Borbély László a fenntartható fejlődésről: Felépítettünk egy rendszert, reméljük, működni fog

Mit tart a Fenntartható Fejlődésért Igazgatóság eddigi legfontosabb eredményének?

Kettőt tartok a legfontosabbnak, melyek nélkül nem tudjuk az Agenda 2030-at gyakorlatba ültetni. Az elmúlt öt év alatt kialakítottunk egy intézményközi kapcsolatrendszert, melynek célja a 17 fenntartható fejlődési célkitűzés megvalósítása. Reméljük, hogy működőképes lesz. A megvalósításhoz kellenek mutatók is, amelyek alapján elemezni tudjuk, hogy milyen stádiumban vagyunk. Kilencvenkilenc mutatót dolgoztunk ki, melyeket már jóváhagyott a kormány, ezeket a statisztikai hivatallal közösen mérjük majd. 2018-ban megalkottuk az országos fejlesztési stratégiát, 2022-re pedig egy országos akcióterv is elkészült. Ezek kidolgozásába bevontuk a minisztériumokat és különböző területek szakértőit is. Az akadémiai szférából például 34 fontos személyiség vett részt ebben a munkában, és a civil társadalomból is bevontunk 120 szervezetet. A rendszer már működőképes, tehát a jövő évtől már mérni tudjuk, hogy milyen stádiumban vagyunk a különböző területeken.

A másik fontos megvalósításnak a civil szervezetek és a társadalom, az emberek felé való nyitást tartom, aminek az a lényege, hogy széles körben megértessük a fenntartható fejlődés alapelveit, fontosságát. Nyolc-tíz civil szerveződéssel alakítottunk ki partneri kapcsolatot abból a célból, hogy érdekessé tegyük a témát, figyelemfelkeltő akciókat szervezzünk. Ezt már meg is kezdtük, például megalkottunk egy jópofa képregényt 17 szuperhőssel, melyek mindegyike egy-egy fenntarthatósági célkitűzést jelenít meg. Ezt lefordítottuk a 17 nyelvre, hogy a Romániában élő kisebbségek is az anyanyelvükön olvashassák. A képregényt elküldtük minden iskolának, és a tanárok már jelezték, hogy a gyerekek nagyon élvezik. Ez számos területet ölel fel az oktatástól a klímaváltozásig, ezeket próbálja érthetőbbé, vonzóbbá tenni a diákok számára.

Indítottunk továbbá egy műsort, Oktatás a magasban (Educație la înălțime) címmel, már 36. adásnál tartunk. Egy tehetséges rendezőcsapattal, drónok segítségével mutatunk be egy-egy leckét minden csütörtökön. 30-40 ezer gyerek követi figyelemmel. Ez egy interaktív tanítási forma, melyet az iskolák is használhatnak, mert feltöltjük az anyagokat a Youtube-ra. Ez nagyon érdekes, a leckék során az ország különböző régióiba kalauzoljuk el a gyerekeket, és különféle témákat dolgozunk fel.

Az igazgatóságunk tevékenysége nagyon sokrétű, lényegében katalizátor szerepet igyekszünk betölteni. Fontos, hogy legyen politikai akarat a célok eléréséhez. Ma is találkoztunk például a miniszterelnökkel (augusztus 3-án – a szerk. megj.), aki kihangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a fenntarthatósági célok megvalósítását, és kérte, hogy a minisztériumok működjenek együtt velünk.

Jelenleg a körkörös gazdasági stratégia megalkotását koordináljuk. Ide tartozik például az épületek energiahatékonyságáról szóló fejezet. Az újjáépítési terv költségvetéséből 4 év alatt több mint 3 milliárd eurót fordíthatunk épületek átalakítására, hogy ezek energetikailag hatékonyabbak legyenek. Ide egyébként nemcsak a szigetelés tartozik, hanem a fűtési rendszerek korszerűsítéséről és sok minden egyébről is szól.

