Amin csak lehet, spórolnak, de így is teljesen bizonytalan év vár a megmaradt erdélyi magyar nyomtatott napilapokra

2022. december 19. – 07:59

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Van, ahol már csak a csodában bíznak, máshol a Krónika és a Székelyhon eddigi olvasóit szeretnék meggyőzni arról, hogy továbbra is érdemes előfizetni a nyomtatott lapokra. Megnéztük, hogyan látja a saját helyzetét és milyen tervei vannak a túlélésre a még megmaradt erdélyi nyomtatott sajtónak.

Jelentős átalakulásokat hozott 2022 ősze az erdélyi sajtópiacon. Október végén „kihasadt a kisgömböc”: kiderült, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület által működtetett cégcsoport január elsejétől megszünteti a nyomtatott lapjait: a Krónikát, a Székelyhont, az épp csak egy hónappal korábban bekebelezett Székely Hírmondót, a Heti Hirdetőt valamint a Nőileg havilap nyomtatott verzióját is. Később az is kiderült, hogy a magyar adófizetők pénzéből finanszírozott sajtóholding nem csak a nyomtatott lapoknál hajt végre leépítéseket, a nagyarányú elbocsátások ugyanis az online kiadványait és a rádiókat is érinti, a Médiatér lapjainál 70%-os leépítést hajtanak végre. Mindez történt azután, hogy szeptembertől megszűnt a Szatmári Friss Újság, Szatmár megye egyetlen magyar nyelvű nyomtatott napilapja is.

Megpróbáltuk feltérképezni, hogy milyen helyzetben vannak a megmaradt erdélyi nyomtatott napilapok: az Aradon megjelenő Nyugati Jelen, a nagyváradi Bihari Napló, a kolozsvári Szabadság, a Maros megyei Népújság, a Hargita megyei Hargita Népe, illetve a Kovászna megyei Háromszék. Megkérdeztük, hogy miként érinti őket az energiaár-, illetve a háború miatt kialakult papírválság és a magyarországi támogatások elapadása miatt is átalakuló erdélyi médiaviszonyok.

Én bízom a csodákban,

ezzel zárta levelét Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen tulajdonosa, amelyben arról érdeklődtünk, hogy meddig kívánja még finanszírozni a lap kiadását. A Nyugati Jelen helyzetéről Bege Magdolna főszerkesztő nem fest pozitív képet. A papír- és energiaárak emelkedése miatt a nyomda szinte hónapról hónapra változtat az árpolitikáján, és „így képtelenek vagyunk egy-két hónapra előre tervezni. Az előfizetéseket is lassan fél éve csak egy-egy hónapra fogadjuk az eddig megszokott negyed- és féléves rend helyett”. Leírása szerint igyekeznek takarékoskodni, de bizonytalan a helyzetük.

Bege szerint a nyomtatott sajtó általában nem az előfizetőkből él meg, hanem a hirdetésekből. Ha az olvasóknak kellene megfizetnie egy napilap előállításának költségeit, akkor rövidesen olvasók nélkül maradna az újság. Bege érvelése szerint ez hatványozottan igaz a szórványközösségekre, illetve szórványmédiára.

„A eddig pályázati úton megszerzett magyarországi támogatásokat a mostani összetett válság szünteti meg, marad tehát a laptulajdonos, Böszörményi Zoltán mecénási támogatása, ameddig ez lehetséges” – zárta az értékelését a Nyugati Jelen főszerkesztője, és ezt követően kerestük meg Böszörményi Zoltán írót, üzletembert, aki negyed évszázaddal ezelőtt vette át az akkor csődbe jutott Jelent.

Böszörményi szerint a lap mindig is veszteségesen működött, mert hatalmas gondot jelentett a terjesztése a Nyugati Jelen által lefedett öt megyében: Arad, Hunyad, Fehér, Krassó-Szörény és Temes megyékben. „Rengeteg energiánkat és pénzemet emésztette fel” – írta Böszörményi. Mindenhol szerkesztőségeket működtettek, illetve terjesztési hálózatot építettek ki.

„Eddig is nagy volt, de ma igen számottevő a havi veszteségünk. Kezdetben magyarországi alapítványoktól kaptunk támogatást. Ez néhány hónapja megszűnt. Közben a nyomdaköltségek megduplázódtak, a személyi jövedelemadók állandóan emelkedtek, az energiaárak égig szöktek, megdrágult a lapterjesztés, a postadíjak is emelkedtek, az előfizetők száma megcsappant, tökéletes csődhelyzet állt be. Húsz éve van internetes portálja a Nyugati Jelennek. Ezt mindenképpen megtartjuk. Nyomtatni pedig addig fogunk, ameddig gazdaságilag ezt a nagy veszteséget kezelni tudom” – foglalta össze a helyzetet a tulajdonos.

