Ragadós az Orbán-modell: a politikai elemzők szerint erősödik az illiberalizmus Romániában is

Románia a jelenlegi 70 százalékos többséggel kormányzó koalícióval egy olyan illiberális demokrácia felé tarthat, amilyet Orbán Viktor Magyarországon épített ki. Az elemzők, politológusok véleménye szerint a közvetlen célpontok közé az igazságszolgáltatás, a független média és a civil társadalom ellenőrzése tartozik. A koalíció olyan komfortos többséggel rendelkezik a parlamentben, ami lehetővé teszi számára olyan döntések meghozatalát, amelyek egyértelműen nem illenek abba „demokrácia-kirakatba”, amelyet az Európai Unió különböző ellenőrző szervei, a külföldi sajtó és olyan fontos politikai partnerek felé mutatnak fel, mint amilyen az Egyesült Államok vagy a NATO. A valóság titokban megírt nemzetbiztonsági törvényről, plagizáló miniszterelnökről és a sajtót pénzelő politikai pártokról szól.

A mindenható koalíció

A PNL – PSD – RMDSZ hármas kormány nyolc hónapjának áttekintése azt mutatja, hogy a nagykoalíciós összefogás bénító hatással van az ellenzékre, és egyre kevesebb kormánykritikus hangot lehet hallani. Főként miután a sajtó egy részének jóindulatát olyan, közpénzből kötött szerződésekkel sikerült megszerezni, amelyek az állami költségvetésből a pártok számláira érkeznek, majd onnan különböző médiaorgánumokhoz. A Szabad Európa által megkérdezett elemzők szerint a tét az igazságszolgáltatás, a sajtó és a civil társadalom ellenőrzése.

A jövőre nézve a veszélyt Románia számára is az a fajta illiberális kormányzás jelenti, amely Magyarországon már évek óta foglyul ejtette az állam demokratikus intézményeit.

Nicolae Ciucă kormányfő és Klaus Iohannis elnök mindent megtesznek azért, hogy Romániát külföldön valódi demokráciaként mutassák be, amely visszafordíthatatlanul az európai normák és értékek talaján áll. A kormányfő legutóbbi próbálkozása épp ma történt, a Bloombergnek adott interjút, amelyben azt mondja, hogy Románia minden előírásnak eleget tett a schengeni csatlakozáshoz. De egy dolog, hogy Ciucă és Iohannis mit akarnak láttatni, más azonban a valóság Romániában.

A politikai és demokratikus normák összeomlottak a PSD-PNL-RMDSZ koalíció alatt, mondják a politikai elemzők. A reformellenesség olyan gyors ütemben halad, hogy már három olyan jelentős törvénycsomag áll szavazás előtt, amelyeket „visszacsinálni” hosszú és fáradságos munkába kerül majd. Az oktatási, igazságügyi és nemzetbiztonsági törvényeket az e területeken működő érdekcsoportra szabták, amelyeknek pénzt, hatalmat és jogi védelmet nyújtanak.

A valóság az, hogy a strukturális reformok nem szerepelnek a kormánypártok valódi napirendjén. Éppen ellenkezőleg, az ellenreform az alapja ennek a koalíciónak, amelynek gyakorlatilag nincs ellenfele: maga alá gyűrte az igazságszolgáltatás egy részét, a mainstream médiát, a közintézményeket és az ellenőrző fórumokat is. Paradox módon maga a koalíció létrehozója, Klaus Iohannis államelnök marad az egyetlen tényező, amely megállíthatja az ámokfutást. És a közvélemény nyomása, de ez egy másik történet.

A jelenlegi parlamenti többség, amelyet egy nehéz geopolitikai helyzetben stabilitást kínáló koalícióként igazolnak, figyelmen kívül hagyja az átláthatóság, az integritás és a nyilvános vita szabályait. A nemzetközi jelentések a romlás jeleire hívják fel a figyelmet, azonban az ukrajnai háború árnyékában nehéz észrevenni a demokratikus gyakorlattól való eltávolodást, vagy a közvélemény könnyebben meggyőzhető arról, hogy például egy tábornok kormányfővé való kinevezése, majd pártelnökké való „választása” teljesen természetes, demokratikus opció.

