Több tízmillió euró és rengeteg szakmai munka – mit tettek le az asztalra a védett területek kezeléséből kitiltott civilek?

2022. április 6. – 12:13

Több tízmillió euró és rengeteg szakmai munka – mit tettek le az asztalra a védett területek kezeléséből kitiltott civilek?
Fotó: Potozky László

Másolás

Vágólapra másolva

2018-ig Romániában a kezelésbe adott védett területek több mint egyötödét civil szervezetek adminisztrálták. Bár szakszerűen látták el a feladataikat, a kezelői jogokat mégis megvonták tőlük, mert „akadályozzák a gazdasági fejlődést”.

A csíkszeredai székhelyű Polgár-Társ Alapítvány a Natura 2000 Koalícióval partnerségben felmérte, mekkora összegű támogatást vonzottak be, illetve milyen mennyiségű szakmai munkát végeztek el azok a romániai civil szervezetek, melyek részt vettek korábban a védett természeti területek menedzsmentjében. Mint köztudott, korábban egyesületek, alapítványok is vehettek kezelésbe természetvédelmi területeket Romániában, 2018-ban viszont egy sürgősségi kormányrendelettel megfosztották őket ettől a jogtól. A hivatalos indoklás szerint a törvényhozók kifogása az volt velük szemben, hogy akadályozták a gazdasági fejlődést. Azaz nem adtak engedélyt számos olyan beruházáshoz, melyet ártalmasnak ítéltek a kezelt területek természeti állapotára nézve.

Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány igazgatója szerint a felméréssel az volt a céljuk, hogy képet kapjanak arról, mekkora volt a civil szervezetek munkájának hatása a védett területeken. Illetve hogy érzékeltessék: a döntéshozók „egy tollvonással miről mondtak le úgy, hogy nem tettek semmit a helyébe”. A felmérés egyébként a „Reclaim our Civil Space!” elnevezésű projekt keretében készült, mely Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatásával valósul meg az EEA and Norway Grants Fund for Regional Cooperation (EGT/Norvég Regionális Együttműködési Alap) pályázatán keresztül.

A 2018-as jogszabályt követően, az addig civil szervezetek által kezelt védett területekkel kapcsolatos összes feladat ellátását a Védett Területek Országos Ügynökségére (ANANP) bízták. A hatóság keretében ugyan alakultak megyei szervek, melyekhez felvettek néhány embert, viszont az új struktúrák messze nem voltak képesek ellátni azt a sokrétű feladatkört, melyre szükség lenne. A természetvédelmi területek menedzsmentje ugyanis nemcsak abból áll, hogy esetleg szankcionálják a felfedezett törvénysértéseket, illetve engedélyeket adnak ki. Szükség lenne emellett szakmai kutatómunkára, rendszeres járőrözésre, faj- és élőhely monitoringra, és nagyon fontos a helyi közösségek körében végzett munka is, beleértve a környezeti nevelést.

Azt, hogy az ANANP nem volt képes az utóbbi több mint 3 évben ellátni a védett területek kezelésével járó feladatokat, nemcsak a civil szakértők állítják. Idén januárban ezt Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter is elismerte. Sőt mi több, februárra ígérte a helyzet orvoslását, a civilek védett területek menedzsmentjére vonatkozó jogának visszaállítását. Már márciust írunk, de sajnos egyelőre nem történt semmi ezirányban.

Tánczos Barna megkeresésünkre viszont elmondta: időközben dolgoztak a jogszabályon, amely lehetővé teszi, hogy a civilek visszatérjenek a védett területek menedzsmentjébe, a jogalkotási feladatokat pedig már 99%-ban elvégezték. Erre a kérdésre a cikk végén visszatérünk.

Látkép a Madarasi Hargitáról, mely uniós szintű védelem alá eső (Natura2000-es) terület. Fotó: Potozky László
Látkép a Madarasi Hargitáról, mely uniós szintű védelem alá eső (Natura2000-es) terület. Fotó: Potozky László

De térjünk rá a Polgár-Társ Alapítvány felmérésének eredményeire. Amint az adatsorokból kiderül, eleve deficites volt már 2018-at megelőzően is a védett területek menedzsmentje, mivel számos területnek akkor sem volt felelőse/kezelője. A felmérés szerint, számszerűen véve, a védett területek mindössze 45%-ának volt „gazdája”. A területméreteket alapul véve 73%-nak volt adminisztrátora 2018-ban, tehát lett volna még bőven ellátandó feladat.

