Indul az erdélyi magyar értelmiség és az állambiztonság kapcsolatát feltáró kutatóprogram

Az erdélyi magyar értelmiség és a hatalom viszonyának hiánypótló és árnyalt értékelését teszi lehetővé a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kutatóprogramja, főleg, ha hosszú távon sikerül lefedni az 1989-ig tartó időszakot, mondják az alapítvány Határon túli magyar kutató és feldolgozó (HTMKF) pályázatának nyertesei. Az Átlátszó Erdély Méhes György ügynökmúltját feltáró cikke nyomán indult kutatóprogramban júniusban hirdettek pályázatot, a napokban pedig közölték az eredményt. A nyertes kutatók a lebonyolítás részleteiről egyelőre keveset tudtak, ezért az alapítványhoz fordultunk, és mint megtudtuk, az elképzelés az, hogy a pályázatokat is elbíráló tényfeltáró bizottság tagjai, illetve az ő felügyeletük alatt a nyertes pályázók is párhuzamosan kutatnak, az eredményeket pedig majd több monográfiában közlik.

A Méhes György – Nagy Elek Alapítvány 2026 januárjában jelentette be a szakmai tényfeltáró bizottság megalakulását Bandi István történész, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) tudományos kutatója irányításával és Csendes László, a román Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) tagjának szakmai védnökségével. A bizottság tagjai Benkő Levente, Fodor János, Főcze János és Jánosi Csongor történészek, valamint Nagy Levente irodalomtörténész. Júniusban hirdették meg az első Határon túli magyar kutató és feldolgozó (HTMKF) pályázatot, kifejezetten az 1944 és 1952 közötti időszakra vonatkozó kutatási tervek támogatására.

„A kiírás jó lehetőséget biztosít ahhoz, hogy megvizsgáljunk olyan kérdéseket, amelyekkel a történetírás elég nagy mértékben adós az 1989 előtti időszakra vonatkozóan, azt, hogy a diktatúra és a kisebbségi magyar közösség képviseletében működő és fellépő értelmiségiek viszonya hogyan alakul” – mondta Novák Csaba Zoltán történész, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója, aki a csoportos kategóriában támogatott egyik kutatócsapat vezetője. Hozzátette, hogy értelmiség és hatalom kapcsolatrendszere bonyolult és nem bontható szigorú korszakokra. „Ez hosszú, változó folyamat, ami egészen 89-ig tart és valamilyen formában folytatódik majd a rendszerváltás után is, de az már teljesen más kérdés. Hogy a kiírásnak megfeleljünk, ezzel az első korszakkal kezdjük, annak tudatában, hogy akár egy adott egyéni életpályán belül is nagyon sok változás következhet be, annak függvényében, hogy az akkori hatalom hogyan viszonyul kérdésekhez, hogyan változtatta a stratégiáit” – mondta.

Novák Csaba Zoltán mellett az intézet két munkatársa, Kiss Ágnes politológus és Bokor Zsuzsa történész, néprajzkutató, valamint Szabó-Reznek Eszter irodalom- és színháztörténész, a Bukaresti Egyetem Hungarológia, Zsidó és Roma Tanulmányok Tanszékének társult oktatója tagjai még a csapatnak, amely Hatalmi viszonyok, értelmiségi stratégiák az erdélyi magyar kulturális térben (1944–1952) címmel nyújtott be kutatási tervet. A céljuk az Utunk, a Falvak Dolgozó Népe, az Irodalmi Könyvkiadó és a kolozsvári magyar színház körüli értelmiségi hálózatok vizsgálata.

A kutatócsapat vezetője szerint a pályázatban azt vállalták, hogy a munkát közös kutatási módszertan kidolgozásával, az alapkönyvészet és a források feltérképezésével kezdik, forrás-adatbázist készítenek, konferencián mutatják be a részeredményeket, majd kötetben foglalják össze a végeredményt. „Fontosnak tartom azt is, ezért is vállaltam a csoportos pályázást, hogy egy generáció elmondja a szakmai véleményét egy korszakról, annak van relevanciája, nagyobb fontossággal bír, mint az egyéni kutatás. Ha már adódik egy ilyen anyagi lehetőség is arra, hogy műhelyek szerveződjenek, ahol az emberek gondolatokat, módszertant, ismereteket cserélnek, akkor ezeket a lehetőségeket meg kell ragadni ahhoz, a tudományosság ezzel halad tovább” – fogalmazott Novák Csaba Zoltán.

