit is foglalkoztató Ultrahangnak, amely az Orbán-kormány külpolitikai álláspontját ismétli. A véleményét rendszeresen szemlézi a kormányközeli Mandinder. Egy olyan szakértő, aki sokszor mond olyat, amivel a magyar kormány is egyetért, például erőteljesen bírálja az EU-t, a NATO-t és az ENSZ-t, de vállalja, „sokszor mond olyat, ami nem vág egybe a politikailag korrekt fősodorral vagy a politikailag elfogadott magyarországi narratívával.” Ahogy Castel fogalmazott, ő a messziről jött ember perspektívájából beszél, ami „nem feltétlen pontosabb vagy helyesebb, mint azoknak a perspektívája, akik itt élnek, csak más”.

Abból, hogy előzetesen már nem tudtam regisztrálni a Sapientia EMTE aulájában tartott előadásra, sokkal nagyobb tömegre számítottam, de végül gond nélkül beengedtek a Világrendváltás – útmutató a 21. századhoz című előadásra. A Mathias Corvinus Collegium és a Sapientia meghívására Erdélybe érkező Castel nem egy klasszikus előadást tartott, hanem Len Balázs, a Sapientia és az MCC egyik diákja, illetve később a közönség kérdezte. Ennek megfelelően az előadásból sem rajzolódik ki egy koherens kép, a felvetett kérdések mentén alakul az előadása, amiknek nagy része a szomszédos Ukrajnában dúló háborút érintette. Castel közben igyekezett mindenkit provokálni, ahogy ő fogalmazott „mindenkivel összeveszni”. Ahogy ő mondta, nem ebből él (az izraeli természetvédelmi hatóság biztonsági igazgatójaként tevékenykedik), és ez megengedi neki, hogy azt mondjon, amit akar.

„Az oroszok számára 1991-ben nem ért véget a hidegháború”

Castel érvelése szerint míg mi Európai Uniót szerveztünk, és teljesen átálltunk egy új gondolkodásmódra a Szovjetunió összeomlása után, az oroszok számára a konfliktus folytatódott, csak épp gyengék voltak. Közben a NATO haladt kelet felé, a posztszovjet térségbe. Amikor Oroszország megerősödött, akkor erre reagált.

„Két hatalmi blokk haladt egymással szemben, és ennek a két gyorsvonatnak valamikor ütköznie kellett. Az, hogy ez az ütközés nem következett be 2015-ben, a Krím-félsziget annektálásával csupán a Nyugat lustaságának, kényelmességének, energiaéhségének, megalkuvásának a következménye volt. És bekövetkezett 2022-ben. Ha nem akkor következett volna be, akkor bekövetkezett volna két évvel később. Ez a dolog szükségszerű volt” – vázolta a háború okait. Szerinte Oroszország csak azt szeretné meghatározni, ami a NATO-nak a keleti határa és Oroszország nyugati határa között történik, az orosz kisebbségek pedig csak ürügy volt.

Castel jó előadó, lendületes, szellemes, és szereti megnevettetni a közönségét. Látványos képekben írja le a világ működését, nem véletlen a népszerűsége. Például ilyenekben:

„Mondhatjuk, hogy a NATO csak unikornisokat és szivárványokat akart kelet felé hozni, meg liberalizmust, meg csoki vagy vanília fagylaltot, teljesen mellékes. Az oroszok ezt nem így érzékelték. Ha nem a NATO haladt volna nyugatról kelet felé, hanem csupa Teréz anya terepszínű ruhában, Oroszország pont ugyanígy reagált volna” – mondta.

Szerinte a NATO keleti bővítésének a folyamata sértette Oroszország befolyási övezetét. Úgy érvelt, ha Kína telepítene most rakétabázisokat teszem azt Mexikóba vagy a kanadai határ mellé, akkor az Egyesült Államok is pont így reagálna. A józan ész ezt diktálná számra.

Nem csak ebben érezhető Oroszország felelősségének a maszatolása, később Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes háborús felelősségét is relativizálta, nem foglalt egyértelműen állást.

„Miért fontos az a mítosz, hogy Putyin személyesen felelős a háborúért? Nekem ezzel kapcsolatban van egy elméletem. Szerintem azért kapaszkodunk ebbe az elméletbe, mert ha ez a magyarázat, akkor nem lehet felelősségre vonni azokat a nyugati, politikai, katonai, gazdasági és hírszerzési eliteket, akik évtizedeken át élősködtek az állampolgárok pénzén, és semmilyen más feladatuk nem lett volna, mint egy ilyen helyzetet előre látni, és erre fölkészülni, válaszolni rá. Erre nem voltak képesek. Erre jó kifogás, hogy Putyin elnök megbolondult, ahogy egy kolléga mondta, megijedt a demokráciától” – jelentette ki.

Castel előadás közben sokszor tesz zárójelet, sokszor kiszól. Azt is megkommentálta, hogy sokszor vágják a fejéhez, hogy az oroszok szekerét tolja. „Nem azért mondom, amit mondok, mert azt szeretném, hogy ez legyen a végeredmény. Én azt mondom, amit látok a legjobb szakmai belátásom szerint gondolok, és nem azt, amit szeretnék, vagy ami az érdekemet szolgálná. (…) Ezek nem vágyvezérelt gondolatok. Azt szoktam mondani, azért poénkodom, mert különben sírnék” – jelenti ki. Szerinte Magyarországnak nem lenne jó, ha Oroszország egy totális győzelmet aratna ebben a háborúban, de az sem lenne jó, ha Ukrajna totális győzelmével érne véget.