Nem kívánunk élni a lehetőséggel,

ennyit reagált Kristály Lehel, a Bihari Napló főszerkesztője a megkeresésünkre. Pedig a Bihari Napló sorsával kapcsolatban is komoly kérdések merülnek fel. A Bihari Napló kiadója, az Inform Media Press 99%-os tulajdonosa ugyanis az a Mediaworks-csoport, amely többek között számos magyarországi vidéki lapot, az Origót, a 888.hu-t, a Hír TV-t, a Mandinert és a Magyar Nemzetet is birtokolja. A Mediaworks idén több vidéki magyarországi lapnál is behúzta már a nadrágszíjat (Kisalföld, Fejér Megyei Hírlap, Zalai Hírlap), illetve bezárta a Figyelőt és megszüntette a nyomtatott Világgazdaságot. Nem meglepő, hogy a Bihari Napló megszüntetésével, illetve karcsúsításával kapcsolatban is felröppentek már a pletykák, de a főszerkesztő nem kívánta ezt kommentálni.

„A Szabadságnál igyekszünk a lehetőségek szerint takarékosan végezni a munkánk”,

magyarázta megkeresésünkre Újvári Ildikó, a lap főszerkesztője. Példaként a színes lapszámok nyomtatását említette, amit csak kivételes esetekben engedhetett meg magának a Szabadság. Ugyanakkor Újvári hangsúlyozta, megszorításokat nem terveznek, például sem elbocsájtásokra, sem lapösszevonásra nem gondolnak.

„A lap működése egyelőre biztosított, elsősorban az előfizetésekre és (hát minimális) reklámra, hirdetésre támaszkodunk” – írta Újvári, aki szerint ez adja a lap működésének alapját. Ehhez adódnak a különféle (számban és összegben sem túl sok/nagy) pályázatok, amelyeket nyilvánosan feltüntetnek a weboldalon, valamint a nyomtatott lapban. „Mivel a nyomtatott lap(ok) helyzete nagyban függ a nyomdai és terjesztői tevékenységektől/szolgáltatásoktól, amelyeknek a jövőjét nagyobb távlatban nem áll módunkban átlátni, felbecsülni, természetesen ez is befolyásolja, hogyan és mennyire tervezhetünk előre” – tette még hozzá.

A Székelyföldön megjelenő napilapok helyzetét nemcsak a különböző válságok alakítják, hanem a Székelyhon, illetve Kovászna megyében a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának a közelgő megszűnése is. A Hargita Népe Lapkiadó vezetője, Lőrincz Csaba Levente erre hivatkozva hárította, hogy a lap helyzetéről nyilatkozzon. Mint írta, a nyomtatott lapok megszűnésével előálló piaci reakciókat csak december végére tudják számadatokkal alátámasztani, és az energiaszolgáltatók számlái is csak ezután érkeznek meg, így ők január közepe előtt nem szeretnének nyilatkozni ebben a kérdésben.

Nem nehéz azonban rájönni, hogy a Hargita Megyei Tanács által fenntartott lap valószínűleg most próbálja becsatornázni a Székelyhon eddigi előfizetőit. Az új előfizetők ugyanakkor nem csak több pénzt jelenthetnek, hanem a nyomtatott lapok esetében mindig kritikus terjesztést is meg kell oldani, ami pénzbe kerül, és nem is kevésbe. Ezzel együtt a nyilatkozó vezetők alapvetően azzal együtt is várakozással tekintenek a következő évre, hogy a mostani időszakban nyilvánvalóan takarékoskodniuk kell.

„A tavalyi évhez viszonyítva a nyomdai költségek negyedével nőttek”,

magyarázta a helyzetüket Karácsonyi Zsigmond, a Népújság főszerkesztője, akinek az elmondása szerint szeptemberig már annyit költöttek nyomtatásra, mint tavaly egész évben. Azt is közölte, hogy elsősorban a papír árának az emelkedése tornászta fel a költségeiket, mert a nyomda a háborús helyzet miatt már nehezen tudott papírt szerezni.

A Népújságot a rendszerváltás után az újságírók által alapított Impress Kft. adja ki, amely Karácsonyi szerint eddig mindössze kétszer zárt veszteséges évet, 2009-ben, amikor a gazdasági válság nehezítette a lapkiadást, illetve 2021-ben, amikor a járvány miatt alakult ki válság. Ez azt is jelenti, hogy a lap szerkesztőségén belül az elmúlt évtizedekben fokozatosan kellett karcsúsításokat végezni (általában a nyugdíjba vonult kollégák helyére nem vettek fel újakat), hogy ne adósodjanak el. A rendelkezésre álló munkatársak erejét pedig igyekeztek hatékonyan felhasználni.

