Főleg azok az erdélyi kiadók sínylik meg a papír és energia drágulását, amelyek a nagyon olcsó termékekre alapozták bevételeiket

Tavaly ősztől kezdődően többszörös pánikhullám érte el a nyomdák és kiadók piacát is. Akkoriban a papír hirtelen, legalább 50 százalékos drágulásáról szóltak a hírek. A drasztikus árnövekedés mellett már az egy évvel ezelőtti tudósításokban óriási alapanyaghiányról beszéltek a megszólaló nyomdászok, akik attól tartottak, hogy nem tudják teljesíteni a megrendeléseket. A romániai piac pedig különösen érzékeny volt a szállítási nehézségek miatt akadozó ellátásra, hiszen az országban használt papír teljes egészét külföldről importálják.

„A bajok körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődtek, amikor számomra ismeretlen okokból, egyik napról a másikra sorra kezdték bejelenteni a forgalmazók, hogy 15-20 százalékkal emelik a papír árát. Azóta egyébként már duplájára nőttek az egységárak, és ekkora mértékű emelést mi már nem tudunk lenyelni” – magyarázta a Transtelex felkeresésére Varga Károly, a Corvin Kiadó vezetője.

Mint fogalmazott, „vesztükre” ők úgy építették fel a kiadó gazdasági modelljét, hogy nagyon olcsó kiadványokat: rejtvényfüzeteket és könyveket adtak ki, viszonylag magas példányszámban. Varga bevallása szerint mindig nagyon alacsony árréssel dolgoztak, emiatt van az, hogy a drágítás számukra piacveszteséget jelent. „Sajnos ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt az árak emelése, egyelőre nincs más megoldásunk. Most igyekszünk nagyon mérsékelten, többlépcsős módon drágítani és így túlélni ezt az időszakot” – mondta.

A Corvin Kiadó működése több mint 30 évre nyúlik vissza, az 1990 februárjában induló Hunyad Megyei Hírlapig, amelyet egy önkéntes és amatőr csapat indított a forradalomból felocsúdó, Hunyad megyében élő magyarságnak. Varga Károly felidézte: már akkor igyekeztek piaci alapon működni, hiszen a csaknem 5000 példányszám nyomdaköltségét a bevételből kellett állniuk (a mai nyomtatott sajtó szintjén ez magas számnak számít, de ez akkor jócskán elmaradt a román nyelvű lapok mellett, amelyek akár 50 és 100 ezres nagyságrendben jelentek meg). Mivel ez meghaladta a lehetőségeiket, ekkor tértek át magazinos formára, ahol a közéleti témák mellett bulváros tartalmat kezdtek gyártani. A Corvin kiadó igazi nagy sikerét végül azok a rejtvényfüzetek hozták, melyeknek több kiadványa ma is népszerűnek számít (összesen 50 ezer példányt nyomtak havonta 2022 második felében). Mindezek mellett már a ‘90-es évektől kezdődően nagyon olcsó szépirodalmi könyvek kiadásával foglalkoznak, amellett minisztériumi rendeléseket, tankönyveket, illetve munkafüzeteket is készítenek. A Corvin Kiadó portfóliójába tartoznak ugyanakkor az Erdélyi Konyha gasztromagazin és a hozzá tartozó receptes kiadványok is.

A dévai kiadó mindig arra alapozott, hogy viszonylag magas példányszámban, olcsó előállítási költséggel járó kiadványokat adjon ki, amelyet Erdély-szerte vásároltak a magyarok. Varga szerint a magas példányszámú eladás stratégiája egészen addig működött, amíg el nem kezdődött ez a pánikszerű hangulat.

„Most az embereknek meg kell gondolniuk, hogy mire költenek. Ekkora pénzromlás mellett a számlák kifizetése és az élelmiszer elsőbbséget élvez. Na és ilyenkor miről mondanak le? Hát a könyvekről, például” – fejtette ki a kiadó vezetője, aki elismerte, a vásárlóerő igaz nem esett vissza radikálisan, de hétről hétre érzik azt, hogy kevesebben szerzik be a rejtvényfüzeteket. A terjesztők például többszöri alkalommal jelezték feléjük, hogy 50, esetleg 100 darabbal csökkentsék egyik vagy másik kiadvány nyomtatását, mert egyre több marad raktáron.