A csoportos kategória második helyezettje a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karának Magyar Színházi Intézetéhez kapcsolódik, Bartha Katalin Ágnes színház- és irodalomtörténész, egyetemi docens mellett Demeter Katalin óraadó tanár, Kedves Kriszta, Vizi Abigél és Lovassy Cseh Tamás doktoranduszok, illetve Hermán Dániel másodéves egyetemi hallgató alkotja a Kolozsvári Állami Magyar Színház körüli értelmiségi hálózatot kutató csapatot.

„Arra keressük a választ, hogy a színházhoz kapcsolódó írók, fordítók, kritikusok, rendezők, irodalmi titkárok, igazgatók, színészek milyen formában váltak az állambiztonság és pártpolitikai ellenőrzés számára láthatóvá” – mondta Bartha Katalin Ágnes, a csoport vezetője. „Jó lenne a drámaszerzők-fordítók közegét megnézni, hiszen ott Kós Károlytól Nagy Istvánon, Sütő Andráson át Marton Liliig sok izgalmas figura és személyiség van, meg érdekes kérdés a fordítás oroszból vagy románból, hogy a helyi műhelyek mire állnak rá, és ettől mennyire kerülnek az állambiztonsági figyelem terébe, ugyanakkor a színészek kategóriája is érdekes, az, hogy hogyan alakulnak ezek a drámai kánonok, színészi életpályák, aztán nagyon fontos kérdés, hogy kik rendeznek ebben a korszakban, a kritika a sajtó, a színházi nyilvánosság egy másik nagy terület, meg az igazgatói testületek, irodalmi titkárok, referensek, különböző művészeti bizottságok tagjai is” – sorolta. „Ha megnézzük ennek a korszaknak a repertoárját, akkor Nagy Elek nevével már találkozunk, rendezőként is ott van, szilveszteri kabarét rendez” – válaszolt Bartha Katalin Ágnes arra a kérdésre, hogy a színház történetének vizsgált időszaka mennyire érinti a kutatást támogató alapítvány névadójának, Méhes Györgynek a pályáját.

A cél az irodalom, sajtó, kulturális igazgatás, ideológiai szabályozás, művészeti gyakorlat közötti átjárások értelmezése a korszak színházhoz kapcsolódó figuráin keresztül, magyarázta a kutató. „Vannak előzetes kutatásaink ebből a korszakból, elég sok mindent lehet tudni, de nagyon sok mindent nem. Az a szerencse, hogy nagyon jól rendezett levéltári anyag áll rendelkezésükre a Kolozsvári Állami Magyar Színház dokumentációs tárában, a korszaknak volt egy jeles irodalmi titkára, Jordáky Lajos, aki rögzítette a színházban zajló eseményeket. Ezt a belső kutatást kiegészítjük a városi pártszervezetek levéltári anyagával és azzal, hogy kik kerülnek ebben a korszakban az állambiztonsági hatóságok látóterébe” – mondta.

„Tanulmányokat vállaltunk. Úgy szeretnénk működni, hogy közben csoportszemináriumokat is tartsunk, tanulmányokat, adatbázisokat adnánk közzé” – mondta a kutatás tervezett eredményéről. „Azért gondoltam, hogy egy testesebb csoport álljon össze, mert annak az eredménye is annál testesebb. Célom volt az is, hogy az egyetemistáktól a doktoranduszokon át segítsünk egymásnak a kutatásban, és ennek a gyakorlati részét, a módszertanát is meg lehessen tanulni közben, nagyon fontosnak láttam ennek a pedagógiai hozadékát” – tette hozzá.

A szenior kutató kategóriában nyertes Borbély András irodalomtörténész kutatási tervének célja, hogy a forráskutatással árnyalja a Gaál Gábor íróról, irodalomtörténészről kialakult képet. „A kiírásban szereplő 1944 és 1952 közötti időszakban úgy tűnik, hogy Gaál Gábor hivatalos értelmiségijévé válik az új rezsimnek, baloldali – ma talán úgy mondanánk – megmondóember szerepébe kerül. Ugyanakkor feltételezhető, hogy őt is megfigyelik, illetve inszinuációs eljárássorozatot vezényelnek a pártközpontból ellene, amelynek következtében elkezdődik a pártból való kizárása, és ezzel összefüggésben betegedik nagyon le és hal meg. Azért nagyon érdekes a történet, mert a későbbi recepció Gaál Gábort felelőssé teszi a diktatúra bűneiért, mint aki kollaborált hatalommal, és a kutatás azt teszi lehetővé, hogy ezt kicsit árnyaljuk” – részletezte.