Dolgozunk egy kódexen is, melynek a lényege az, hogy a cégeknek minden évben jelenteniük kell, hogy mit tettek a zöld technológiák használata terén, ezeket az eredményeket pedig kiértékeljük. Van egy honlapunk, mely sok adatot tartalmaz, itt jelenik meg majd a kérdőív is, melyet – kormányhatározat alapján – minden entitásnak ki kell majd töltenie.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy mostmár van egy új mesterség Romániában – és úgy tudom, az EU-ban csak nálunk van ilyen –, a fenntartható fejlődési szakértő. Jelenleg 160-an vesznek részt egyetem utáni képzésben, ők szeptemberben végeznek. És létrehozunk egy kiválósági központot is, mely elsősorban a közszférát szolgálja majd ki. Reményeink szerint 2026-ig 2000 szakértőt tudunk majd különböző szakterületeken kiképezni. A terveink szerint ezek 80%-a önkormányzatok, illetve önkormányzatok mellett működő intézmények munkáját segíti majd. Reméljük, hogy ezáltal a mentalitás is megváltozik, mert ez nagyon fontos. Minél több képzett ember kell ehhez.

Hány munkatársa van az igazgatóságnak?

Induláskor 10-en voltunk, most pedig már, hál’istennek, 22-en vagyunk. De ez még mindig kevés, ha azt nézzünk, hogy mennyire sokrétű a tevékenységünk.

Mit tart a legfontosabb kihívásnak?

Azt, hogy ez a kialakított rendszer működjön. A politikai döntéseket kellene jobban előkészíteni, ehhez tudjuk mi adni a szakértelmet, a háttéranyagokat.

Nagyon sok a feladat például az oktatás terén, sajnos, e tekintetben Románia nagyon rosszul áll. A diákok 15%-a elhagyja az iskolát, és igen magas a funkcionális analfabéták aránya. Meg kell nézni, ki kell elemezni, hogy mit tehetünk azért, hogy csökkentsük a lemaradásunkat a többi EU-s országhoz képest.

Évtizedek óta nem látott szárazság sújtja a térségünket, szakértők szerint ez a klímaváltozás hatása, amelyért – legalábbis részben – az emberi tevékenység a felelős. Van-e valami terv, hogyan kívánnak fellépni ez ellen, milyen megoldások körvonalazódnak?

Sajnos, ez nem megy egyik napról a másikra. A kommunizmus alatt nagyon sok árterületet lecsapoltak és átadtak a mezőgazdaságnak. Sok olyan terület van, melyet régen víz borított, de mára a biodiverzitás kihalt. Nagyon keveset tettünk annak érdekében, hogy ezeket visszahozzuk, pedig voltak ezen a téren elérhető programok, források. Azonkívül az öntözési rendszereket tönkretették, privatizálták. Érthetetlen számomra, hogy miért nem sikerült az újjáépítési tervbe bevenni például az öntözőrendszereket, hogy pénzt kapjunk erre az Európai Uniótól. Van egy elképzelése ezen a téren a mezőgazdasági minisztériumnak, de nagyon sok pénz kellene hozzá, és sokan kellene cselekedjenek is azért, hogy sikerüljön, hogy érkezzenek a pénzek.

A mostani szárazság végülis azt sugallja nekünk, hogy változtatni kell a habitusainkon. Jobban oda kell figyelnünk a vízkészletekre. Sok vita van most például a ratosnyai gát körül, hogy ennek befejezése mennyire befolyásolja a környezetet. Szerintem azokat a beruházásokat, melyek 90%-ban már megvalósultak – mint például az említett gát – be kellene fejezni. Ez megoldana sok mindent, Marosvásárhely felé szabadesésben jönne innen a víz, és fontos lenne a vízkészletek, a vízgazdálkodás terén. Ezeket a beruházásokat kicsit át kéne nézni, értelmezni, és belátható időn belül befejezni.