A kezelésbe adott területeknek szám szerint 38%-át (127-et) kezelték civil szervezetek, ami országos viszonylatban, négyzetméter szerint, a védelemre jogosult területek 21%-át tette ki. A fennmaradó területek túlnyomó részét az állami erdészeti hatóság, a Romsilva adminisztrálta, többek között a legnagyobb kiterjedéssel rendelkező nemzeti parkokat is, illetve kisebb mértékben egyetemek, magáncégek, önkormányzatok is vállaltak feladatokat e téren.

Amint Potozky Lászlótól megtudtuk, a munkában részt vevő 62 civil szervezetnek részletes, 63 kérdést tartalmazó íveket küldtek ki, ezek alapján végezték a számításokat. Mint elmondta, jó arányban válaszoltak a Polgár-Társ Alapítvány megkeresésére, 21-en töltötték ki az ívet, főként azok a szervezetek, melyek több védett területet kezeltek, illetve nagyobb kiterjedésű területeken látták el a gondnoki feladatokat. Összesen 26 területről kaptak adatokat. A méreteket figyelembe véve, a civilek által kezelt területek körülbelül feléről, közel 350 ezer hektárról sikerült információkat gyűjteni. A védett területek típusára nézve volt közöttük 12 országos jelentőségű védett terület, 23 EU-s szintű védelem alatt álló Natura 2000-es terület és 2 olyan is, mely az UNESCO Világörökség részének számított. A szóban forgó különböző típusú védett területek bizonyos esetekben részben egymásra tevődnek.

„A sürgősségi kormányrendeletnek – azon túl, hogy óriási sokkot okozott a kezelők körében, hatalmas csapást mért rájuk, és menedzsment nélkül hagyta a védett területek jelentős részét – komoly szociális vonzata is volt. 140 személy dolgozott alkalmazottként ebben a rendszerben, akik állás nélkül maradtak. A biológusok, ökológusok egy része el tudott helyezkedni a szóban forgó szervezeteknél más munkakörben, viszont a 62 természetőrt, az ún. rangereket egytől egyig kénytelenek voltak elbocsátani. Ugyanakkor a szakértők egy része is munka nélkül maradt” – részletezte a kifogásolt 2018-as jogszabály hatásait Potozky.

A vizsgált 26 területből 22-nek volt kész menedzsment terve 2018-ra, és 13 esetén a kezelői csapat is felállt addigra: szakértőkkel, természetőrökkel, stb. Az, hogy az elkészült terveknek csak egy részét hagyta jóvá a környezetvédelmi minisztérium, jellemzően nem a civil szervezeteken múlt. „Volt rá példa, hogy ezek a menedzsment tervek évekig hevertek egy fiókban a minisztériumban, ami problémákkal járt, szinkópákat okozott a munkában. Ezek a tervek, elfogadásuk után, törvényerejű dokumentumokká válnak” – magyarázta az igazgató. Utalva arra, hogy a szóban forgó szabályzat írta elő pontosan, milyen típusú tevékenység engedélyezett egy adott területen, és mi esik szigorú tiltás vagy korlátozás alá.

A barnamedve a Kárpátok védett, emblematikus faja. Fotó: Potozky László
A barnamedve a Kárpátok védett, emblematikus faja. Fotó: Potozky László

Mint megtudtuk, a felmérésben szereplő védett területeken 184 projektet ültettek gyakorlatba a civil szervezetek, melyekből 136 kizárólag a védett területeket célzó megvalósított projekt volt. A 136 projekt összértéke 79,5 millió eurót tett ki. Potozky László szerint, ha ezt kivetítjük az összes, civilek által menedzselt területre, talán az összeg dupláját is kaphatjuk, azaz több mint 150 millió eurót. Ez az összeg a 2018-at megelőző körülbelül 5 év átlaga, miközben a Romsilva éves szinten kevesebb mint 10 millió eurót költött a kezelésében levő védett területekre, amelyek tulajdonképpen az ország legnagyobb és legjelentősebb védett területei (26 nemzeti park, illetve natúrpark). A kormány az elmúlt 32 évben jóformán semmit nem költött a védett területek menedzsmentjére és megőrzésére, kivéve az erdészeti hatóság – mint állami intézmény – ráfordítását.