„Mivel idén a polgármesteri hivatal növelte az irodahelyiségünk bérleti díját, két szobáról is lemondtunk, és csak azok jönnek be feltétlenül a szerkesztőségbe, akik bent kell legyenek. Ezt a költséget is lefaragtuk” – mesélte Karácsonyi a helyzetüket, aki szerint az idei évük is negatívban lesz.

Költségcsökkentés címen ugyanakkor igyekeznek „jobban kihasználni a főmunkatársakat”, illetve szerzői jogdíjasokként fizetik meg „a már nyugdíjas kollégákat”. Ezen kívül több melléklet esetében is tartalomszolgáltatást vásárolnak, például a hetente hat oldallal jelentkező sportmellékletet is külső munkatársak írják. Ez is költséghatékonyabb, hiszen nem kell alkalmazotti béreket fizetni, mert az adott tartalmat vásárolják meg. Karácsonyi szerint a munkának a 20-25 százalékát szervezték ki így.

Karácsony elmondása szerint ugyanakkor ő bizakodó a lap jövőjével kapcsolatban, de az előfizetők számának a jelentős emelkedésére nem számít a Krónika és a Székelyhon megszűnése nyomán, mert az említett lapok saját terjesztőhálózattal rendelkeztek, ők pedig postai előfizetéssel dolgoznak, nincs saját hálózatuk. A főszerkesztő szerint ezért a lapterjesztés jelenti a legnagyobb gondot, hiszen az előfizetői díj 40%-a a Román Postánál marad, de a lapkihordás még így is problémás.

„Marosvásárhelyen még megoldják a lapkihordást, de vidéken nagy problémák vannak, mert sok esetben nem talál kihordót a posta. A mi előfizetőink körülbelül fele vidéki, ebbe beletartoznak a vidéki városok is. Mi hatszor jelenünk meg hetente, és előfordul, hogy időszakonként, amikor szabadságok vannak, csak heti 1-2 alkalommal viszik ki az újságot néhány településre. Helyettesítési problémái is vannak a postának, és jogilag nem tudtunk velük szemben fellépni”

– magyarázta. Karácsonyi elmondása szerin a Népújság kiadójának fő, mintegy 80 százalékát kitevő bevételi forrása az előfizetés, utána jön a reklám, ami az utóbbi időben eléggé visszaszorult. A pályázati támogatások pedig nem érik el a bevételek 3%-át sem.

„Ez egészségtelen szerkezet, rendes évben, amikor a gazdaság is jól működött, akkor a bevételek egyharmadát is el lehetett érni a reklámokból és a hirdetésekből. Manapság még a magyar polgármesterek által vezetett önkormányzatok sem adják fel azokat a közérdekű és közhasznú információkat, amiket amúgy meg kellene hirdetniük” – foglalta össze a helyzetet.

A lap létezése óta idén először negatív mérleggel, vagyis veszteséggel zárunk,

legalábbis ami a kiadót illeti. A lapterjesztő cégnél talán nullszaldósok lehetünk (de csak azért, mert az egész megyére kiterjedő kereskedelmi hálózatot, vagyis újságosbódékat is működtetünk) – írta a Transtelex megkeresésére Ferencz Csaba, a Háromszék gazdasági ügyvezetője. Elmondása szerint szinte kizárólag csak a saját bevételeikből tartják fenn a lapot. Igaz ugyan, hogy támogatást nyilvános, vagy nagyon ritkán meghívásos pályázatokon is nyernek, de arányaiban ez legjobb esetben sem haladta meg az üzleti forgalmuk 1-2%-át.

A nyomtatott médiapiacon bekövetkezett változásokat pedig úgy értékelték, mint egy esélyt ad arra, hogy a több mint egy évtizedes folyamatos példányszámcsökkenés után növelni tudják az olvasóik, előfizetőik, vásárlóik számát. „Ez az esély azonban – a napilap-terjesztés rendkívül nehéz helyzete miatt (magas költségek, munkaerőhiány stb.) könnyen veszéllyé válhat” – tette hozzá.

A helyzet azért is érdekes a Háromszék esetében, mert nem csak egyszerű versenytársak voltak a január elsejétől megszűnő Székely Hírmondóval, hanem segítették is egymást a lapterjesztésben. Azzal, hogy megszűnik a megye másik nyomtatott lapja, és értelemszerűen annak terjesztőhálózata, a Háromszék terjesztése is veszélybe került. A Hírmondó terjesztőhálózatának egy részét ugyan átveszik, de több településen a Román Post szolgáltatását veszik igénybe az elkövetkező időszakban.