A könyvpiacnak kevésbé a papír drágulása, mintsem a spórolásra kényszerülő vásárlók okozhatnak nehézségeket

Erdélyben már több éve bevett szokássá vált, hogy a magyar nyelvű könyveket nagyon kevés, átlagosan 300-500 közötti példányszámban adják ki. És minél kevesebb a példányszám, annál magasabb az előállítási ár – mutatott rá Nagy Péter, az Idea Kiadó vezetője. Elmondása alapján az ilyen kis példányszámú könyveknél a papír ára csupán a kiadványok előállítási költségének 20-25 százalékát teszi ki. Tehát ha a papír duplájára is nőtt egy év alatt, akkor egy kötet árának meghatározásakor legfeljebb 30 százalékot jelent ez az alapanyag, így semmiképp sem egyenesen arányos az árak újrakalkulálása. A nyomtatott újságok és a rejtvényfüzetek esetében a drágulás már sokkal jobban megérződik, hiszen egy lap vagy egy olcsóbb kiadvány költségének 70-80 százalékát a papír teszi ki (mint például a Corvin kiadványok esetében is).

Nagy szerint azt is számításba kell venni, hogy a papírt leszámítva a fizetések, a rezsi, az üzemanyag is drágult, de a már leszerződött és kiadott könyvek árán nem tudnak változtatni, csak ha utónyomtatásra van szükség. „Egy 80 lej értékű könyvet mondjuk egy fél év után már körülbelül 90-95 lejért kell eladnom” – magyarázta.

Az utólag felmerülő plusz költségeket tehát igyekeznek az árrésből visszaszerezni – ami bevallása szerint egyáltalán nem elegendő. „Ha nem lenne Erdélyben jelentős könyvtámogatás, akkor nagy bajban lenne a kiadók legalább 80%-a. Egy könyv előállítása rengeteg költséggel jár a papíron kívül, ott van a nyomdai előkészítés költségei, szerkesztési díjak, szerzői díjak, illusztrátori díjak és így tovább. A támogatások egy könyv bizonyos költségtételében fontos támaszt jelentenek” – véli Nagy.

„Engem nem a papír drágulása aggaszt, hanem sokkal inkább a támogatások és a vásárlóerő visszaszorulása. Szerintem ezek a tényezők, amelyek gondot okozhatnak a szakmának. Ezért kellene egy erdélyi mecénás szervezeti kultúra, hogy a könyvkiadók ne függjenek ilyen nagy mértékben az állami-, illetve normatív támogatásoktól. Nagyon jó lenne, ha a tehetős magyar üzletemberek jobban összefognának, hogy az erdélyi magyar könyvkiadást támogassák”

– fejtette ki véleményét Nagy Péter.

Milyen megoldásokkal alkalmazkodnak a változó körülményekhez?

Varga Károly bevallotta, ő még nem tudja, hogy milyen irányt kellene venniük. Az online térbe való átállást nem látja célszerűnek, szerinte ha például az Erdélyi Konyhát csak interneten tennék elérhetővé, azzal „ki is végeznék” a kiadványt.

„Úgy tudom, az online térben két fontos feltétel van: vagy a kattintás, vagy a jelentős reklámbevétel, és persze nagylelkű támogatókra is szüksége van, nem beszélve a »célirányos« támogatásokról. Úgy gondolom, hogyha holnaptól az Erdélyi Konyha csak online térben jelenne meg, onnantól kezdve mi búcsút is mondhatnánk neki, mert nem tudnánk hozzáférni azokhoz a bevételekhez, ami egy ilyen online felület működtetéséhez szükséges lenne” – mondta.

Nagy Péter szerint a mutatók egyelőre nem annyira rosszak, mint amire eddig számítottak. Tapasztalatai alapján egy kiadónak több lábon kell állnia, több fajta szolgáltatást kell összefogjon: a webáruház mellett ő könyvesboltot tart fenn, azon túl pedig könyvvásárokba, falunapokra járnak, és arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy a könyvek kellő figyelmet kapjanak.