A civilek kizárólag pályázatokból teremtették elő a munkájukhoz szükséges pénzt, az állam ehhez „egy árva banival sem járult hozzá”. Az igazgató összehasonlításképpen elmondta: az az osztrák nemzeti park menedzsment, mely a Fertő-tó Ausztriára eső részét kezeli (Neusiedler See Nationalpark) pár évvel ezelőtti éves költségvetése 8-9 millió euró volt, azaz több, mint amennyit a Romsilva a 26 nemzetipark illetve natúrpark (azaz tájvédelmi körzet) menedzsmentjére fordít éves szinten.

A civilek forrásai kapcsán az igazgató kifejtette: a lehívott pénzek oroszlánrészét nagy összegű uniós pályázati kiírások keretében nyerték el, pl. az EU LIFE programja révén. További jelentős támogatásokat a Polgár-Társ Alapítvány által kezelt programok révén sikerült lehívniuk. Az alapítvány bizonyos programjaiból kisebb összegű, 5-10 ezer eurós projekteket nyertek, míg ugyancsak az általuk kezelt Norvég Alap és a Svájci Alap környezetvédelmi részéből 100-250 ezer eurós összegű támogatásokhoz fértek hozzá.

Potozky László leszögezte: a védett területek kezelőinek a feladatkörei összetettek. Egyik fontos feladatuk a menedzsment tervek kidolgozása. Ez egy nagyon komplex munka, és hosszú folyamat, hiszen be kell vonni az érdekelt feleket is: a helyi önkormányzatokat, a helyi lakosságot, tulajdonosokat, természeti források kezelőit, más civil szervezeteket – egy igen széles konzultációs folyamatot feltételez.

A szakmai tevékenység keretében a megkérdezett szervezetek esetében ez közel 4 ezer faj felleltározását, és 140 specifikus élőhely feltérképezését jelentette. A kötelező érvényű szabályok kidolgozása is ide tartozik: egyebek mellett a látogatási, illetve a fajvédelmi szabályzatok – ezekből 37-et készítettek el a válaszadó civil szervezetek.

A monitoring tevékenység is kulcsfontosságú feladat, ez azt jelenti, hogy speciális módszereket kell kidolgozni és életbe léptetni a védendő természeti értékek megőrzése céljából. 371 fajra, illetve 105 élőhelyre vonatkozóan készültek el a protokollok. Ez a védett fajok és élőhelyek állapotának felmérését és nyomon követését jelenti, és az ebből származó következtetések alapján a védelmi intézkedések kidolgozását. A civil szervezetek 102 faj, és 25 élőhely esetén dolgoztak ki aktív védelmi intézkedéseket, melyeket 3871 hektáron ültettek gyakorlatba.

Mindenképp meg kell említeni a természetvédelmi helyreállítási projekteket is, melyekből 13-at sikerült megvalósítaniuk: ilyenek például a vizes élőhelyek rehabilitációja vagy a tarra vágott erdők újratelepítése.

A Szent Anna tó egy vulkáni kráterben kialakult tengerszem, Székelyföld egyik legvonzóbb látványossága, szintén természetvédelmi területen fekszik. Fotó: Potozky László
A Szent Anna tó egy vulkáni kráterben kialakult tengerszem, Székelyföld egyik legvonzóbb látványossága, szintén természetvédelmi területen fekszik. Fotó: Potozky László

Az igazgató szerint a védett területek menedzsmentje szempontjából igen lényeges a helyi közösségek bevonása is, a vizsgált 26 területen 607 ilyen jellegű tevékenységük volt a civil szervezeteknek, ami 33 ezer személy részvételét eredményezte. Hasonlóképp fontos az oktatási-nevelési tevékenység is: az iskolai, illetve az iskolán kívüli, ún. extrakurrikuláris tevékenységekbe 511 iskola közel 32 ezer diákját sikerült bevonniuk a válaszadóknak.

