Válaszféle Salat Leventének az etnopolitikai vitában

Pillanatkép a 90-es évek elejéről Kolozsvár főteréről: gyerekek, fiatalok, nők, férfiak, idősek élőláncot alkotva sétálnak kitartóan Mátyás lovasszobra körül, hiszen az a hír járja, el akarják vinni mert magyar, de mi, kolozsvári magyarok nem engedjük.

Pillanatkép 2024. március 15-ről Kolozsvár főteréről: öltönyös, nyakkendős, koszorús, néptáncos emberek, beszédek is lesznek, látszik. Rengetegen mennek el mellettük, mindannyian sietnek a saját dolgaik, életük után. Szabad ünnepelni, tehát kevesebben vannak.

A két időpont között a világban történő folyamatok segítségével a romániai magyarság szövetsége, az RMDSZ, elérte mindazt, amit Salat Levente de facto autonómiának nevez. A politikatudomány kezdettől fogva az etnikai pártokhoz sorolta be az RMDSZ-t hiszen az etnikai törésvonal mentén jött létre. Az RMDSZ rengeteget tiltakozott ez ellen, szövetség, nem párt, mondták hosszú időn keresztül.

Annak idején, kint Nyugaton, ahova elment az ügyes erdélyi magyar tanulni és hazahozni a tudást, amit itthon megbecsültek (ugye, érezhető, sokszor elmaradt a megbecsülés része, sőt hülyének tartották, aki visszajött), azt tanították, az első legfontosabb bökkenő a párt életében az, hogy túl éli-e az alapítók pártból való kiöregedését, eltűnését.

Azt gondolom, a második probléma az RMDSZ életében az, amikor ezt a valós vagy vélt szövetségi létet, át kellett volna, át kellene? alakítsa erdélyi magyar, minden magyart képviselő párttá.

Amolyan népmesei fából vaskarika, hiszen egyszerre kell képviselje a rászorulókért küszködőket, a dúsgazdagokat, a csak saját etnikumában házasulókat, haverjaikkal vegyes angol magyart beszélőket is. Egyensúlyozni kellene azok között, akik szerint az oktatás állapotára igaz, hogy „kicsit sárgább, kicsit savanyú, de a miénk”, és azok között, akik szerint el kellene már mondani, nagyon nem jó ez így, és tenni is kéne, hogy megjavuljon. Ez az átállás, vagy a jelenlegi helyzethez való alkalmazkodás, szerintem, nem megy jól az RMDSZ-nek.

Salat Levente írásával ellentétben én nem hiszem, hogy csak az a probléma, hogy az RMDSZ-nek nincs saját politikai narratívája. Azt sem hiszem, hogy csak az a gond, hogy nincs saját, dinamikus, eredményeket sulykoló kommunikációja választások között is.

Azt gondolom, az ország helyzete, a világ dolgai megváltoztak, és ezekhez a változásokhoz való igazodás szükségessége az erdélyi magyarságot hamarabb elérte, mint a szövetséget-pártot. A világ kinyílt s, ha nem az ablakon vagy az ajtón, de az interneten biztos bekukucskál hozzánk is.

És bár paradoxonnak tűnhet, ezáltal az, hogy mi lesz az RMDSZ-szel, hány parlamenti és önkormányzati képviselője lesz, nemcsak az RMDSZ és környékének problémája, hanem nekünk, erdélyi magyaroknak is. Amint azt mindenki láthatta, egy dezinformációval teli, de profin felépített kampánnyal Nagy-Britanniát is ki lehetett vinni az Európai Unióból. Miért gondolja azt bárki, hogy egy elfogadott, és pár éve működő törvényt, vagy akár alkotmányt, ha nincs politikai képviselet, nem lehet itt minálunk, Kelet-Közép Európában, csak úgy egyik napról a másikra megváltoztatni. Akkor aztán nincs hova menni, ha kellene egy magyar osztály, ha megszűnik a magyar iskola, ha megvertek, mert magyar vagyok, ha nem kezelnek a kórházban, mert nem tudom elmondani az állam nyelvén, mi fáj.

A problémák leltározásában azt hiszem jók vagyunk, de talán mesterségünkből adódóan megoldásokat is illene mondanunk.