Az ön által említett ratosnyai gát, illetve a zsil-völgyi gát kapcsán folynak a legélénkebb viták. A körülbelül 40 éve megkezdett ratosnyai gát befejezése és üzembe helyezése ellen sokan azért tiltakoznak, mert ez többek között egy védett halfaj, a dunai galóca eltűnését eredményezné. A tervek szerint ugyanis ebben a gyűjtőtóban fognák fel a környező hegyi patakok vizét.

Nyilvánvaló, hogy itt döntést kell hozni. Vigyázni kell a természetre is, így van. De szépen a mérleg serpenyőjébe kell tenni, hogy mit jelent ez egy egész régiónak a vízkészleteit tekintve. Meg kell menteni a fajokat is, de erre léteznek megoldások más országokban, ezeket kellene alkalmazni.

Szakértelemre és nagyon sok pénzre lenne szükség a vízügyi kérdések megoldása érdekében. Amikor környezetvédelmi miniszter voltam, Romániában tartották a Ramsar Világtalálkozót, melyek célja a vizes területek visszaállítása volt. Léteznek kormányhatározatok, stratégia, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség is foglalkozik ezzel, de nagyon sok a tennivaló. Esete válogatja, hogy mi az optimális megoldás, van, ahol a terület vízkészletének megtartása, van, ahol az öntözés, és van, ahol a víztározók kialakítása a megfelelő. Ki kell alakítani egy egyensúlyt.

Mi, a Fenntartható Fejlődési Igazgatóság, katalizátorok vagyunk, a feladatunk egy asztalhoz ültetni a döntéshozókat, a környezetvédelmi minisztériumot, a kormányt. De a döntéseket ők hozzák meg. A lényeg, hogy olyan döntéseket hozzanak meg, melyek nyomán a következő generációk jobban élhetnek.

A fenntarthatósági célok között a biodiverzitás megóvása is szerepel. Romániában az egyik legnagyobb probléma a természetes élőhelyek, főleg a gyepek, kaszálók beszántása, illetve túllegeltetése. Annak ellenére, hogy Románia 2007-ben, az EU-csatlakozáskor vállalta, hogy megtartja ezeket a gyepterületeket. Ezen a téren fel kívánnak-e lépni?

Sok vita van erről is, Romániában hagyományosan sok legelő volt, és van a mai napig is. Az egyik vitatéma ezzel kapcsolatban, hogy ezeken lehessen-e fotovoltaikus beruházásokat eszközölni bizonyos körülmények között. Például hogy a földfelszíntől magasabbra telepítsék a rendszert, hogy ún. duális kihasználással termeljünk megújuló energiát, ugyanakkor lehessen legeltetni is ezeken a területeken. Erre vannak példák tőlünk nyugatabbra fekvő országokban, itt is úgy kell megoldani, hogy mind a két cél érvényesülhessen.

Ez nagyon komplex dolog, nem akarok belemenni a részletekbe. Viszont vannak EU-s pénzek ilyen beruházásokra, ezeket fel kellene használni amellett, hogy a legelőket megőrizzük. Most véglegesítjük a következő hat évre szóló terveket, ennek keretében kellene támogatni a legelők fenntartóit is.

A fenntarthatósági célok között szerepel a talaj és a termőföldek védelme is. Ehhez képest Románia évről évre derogációkat kért bizonyos veszélyes szerekre, például a neonikotinoidokra, amely a méhekre, és a vadon élő a beporzókra is veszélyes, és továbbra is használják ezeket. Hogy látja ezt a kérdést, nem próbálják meggyőzni a döntéshozókat, hogy ne csinálják ezt?

Romániában még mindig sokkal jobb ízű paradicsomot termesztenek például mint Nyugat-Európában vagy Amerikában. Időnként nem biztos, hogy ők tudnak nekünk leckét adni ebből. Gondoljunk csak a genetikailag módosított zöldségeikre. Vagy az uborka görbületére. Szerintem az EU-s hatóságok nem az uborka görbületével kellene foglalkozzanak, a lényeg, hogy finom legyen, egészséges legyen, a görbületet hagyják a termelőkre. Persze, vigyázni kell azzal is, hogy milyen szereket használnak.