A gondnoki feladatkört ellátó egyesületek, alapítványok jelentős részének sikerült elérnie, hogy a helyi önkormányzatok partnerekként tekintsenek rájuk, és bevonják őket különböző helyi stratégiák kidolgozásába. Elsősorban a turisztikai célú tervezés tekintetében vették igénybe a tudásukat: 21 turisztikai stratégia kidolgozásában való részvételre kérték fel ezeket a szervezeteket, melyeknek eleget is tettek.

A válaszadók a látogatási infrastruktúra megteremtéséből illetve karbantartásából is kivették a részüket: 4 látogatóközpont és 180 információs pont kialakítása fűződik a nevükhöz. Emellett 42 turistautat jelöltek ki 557 kilométer hosszan, valamint 29 kerékpárutat alakítottak ki összesen 761 kilométeren. 36 tematikus tanösvényt is kialakítottak, melyek összhossza 265 kilométer.

A felmérésben szereplő civil szervezetek 396 illegális tevékenységet észleltek és jelentettek a hatóságok felé, ebből az állami hatóságok 143-at oldottak meg. Emellett 71 bűncselekmény gyanús esetet is észleltek és jelentettek, melyekből 28-at bíróság elé is vittek, és jónéhány pert meg is nyertek. Potozky László megjegyezte, e téren a legszéleskörűbb és talán a legprofibb tevékenységet a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) mutatta fel. Kérdésünkre elmondta: a bíróságok szintjén időnként elég nagy hiányosságokat kellett áthidalni, sokszor a lényegi szempontokat a civil szervezetek képviselőinek kellett elmagyarázniuk, mivel a vonatkozó törvényeket jobban ismerték, mint azok, akiknek az ügyeket el kellett bírálniuk.

Fajdkakas. Fotó: Potozky László
Fajdkakas. Fotó: Potozky László

A vizsgált civil szervezetek 4380 engedélyezési dossziét elemeztek ki, 140 engedélykérést hagytak jóvá feltételek nélkül, 953-at feltételekhez kötöttek, és több mint 200-at utasítottak vissza.

2018 óta viszont jóval kevesebb a lehetőségük a kihágások felfedésére. Mivel a kezelési jog elvesztésével a bírságolási joguk is meg lett vonva, lényegében annyit tehetnek, hogy egy szimpla feljelentéssel élhetnek, mint bármely állampolgár.

Bírságoláshoz jelenleg az ANANP alkalmazottainak van joguk, akik egyrészt nagyon kevesen vannak, másrészt szűkös költségvetésből dolgoznak, ami nagyon erősen korlátozza a lehetőségeiket, főleg olyan megyék esetén, melyek területének 20-30 százaléka áll védelem alatt. „Időnként, ha vannak erre vonatkozó jelzések, kimennek észrevételezni, de a monitoring tevékenységgel nem tudnak megfelelően foglalkozni, és a közösséggel folytatandó munkát sem végzik” – magyarázta Potozky. Kérdésünkre, hogy az engedélyek kiadásával kapcsolatos feladatokat mennyire végzik szakszerűen az ANANP munkatársai, annyit válaszolt, hogy „lehet, hogy bizonyos esetekben szakmailag helyes döntéseket hoznak, és lehet, hogy bizonyos esetekben nem”.

Amit viszont határozottan állított, az az volt, hogy a civil szervezeteknek a „lelkükhöz nőttek” a védett területek, melyeket kezeltek. És igyekeztek a lehetőségeikhez képest tovább folytatni a munkát, próbálták figyelemmel kísérni, mi folyik ezeken, és rengeteg illegalitást jeleztek azután is, hogy lejárt a szerződésük. „A munkát folytatták tovább, csak jóval kevesebb erővel és hatékonysággal, mert a munkaeszközöket kivették a kezükből” – összegzett Potozky László.

A Lucs-tőzegláp 273 hektáros területével Románia legnagyobb havasi tőzeglápja, a Hargita-hegységben fekszik, egy volt krátertó feltöltődésével jött létre. Fotó: Potozky László
A Lucs-tőzegláp 273 hektáros területével Románia legnagyobb havasi tőzeglápja, a Hargita-hegységben fekszik, egy volt krátertó feltöltődésével jött létre. Fotó: Potozky László

„Túl későn értesülünk a fontos beavatkozásokról a védett területekkel kapcsolatban, talán ez a legnagyobb probléma, amit okoztak azzal, hogy elvették a civilektől a kezelői jogköröket” – magyarázta Papp Tamás, a marosvásárhelyi Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke. A civil szervezet korábban több természetvédelmi területen látott el kezelői, adminisztrátori feladatokat.