„Van egy olyan alapelv a menedzsmentben, hogy mindig kell legalább 20% új klienst bevonzani, akik felváltják a kieső régieket. Törekedni kell az új piacok felkutatására, az új lehetőségekre. Minden apró eladás számít” – mondta Nagy. Ezzel kapcsolatban még kifejtette, hogy gyakran kiszállnak kisebb településekre, például Kolozsra, vagy a Kovászna megyei Vargyasra is. Ilyenkor nem adnak el sok könyvet, de kapcsolatokat alakítanak ki, új embereket ismernek meg. Ez a befektetés pedig megtérül akkor, ha valami helyi érdekeltségű könyv jelenik meg, olyankor az emberek nagyon „ráugranak” a kötetre. Hozzátette: „Meg kell találni az összes konvencionális és nem konvencionális könyveladási lehetőséget: mi például részt vettünk könyvtáraknak hirdetett közbeszerzésen, sokat pályázunk.”

A nyomdákkal kapcsolatban arról is beszélt, hogy a különböző kiadványok nyomtatását a példányszámnak megfelelő technológiával kell párosítani. Pár száz példányszám esetében előnyösebbek a digitális nyomdagépek, több ezernél már inkább a rotációs nyomdák. Nagy szerint a nyugati országokban jól bevált módszer az is, ha a webáruházban felajánlják az olyan könyvek utónyomtatását, amelyekből már az összes példányt értékesítették. „Igaz, ezt már kétszeres áron állítod elő és jóval drágábban adod el, de mindig vannak érdeklődők” – tette hozzá.

„A másik, szintén nyugati országokban elterjedt módszer, hogy a kiadók hatalmas logisztikai lerakatokban, megfelelő hőmérsékleten tárolják a könyveket. Nálunk ennek még nincs meg a kultúrája, az erdélyi kiadók többségénél még mindig ragaszkodnak a plafonig érő dobozokhoz, van, hogy drága lakbért kell a tárhelyért kifizetni, vagy külön alkalmazottakat tartani ezért. Pedig ezeket a költségeket mind meg lehetne spórolni” – véli Nagy.

Az újságok halálos ítélete már akkor meg volt írva, amikor nagyon lecsökkentek a példányszámok

Az utóbbi idők egyik fontos történése, hogy számtalan erdélyi nyomtatott újság szűnik meg jövő évtől. Ezzel kapcsolatban Nagy Péter elmondta, szerinte elsősorban a példányszámok visszaesése okozta a bajt, nem pedig a papír drágulása.

„A magyarázat egyszerű: ha 10 ezret nyomtatsz egy újságból, az előállítása egy lapnak mondjuk 1 lej. De csak ha 1800-at nyomtatsz – mint például a Krónika esetében – , akkor már 3-4 lejbe kerül. Az újságok nyomtatásának számos költsége van, kezdve a nyomdai előkészítéstől, a lemezek és gépek beállításáig. Egy nyomdagépnél ezt akkor is be kell állítani, ha csak egy példányt nyomtatsz, és akkor is, ha több ezret. Ez tehát nagyon visszaüt az egységárban. A Krónikát 4 lejért lehetett vásárolni, de elképzelhetőnek tartom, hogy az előállítása ennél többe került, viszont erre nincs rálátásom” – fejtette ki Nagy.

Mint rámutatott, az újság nyomtatásnál hátrányt jelent, hogy újságpapírt csak a több tízezres példányszámok előállítására kitalált rotációs nyomdáknál lehet használni, digitális nyomdák esetében pedig sokkal drágább papírral lehet dolgozni, így az áron gyakorlatilag ez a megoldás sem segíthet. „Ez egy olyan csapdahelyzet, amiből nem lehet kijönni” – összegezte meglátásait az Idea Kiadó vezetője.

Varga is hasonlóan vélekedik, szerinte az olvasási szokások megváltozása olyan akadályok elé állította a nyomtatott sajtót, amivel már nem volt mit kezdeni. Arra a felvetésünkre, hogy az erdélyi társadalom eltarthatna-e egy, például a The Times nívójához hasonlítható kiadványt (amely az online portálok és közösségi médiák népszerűsége mellett továbbra is fennmaradhatott), a Corvin Kiadó vezetője úgy látta: túl kicsi az erdélyi magyarság ahhoz, hogy nagyon nívós, gazdaságilag fenntartható nyomtatott kiadványt lehessen készíteni.

„Az emberek többsége ma már a közösségi médiából tájékozódik. Szerintem ma már egyre kevesebben vannak azok is, akik a hagyományosnak számító hírportálokhoz fordulnak. Én úgy látom, hogy egyre érdektelenebbek az olvasók. Ha egy The Times jellegű lapot készítene valaki, szerintem az is megbukna, mert túl kicsi ez a mi világunk” – összegezte.