Ami az etnikai politizálás kizárólagossága mögött van

2024. április 23. – 18:02

Másolás

Vágólapra másolva

Az RMDSZ szóvivője, Csoma Botond egyértelművé tette, hogy az etnikai politizálásnak nincs alternatívája addig, amíg Romániában olyan visszaélések történnek, mint a magyarsága miatt bántalmazott lugosi fiú esete. Ez a kijelentés nyilván nem lehet magánvélemény, hiszen a Szövetség szóvivője tette és a szervezet legitim vezetése nem határolódott el tőle, következésképp az RMDSZ hivatalos álláspontjának kell tekintenünk.

Borbély András cikkében kifejtette, hogy ez a megközelítés mennyire leegyszerűsítő és lényegében sérelmi politizálásra szűkíti a romániai magyarság képviseletének munkáját. A valóság szerencsére – egyelőre – ennél árnyaltabb, a Szövetség tájékoztatóit olvasva azt tapasztaljuk, hogy a magyar politikusok szívesen sajátítják ki a törvényhozás olyan döntéseit, amelyeket ugyan nem ők kezdeményeztek, de egyetértenek velük.

Íme, néhány példa: „Csép Éva-Andrea: Újabb lépést tettünk a normalitás fele – a vakvezető kutyák mindenhova elkísérhetik gazdájukat”; „Megnöveltük a sertés- és baromfitenyésztésre, valamint a zöldségtermesztésre nyújtott állami támogatás keretösszegét”, hogy a kiskorúak megóvását az energiaitaloktól és a „nyerőgépeket” üzemeltető lokálok bezárását a 15000 főnél kisebb településeken már ne is említsem.

Ezek aligha nevezhetők az etnikai politizálás vívmányainak, de ne legyünk türelmetlenek, eljöhet még az az idő, amikor csak a magyar gyerekek nem vásárolhatnak energiaitalokat a nemzetben gondolkodás nagyobb dicsőségére.

Számomra nyilvánvalónak tetszik, hogy az RMDSZ nem véletlenül és nem spontánul jutott el idáig, Csoma Botond megszólalása nem pillanatnyi tudatmódosulás eredménye, hanem egy hosszabb folyamat logikus következménye.

Alapvetően két okát látom a hivatkozott kinyilatkoztatásnak. Az egyik az, hogy akkor, amikor az RMDSZ gyakorlatilag a Fidesz fiókpártjává vált, lemondott az önálló politizálásról és átvette a magyar kormánypárt téziseit, retorikáját, stílusát. Szemléletes példája ennek, hogy a román parlamentbe hét RMDSZ-es képviselő benyújtotta a gyermekvédelmi törvény olyan értelmű módosítási javaslatát, amely tiltaná a kiskorúak nemváltásának, illetve a homoszexualitásnak a „propagandáját”. Ez a kezdeményezés a hasonló tartalmú, magyar jogszabály szolgai átvétele.

Ugyanakkor nemcsak konkrét kezdeményezésekről, hanem szemléletváltozásról is beszélnünk kell. Ma az RMDSZ számára fontosabb az ami Budapesten, mint ami Bukarestben történik. Következésképp (néhány kivételtől eltekintve) lényeges belpolitikai kérdésekben lemondott a kezdeményezésről, mert a Fidesztől várja az igét és az áldást.

A Szövetség belpolitikai ügyekben egyre inkább elvesztette problémaérzékenységét, és átcsúszott a szimbolikus politizálás mezejére.

Politikusai egyházi rendezvényeken vesznek részt, kopjafákat avatnak, székelykapukat állítanak, elwassalbertesednek, azaz megpróbálnak megfelelni annak a giccses képnek, amelyet a Fidesz kommunikátorai jelenítenek meg az erdélyi magyarokról.

A másik ok, ami magyarázza az etnikai politizálás kizárólagosságát az a Szövetség belső pluralizmusának és demokráciájának a felszámolása.

Hol vannak már azok az idők amikor a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülései két napig tartottak és éjfélig tartó éles viták tarkították, elannyira, hogy Takács Csaba volt ügyvezető elnök este nyolckor ezekkel a szavakkal függesztette fel a vitát: „Uraim, a vacsora imperatívusza alatt nem lehet autonómia-statútumot megvitatni”.

Néhány évvel ezelőtt drasztikusan csökkentették az SZKT-ban működő platformok számát, a politikai vita pedig az elnöki kinyilatkoztatásra szorult, de sok esetben ez is megkerült lényeges belpolitikai kérdéseket.

Az RMDSZ-en belüli ideológiai műhelyek megszűntek, vagy kiürültek, ezért nincs honnan felszínre kerüljenek olyan témák, amelyek dinamikusabbá, kreatívabbá tehetnék a parlamenti munkát és amelyeket a kampányban is felfuttathatnának. Néhány kivételtől eltekintve az RMDSZ-nek nincsenek gazdasági, szociálpolitikai, emberjogi kezdeményezései, s akkor valóban nem marad más téma, mint az etnikai kártya.

A kritikai szemlélet hiánya, a párbeszéd visszautasítása – ami a Szövetség jelenlegi vezetését jellemzi – elkerülhetetlenné teszi a populista, etnicista kampányt.

Hogy ez mire lesz elég, az június 9-én fog kiderülni.

Székely Ervin újságíró, közíró, több kötet szerzője, 2009-től a Román Közszolgálati Rádió munkatársa, 2012 márciusától a rádió kisebbségi szerkesztőségének főszerkesztője volt.

Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. A Transtelexnél fontosnak tartjuk, hogy egy adott témáról az olvasóink minél több meglátást és érvelést megismerjenek.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!