Kérdésünk nyomán Papp elmondta: az egyik legszomorúbb eset, melyről a 2018-as jogfosztást követően értesültek, egy dél-romániai területen történt. Bár itt nem ők voltak a kezelők, a Milvus szakértői azonosítottak és védetté nyilváníttattak egy kisebb területet, mivel egy nyarasban felfedeztek egy 40-50 fészkes kékvércse telepet, ahol a szintén védelem alatt álló szalakóták is költöttek. Mesterséges odúkat is tettek ki, azonban nemrég azzal szembesültek, hogy a teljes nyárfasort kivágták. Ráadásul menteni sem tudják a helyzetet, mivel nincsenek fák a környéken, hogy mesterséges odúk kihelyezésével pótolhassák a madarak elveszett költőhelyét. „Ez a kékvércse telep volt a természetvédelmi terület legfőbb értéke, és teljesen tönkretették – kesergett Papp Tamás. – Meggyőződésem, hogy a felügyelő hatóság, az ANANP munkatársai tudatában sem voltak annak, hogy elsősorban erre az élőhelyre kellene vigyázni. Pedig az ő feladatuk lett volna a védelem, sőt, a lakosság körében is ők kellett volna tájékoztató, tudatosító tevékenységet végezzenek annak érdekében, hogy megelőzzék a kártételt. De ha a helyszíntől 100 kilométerre ülnek egy irodában, fogalmuk sem lesz arról, hogy mi történik terepen”. A Milvus elnöke szerint a védett területek hivatalos kezelői a legtöbb esetben időben hozzáférnek a fontos információkhoz, pl. részt vehetnek a természetvédelmi hatóságok kérvényeket elbíráló gyűlésein, ahol szó esik a tervezett beruházásokról. Erre viszont 2018 óta a civil szervezeteknek nincs lehetőségük. És persze a természetőrök révén is értesülhetnek. Egy ilyen mértékű fakitermelésről, melyről beszámolt, információt szolgáltatnak a járőrök akkor is, ha csak hetente egyszer járják végig a területet. Például észrevehetik, ha a fák meg vannak jelölve kivágási céllal, de sok mindent megtudnak a helyi lakosságtól is a készülő beavatkozásokról.

Papp Tamás szerint ennél is szomorúbb az, ami cséffai halastavakkal történt: a magyar-román határon fekvő terület Románia egyik legértékesebb vizes élőhelye volt, fontos költő és gyülekező helye számos vízhez kötött madárfajnak. A ritka és védett cigányrécéből esetenként kétezres csapatokat is megfigyeltek itt. Az utóbbi egy-két évben viszont a tulajdonos a tavakat teljesen kiszárította, most tehenek legelnek a korábbi madárparadicsom helyén. Mindössze a Magyarország területére eső rész maradt meg Biharugránál, ez viszont jó állapotban van. Mint elmondta, a Bihar megyei önkormányzattal és egy másik civil szervezettel épp sikerült kezelésbe venniük a terület romániai részét, és pénzt is sikerült a helyi döntéshozóktól szerezniük a menedzsment csapat számára, amikor kijött a rendelet, és fel kellett hagyniuk a munkával. „Itt szerveztük a madarászfutamainkat, az ügyesebb versenyzők napi szinten 150-200 madárfajt is be tudtak azonosítani ezen a gazdag élőhelyen. Most viszont esetleg a bocikat lehetne itt számolgatni” – tette hozzá Papp Tamás, aki szerint ha kezelőként maradhattak volna a területen, bizonyára sikerült volna megelőzniük ezt a pótolhatatlan kártételt.

