Négycsillagos hotelekben magyarázták el a fideszes propaganda irányát az erdélyi sajtósoknak

Közpénzből, luxuskörülmények között megrendezett zártkörű találkozókon fésülte össze a budapesti kormánypárti apparátus a határon túli magyar média meghatározó szereplőit az elmúlt években, írja a Magyar Hang. A lap által adatigényléssel kikért összesítőkből kiderül, hogy a Miniszterelnökség megrendelésére, a Magyarság Háza Nonprofit Kft. közbeiktatásával lebonyolított, összességében mintegy 86 millió forintot felemésztő Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozókon az erdélyi magyar sajtóelit meglepően széles köre is felvonult.

A visegrádi Thermal Hotelben és a balatonalmádi Hunguest Bál Resortban megrendezett konferenciákon a magyarországi közpénzmilliárdokból felépített Erdélyi Médiatér holdudvara mellett ott volt az RMDSZ-közeli sajtó színejava, a regionális televíziók és rádiók képviselői, a román közszolgálati rádió magyar szerkesztőségeinek munkatársai, a magyarországi közmédia erdélyi tudósítói, valamint a szakmai érdekvédelmet ellátó Magyar Újságírók Romániai Egyesületének, a MÚRE-nak az éppen aktuális és leköszönt vezetői is.

Ezekről a találkozókról a Transtelexen már korábban is írtunk. 2022 novemberében arról számoltunk be, hogy Demeter Szilárd a második Kárpát-medencei Magyar Médiatalálkozón halottnak nyilvánította a televíziót, a rádiót, az online és a nyomtatott sajtót, Gulyás Gergely pedig a külhoni médiumoknak a kormány nemzetpolitikai céljai megvalósításában játszott szerepét méltatta. Mindez éppen akkor történt, amikor az Erdélyi Médiatér a nyomtatott lapjai felszámolására és tömeges elbocsátásokra készült, és Rostás Szabolcs, a Krónika főszerkesztője az első sorból hallgatta az intelmeket, miközben éppen az általa vezetett lap nyomtatott változatának megszüntetéséről döntöttek. A megszűnő lapokról szóló 2022. decemberi cikkünkben arra az abszurd helyzetre is rámutattunk, hogy miközben az elérzékenyült olvasók eltették emlékbe a Krónika, a Székelyhon vagy a Hírmondó utolsó lapszámait, nem tudni, hogy hányakban tudatosul, mindez úgy volt lehetséges, hogy a teljes függőségi helyzetbe sodort lapokat éppen azok véreztették ki, akik az erdélyi magyarság iránti elköteleződésüket lépten-nyomon hangoztatták. A most megismert jelenléti ívek ennek a korábban is látható kapcsolatnak a kiterjedtségét mutatják meg: a rendezvények jóval szélesebb intézményi kört értek el, mint a közvetlenül Budapestről finanszírozott sajtóholding.

Médiaharcok és térfoglalás a wellnesshotelekben

A tanácskozások ideológiai iránytűjéről a budapesti kormánypárti médiagépezet ismert szereplői gondoskodtak. Az előadók névsora és a programok tematikája alapján a szakmai továbbképzés politikai felkészítéssel fonódott össze. Miközben a független sajtó elől elzárták az eseményeket – a 2025-ös balatonalmádi találkozón a többnapos konferenciából mindössze húsz percet tettek sajtónyilvánossá, ahol független újságírók is kérdezhettek –, a meghívott szerkesztők zárt ajtók mögött hallgathatták a politikai és kommunikációs térfoglalásról szóló előadásokat.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője és a KESMA kurátora a médiaharcok és a térfoglalás összefüggéseiről értekezett, Demeter Szilárd a Kárpát-medencei médiatérről beszélt, a megafonos Bohár Dániel a közösségi médiás harcba vezette be a hallgatóságot. Az Origo főszerkesztője, Pósa Árpád az online tér meghódítását elemezte, a temesvári származású Dukász Magor, a Digitális Szuverenitás Központ alapítója pedig a digitális frontvonalakról tartott előadást.

Erdélyi szempontból fontos mozzanat volt, amikor Zsigmond Barna Pál, az erdélyi kampánnyal megbízott fideszes politikus és az RMDSZ-es Portik Vilmos bemutatták a Transzilván projektet. A csatornáról már 2025 júliusában megírtuk, hogy a budapesti Megafon mintáját követő erdélyi kampányfelületként indították el: közösségi médiára szabott videókkal, podcastekkel, fizetett hirdetésekkel felfuttatott posztokkal közvetítette a Fidesz üzeneteit, és a magyar állampolgársággal rendelkező erdélyiek mozgósítását szolgálja. Működtetője Portik Vilmos, Marosvásárhely korábbi RMDSZ-es alpolgármestere, későbbi megyei tanácsos, aki kommunikációs műhelyként beszélt a projektről.