A volt vezérkari főnök és hivatásos katonatiszt, Nicolae Ciucă nyugalmazott tábornok gyors politikai karriert futott be. Ludovic Orban szerint maga Klaus Iohannis elnök lépett közbe 2020-ban, hogy helyet szorítson neki a Nemzeti Liberális Párt parlamenti listáján. Két év alatt védelmi miniszter, szenátor, kormányfő és a liberálisok vezére lett.

Ovidiu Voicu, a Civil Innovációs Központ ügyvezető igazgatója a Szabad Európának adott interjújában rámutatott, hogy egy stabil demokráciában nem megengedett egy ilyen politikai pálya. „Az a tény, hogy az állam fegyveres erőinek a struktúrájából átlépett a törvényhozói és a végrehajtói struktúrába, illetve ő lett a végrehajtó hatalmi ágazat vezetője, összeegyeztethetetlen az alapvető demokratikus szabályokkal, nevezetesen a hatalmi ágak elkülönítésével.” – mondja Voicu.

A katona-miniszterelnök, akinek doktorija is van: igaz, hogy többnyire másolta

Ha nem volna elegendő a sok kérdőjel, amelyet a kormányfő „fulmináns” politikai karrierje vet fel, akkor ráadásnak itt van a plágiumügy is, amelyet Emilia Șercan, a Pressone újságírója robbantott ki. Az újságíró szerint a kormányfő doktori disszertációjának több oldalát jelölés nélkül vette át más, hasonló tematikájú munkákból. Ciucă nemcsak tagadta a vádat, hanem különböző jogi kiskapuk felhasználásával elérte, hogy a CNATDCU – az az intézmény, amelynek szakmai elemzése döntő lehetett volna az ügyben – bírósági végzéssel lett megakadályozva abban, hogy megvizsgálja a dolgozatot, és az eredményt közölje. Marius Iosif bíró, akinek kalapácsán múlott a miniszterelnöki plágiumügy, az ítélet meghozatala után azonnal a nyugdíjazását kérte. Az általa vezetett testület ugyanis, bár nem látta Ciucă szakdolgozatát,

Emilia Șercan újságírói vizsgálatát „általános értékelésnek” minősítette, amely „kontextusból kiragadott (sic!) szövegrészekre” alapozott.

A G4Media szerint a dossziét, amelyben Nicolae Ciucă miniszterelnök a plágiumvádak megsemmisítését kérte, az igazságszolgáltatásban már régóta ismert „takaró módszerrel” irányították a Marius Iosif bíró által vezetett testülethez: ennek az a lényege, hogy ha két hasonló kérést regisztrálnak, akkor az ügyeket elosztó bírósági tisztviselő mindkettőt ugyanahhoz a bíróhoz rendeli.

Az első regisztrált kérést, amely besorolása szerint szintén egy „adminisztratív rendelkezés megsemmisítését” kérte Marius Iosifhoz osztották be, a pár perccel később regisztrált kérése Ciucának, amelynek célja a plágiumügyben való eljárás felfüggesztése volt, ugyancsak ezt a besorolást kapta, így került Marius Iosif bíróhoz. A bíró döntött, majd nyugdíjazását kérte, az erről szóló határozatot Klaus Iohannis államfő július 28-án írta alá. Augusztus elsejével kezdődően lépett hatályba, azaz Marius Iosif bíró ebben a pillanatban már boldog nyugdíjas, ráadásul a speciális nyugdíjt élvező román állampolgárok számát növeli.

A nyugdíjazási dekrétum aláírásának nem lett különösebb visszhangja, ugyanis épp július 28-án mondta el Kelemen Hunor, Nicolae Ciucă és Marcel Ciolacu is, hogy mit gondol Orbán Viktor „kevert fajú világ” elméletéről és oroszbarát kijelentéseiről.