Az országban több mint 1500 olyan zagytározó, illetve olyan terület van, ahol szennyezett a talaj. 18-20 milliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk. Régebben volt lehetőség EU-s pénzek lehívására is ehhez, de sok cég, melynek felelőssége lett volna, tönkre ment, eltűnt. Valami megoldás kellene erre is, egy országos stratégia. A marosvásárhelyi műtrágyagyár, az Azomureș kapcsán például még én indítottam el egy eljárást a zagytározójukra vonatkozóan. Néhány év alatt sikerült is megoldani, most zöldövezet van a helyén, és hamarosan egy fotovoltaikus parkot is kialakítanak ezen a 20 hektáros területen.

Nekem időnként az a benyomásom, hogy a törvényhozóink és a vezető politikusaink nem eléggé fogékonyak a fenntarthatósági célokra. Mi a véleménye erről?

Kicsit többet kéne foglalkozni ezzel a területtel, én is tanulok minden nap valami újat. Jobban oda kellene figyeljenek a fenntarthatóságra. Mi sok adatot szállítunk a döntések magalapozásához. Létezik már szabályozás arra nézve, hogy kötelező hatástanulmányt készíttetni fenntarthatósági szempontból a kormányhatározatok meghozatala előtt.

A biodiverzitásnál maradva: pár hete módosították a vadászati törvényt, ami ellen nagyon sok szakmai civil szervezet is tiltakozott. Megengedték több tucat vándormadárnak a vadászatát, olyan fajokét is, melyek védelemre szorulnának. Mi a véleménye a jogszabályról?

Nagyon sok vita van erről is. Nem az egyedüli ország Románia, amelyik ilyen intézkedéseket hoz. Egyensúly kell, tudományos vizsgálatok. Úgy tudom, nagyon elszaporodtak olyan fajok, melyek károkat okoznak. Meg kell nézni, mi a helyzet, akárcsak a medvék esetén. Fontos ugyebár a medve – én nem vagyok vadász, nem vagyok híve feltétlenül ennek – de meg kell nézni, hogy amikor évente nem tudom, hány embert öl meg a medve, mit csinálhatunk. Egyértelmű, hogy túl sokan vannak. Az ember a hibás, hogy ide jutottunk, 30-40 éve nem ez volt a helyzet. Egyensúly kell, így kell megoldani ezt kérdést. Ausztriában és Németországban is sok az erdő, onnan hová tűntek a medvék?

A gyerekeknek szóló, fenntarthatósági célkitűzéseket bemutató képregényükben tételesen szerepel az iskolai szexuális nevelés fontossága. Ennek ellenére egy olyan törvényt hoztak nemrég Romániában, ami nem támogatja a sokak számára fontos, időben történő felvilágosítást. Ez csak nyolcadik osztálytól, és szülői beleegyezéssel történhet. De azoknak a kislányoknak, akik hetedik, netalán hatodik osztályban már szülnek, ez nagyon késői. Ők valószínűleg nem is kapnak a szüleiktől segítséget. Mint tudjuk, Románia rekorder az EU-ban a kiskorú anyák tekintetében. Próbálták befolyásolni a döntéshozatalt?

Az álláspontunk, hogy szükség van felvilágosításra. De hogy ez mikortól kezdődhet, azt a kormány dönti el. Van egy törvény, amin sokat vitatkoztak. A gyerekeket fel kell világosítani, meg kell találni ennek a módját, ezt továbbra is fenntartom. Nekünk megvan a stratégiánk, de hogy miként értelmezik, hogy mikortól kezdik, azt a politikusok döntik el. Minél korábban, lehetőleg minél hamarabb el kellene kezdeni, de hogy mit jelent a hamar, az a döntéshozók feladata.