Portik politikai és médiás szerepe másutt is összeért. 2025 őszén megerősítette a Transtelexnek, hogy alapítóként csatlakozott a Külhoni Magyarok Digitális Polgári Köréhez, és a Transzilván értékrendjét a Fidesz világképéhez közelinek nevezte. A választási kampány hajrájában pedig ő készített interjút saját pártja elnökével, Kelemen Hunorral. Az erről írt publicisztikánkban azt mutattuk be, hogyan lett a levélszavazásról, a sajtóról és a civilekről felvetett kérdésekből az RMDSZ–Fidesz-partnerséget igazoló beszélgetés.

A választások után részletesen feltártuk a Transzilván működését: egy év alatt 810 fizetett Facebook-tartalmat azonosítottunk, miközben a kulturális és közösségi videók közé folyamatosan politikai kampányüzenetek kerültek. Portik ekkor már elhárította a projekt politikai értelmezését, Zsigmond szerepét kisebbítette, és a tartalomgyártás visszafogását helyezte kilátásba.

A Fidesz választási veresége óta az egykor nagy lendülettel reklámozott csatorna elhagyott kampányfelület benyomását kelti: Facebook-oldalára utoljára júniusban került új bejegyzés. A digitális térfoglalásnak beharangozott vállalkozásból néhány hónap alatt digitális parlag lett.

Szerkesztőségi vezetők, rádiósok és a közmédia tudósítói

A jelenléti ívek tanúsága szerint az erdélyi küldöttség messze túlnőtt az Erdélyi Médiatér Egyesület közvetlen irányítása alá tartozó lapok körén, jóllehet azok vezető munkatársai hangsúlyosan képviseltették magukat. Ott ült a visegrádi és balatonalmádi asztaloknál Rostás Szabolcs, a Krónika főszerkesztője, Kozán István, a Székelyhon főszerkesztője, korábban főszerkesztő-helyettese, Makkay József, az Erdélyi Napló felelős szerkesztője, Somogyi Botond szerkesztő, valamint Fall Sándor a Főtér portál képviseletében.

Mellettük az erdélyi közönség más szegmenseit megszólító magazinok és audiovizuális felületek munkatársai is helyet kaptak. Elutazott a rendezvényre a Nőileg magazin épp aktuális főszerkesztője is, de az Erdélyi Magyar Televízió szerkesztői és műsorvezetői közül is megfordultak ott néhányan, és persze ott volt a Rádió GaGa ügyvezetője, Hompot Szilárd is.

A hálózatépítés elérte az RMDSZ-hez kötődő sajtót is. A Maszol.ro hírportált Borsi Balázs főszerkesztő és Pataky István főszerkesztő-helyettes képviselte, a Brassói Lapok éléről Ambrus Attila főszerkesztő volt ott, a nagyváradi Bihari Napló és az Erdon.ro részéről Kristály Lehel főszerkesztő vett részt. A székelyföldi megyei lapok közül a Népújságtól Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő, a Hargita Népétől pedig Lőrincz Csaba és Sarány István jelent meg. Ugyancsak a meghívottak között szerepelt a kézdivásárhelyi központú Szék-helyek portál főszerkesztője és készítője, Tóth László.

A névsor kényesebb fejezetét a román közszolgálati intézmények, a magyarországi közmédia helyi tudósítóhálózata és a szakmai érdekvédelmi szervezet részvétele jelenti. A román közszolgálati rádió magyar adásainak munkatársai közül is ültek újságírók a rendezvényeken, illetve olyan erdélyi újságírók, akik az M1 és a Kossuth Rádió erdélyi tudósítói hálózatába voltak-vannak bekapcsolva.

A szakmai függetlenséget őrizni hivatott MÚRE szintén jelentős súllyal képviseltette magát: Szűcs László elnök, valamint Simonffy Katalin és Rácz Éva vezetőségi tagok is megjelentek.

A puha propagandától a közvetlen kampányüzenetekig

A jelenlét önmagában nem bizonyítja, hogy minden résztvevő ugyanazt gondolta az előadókról, vagy hogy a felsorolt szerkesztőségek azonos módon működtek. A névsorok mégis azt mutatják, milyen széles körhöz jutott el a budapesti kormánypárti kommunikáció, és mennyire átjárhatóvá vált a határ szakmai kapcsolatépítés és politikai eligazítás között.

Az érintett médiakörben a közönség gondolkodásának befolyásolása sem egyetlen műfajban zajlott. A puha, úgynevezett soft propagandától a kemény politikai üzenetekig sokféle eszköz működött: a támogatásokból megvalósuló működések, a politikusok közösségi gondoskodóként való bemutatása, a kulturális és szórakoztató tartalmakba ágyazott lojalitásüzenetek, majd a választások közeledtével a közvetlen mozgósítás és az ellenfelek lejáratása mind ott volt az eszköztárban.