Cristian Pîrvulescu szerint az aktuálpolitikai helyzet, a geopolitikai problémák tették lehetővé, hogy a miniszterelnök és az őt bevédő Iohannis eltussolhassák a botrányt. Az újságíró Emilia Șercan azonban nem úszta meg ilyen könnyen: a kormányfő doktorijáról írott cikkét követően három alkalommal fenyegették meg, első ízben a publikáció megjelenésének másnapján egy ismeretlen személytől kapott fenyegető üzeneteket, melyekhez az illető „privát fotókat” mellékelt. A képek kb. 20 évvel korábban készültek és őt ábrázolják, meglehetősen hiányos öltözetben. Ezeket a vőlegénye készítette abban a lakásban, melyben együtt éltek. Șercan szerint ezeket a képeket úgy szerezték meg, hogy feltörték a számítógépét. A fotókat egyébként feltöltötték több, felnőtt tartalmakat publikáló honlapra is azok, akik ellopták, az újságíró azonban erről nem értesült.

A beszámoló szerint feljelentést tett a rendőrségen fenyegetés, valamint a magánélethez való joga megsértése miatt. Azonban a képernyőmentés, melyet maga készített a fotókról és az idegentől származó fenyegető üzenetekről, még aznap kiszivárgott a rendőrségtől és a Moldovai Köztársaságban egy olyan honlapon jelentek meg, amely közel áll a szökésben lévő Cristian Rizea volt szociáldemokrata parlamenti képviselőhöz. Az ott publikált anyagot aztán romániai portálok is átvették: 3 óra leforgása alatt 74 felületen jelentek meg a kompromittáló fotók.

„A belügyminisztérium vizsgálata az ügyben már fél éve húzódik, ami sok kérdést vet fel” – jelentette ki Cristian Pârvulescu politológus, aki szóvá tette azt a narratívát is, amellyel az aktuális koalíció fellép. „Az egység parancsa, melyet minden romániai hatalmi ágazat szintjén meghirdettek, azt mondja ki, hogy ebben a helyzetben nem szabad támadni a kormányt, mert aki a kormányt támadja, az Oroszország és Putyin kezére játszik, ez a diskurzus vált uralkodóvá, és ezzel a hamis érvvel lehetetlenítenek el minden kritikus fellépést” – jegyzi meg a professzor, aki szerint ilyen állapotot a Năstase-korszakban, 2000 és 2004 között tapasztaltak. Mindeközben megjelent az új felsőfokú oktatási törvénytervezet is, amely már a plágiumügyeket vizsgáló akadémiai ellenőrző szerv, a CNATDCU esetleges megszüntetését vetíti előre, az intézkedést az egyetemi körök és az újságírók is úgy értelmezték, mint a miniszterelnöki probléma végleges megoldására kitalált rendelkezést.

A nemzetbiztonsági törvénytervezet által felvetett kérdések

Bár a titkosszolgálatok részvétele a Ciucă miniszterelnök elleni plágiumvádak rendezésében vagy Emilia Șercan esetében nem bizonyított, az elmúlt időszakban a nemzetközi jelentések többször is felhívták a figyelmet a sajtóval kapcsolatos problémákra. Az újságírókat érő fenyegetések nyomán a nemzetközi szervek megkongatták a vészharangot.

Az állambiztonsági szervek összefonódása a kormányzati és törvényhozói hatalommal azonban a nemzetbiztonsági törvény kidolgozása kapcsán vált egyértelművé: az ukrajnai háború közepette, az orosz támadást követően felmerült a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait, státusát, munkájuk ellenőrzését rögzítő jogszabály korszerűsítésének gondolata. A téma februárban került szóba, és Vasile Dîncu védelmi miniszter egy kerek egészet képező törvénycsomagról beszélt.