Amikor ön környezetvédelmi miniszter volt, civil szervezetek is kezelhettek természetvédelmi területeket. 2018-tól ezt a jogot elvették tőlük, azóta egy állami hatóság, az ANANP kellene ellássa a gondnoksággal kapcsolatos feladatokat. De még a jelenlegi miniszter, Tánczos Barna is elismerte, hogy nem képesek ellátni a feladatokat. Hogy látja ezt a kérdést, ezen a téren van kompetenciája az önök igazgatóságának?

Nincs kompetenciánk, véleményem van. Amikor felmerült, hogy kitegyék a civil szervezeteket a kezelők köréből, megmondtam a miniszter asszonynak, hogy nem jó, ha felborítanak egy működő rendszert. Azóta kínlódnak csak. Mi nem tudjuk az elképzelésünket ráerőszakolni a döntéshozókra. Egyetértek egyébként Tánczos Barnával. Meg kell nézni, hogyan lehet helyretenni ezt a rendszert. Sok olyan természetvédelmi terület van, ahol sokkal jobban kéne működjön a gondnoki szolgálat. Mi hoztuk létre annak idején ezt a rendszert, és elég jól működött hat-hét évig, elég jól kezelték ezek az entitások a természetvédelmi területeket. Úgy tudom, van egy olyan kezdeményezés, aminek révén megint feladatot kaphatnának a civil szervezetek is. De elindult ez ellen egy támadás, mindig a politikumon csúszik el ez a kérdés, nem működnek a racionális érvek.

A szelektív hulladékgyűjtés problémájára milyen megoldási lehetőséget lát? Nagyon sok településen az önkormányzatok meg sem teremtik a feltételeket a gyűjtéshez, sok helyen nincsenek kitéve szelektív kukák. Milyen mértékben prioritás ez ön szerint?

Ez prioritás, kötelezettségszegési eljárás is indult az ország ellen, például a be nem zárt szeméttelepek miatt. Nagyon sok a tennivaló. A körkörös gazdasági stratégia jövőre kész lesz, ennek fontos részét képezi a fenntartható hulladékmenedzsment. Amikor miniszter voltam, akkor indítottuk el a nagy szerződéseket, de látjuk, hogy sok helyen, például Bukarestben sincs a hulladékmenedzsment alkalmazva. Bukarest a leginkább kézzel fogható példa. 2011-ben 2 égetőt hagytak jóvá az európai hatóságok, de egy sem készült el, és most sincs egy koherens elképzelés a megoldásra. Persze, jobb újrahasznosítani, mint égetni. Beindultak dolgok, megvolt az elképzelés, de sok helyen évekig tartottak olyan viták, hogy például hol legyen a lerakó, rengeteg bürokratikus vita nehezítette a kérdést. A körkörös gazdasági stratégia, remélem, segíteni fog.

Mi, a főosztály, itt vagyunk a kormány mellett, részt veszünk stratégiák, akciótervek kidolgozásában, amit vagy a parlamentnek, vagy a kormánynak kell végrehajtania, de a döntés az ő asztalukon van.

Három erdélyi tóra telepített a Fenntartható Fejlődésért Igazgatóság vízminőségjavító, úszó szigeteket. Terveznek-e még hasonlókat? Van olyan elképzelés is, hogy a települések megtisztított szennyvizét ne a folyókba engedjék, hanem fel lehetne használni területek visszavizesítésére, akár úszó szigetek további telepítésével…

Nekünk behatárolt költségvetésünk van, tehát ilyen kisebb kezdeményezéseket tudunk támogatni, és javasolni, hogy legyen belőlük országos program. Látványos volt a biodiverzitás megváltozása azután, hogy ezeket a beruházásokat, az úszó szigeteket megvalósítottuk. Kétezer pisztrángot telepítettünk a Bölkény folyóba és a környező patakokba, és 19 kis vízesést is kialakítottunk. Tárgyaltunk székelyföldi polgármesterekkel arról, hogy a szennyvíz egy részét vissza lehetne forgatni és felhasználni akár energiatermelés szempontjából is. Lehet kísérleti dolgokat elkezdeni, ezt mi csináljuk is, de ahhoz, hogy ezeket országos szinten alkalmazzák, politikai akarat kell.