„És Oroszország egy olyan háborúban találta magát, amire nem volt fölkészülve”

„Azt hiszem, hogy a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy Oroszország nem katonailag akarta elfoglalni Ukrajnát, hanem egy hatalomváltást próbált kierőszakolni Ukrajnában, leváltani az ukrán vezetést, és egy oroszbarát kormányt ültetni pozícióba. Ez kudarcot vallott, és Oroszország egy olyan háborúban találta magát, amire nem volt fölkészülve” – magyarázta később.

Érvelése szerint a célok meghatározzák meg a felek stratégiáját is. Ukrajna föl akarja szabadítani az országát. „Épp úgy, ahogy bármelyikünk, akinek az országát egy ellenséges hatalom megtámadja”. Ukrajna stratégiája egy támadó stratégia kell legyen, nem megengedheti meg magának, hogy egy helyben álljon. Ezzel szemben az oroszoknak a stratégiája egy felőrlő és kifullasztó stratégia. Felőrölni Ukrajnának a katonai erejét, és kifárasztani az ellenállás szándékát, az ukrán és a nyugati közvéleményt.

„Ha egy ország sokkal nagyobb emberi és fizikai erőforrásokkal rendelkezik, mint a másik, akkor megengedheti magának, hogy ellenfelét ledarálja. A felőrlő stratégia nem gazdaságos, hatásfoka nagyon alacsony, de hatékonysága bizonyított. Oroszország megengedheti magának, mint a Szovjetunió a kurszki csatában, hogy az ellenfélnél kétszer több katonát veszítve kijelentse, hogy hatalmas győzelmet arattunk” – mondta.

Szerinte a Nyugat csak deklarációk terén áll ki teljes mellszélességgel Ukrajna mellett, cselekedetek terén ez nem tapasztalható. „Az Egyesült Államok számára Ukrajna egyáltalán nem fontos” – mondta, és az amerikai elnöki kampánytól függ, hogy meddig és hogyan támogatják Ukrajnát.

Castel szereti magát egyfajta mítoszromboló szerepben feltüntetni, gyakran ki is jelenti. Akkor is, amikor azt mondja, ideje nem támaszkodni azokra „a fáradt narratívákra, hogy Oroszország el van szigetelve”. Szerinte az is önámítás, amikor valaki azt mondja, hogy lám, a kínaiak már nem támogatják az oroszokat, mert az ENSZ valamelyik sóhivatalában fölemelték a kezüket, és Oroszország ellen szavaztak valamiben.

„Azt látjuk, hogy minden lehetséges eszközzel támogatják Oroszországot. A legeklatánsabb példa az, hogy fölmelegítik a válságot Tajvannál. Szerintem ennél nagyobb segítséget nem lehet Oroszországnak adni. Megosztja a Nyugat figyelmét, megosztja a Nyugat erőforrásait, azok a tartalékok, amik Ukrajnába mentek volna, most máshova mennek. Másrészt, Irán 300 ezer tüzérségi gránátot szállított Oroszországnak. Ne feltételezzük, hogy Irán tüzérségi gránátok nélkül maradt. Valószínűleg bevásároltak Kínából tüzérségi gránátokat, amit aztán továbbadtak” – reflektált arra, hogy honnan lehetnek erőforrásai még Oroszországnak.

„Az oroszok meg az ukránok csak avatárok.”

Castel részletesen beszélt az előadása címében megjelölt új világrendről is. Szerinte a hidegháború után kialakuló monopoláris világ egy idő után elkezdett erodálódni. Az Egyesült Államokban a 2001. szeptember 11-i után indított terrorizmus elleni háború őrölte fel teljesen az amerikai népnek a motivációját arra, hogy továbbra is a világ éjjeliőre legyen. „Erre a hosszú háborúra a terrorizmus ellen azért volt szükség, hogy ezt a régi modellt, a Bretton Woods-i rendszert fenntartsák a Szovjetunió nélkül” – állítja.

Érvelése szerint a Bretton Woods-i megállapodással az Egyesült Államok egy sor olyan nemzetközi intézményt, mechanizmust, normát kreált, amivel rákényszeríthette az akaratát az államokra anélkül, katonailag kéne fellépjen: ilyen az ENSZ, a Világbank, a Nemzetközi Valutalap, de az Európai Unió és a NATO is. Ahogy Castel emlegeti őket: „betűlevesek”.

„Most amikor ez a hatalom már nem gyakorolja a főhatalmat, akkor föltevődik a kérdés, mi történik azokkal az intézményekkel, normákkal, mechanizmussal, amiket kreált. Valószínűleg mennek a levesbe. Ha nem sikerül megreformálniuk magukat, újrafogalmazni a céljaikat az új többpólusú világban, akkor lehet, hogy megmarad egy szép épület valahol Brüsszelben vagy New Yorkban, de nem lesz semmi jelentőségük. Ha nem áll mögöttük az amerikai katonai erő, akkor nem teremtenek politikai valóságot” – mondta.

Szerinte az Egyesült Államok akkor lehet csak a jövő szuperhatalma, ha sikerül újra megfogalmaznia saját magát, és jó válaszokat adnia az USA-ban egy ideje zajló ideológiai polgárháborúra.

„Tény, az Egyesült Államokban zajlik egy ideológiai polgárháború, és én mindig azt szoktam mondani, hogy az orosz-ukrán háború, az gyakorlatilag ennek a belső nyugati polgárháborúnak, civilizációs polgárháborúnak a kivetítése arra a területre. Az oroszok meg az ukránok csak avatárok. Amikor a nyugati progresszívek legyőzik Putyin elnököt, akkor nem csak őt győzik le, hanem Donald Trumpot, Orbán Viktort meg más nyugati politikusokat.” – mondta.