Az év eleji bejelentést követő hónapokban csend övezte a témát, a politikusok, törvényhozók nem nyilatkoztak arról, hogy milyen módosításokra gondoltak a törvényt illetően, és nem is hoztak nyilvánosságra semmiféle törvénytervezetet, amelyről vitát lehetett volna folytatni. Május végén Ciucă miniszterelnök szárazon bejelentette, hogy a jogszabályt már majdnem véglegesítették, anélkül, hogy bővebben kommentálta volna, mit tartalmaz.

A koalíciós pártok, a PNL, PSD és az RMDSZ elnökei még május előtt megkapták a nemzetbiztonsági törvények tervezeteit, de nem hozták nyilvánosságra, hogy mit tartalmaznak. A G4Media exkluzív anyagban publikálta a tervezeteket, és különböző közintézmények kénytelenek voltak megerősíteni, hogy dolgoztak a több vitatott javaslatot tartalmazó tervezeten.

Amint a Transtelexen is megírtuk, a készülő új nemzetbiztonsági törvényeknek többek között a következő előírásai aggályosak a sajtó egy része, a civil szervezetek és az elemzők szerint:

• a hatóságok, a közintézmények, illetve a magán- és a jogi személyek kérésre kötelesek támogatni a SRI-t a feladatai teljesítésében, és kötelesek titokban is tartani ezt a tevékenységüket;
• a SRI és a SIE székházaiban csak a Legfelsőbb Védelmi Tanács elnöke, azaz az államfő jóváhagyásával és a SRI igazgatójának tudtával tarthat házkutatást a vádhatóság, és a titkosszolgálat alkalmazottait kizárólag kifejezetten erre a célra kijelölt ügyészek hallgathatják ki, motozhatják meg és vehetik őrizetbe;
• a SRI igazgatója nem köteles beszámolni a parlamentnek a hírszerző szolgálat tevékenységéről, csak a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak köteles beszámolni a műveleti tevékenységeire fordított kiadásairól, csak az államfő menesztheti tisztségéből, az illetékes parlamenti szakbizottságok formális véleményezése után;
• a SRI kizárólagos illetékességet kap a lehallgatások terén, az országos lehallgatási központ is a titkosszolgálat keretében működik majd, és a lehallgatások során szerzett bizonyítékok felhasználhatók a bíróságokon;
• ha a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban nincs konszenzus egy adott kérdésről, akkor a döntést az államfő hozza meg;
• a szervezett bűnözés mellett a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a kulturális örökség, az alapvető kommunikációs és informatikai infrastruktúrák, valamint „Románia nemzeti, pénzügyi, gazdasági, energetikai, tudományos és kutatási érdekei” ellen irányuló cselekmények vagy mulasztások is a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek kategóriájába kerültek – ez az előírás a G4Media szerint felhatalmazza a SRI-t arra, hogy „szinte bármilyen ürüggyel” bírói felhatalmazást kérjen a felsorolt területeken tevékenykedő személyek lehallgatására és megfigyelésére.

Iohannis és a titkosszolgálatok

Miután a tervezet nyilvánosságra jutott és a civilszervezetek, illetve a parlamenti ellenzék is tiltakozott, a román államfő elismerte, hogy a nemzetbiztonsági törvények egyes passzusait is „szakértők” dolgozták ki a Cotroceni-palotában, de tagadta, hogy látta volna a kormánynak küldendő törvénycsomagot.

Minden nyilvános nyilatkozatból úgy tűnik, hogy a jelenlegi többséget alkotó politikai pártoknak nem volt szerepük a nemzetbiztonsági csomag kidolgozásában: a legfőbb politikai vezetők a titkosszolgálatok által összeállított csomagot kapták meg – mondják a politológusok – anélkül, hogy ezeknek törvényes jogalkotási kezdeményezési joguk lett volna.