„A decemberi előfizetési időszak elején (nyilván januárra, esetleg több hónapra szóló előfizetési időszakról van szó) az látszik, hogy a Székely Hírmondó terjesztőhálózata által házhoz szállított mintegy 1200 Háromszék-előfizetést sikerül megtartani. Sőt, néhány százzal növelni is. De ez csak január elején, közepén derül ki igazán, mert a visszajelzések szerint az olvasók egy része például még nem is értesült arról, vagy nem hiszi el, hogy a Székely Hírmondó nem jelenik meg nyomtatott formában. S hogy lesznek-e újabb Háromszék-előfizetők, -vásárlók, az csak több hónap intenzív munka után derül majd ki” – vázolta a helyzetet Ferencz.

Elmondása szerint, már évek óta költségcsökkentéssel működtetik a lapot, például most épp a székházuk egy részét nem fűtik, és kisebb területre vonták össze a tevékenységüket, illetve távmunkában dolgoznak. Munkatársakat viszont nem bocsátanak el.

„Mindent összevetve a Háromszék nyomtatott formában továbbra is megjelenik, de – ha még szükség van a kultúra ezen termékére, hiszen nem csupán informáló-közvetítő szerepe van a lapunknak, általában az erdélyi magyar napilapoknak, hanem tartalmas olvasmánnyal is szolgálunk-szolgálnak – a könyvkiadás mintájára a lapok kiadásának jelentős – legalább 10-20 százalékos intenzitású – támogatását is meg kell oldani. A megbízható nyilvánosságot szolgáló erdélyi-székelyföldi nyomtatott sajtó léte az egész közösség érdeke, és nem kevésbé a döntéshozók felelőssége is, és a jelenlegi gazdasági helyzetben kizárólag piaci viszonyok között ezek a lapok csupán ideig-óráig tarthatók fenn” – foglalta össze a helyzetet Ferencz.

„Ha valaki azt mondja, hogy lejárt a nyomtatott sajtó ideje, akkor azt válaszolom, hogy nem a nyomtatott sajtóval, hanem az olvasókhoz való eljuttatásával van probléma”

foglalta össze véleményét Szűcs László, a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének (MÚRE) az elnöke, akit a lapok helyzetével kapcsolatban kerestünk meg. Szűcs elmondása szerint a Szatmári Friss Újság megszüntetése után hívtak össze egy tanácskozást, hogy megbeszéljék a kialakult helyzetet. Ezen a lapterjesztéssel kapcsolatban hangzott el a legtöbb panasz. Alapvetően két problémát fogalmaztak meg: az egyik a postai szolgáltatások rossz minősége, ahogyan Szűcs az egyik kollégájára hivatkozva kijelentette, „a posta 40% jutalékért szabotálja a sajtót”. A másik – azon lapok esetében probléma, akik saját terjesztőhálózattal rendelkeznek – az a jogszabályi módosítás, amely előírja, hogy a részmunkaidős munkaszerződések után is teljes munkaidős járulékot kell fizetni. A lapkihordók esetében 1-2, legfeljebb 4 órás munkaszerződések jellemzők, mi Szűcs szerint reális is. Mivel ezek után is 8 órás munkaszerződésre vonatkozó járulékot kell fizetni, ez ellehetetleníti a kiadókat.

Szűcs elmondása szerint a problémával megkeresték az RMDSZ vezetőségét is, akik mindkét esetben megoldást ígértek. A postai szolgálatással kapcsolatban annak átszervezése nyomán ígért javulást az RMDSZ. „Azt ígérték, hogy erre a vonatkozásra is odafigyelnek majd a posta átszervezésekor. Én viszont nem látom be, hogy egy állami szervezet miért lenne hatékonyabb az átszervezés nyomán. Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen átszervezés jobbá teszi” – mondta Szűcs.

Hozzátette: a részmunkaidő utáni járulékfizetéssel kapcsolatban az RMDSZ azt ígérte, hogy támogatják, hogy a média, mint szakterület, kikerüljön ennek a jogszabálynak a kötelezettsége alól.

„Abban maradtunk, hogy a MÚRE megfogalmaz egy javaslatot, amely szerint bizonyos iparágak, szakterületek élvezzenek kivételt ez alól a járulékfizetési kötelezettség alól. Ehhez megpróbálunk román partnereket is szerezni, akár szakmai szervezeteket, akár kiadói szövetségeket, vagy jelentősebb lapkiadókat, hiszen ez nem csak egy romániai magyar probléma, őket is ugyanúgy érinti. Az RMDSZ azt ígérte, amennyiben egy ilyen tervezet elkészül, akkor támogatják és a kormány elé terjesztik. Nagyon óvatos optimizmussal tekintek előre” – mondta Szűcs, aki szerint a hónap végére várható a végleges szövegváltozat és annak román fordítása.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!