Jogi kiskaput aknáz ki Románia, hogy az uniós tiltás ellenére is használhassanak méhgyilkos szereket a mezőgazdaságban

A vetőmagok csávázására használt neonikotinoidokról már rég tudni lehet, hogy súlyosan veszélyeztetik a házi méheket, illetve a vadon élő beporzó rovarokat. Ezért 10 évvel ezelőtt az EU országaiban elkezdték korlátozni a használatát. 2018-ban pedig teljes tiltást vezettek be, azonban a romániai nagybani termelők érdekeit követve a román kormány évről évre elintézi a brüsszeli hatóságoknál, hogy kivételt tegyenek. Bár az EU-s jog szerint ezek a szerek csakis akkor használhatók, ha egy növénykultúrát semmilyen más módszerrel nem lehet megmenteni a pusztulástól, a román nagybani termelők lényegében korlátozás nélkül alkalmazhatják őket, derül ki a Politico írásából, amit a G4Media is szemlézett.

A képlet viszonylag egyszerű: a román kormány azt állítja, hogy nincs más alternatíva, ha nem használhatják ezeket a szereket, nem lesz termés. Az EU illetékes hatóságai pedig „jóhiszeműen” állnak hozzá a kéréshez, és nem ellenőrzik, hogy valóban igaz-e, amit a kérelmező állít, és simán rábólintanak.

2017-ben három uniós civil szervezet a romániai méhészek szövetségével (Romapis) közösen készített egy jelentést, melyben rámutattak, hogy Románia „EU-bajnok” az átmeneti mentesség, azaz az úgynevezett derogációk kicsikarása tekintetében. Valamint azt is bizonyították, hogy igenis léteznek kevésbé rovargyilkos alternatívák a mezőgazdaság számára, és a kormány lényegében kijátssza a „jogi szuper kiskaput” annak érdekében, hogy a profitorientált mezőgazdasági multikat támogassa. Felszólították ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy hagyjon fel a „szándékos tétlenséggel”, de öt év alatt sem történt előrelépés az ügyben.

Arról, hogy mik is ezek a neonikotinoidok, és miért jelent súlyos veszélyt a széles körű használatuk, korábban itt írtunk bővebben.

A romániai méhészek számára azért különösen káros a csávázószerek alkalmazása, mivel a neonikotinoidokat nagy napraforgó-, kukorica- és repceültetvények esetén használják, amelyek mindegyike jó mézelő, és rendkívül vonzó a beporzók számára. A méhészek szerint a tiltott szerekkel bevont vetőmagok használata csak néhány befolyásos termelő érdekeit szolgálja, valamint azt, hogy a kormány nem hajlandó feladni az EU egyik legnagyobb gabonaexportőrének pozícióját.

A romániai méhészek kétségbeejtő helyzete rávilágít arra, hogy az Európai Bizottság képtelen betartatni a saját környezetvédelmi szabályait.

Az uniós hatóságokkal, civil szervezetekkel, méhészekkel és romániai gazdákkal készített interjúk során a Politico megállapította, hogy a források és a szabályozási hatáskör hiánya – mind a bizottság végrehajtó egységein belül, mind a vezető tudományos ügynökségen, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságon (EFSA) belül – olyan szabályozási vákuumot eredményezett, amely lehetővé teszi a tagországok számára, hogy ellenőrizetlenül kijátsszák a vészhelyzetekre tervezett eljárást.

A bizottság elutasította a meghallgatási kérelmeket, de a Politico által feltett kérdésekre adott írásbeli válaszaiban elismerte, hogy az EFSA nem rendelkezik elegendő forrással ahhoz, hogy minden kérelmet „szisztematikusan ellenőrizzen”, és megerősítette, hogy Romániának a derogációt a kérelem alapján adják meg. Egy 2019-es ellenőrzés során a bizottság a romániai személyzeti és erőforráshiányt is „súlyos problémaként” azonosította, amely akadályozza a növényvédőszerekre vonatkozó szabályok megfelelő végrehajtását.

A román mezőgazdasági minisztérium szintén elutasította az interjúkérést, de írásos válaszában azt állította, hogy az éves derogációkra azért van szükség, „mert nincs más alternatíva”. Hozzátette, hogy a neonikotinoidok használatát az olajrepcénél 2019-ben leállították, miután az EFSA jelentése megállapította, hogy rendelkezésre állnak más alternatívák is.