„A civil társadalom reakciókészségét a titkosszolgálati laboratóriumokban készített dokumentumokon tesztelték” – véli Cristian Pîrvulescu. A képviselők egyike sem tudta megerősíteni, hogy tájékoztatták volna a törvénycsomagról, vagy hogy részt vett volna annak kidolgozásában. A SRI tevékenységét ellenőrző bizottságban sem volt tudomásuk erről a tervezetről addig, amíg ez ki nem szivárgott a sajtóba.

Pîrvulescu rámutat, hogy a törvénycsomag aggodalmat keltett és megerősítette azt a képet, hogy Románia militarista tendenciákkal rendelkező állammá válik, amelyben a titkosszolgálatok fontos szerepet játszanak.

„A törvénycsomag visszalépést jelent az időben, egy olyan korszak tűnik fel mögötte, amelyben a civil lakosság a katonaságnak és az állambiztonsági szerveknek volt alárendelve. Ez árt a demokráciának”

– figyelmeztet Ovidiu Voicu politológus. A titkosszolgálatok hatalmának megerősítése a civil tényező rovására azt mutatja, hogy az állambiztonsági erők közvetlen érdeke nagyobb befolyást szerezni gazdasági és politikai területen – véli Voicu.

Andrei Țăranu professzor is úgy véli, hogy a törvények „próbalufik voltak, amelyeket az állambiztonsági struktúrák indítottak, hogy lássák, mennyire figyel oda a civil társadalom”. A szakember viszont egy másik aggasztó jelenségre is felhívta a figyelmet: a romániai sajtónak csak a töredéke foglalkozott az esettel, sok médiaorgánum úgy tett, mintha nem látná, milyen veszélyt jelent a demokráciára nézve ez a titokban összeállított jogszabály-tervezet.

Mennyi pénzt kap a politikai pártoktól a sajtó?

Az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy a sajtó nagy része nem törődött a tervezettel az lehet, hogy a pártok számláiról a médiafőnökök számláira áramlik a pénz. A szerződések nem nyilvánosak, minden titkos, ami a politika fölényét biztosítja a média felett. A negyedik hatalmat az államban ezekkel a rendszeres kifizetésekkel éppúgy pórázon tartják, mint a sokat kritizált Magyarországon, ahol más modell érvényesül ugyan, de az eredmény hasonló.

„Paradox módon a romániai sajtószabadsági index alacsonyabb, mint a magyarországi sajtóé, amely 90 százalékban állami irányítás alatt áll. Romániában ugyanis a média nagy része az állammal összejátszó érdekcsoportok tulajdonában van”

– idézi Andrei Țăranu professzor a romániai jogállamiságról szóló legutóbbi jelentés adatait. Egyes médiacsoportok – jegyzi meg a politológus – a kormányzó pártok imázshordozóivá váltak.

A Szociáldemokrata Párt 2022 januárja és júniusa között nem kevesebb, mint 5,3 millió eurót utalt át különböző médiafelületeknek az állami támogatásként kapott pénzből sajtó- és propagandaköltségekre. Az Állandó Választási Hatóság (AEP) adatai szerint a Nemzeti Liberális Párt az év első hat hónapjában 3,6 millió eurót különített el ugyanerre a célra.

A 2022. január-június közötti időszakban összesen 124 890 327,26 lej, azaz 24,9 millió euró állami költségvetési támogatás folyt be a politikai pártok számláira. A PSD mintegy 48 millió lejt kapott, amelyből több mint 36,3 millió lejt költött el. Ennek 73,85%-át, azaz több mint 26,8 millió lejt költöttek sajtóra és propagandára. A PNL állami támogatása 40,7 millió lej volt, 24,7 millió lejt költöttek el, ebből 18,2 millió lejt a „sajtóköltségek” emésztettek fel, vagyis az elköltött pénz 73,80 százaléka ment el sajtóra és propagandára.

A választási hatóság adatai szerint a PSD és a PNL 2022 első hat hónapjában körülbelül annyit költött sajtóra és propagandára, mint tavaly egész évben.