A cséffai halastavakkal ellentétben, a homoródszentpáli tórendszer, mely szintén fontos madárpihenő, még megvan. Fotó: Potozky László
A cséffai halastavakkal ellentétben, a homoródszentpáli tórendszer, mely szintén fontos madárpihenő, még megvan. Fotó: Potozky László

Az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) szatmárnémeti szervezete a Túr menti természetvédelmi területekről gondoskodott korábban kezelőként, és bár nagyon rosszul érintette őket a jogfosztás, nem hagytak fel a munkával. Márk-Nagy János ökológus, a szatmári EKE elnöke szerint folytatták azokat a pereket (pl. illegális építkezések, gyepbeszántások ellen), amelyeket még kezelőként kezdtek el, ugyanakkor a védett területek kapcsán egyéb watchdog tevékenységeket is indítottak. „Például most van megvalósítás alatt egy, a Milvus-szal közös projektünk, amelyet a Norvég Alap finanszíroz. Ennek keretében a védett területeken található gyepek eltűnését vagy nem megfelelő kezelését vizsgáljuk. Ennek folyományaként előreláthatóan kötelezettségszegési eljárás fog indulni Románia ellen, akárcsak az erdők nem megfelelő kezelése miatt” – magyarázta Márk-Nagy.

Aki szerint mindezek mellett nagyon sok nevelő és népszerűsítő célú tevékenységet folytattak tovább, például gyerektáborokat, kirándulásokat szerveztek, de az Autómentes Nap eseményei sem maradtak el, ahogy a népszerű Tour de Túr kerékpáros- és futóverseny hagyománya sem szakadt meg.

A Transtelex azzal kapcsolatos kérdésére, hogy történt-e jelentős károkozás a Túr mentén fekvő védett területeken, amióta nem az EKE ezeknek a kezelője, Márk-Nagy János elmondta, hogy például beszántottak egy 10 hektáros, értékes gyepet. „Megtudva, hogy már nem vagyunk védett terület kezelők, a tulajdonos, akit addig sikerült visszatartani attól, hogy tönkre tegye az ott található védett, közösségi jelentőségű gyepterületet, azonnal, már 2018 őszén kiadta egy nagygazdának és beszántották, átalakították szántófölddé. Azóta napraforgót termesztenek rajta. Amikor ezt észrevettük, feljelentést tettünk a környezetvédelmi őrségnél, mert már nem léphettünk fel jogilag, kezelőként ellene” – magyarázta. A környezetvédelmi őrség pedig továbbította a feljelentést, mint bűntény gyanúját, az ügyészségnek, amely viszont 2021 végén lezárta az ügyet, mivel úgy döntöttek, hogy nem történt bűncselekmény. Márk-Nagy szerint ezt azzal indokolták, hogy – elfogadva az alperes és a tanúk érvelését – a szóban forgó gyepterületet elözönlötte a parlagfű. A beszántással pedig az volt a céljuk, hogy megvédjék a környék településeinek lakóit ettől az özönfajtól.

„Fáj az agyad, hogy mennyire találékonyak bírnak lenni. Arra hivatkoztak, hogy még 2011-ben azt kommunikáltuk, hogy az invazív fajokat el kell távolítani. A szóban forgó területet egyrészt nem özönlötte el a parlagfű, másrészt az is benne volt a szabályzatunkban, hogy a gyepet felszántani nem szabad. Az özönnövényeket mindig speciális, egyedi, a körülményeknek megfelelő eljárást követve kell eltávolítani” – részletezte az ökológus. Aki arról is beszámolt, hogy az ügyészséget is beperelték a döntés miatt, viszont ezt a pert is elvesztették. Kijelentette viszont, hogy nem adják fel, folytatják a pereskedést a fentebb említett, gyepterületekre vonatkozó projektjük részeként. A pályázatból ugyanis van keretük ügyvédet foglalkoztatni.

„Nagyon durva, hogy sem a környezetvédelmi őrszolgálat, sem az ANANP nem csinál semmit magától, nem lépnek fel a károkozás ellen, csak ha ezt valaki más indítványozza” – fakadt ki Márk-Nagy. Megkérdeztük a szakértőtől, hogy szerinte hol van a baj a rendszerben, a törvények nem elég jók vagy az ügyészségi eljárás kifogásolható? „Több szinten is baj van. Ez az eset is mutatja, mennyire fontos lenne egy specializált ügyészség, amely a környezetvédelemmel kapcsolatos esetekben járna el” – szögezte le. (Korábban született indítvány arra vonatkozólag, hogy a korrupcióellenes ügyészség, a DNA mintájára alakítsanak egy olyan ügyészséget, mely kimondottan a környezeti károkozással járó eseteket vizsgálná. A javaslatot, melyről itt lehet bővebben olvasni, a döntéshozók leseperték az asztalról – a szerk. megj.)