A kutató egyrészt az állambiztonsági forrásokat és a párt irattárának az anyagait, másrészt Gaál Gábor hagyatékát tervezi feldolgozni. Bár ez a kutatott forrásokból előkerülő információktól függ, de Borbély András három irányt jelölt meg a pályázatában, Gaál Gábor mellett a Magyar Népi Szövetségben résztvevő értelmiségiek állambiztonsági anyagait is kutatná. „Egy időben a Magyar Népi Szövetség alternatívát, ellenerőt képezett a pártközponttal szemben, a magyar baloldali értelmiségnek volt a politikai önszerveződési fóruma. Egy tanulmány a Magyar Népi Szövetséget mutatná be az állambiztonsági források alapján, Gaál Gábor hatalomhoz való viszonyával egy másik tanulmány, Gaál Gábor eszmekörének a hatalom eszmeköréhez való viszonyával pedig egy harmadik tanulmány foglalkozna. Tehát van egy személyes, egy kontextuális és egy összehasonlító réteg” – magyarázta Borbély András.

A pályáztató integrált kutatói hálózatot képzel el az erdélyi értelmiség történetének feltárására

A pályázat nyerteseit arról is kérdeztük, hogy a kiíró hogyan tervezi a kutatási eredmények közzétételét, de elmondásuk szerint erről eddig nem volt szó, csak arról értesítették őket, hogy kedvezően bírálták el a pályázatukat.

A Méhes György – Nagy Elek Alapítvány keddi sajtóközleménye és a Transtelex kérdéseire küldött válaszai, valamint a nyertesek közlése alapján a következő a pályázat eredménye:

• A mesterképzéses hallgatók kategóriája – Telegdi Imre: Bözödi György 1944–1952 közötti szellemi tevékenysége a román állambiztonsági dokumentumok tükrében, 6 hónap, 225 000 Ft/hó (bruttó)
• Szenior kutatói kategória, I. helyezett – Antal Róbert-István: Magyar vonatkozású koncepciós perek Romániában az ötvenes évek elején, 24 hónap, 300 000 Ft/hó (bruttó)
• Szenior kutatói kategória, II. helyezett – Borbély András: Gaál Gábor baloldaliság és hatalom kettős szorításában (1946–1954), 12 hónap, 300 000 Ft/hó (bruttó)
• Csoportos és intézményi kategória, I. helyezett – Novák Csaba Zoltán (csoportvezető), Bokor Zsuzsa, Kiss Ágnes, Szabó-Reznek Eszter: Hatalmi viszonyok, értelmiségi stratégiák az erdélyi magyar kulturális térben (1944–1952), 24 hónap, 20 millió Ft/projekt (bruttó)
• Csoportos és intézményi kategória, II. helyezett – Bartha Katalin Ágnes (csoportvezető), Demeter Katalin, Kedves Kriszta, Hermán Dániel, Lovassy Cseh Tamás, Vizi Abigél: A Kolozsvári Állami Magyar Színház irodalmi hálózatai. Szövegek, szerepek, megfigyelések (1944–1952), 12 hónap, 20 millió Ft/projekt (bruttó)

A támogatott kutatások futamideje a pályázatok szakmai tartalmához és az egyes kutatási tervekhez igazodik, közölte még az alapítvány. A csoportos kategóriában a 20 millió forint maximális összegként szerepelt a kiírásban, ezért külön rákérdeztünk arra, hogy végül mennyit ítéltek meg a nyerteseknek. Az alapítvány válasza szerint mindkét csoport a maximális 20 millió forintos támogatást kapta, ami pedig a támogatott időtartamot illeti, a Novák Zoltán Csaba vezette csoport 24 hónapot a Bartha Katalin Ágnes vezette csoport pedig 12 hónapot igényelt és kapott.

A Méhes György – Nagy Elek Alapítvány keddi közleménye szerint az öt kutatás különböző nézőpontokból vizsgálja ugyanazt a meghatározó történelmi időszakot: az erdélyi magyar értelmiség mozgásterét és túlélési stratégiáit, a sztálinista korszak koncepciós pereit és állambiztonsági megfigyeléseit, az irodalmi és kulturális élet szereplőinek kapcsolatrendszerét, valamint azokat az intézményi hálózatokat, amelyekben az erdélyi magyar kulturális élet a második világháborút követő években működött.