A PSD vezetői, annak ellenére, hogy az átláthatósági szlogent folyamatosan hangoztatják, nem árulják el, hogy a pártnak milyen sajtóorgánumokkal vannak szerződései.

A magyar modellt Cristian Pîrvulescu is említi elemzésében. Szerinte a román sajtó kezdi elveszíteni cenzori és negyedik hatalom szerepét az államban, mivel nagymértékben a pártok pénzétől függ.

„A román demokrácia helyzete egyre aggasztóbb, fennáll a veszélye, hogy az Orbán Viktor számára oly kedves illiberális demokráciához hasonlóvá válik.

Ha nincs szabad sajtó, a nyilvánosság tájékoztatásának esélye egyre kisebb lesz. Ez Orbán modellje.

Az RMDSZ számára könnyebb a helyzet, Orbán Viktor megoldotta a problémát, ugyanis a romániai magyar sajtó nagy részét is Budapestről irányítják” – világít rá Cristian Pîrvulescu a romániai és magyarországi sajtóviszonyok közötti hasonlóságra, kiemelve azt, hogy az illiberális rezsimek közös jellemzője a jogállamiság elleni támadás, a szabad sajtó felszámolása és a civil társadalom megsemmisítése.

Az illiberális demokrácia veszélye

Bár Romániát nem sorolják az illiberális demokráciák kategóriájába, az elemzők szerint erős jelei vannak annak, hogy Romániában a demokrácia állapota változik. „A pártokat nem az ideológia, a közös jövőkép köti össze, hanem az a feladat, hogy minél több pénzt csatornázzanak át az állami forrásokból azokhoz az érdekcsoportokhoz, amelyek őket hatalmi pozíciójuk megtartásában támogatják.

Mélységesen illiberális kormányunk van, anélkül, hogy kimondanánk hangosan, a román vezetők Orbán Viktorhoz hasonlóan egy illiberális demokráciát építenek Romániában. Olyat, amelyet a saját érdekükben manipulálhatnak” – véli Ovidiu Voicu a Civil Innovációs Központ ügyvezető igazgatója.

Cristian Pîrvulescu sem optimistább. „Ez addig fog tartani, amíg a geopolitikai válság tart. Minél tovább tart, annál nehezebb lesz a romániai demokrácia helyzete” – jelentette ki a politikai elemző.

Andrei Țăranu a társadalmon belüli szakadás és az „oszd meg és uralkodj” módszer működésére hívta fel a figyelmet. „Az orvosok nem támogatják a tanárokat, a tanárok nem támogatják a bírákat, az igazságszolgáltatásban dolgozók hátat fordítanak a tanügyi és az egészségügyi munkavállalóknak is. Mindenki megveti a köztisztviselőket” – jellemzi a helyzetet a professzor, utalva rá, hogy a kormány és a törvényhozók sikeresen elszigetelték egymástól a különböző foglalkozási és társadalmi csoportokat, ezáltal pedig meghiúsítottak minden nagyobb társadalmi bázissal rendelkező összefogást, amely civil nyomást tudna gyakorolni a koalícióra.

Az egyetlen „reménye” a romániai demokráciának az, hogy a pártok saját érdekei felülírják a koalíciós érdekeket. A 2024-es háromszoros választásoknak (közigazgatási, törvényhozói és európai parlamenti) akkora a tétjük, hogy előbb-utóbb homokszem kerül az egyelőre olajozottan működő gépezetbe. Már több forgatókönyv is létezik arra nézve, hogy melyik koalíciós partner rúgja fel elsőként az egyezséget. A koalíciós jegyzőkönyv szerint 2023 májusában kerül sor a rotációra, amely után szociáldemokrata vezetője lesz a kormánynak. Az összes közvélemény-kutatásban a PSD áll az első helyen, 35% körüli támogatottsággal, a PNL pedig 20% és 25% között ingadozik. A románok 85%-a azonban úgy véli, hogy az ország rossz irányba halad.