Martin Hojsik, a beporzók védelmét támogató szlovák EP-képviselő szerint a romániai eset egy jogi kiskaput tárt fel, amely megmutatta, hogy „valami nagyon rohad a rendszerben”.

Miközben a bizottság jelentős forrásokat fektet be a biológiai sokféleség helyreállítását célzó új jogszabálycsomagba, és 2030-ra kitűzött célként meg kívánja fordítani a beporzók állományainak rohamos csökkenését, a legegyszerűbb tilalmak végrehajtásának elmulasztása azt sugallja, hogy talán nagyobb terhet vállal magára, mint amekkorát kezelni tud.

Halott méhek lepik el a földet a kaptárak után

Constantin Dobrescu, a Romapis alelnöke szerint a neonikotinoidok folyamatos használata jelentős szerepet játszik a méhészek által évente elszenvedett „katasztrofális” méhcsalád-veszteségekben. „Amikor elhagyják a táplálkozóhelyet, a méhészek valóságos halott méhekből álló ‘szőnyeget’ találnak a kaptárak helyén” – mondta.

A méhpusztulást figyelő nemzetközi kutatócsoport, a Coloss adatai szerint a romániai méhészek a 2020-2021-es téli időszakban a méhcsaládjaik 32,5 százalékát veszítették el, ami Dobrescu szerint a legmagasabb értékek közé tartozik Európában.

„Ha egy szarvasmarhatelep három tehénből egyet elveszítene, az tragédia lenne” – mondta. „De mi, méhészek, már kezdünk hozzászokni – tudjuk, hogy minden évben pótolnunk kell az előző évben elveszített méhcsaládokat”.

A főként vetőmagvak bevonására használt neonikotinoidok ma már széles körben használt mezőgazdasági rovarölő szerek. Úgy működnek, hogy a növény szöveteit, nektárját és virágporát rovarölő toxinokkal töltik fel, így rendkívül hatékonyan pusztítják a nemkívánatos kártevőket, de a nem célzott rovarokat, például a méheket, pillangókat és más vadon élő beporzókat is.

Az uniós tilalom bevezetésére azután került sor, hogy tanulmányok kimutatták, hogy a neonikotinoidok károsítják a méhek idegrendszerét, bénulást és halált okoznak, valamint károsítják a méhek létfontosságú repülési és navigációs képességeit is. Más tanulmányok azt is kimutatták, hogy csökkentik a termékenységet és a beporzás hatékonyságát, és összefüggésbe hozzák őket a beporzók állományainak globális csökkenésével.

Alina Crețu, a Romániai Kukoricatermesztők Szövetségének (APPR) ügyvezető igazgatója elmondta, hogy nem lehet eltekinteni a derogációktól, amelyeket minden évben kérelmeznek, különösen a napraforgó és a kukorica esetében. „Nincs más alternatíva, ezért van szükségünk a derogációkra. Amennyiben nincs más alternatíva, az azt jeleni, hogy vészhelyzet van” – szögezte le.

Uniós szinten a méhcsaládok állománypótlása évek óta az országos méhészeti programok harmadik legnagyobb tételét teszi ki, Romániában pedig ez a legnagyobb kiadási tétel.

Ionuț Tănăsoiu, egy organikus eljárásokat alkalmazó méhész minden évben több száz kilométert tesz meg a kaptáraival annak érdekében, hogy a méhei a biogazdálkodást folytató Aurel Petruș napraforgó-, repce- és kukoricaföldjein legelhessenek, aki 1300 hektáron termeszt olajos magvakat és gabonaféléket.

Petruș, aki több mint 20 éve folytat biogazdálkodást, gúnyolódott azon az állításon, miszerint a neonikotinoidok létfontosságúak lennének a gabonafélék számára, szerinte a vetésforgó elegendő lenne a kártevők távol tartásához. Hozzátette: az intenzív termelési rendszerben alkalmazott monokultúrák sokkal érzékenyebbek a rovarfertőzésekre.

A 34 éves Tănăsoiu kifejtette, hogy szerinte a neonikotinoidok nagy szerepet játszottak a korábbi években tapasztalt katasztrofális mértékű méhpusztulásokban, amikor „minden egyes kaptár előtt egy kilogrammnyi halott méhet” talált – lényegében egy méhcsalád negyedét.