Az ilyen tartalmak hatása éppen abból fakadt, hogy a politika beleolvadt a hétköznapi médiafogyasztásba. Az olvasó vagy hallgató helyi hírt, interjút, kulturális ajánlót kapott, közben újra és újra ugyanazzal a hatalmi világmagyarázattal találkozott: kik gondoskodnak a közösségről, kik veszélyeztetik azt, kinek jár hála, és kinek a kritikáját kell eleve gyanakvással fogadni. Évek alatt így válhat természetessé a politikai igazodás akkor is, amikor egy adott tartalom nem volt nyílt kampányanyag.

A magyarországi közmédia határon túli tudósítói hálózatáról külön is kell beszélni. Az M1 éveken át a Fidesz propagandagépezetének egyik legfontosabb felületeként működött: háborús riogatást, migránsellenes uszítást, rasszista előítéleteket erősítő üzeneteket és az ellenzék lejáratását csomagolta közszolgálati híradóba. A rendszer működését a Republikon közmédiafigyelő elemzése is dokumentálta: a kormánypárti narratívák uralták a híreket, az ellenzéki szereplőket rendszeresen lejárató keretben mutatták be.

Arról, hogyan torzították el az Erdélyből érkező híreket, Gazda Árpád, az MTI egykori erdélyi tudósítója, aki maga is részt vett ezeken a találkozókon, részletesen beszélt a Transtelexnek. Elmondása szerint szerkesztői utasításokra maradtak ki politikailag kényes információk, egyes tudósítások kormányzati jóváhagyásra vártak, a valótlanságokat pedig „kegyes hazugságként” is elfogadhatónak tekintették. Amikor például Nicolae Ciucă akkori román miniszterelnök bírálta Orbán Viktor 2022-es, „kevert fajokról” szóló tusványosi kijelentéseit, Gazda megírta a reakciót, az MTI azonban nem közölte a tudósítást. A közönség így éppen azokat az információkat nem kapta meg, amelyek megzavarták volna a kormányzati világmagyarázatot.

Most átalakítják a közmédia intézményrendszerét, és a megújításról szóló szakmai egyeztetésen a szerkesztői függetlenséget, az átláthatóságot és a közönség bizalmának visszaszerzését hangsúlyozzák. De mi lesz azzal a határon túli tudósítói hálózattal, amely éveken át ebben a rendszerben dolgozott? A közmédia hitelességének helyreállítása az erdélyi hírek előállításának gyakorlatát és a helyi tudósítói kapcsolatrendszert sem kerülheti meg.

A budapesti kormányváltás után is marad a politikai befolyás

Az erdélyi médiahelyzet közben átrendeződik, de ebből egyelőre kevés jel utal a szerkesztőségek felszabadulására. A Fidesz választási veresége nem számolta fel sem a korábban felépített vagyont, sem a helyi politikai függőségeket.

Áprilisban megírtuk, hogy a Bethlen Gábor Alap a választások előtt újabb 2 milliárd forintot, mintegy 5,5 millió eurót ítélt meg az Erdélyi Médiatér Egyesületnek. A Fidesz-kormány utolsó támogatási hulláma így a vele szorosan összefonódott sajtóholding további működését is biztosíthatta.

A Transtelex, az Átlátszó Erdély és a Miközöd ezért júniusban közös állásfoglalásban kérte a támogatási döntés visszavonását és a pénz visszafizettetését. Azt is kértük, hogy a sajtótámogatásokhoz az erdélyi és a határon túli magyar sajtó egésze hozzáférhessen, nyílt pályázatokon, egyértelmű szakmai feltételek alapján. Miközben a politikailag kiválasztott médiacsoport milliárdos támogatáshoz jutott, a független szerkesztőségek számára nem álltak rendelkezésre hasonló érdemi források.

Ezzel párhuzamosan a rádiós vagyon egy része RMDSZ-es politikushoz került, Turos Lóránd, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője lett a budapesti Magyar Médiaszolgáltatást Támogató Központ Nonprofit Kft. százszázalékos tulajdonosa. Ezzel hozzá került a Rádió GaGát működtető Alamo Impex 97 SRL 55 százalékos többségi részesedése, a tizenkét frekvenciás rádióhálózat felügyelete, valamint a Krónika és a Székelyhon védjegye is.

Az erdélyi magyar nyilvánosság így továbbra is távol áll attól, hogy megszabaduljon a politikai függőségektől. A Budapestről felépített struktúrák egy része helyi politikai kézbe kerül, és a támogatási egyenlőtlenségek, az évek alatt kialakult igazodási reflexek megmaradnak.

A hitelesség helyreállítása ezért aligha kezdődhet el a finanszírozás és a tulajdonosi viszonyok feltárása, a politikai kapcsolatok nyilvános elszámolása és a szerkesztői autonómia garanciáinak megteremtése nélkül. A szakmai érdekvédelemnek is számot kell vetnie azzal, milyen szerepet vállalt ebben a rendszerben, és hogyan kívánja ezután képviselni a hatalomtól független újságírás érdekeit.

A budapesti eligazításokkal összekötött wellnessvakációk valószínűleg elmaradnak. Az erdélyi magyar sajtó felszabadulásához azonban ennél jóval többnek kellene megváltoznia.