A bizottság munkáját koordináló Bandi István történész nemrég a Krónikának beszélt arról, és a Transtelexnek küldött válaszaiban szintén megerősítette, hogy a pályázók mellett a bizottság tagjai is kutatnak, beleértve őt magát és a fővédnököt, Csendes Lászlót is. „A bizottsági tagok kutatása nem korlátozódik a pályázók meghatározott kutatási ciklusára. Megbízatásuk és munkájuk addig tart, amíg a kijelölt témát teljeskörűen fel nem dolgozzák, illetve amíg az Alapítvány a témát szakmailag lezártnak nem tekinti” – válaszolta.

A bizottság feladata egyrészt a pályázat előkészítése, beleértve a kutatási stratégia meghatározását, a fehér foltnak számító kutatási területek azonosítását, a pályázati kiírás szakmai tartalmának megfogalmazását és a prioritások, a kutatandó korszakok és jelenségek kijelölését, másrészt a pályáztatás, ami a tervek elbírálását, és a kutatói közösség építését is magába foglalja, derült ki Bandi István válaszából. „A pályáztatás révén a bizottság összeköti a különböző generációkhoz vagy intézményekhez tartozó kutatókat, ezzel egy integrált kutatói hálózatot hoz létre az erdélyi értelmiség témakörében” – írta.

A bizottság tagjainak, illetve a pályázóknak a munkáját az elképzelés szerint összehangolják. A kutatás indulásakor a bizottság egységes módszertani kereteket határoz meg, majd a bizottság tagjait tematikus alapon hozzárendelik az egyéni és csoportos pályázókhoz. „Így a bizottsági tagok folyamatosan látják a részeredményeket, és szakmai tanácsokkal láthatják el a pályázókat. Továbbá majd a beküldött kéziratokat bírálják párhuzamosan a vak bírálóval” – részletezte a koordinátor. Mint írta, lesznek időközi belső műhelykonferenciák is.

„A pályázók által elért legfontosabb eredményeket egy vagy több, a bizottság tagjai által szerkesztett, lektorált (peer-reviewed) kötetben jelentetjük meg. A projekt végén a bizottság feladata a két sík, külön a bizottsági tagok feltárásainak és külön a pályázók anyagainak monográfiában történő megjelentetése lesz, amelyek bemutatják a teljes kutatási ívet” – írta. Arra a kérdésre, hogy tervezik-e újabb pályázatok kiírását az 1952 és 1989 közötti időszakra, a tényfeltáró bizottság koordinátora annyit válaszolt, hogy a program további szakmai és tematikus irányait az ennek során születő kutatási eredmények és tapasztalatok figyelembevételével alakítják ki.

Miután 2024 nyarán az Átlátszó Erdély tényfeltáró portál nyilvánosságra hozta, hogy Méhes Györgyöt 1953-ban beszervezték, majd hosszabb szünet után a hetvenes évek közepétől újra aktiválták, és 15 éven át „Literat” fedőnéven jelentett a kolozsvári magyar értelmiségről az akkori román titkosszolgálatnak, a Securitaténak, a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kuratóriuma a Transtelexnek elküldött állásfoglalásában egyoldalúnak ítélte a cikket, amelyben „számtalan ambivalens és szubjektíven ítélkező, ellentmondásos megállapítás található”, és közölte, hogy történészt kérnek fel Méhes György ügynökaktáinak elemzésére, az eredményt pedig nyilvánosságra hozzák.

A dokumentumokat ki is kérték, de végül mégis úgy döntöttek, hogy az elemzést kiterjesztik a teljes erdélyi magyar kulturális élet állambiztonsági összefüggéseinek feltárására. „Álláspontunk a kezdetektől az volt, hogy egy ilyen összetett történeti kérdés tudományos igényű feltárása nem végezhető el rövid idő alatt, egyetlen tanulmány vagy gyors elemzés keretében. Az érintett forrásanyag mennyisége, valamint a történeti és intézményi összefüggések összetettsége hosszabb kutatási folyamatot tesz szükségessé” – közölte korábban az alapítvány. „Ennek felismerése vezetett ahhoz, hogy a kérdés vizsgálata szélesebb szakmai program keretében folytatódjon, amely nem csupán egyetlen személy életútjára, hanem az erdélyi magyar értelmiség és kulturális élet állambiztonsági összefüggéseinek feltárására is kiterjed” – tették hozzá.