Elmondta, hogy a veszteségei mostanában „ritkák és nem túl jelentősek”. Számára azok a gazdák, akikkel a 2006 óta, amióta az organikus módszerekre áttért, együtt dolgozott, mint például Petruș, egyértelmű bizonyítékai annak, hogy „nincs szükség vagy indok” a neonikotinoidok további használatára. Azon kívül persze, hogy a nagyüzemi gabonatermesztés „olcsóbb és versenyképesebb” maradjon.

A kormány a méhészek sűrűsödő panaszait kárenyhítési intézkedések bevezetésével próbálta orvosolni, például azzal, hogy előírta: a termelőknek valamilyen módon meg kell jelölniük a neonikotinoidokkal „kivételesen” kezelt földeket. Számos méhész állítja viszont, hogy soha nem látott ilyen jelzéseket. A méhészek a mezőgazdasági minisztériumra hárítják a legtöbb felelősséget, és azt mondják, hogy a mezőgazdasági termelők „felelőtlenül” viselkednek. De sokan értetlenül állnak Brüsszel hallgatása előtt is.

A biogazdálkodó Petruș szerint az EU „többet is tehetne és többet is kellene tennie”, míg az organikus méhészetet folytató Tănăsoiu szerint „az EU is hibás, mert ha le akarta volna állítani az derogációkat, akkor kényszerítenie kellett volna a román hatóságokat, hogy ne adják meg azokat”. Dobrescu, a Romapis alelnöke szerint ha van remény a méhészek számára, az „Európából érkezik”.

Az EU hallgat

Martin Dermine, a Pesticide Action Network EU képviselője, aki bírósági úton harcol Brüsszel tétlensége ellen, és Martin Hojsik európai parlamenti képviselő szerint

az uniós hatóságoknak a saját szabályaik betartatása a kötelességük, nem pedig a szabálytól való eltérések engedélyezése.

„Számunkra teljesen egyértelmű, hogyha egy növényvédő szert betiltanak, akkor nem hagyhatnak jóvá minden évben kivételt a használatára. Ez azt jelentené, hogy nincs értelme a rendeletnek” – mondta Dermine.

Noa Simon, a BeeLife civil szervezet tudományos igazgatója szerint Románia csak azért úszta meg a „nagyon egyértelmű” visszaéléseket, mert az uniós hatóságok kibújtak a felelősség alól. „A bizottság nem veszi a fáradságot, hogy ellenőrizze: valóban vészhelyzet van-e” – mondta.

Míg az EFSA, az EU tudományos hatósága csak akkor avatkozhat be, ha Brüsszel erre felkéri – amit eddig csak egyszer tett meg – , az ügynökséget évek óta bírálják a civil szervezetek, mert – amint Simon mondta – „egyszerű adminisztratív ellenőrzést” végez. Az EFSA kifejtette, hogy az országok által benyújtott bizonyítékokat „teljesen megbízhatónak” tekintik, és „nem végeznek további kutatásokat azok validálása érdekében”. Chris Lythgo, az EFSA növényvédőszerekkel foglalkozó részlegének munkatársa elmondta, hogy sem az uniós jogszabályok betartásának „ellenőrzése”, sem annak felmérése, hogy az országok valóban vészhelyzetben vannak-e, nem tartozik a hatáskörükbe.

„Elvárnám, hogy egy európai szintű tudományos hatóság több legyen, mint egy titkárság” – mondta ennek kapcsán Simon. „Ez a szabályozási hibák eredménye. Nem az a kérdés, hogy vannak-e alternatívák vagy sem. És addig is, a terepen, a kár már megtörtént.”

Dr. Carsten Brühl növényvédő szerekre szakosodott ökotoxikológus szerint ami a méhekkel történik, talán csak egy korai figyelmeztető jel lehet, ha meg akarjuk érteni, hogyan befolyásolják a neonikotinoidokkal a természetet.

A méhek, amelyeknek a populációit az ember megtanulta kezelni, megtanulhatnak alkalmazkodni – mondta. „Kitenyészthetünk olyan fajt, amely jobban elviseli a növényvédő szereket, de ennek ára van: kevésbé produktívak lehetnek, vagy érzékenyebbek lehetnek más stresszfaktorokra.”