Az EKE elnöke szerint a hozzáértés hiánya ebben az esetben is tetten érhető. „Az illetékes ügyészség kiadta a nyomozást a Lázári községbeli rendőrőrsnek, ők viszont haverek minden érintettel. Egyértelmű, hogy mi történt: a rendőrök, a beszántást elkövető mezőgazdasági vállalkozó, a tanúként beidézett mezőgazdasági vállalkozó, valamint a terület tulajdonosa összedugták a fejüket, és kitalálták, hogy lehet az esetet kidumálni” – állította Márk-Nagy János. Aki kérdésünkre kifejtette: el akarják azt is érni peres úton, hogy megvonják a terület után járó mezőgazdasági támogatást. A céljuk pedig az, hogy a károkozókat rákényszerítsék arra, hogy állítsák vissza az előző állapotot, azaz hogy gyepesítsék vissza a területet, és azt a fajta gyepet alakítsák itt ki ismét, amilyen az előző volt. Mint megtudtuk, erre több eljárás is létezik: be lehet vetni vagy szénát teríteni a területre, de olyan megoldás is van, hogy először lucernát vetnek és fokozatosan gyepesítik vissza. „Az a szerencse, hogy a beszántott terület szomszédságában egy legelő van, így van esély arra, hogy jófajta helyi fűmag kerüljön ide. A visszagyepesítés nagy munka és drága eljárás, sokezer eurós befektetést igényelne. Ahogy sokezer eurós a kártétel is, ami itt történt” – foglalta össze a szakember.

„A védett területek visszaadása a civileknek egyelőre csak politikai nyilatkozat szintjén valósult meg, ugyanis a Környezetvédelmi Minisztérium nem hárította még el a jogi, jogszabályi akadályokat. Erről már kb. egy éve történnek folyamatos egyeztetések a Minisztérium, a Natura 2000 Koalíció, az ANANP és a Romsilva között, de valakik a Minisztériumból és az ANANP-tól folyamatosan szabotálják a folyamatot. Tehát hiába nyilatkozik a miniszter és a környezetvédelmi államtitkár úgy, hogy vissza akarják adni a védett területeket, ha nem tudnak megfelelően hatni az alárendeltségükbe tartozó hivatalnokokra” – szögezte le Márk-Nagy János.

Nagykócsagok. Fotó: Potozky László
Nagykócsagok. Fotó: Potozky László

A Transtelex megkérdezte a témával kapcsolatban Tánczos Barna környezetvédelmi minisztert is, aki azt mondta: épp az utolsó simításokat végzik a törvényen, mely lehetőséget adna ismét arra, hogy a civil szervezetek részt vegyenek a természetvédelmi területek kezelésében.

„Azt javasoltam a kollégáknak, hogy a Natura 2000-es területek esetén adjuk meg a lehetőséget a helyi és a megyei önkormányzatoknak is a bekapcsolódásra. És azt is javasoljuk, hogy élvezzenek elsőbbséget azok a társulások, melyekben civil szervezetek és önkormányzatok lépnek partnerségre” – magyarázta a miniszter. Hozzátette: ha egy civil szervezetnek nincs szerves kötődése egy helyi közösséghez, „könnyen kialakulhat egy ellentét”. Úgy vélte, a helyi közösségek ritkán érzik a magukénak a természetvédelmi területeket, ezért „másképp vigyáznak, ha egyáltalán vigyáznak” a környezetükben lévő védett fajokra, élőhelyekre. Tánczos Barna azt is elmondta, a menedzsment tervek kapcsán is készülnek változtatásokra: ezentúl csakis azok készíthetik el a terveket, akik vállalják a kezeléssel járó feladatokat is.

„A szóban forgó jogszabály tervezete 99 százalékban kész van. Áprilisban megkezdődhet a közvitája. Persze, előtte még be kell mutassuk a kormánykoalícióban, mert kell egy politikai döntés is, de a törvényszöveggel már megvagyunk” – mondta a tárcavezető.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!